thesecret.hu

Régi cikk, régi hozzászólások de azért írok mert elég sokat gondolkodtam ezen az utóbbi időben. Elsősorban Gattina gondolkodtatott el mert nekem már többször volt ilyen 'vad vak' szerelmem, amiről később azt gondoltam hogy túl éretlen voltam akkor a befogadására. Olyan is sokszor volt mikor éreztem hogy valakit már '1000 éve ismerek' és megértjük egymást minden szinten, egy hullámhosszon vagyunk. Ezért is nehéz nekem megérteni a lélektárs fogalmát mert nem csak egy elsöprő szerelem (és egyéb) volt az életemben. Az első ilyen fiú aki szerelem első látásra volt, csak plátói kapcsolat volt, de a legintenzívebb dolog amit átéltem. Mindenben hasonlítottunk és kommunikáció helyett csak mosolyogtunk egymásra, el nem lehet felejteni. A második 'szerelem első látásra' is hasonló volt: találkozgattunk és beszéltünk de nagyon éretlen voltam érzelmileg nem lehetett belőle semmi egyre ritkábban kerestem, ijesztő és gyönyörű egyben. Ráadásul ez a kettő majdnem egy időben volt a hormonjaim elég elfoglaltak lehettek ha vicces akarok lenni. Fellángolásaim voltak ezek előtt és után is... Vagy amikor csak a szemébe néztem valakinek és nem bírtam elfordulni, mert "valami volt". A legutolsó legjobb barátom is érdekes téma, ellenkező nemű, hasonló érdeklődésű volt és nagyon gyorsan összecsiszolódtunk, egymás társaságában nem vágytunk másra, de mégis csak barátság volt. Én ezt tartom jobbnak, mikor valakik érzik hogy egy hullámhosszon vannak, reálisan látják egymást mégis vonzódnak, nem a "pink köd elveszi az eszem" típusú dolog. A legelső legjobb barátommal erősebb volt a kötődés, azonos nemű de eltávolodtunk rég. Úgy érzem hogy a kötődés legtöbb fajtájáról van tapasztalatom, ezért is nehéz megértenem az ikerlélek fogalmát de abban biztos vagyok ezek után hogy a 'vad vak' szerelem nem az, mikor azt érzik a lelkek hogy éretlenek. Ha meglátom őket a szívem még mindig megdobban sok év után is, hatással voltak a személyiségemre, másképp kezdtem látni a dolgokat ezek után, lehet hogy csak ennyi volt a célja a találkozásunknak, gondolom lelki társaim, de ezek a fogalmak néha csak bezavarnak. Valószínűleg egy öreg lélek vagyok, még teljesen földhöz ragadt anyukám is ezt mondta kiskorom óta. (és ezért van ennyi "ismerősöm"?). Ezek alapján gondolom azt hogy amit gattina tapasztalt 23 éves korában az nem feltétlenül jelent ikerlelki kapcsolatot, lehet hogy csak egy előző életben befejezetlen kapcsolat voltát jelentik? A mostani "kapcsolatom" is bonyolult. Idézőjelben mert nem találkoztunk még csak neten beszélünk minden nap, több mintegy éve, de őt ideális partnernek tartom annak ellenére hogy sem fizikailag nem passzol hozzám, sem másban. vajon miért érzem úgy mégis hogy ő ideális mikor nem passzolunk. emiatt is találtam rá az ikerlélek fogalmára neten mert életeben először gondolok házasságra valakivel.

Még sosem írtam, de már sokszor nézegettem az oldalt és a hozzászólásokat. Nagyon szimpatikus embereket „ismertem” meg az írásaitokon keresztül. Úgy gondolom a legjobb helyen vagyok mert a tanácsaitokat szeretném kérni. Már elég hosszú ideje húzok egy döntést és nem tudok egyről a kettőre jutni, és tudom hogy döntenem kell, mert eljött az ideje hogy lépjek valamelyik irányba. A választás két ember és két élet között... Az akit nagyon nehezen engedek el nem is olyan régen még nagyon sokat jelentett nekem, de nagyon sok ellenérv volt ellenünk... és végülis nem folytattuk. Aztán arra gondoltam hogy ha így alakult biztos így is kell lennie, nem lehet véletlen. Most viszont megszűntek a korlátozó dolgok, illetve magában helyre tett bizonyos dolgokat, és úgy érzi velem szeretne lenni, de én közben megismerkedtem egy sráccal akit nagyon nagyon szeretek, akit eltudnék képzelni a gyermekeim apjának, aki tűzbe menne értem, és aki iránt én is érzek. De hezitálok... a szívem mást sugall, és képtelen vagyok elengedni amásikat. Ő szeretne velem találkozni, én meg nem mondtam neki még egyenes választ pedig fontos lenne döntenem. Szerintetek hogy lehet okos döntést hozni ilyen helyzetben? Most nem érzem magam túl bolédognak, és úgy gondolom ez attól van hogy már éassan 3 hónapja hezitálok meghozni ezt a döntést...

