thesecret.hu

:D De én például, ha megkérdezik, hogy hogy vagyok, most már mindig azt mondom, hogy köszönöm, jól. Még akkor is, ha annyira azért nem jól. Olyankor arra gondolok, hogy a valóságom én teremtem... Vagyis JÓL VAGYOK. És már jól is vagyok. A rossz kedv is (hálásan köszönöm) mostanában elkerül, de az elzárkózás és bezárkózás érzése még elő-előfordul néha. Különösen, ha új hozzáállásommal kezelem a dolgokat. Néha úgy érzem, szörnnyé értem. Legalábbis a régi értékrendszeremhez képest.
De igen, mindenhogy jó lesz, bárhogy is lesz. Nincs dolog a jövővel, csak a jelen van. Viszont az enyémben mostanában nincs se csend, se nyugalom sajnos. Vagy nem sajnos? :)))
Szeretettel ölellek! (Amúgy MSN esetleg?)

Bevallom én különbséget teszek a sodródás és a totális kiüresedés állapota között, de talán én értettem félre, amit írtál korábban. Számomra a sodródás, az egy flow állapot. Nem rossz egyáltalán. az egy olyan vákuumszerű dolog, amikor szívod magadhoz a régi kívánságokat.
Viszont a kiüresedésnek számomra negatív töltete van, ilyenkor nem csak úgy elvagyok, hanem úgy üzemel, mint, amikor eldobom az agyam. Egyfajta görcsösség, hiszen kapaszkodok, le ne essek, nehogy én magam is semmi legyek, de ugyanakkor meg az sem érdekel, ha így lesz. Ez a flow-val szemben nem befogadókész állapot, hanem éppen lezáró. Beszűkülök a semmi felé.
Én is szeretem a jelenlévőket és köszönöm a segítő kezeket, amik azonnal felém lendültek. Ez igazán jó érzés. Akkor is, amikor az embernek alapjában nincs szüksége rá. Mert igen... Érezni az iránta áramló szeretetet. :) Köszönöm.

Tegnap délelőtt vicceltünk a barátaimmal és büfében mondtam, hogy "kérek egy nagy túróst, azt kérek!", de ez nem ételre vonatkozott, csak egy korábbi poénra reflektáltam. Erre Zoli barátom elrohant a büféshez és megjelent egy túrós rétessel. :)) Ezzel több probléma is volt, egyfelől, hogy nem kívántam, másfelől, hogy diétázom, harmadrészről pedig, hogy alapvetően nem is szeretem. Vagyis, ugyan kértem én túróst, de félreértette, amit mondtam. Vagy inkább szó szerint vette. A gesztus, hogy hozta, halálosan jól esett. A szívem mélyéig hatolt az adni akarása és a törődése. A SZERETETE. Mégsem ettem meg a rétest, mert nekem nem lett volna jó. Mert azon a leckén már túl vagyok, hogy viszonzásból vagy adásból olyan dolgokat tegyek másokért, amik nekik jók, de nekem nem. Így egy másik barátunk ette meg a rétest, akinek nagyon is jól esett. Azt gondolom, Zoli sem bánta, hogy nem ettem meg. na valami ilyesmi zajlott le itt tegnap este is. :) Mit kell abból tanulnom, ha ugyanaz a helyzet kétszer ugyanazon a napon csak két formában? :) Hogy félreérthető vagyok? Ajjjajjjjj.

Puszillak Gyöngyi! És köszönöm.

olyan hogy objektív valóság, nem nagyon létezik. olyan hogy abszolút igazság, az sem. mindig minden szubjektív. ezt pl. bob proctor azzal szokta szemléletesen bemutatni, hogy maga elé fogja a kedvenc könyvét, amit már cafatokra olvasott, egy bőrkötéses könyv, rajta arany színnel a címe. megkérdezi, hogy szerinted mi van a könyvre írva. aztán mikor elmondod, akkor azt mondja hogy nem. megkérdezi újra. ismét nem. majd megkér, hogy gyere oda mellé, és nézd meg onnan. nézd meg amit ő lát. mert a könyvnek van egy másik oldala...

és ugyanígy mindennek van másik oldala, és az emberek többnyire beérik azzal, hogy egy dolgot csak egy oldalról vesznek szemügyre, és aztán levonnak következtetéseket. anélkül hogy látták volna a másik oldalát. és előfordul, hogy amikor ugyanazt látják másodszor, a másik oldalról, akkor már meg sem ismerik. aztán jön hozzá még hogy általánosítunk, elavult hiedelmekben élünk, megszokások alapján reagálunk. és csoda hogy csak ennyi konfliktus van a világon.

"dobd ki a szemetet, Dan" - mondta Soc a békés harcosban.

én is azt mondom: "dobd ki, mint Dan, neked sincs rá szükséged..."

Tőle is olvastam. :)
És elfogadom. Ez az útja. Nincs ezzel baj.
Köszönöm és puszillak! :)

Ritocskának szeretettel egy idézet

Fogadd el a valóságot, fogadd el, hogy nem tudhatsz semmit sem biztosan. Bizonytalanság van. Csak a bizonytalanság biztos. Ha megéled a létezés ezen alapját, akkor megtalálod szívedben a békét, mert rádöbbensz, hogy bármi lehetséges. A bizonytalanság miatt minden biztos lehet!
A. J. Christian

Nagyon szívesen... De a dicsőség nem az enyém .. :)))

köszönöm a történetet kedves Gyöngyi

Félreértettetek páran. Én most kivételesen nem a szerelemről írtam csak. Azt próbáltam megmutatni, hogy akármilyen fogalmaink is vannak a világról, mennyire nem tudunk róla semmit valójában. Mennyire elveszünk abban, amit látunk és hallunk, vagy abban, amit az egónk súg. És az objektív valósághoz mennyire semmi közünk nincs. És mennyire szubjektív minden ezen az egész világon. És hogyan lehet így bármit is megérteni igazából...

Ezt nagyon szépen írtad. Bár őszintén szólva én ma azon gondolkodtam, hogy van-e olyan tényleg, hogy "igazi boldogság", van-e olyan tényleg, hogy "igazi szerelem", van-e "jó út". És itt most természetesen minden igaz és jó jelzőt a szubjektív én viszonylatában írtam. Valaha rá tudunk-e jönni (emlékezni - előhívható-e az emlék), hogy nekünk mi a "jó", az "igaz". Vezet-e valahova az, ha rájövünk valamire. Ér-e valamit? Ahogy ér-e az valamit, ha magunkban boldogok vagyunk, vagy az, ha képesek vagyunk egyesülni mindenki tudatalattijával? A megértés önmagában elég-e? Vagy ahhoz, hogy a megértés jelentőséggel bírjon kell-e a másik Szabad Akarata is, hogy hathasson?
Köszönöm, hogy írtál. :) Szeretettel ölellek!

Olyan szép ez a vágyunk arra vonatkozólag, hogy mindenki lássa, hogy milyen értékesek vagyunk valójában... Szeretve lenni és szeretni. Ha hiszünk abban, hogy a Jóisten a saját képmására teremtett minket, tehát Hozzá hasonlatosak vagyunk, akkor innentől nem kérdés az értékeink , amit láttatni, beleláttatni szeretnénk.. Dehát,ha mindnyájan Istentől származunk, akkor egy a tökéletességünk, egy a gyönyörűségünk és ekkor nem látni kell a másikat belülről, hanem csak emlékeznünk kell. Emlékeznünk a közös , ugyanazon Isteni képmásra, tökéletességre és végtelen Boldogságra...
De itt jön az, hogy mivel mindnyájunknak más megtapasztalásra van szüksége ahhoz, hogy végsősoron megtalálja a maga Isteni tökéletességét és Boldogságát, ehhez az kell, hogy aki már "az úton, a jó Úton (ha lehet így mondani,mert rossz út nincs)jár,"az óhajtja a többi emberrel a Boldogság egyesülésének és MEGÉRTÉSÉNEK érzését....
Dehát így tágulnak vágyaink és így marad meg az örökös áramlás és fejlődés...
Köszönettel és szeretettel: Gyöngyi

Egy nagyon picit engedd meg, hogy vitatkozzak, de csak a szeretet jegyében.