Hali!
Már rég írtam ide:D
Van egy sztorim amivel nem tok ismételten mit kezdeni.
Nemrég megismertem valakit. Elég jól indult a dolog. Rengeteg közös van bennünk. Még ő mondta h tuti lelkitársak vagyunk.
De elég necces a szitu mert van pasija. És amíg be nem jöttem nem is voltak meg jól.Aztán a lány elkezdett beparázni és nem tud dönteni és most inkább engem épít le.
Bár még nem adom fel a reményt és megpróbálom meggyőzni.
Ebben hogyan segíthet a titok? Vagy más?
Mert tényleg nagyon összeillünk minden megtörtént már és mindenben jók voltunk együtt.

Kedves kokesy és Jamy!

Olvasgattam a hozzászólásitokat és azt érzem ki belőlük, hogy mindketten tudatosan akarjátok elfogadni a jót és a rosszat abban az emberben, aki éppen a párotok.
Én ugyanezt csináltam, mindig megpróbáltam tudatosan alkalmazkodni és úgy formálódni, hogy az én szememben úgy tűnjön ez már nem tudatos, hogy jó a kapcsolat. Azonban a szívem legmélyén éreztem, hogy nemhogy nem jók, egyenesen leépítenek , kivesznek belőlem ezek a kapcsolatok, ha mindig arra törekszem, hogy a lelki társat keressem bennük. Azok a kapcsolatok, amelyek elkísérnek azon az úton, hogy végre megtaláljuk a lelki társunkat, építő hatással vannak ránk, ugyanis, ha nem járod végig az utad, ha befejezetlen dolgaid maradnak, azok mindig visszaköszönnek.
Erre én is később jöttem rá, de okos emberek más hibájából tanulnak, én a sajátomból tanultam.
Végigjártam a göröngyös utamat, amikor elköltöztem egy városba az ország másik végébe, és egyszer csak egymás szemébe néztünk (a történetet most nem írom le, mert hosszú) és közölte velem, hogy hol voltál eddig? És ez megtörtént!
Most amikor írtam ezeket a gondolatokat is tudta, hogy kettőnkről írok, mert kaptam tőle üzenetet és leírta,amit érzek, miközben ezeket a sorokat írom. Én átélem a csodát minden nap. Mert az ő szemével látok Ő én vagyok én pedig Ő. Nagyon furcsa dolog, de amint megtalálod a lelki társad már nem tudatosan fogadod el a jót és a rosszat, hanem természetesnek veszed, mert ő a Te képmásod. Ezek az érzések ösztönösek lesznek és nincs taktika a párkapcsolatban csak a letisztult őszinte, nagyon mélyről jövő érzések. Olyan ősi érzések, ami megmagyarázhatatlan.
Kívánom, hogy Ti is érezzétek, éljétek át ezt az érzést!
Én sem hittem, hogy eljutok ide, aztán valami letisztult és hozzá vezetett.
A múltkor azt mondta nekem: "ha születik egy fiam, azt fogom Neki mondani, hogy amíg nem érzi azt, amit én éreztem irántad,a mikor megláttalak, addig ne állapodjon meg" Jó érzés volt, leírhatatlanul!!!
Meg fogjátok találni, mindenkinek meg van a másik fele, csak nem szabad előre sietni, mert a nekünk szánt feladatokat el kell végeznünk!
Szép napot!