Olvasd vissza mindazt, amit leírtál. Jelen idejű kijelentések tömkelege. A Te párod ilyen. Elhiszem. De ezt is TE teremtetted az életedbe és épp most is teremted bele.
A naplódban, az egyik bejegyzésedben, ha jól emlékszem arról ejtettél szót, hogy, ha mosolyogsz az emberekre visszamosolyognak Rád. No, akkor most vigyük ezt át a helyzetedre. Ha mosolyogsz a párodra, de azzal a meggyőződéssel teszed, hogy:
"Látod én mosolygok Rád, pedig nem biztos, hogy megérdemled. Látod, én meg akarom oldani a helyzetet, csak Te nem. Látod, én jó vagyok hozzád, te mégis rossz vagy hozzám. Látod, én türelmes vagyok és igazodni próbálok hozzád, de te türelmetlen és öntörvényű vagy. Látod, én tökéletlen vagyok, ezzel szemben te tökéletesnek hiszed magad. Látod, én meg akarlak érteni, de te mégsem értesz engem. Látod, én MEG AKARLAK MENTENI."...

Na, akkor ez mit is vonz annak szellemében, hogy az Univerzum nem ismeri a nemet?

Fordítom a leadott megrendelést: "Érdemtelen vagy a szeretetemre. (Igenis kisgazdám!) Megoldandó helyzet vagy (van), ergo EGY NAGY probléma! (Igenis kisgazdám!) Rossz vagy hozzám! (Igenis kisgazdám!) Öntörvényű és türelmetlen vagy hozzám. (Igenis kisgazdám!) Alábecsülöm magam, bár szeretnék nálad jobb lenni, de mindig csak a "szeretnék" állapotban tartom magam, ráadásul te tökéletlen vagy nagyon, csak tökéletesnek hiszed magad és én viszont ettől én még tökéletlenebbnek érzem magam! (Igenis kisgazdám.) Egy ember vagy aki nem ért és nem is akar (tud) érteni magán kívül másokat, ráadásul lehet én sem értem magam igazából, vagy épphogy igen, mégsem merem érteni magam. (Igenis kisgazdám!) Téged MEG KELL MENTENI!!!! Elveszett vagy és megváltoztathatatlan. (IGENIS KISGAZDÁM!)

Most ezt ne értsd félre, nem azért írtam le, hogy most ezt írtad. Hanem pusztán azért, hogy annak tükrében, amit leírtál és Szivecske is leírt, felül kellene vizsgálni a TI magatartásotokat is. Gondolom azzal azért mindketten tisztában vagytok, hogy nem létezik sújtó átok, csak akkor, ha magatokat sújtjátok vele. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy a probléma megoldására tett mindenféle kísérlet generálja a problémát és azt jelenti, hogy újra készülsz elkövetni a hibát. Ahhoz, hogy az életetekben (párotokon) változás legyen, először magatoknak kell változni, változtatni a megfelelő irányba, amit viszont tudom, hogy mindketten tudtok (hiszen nem lennétek ezen az oldalon).

"Amikor az embernek már van gyereke, kicsit másképp gondolkozik arról, mit visel el és mit nem. " Sajnos nekem valóban nincs babám, így teljesen valóban nem tudom átérezni ezt. De azért azt gondolom, hogy a TE érdeked, a babád érdeke is. Ha a dolgok rosszul folynak, azt a babád is érzi. A babák érzik az energetikát (a mama rezgéseit különösen) már akkor is, amikor még semmit sem értenek a komoly helyzetekből. Vagyis azt gondolom, a felelősség, amit írtál a picikéddel kapcsolatban mindenhogy fennáll.

Még lenne mit hozzá tennem ehhez Drága (sokat gondolkodtam azóta, h beszéltünk), de ez már nagyon személyes és azt gondolom, majd, ha lesz kedved és időd, mi megbeszéljük ezt privátban. :)

A legeslegjobbakat Nektek, sok szeretettel!

Nekem az a sanda gyanúm, hogy ehhez hasonló "belelátás" megtörténik a kölcsönös szerelem során... mert valahogy a kommunikáció is olyan könnyeddé, játékossá, és mégis tartalmassá válik.

Örülök, hogy tetszett és köszönöm az olvasást. :) Tudod, szeretettel a legeslegjobbakat Neked! :)

Köszönöm írásod,hát most belélm láttál. :) Ezek a gondolatok engem is foglalkotatnak, ezt most jó volt olvasni.
Nadin