A párom Romániában dolgozik, és most a nyári szünetben én is kimentem vele, gondoltam, amíg ő dolgozik, ismerkedek az ottani élettel. Egy barátnőmet is magunkkal vittük, mert ő már többször járt kint, és az volt a szándékom, hogy ő majd elnavigál. Nagyon jó érzésekkel érkezte, és olyan izgatott várakozással, mint amikor azt érzi az ember, hogy most aztán megváltozik az élete. Második nap estéjén elmentünk egy kis fogadóba, és ott megismerkedtem egy fiúval, akire ránéztem, és az első pillanatban akkorát vert a szívem, hogy megijedtem. Nem tudtam hova tenni az érzést. Nem tudtam, hogy ez rossz vagy jó. De valahogy nem tudtam róla levenni a szemem. Ahogy észrevettem, ő se rólam. Zavarban voltam, mert még soha nem éreztem ilyet, és azért is, merthogy párkapcsolatban élek, és soha 1 pillanatra sem gyengültem el, mindig is hűséges voltam, de azt éreztem, hogy nem fogok tudni ellenállni. Mintha nem én irányítottam volna magam. Nagyon kettős érzéseim voltak. Az első, és ami erősebb volt, az az, hogy olyan erős érzés, egy láthatatlan erő kerített hatalmába, ami felett nincs hatalmam. Egy nagyon kellemes, végzetes érzés. A másik erős érzés pedig az, hogy szabad-e nekem ilyet? Helyes-e ez az érzés. De közben rögtön megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ezért kellett pont idejönnöm? Ha a páromnak pont ez volt a feladata, hogy engem ide elvezessen? Ezer és ezer kérdés vetekedett a fejemben percek alatt. Összeismerkedtünk, és azt vettem észre, hogy már 6 órája beszélgetünk, és nagyon nem akarom, hogy vége legyen. A fiúnak Debrecenben élnek anyai nagyszülei, én pedig ott élek. Teljesen össze vagyok zavarodva. Mindenki látja is rajtam.
Másnap megkért a fiú, hogy találkozzunk, és elmentünk sétálni, elvitt egy erdőbe egy tóhoz, és akkor még nagyobb sokkat kaptam. Sokszor álmodom azt, hogy a lépcsőházunkban beszállok a liftbe, és itt, ebben az erdőben szállok ki. Mindenre emlékeztem. A fák, a tó, az illatok. Pedig itt még sose jártam ezelőtt. Ez is egy jel? Vagy honnan tudhatom, mi hol van itt, mikor még nem jártam itt? Mit tegyek? Tanácstalan vagyok. Mindig nagy izgalommal olvastam itt a bejegyzéseket, és azt kértem, bárcsak velem is történnének ilyen csodák. Hát megtörtént. Végülis én kértem. De nem gondoltam, hogy ez teljesen megkavar. Vajon mi történt velem ott? A barátnőm is azt mondja, mintha egy pár lennénk a fiúval. Olyan, mintha egy ritmusra dobbanna a szívünk. Már értem, mit jelent, mikor azt mondják, egyformák az energiáink. Vajon mit tegyek?

Ezt pár napja írtam a "Tárjuk fel előző életeinket" fórumra. Annyira izgatott vagyok, ma megyek Vikihez reinkarnációs terápiára. Izgulok, hogy vajon miket fogok megtudni. Izgatott várakozással nézek elébe a napnak. :-)))

Nem probléma!:)

Nem lehet,hogy te nyomod el magad?Azért,hogy legyen melletted valaki aki biztonságot nyújt?És inkább elfogadsz bennük mindent és nem szólsz semmiért,hogy ez meglegyen?És amikor erre rájönnek,hogy kaparsz a szeretetért,mindent megteszel érte és mindent tolerálsz,akkor nem értékelnek,mert úgy érzik, veled mindent meg lehet csinálni,te úgyis kaparsz és tolerálsz?A végén meg kidobnak,mert "ezzel mindent meglehet csinálni".Így van ez?Mert ha igen,akkor te vagy a luk és keresed a zsákod.Legyél te a zsák! Lehetséges lukból zsákká fejlődni,több bizonyítékkal is rendelkezem e-téren.Furcsa,ha csak a jóra emlékezel,merthogy biztos volt rossz is,nem szégyen azt észrevenni.Amúgy szerintem nem vagy kattant.Illetve de, mert mindenki az.Olyan nincs,hogy nem bánt téged valaki sajna szerintem se,te is bántasz néha.Tudod van az a szám: Everybody hurts,everybody cries.
De ha más véleményed van,akkor írj,én magamból indulok ki:)

Szia!
Igaz. Ezen már én is sokat gondolkodtam, hisz nem túl jó az nekem ha szenvedek. Csak szeretem megélni azokat az élményeket, amit egy párkapcsolat nyújt. És nagy biztonságban érzem magam, mikor áll valaki mögöttem. Sajnos ez a tanulmányaimra is kihat. Ha van valakim szárnyalok ha nincs akkor csak vagyok. :( Hiszek abban hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll :D:D
Szal igazából én sem értem magam. Nem vagyok rossz pasi. Akivel eddig akartam tudtam kapcsolatot létesíteni. De valahogy mindig elrontottam. Vagy egyszerűen magától romlott el. De mindenesetre nem is értem, hogy a "pörgős" egyetemi időszakot máshogy éltem meg mint mások. Én itt kerestem a céljaimhoz vezető utat. Minden területen. És nincs ez máshogy a kapcsolatokkal sem. Szal én igenis meg akarom találni a lelkitársam és egy szép boldog életet élni. De ezzel ki ne lenne így. Csak én túl görcsösen és az életkoromhoz képest túl nagy ragaszkodással keresem ezt. És nem kiélni magam, hanem megélni sz életet. És ez nekem csak így fér bele. Kicsit kattant a gondolkodásom tudom. De ezen ha akarok sem tudok változtatni mert ilyenek az érzelmeim, amik belülről fakadnak. De jó lenne kicsit változtatni, mert nagyon sebezhető is vagyok ilyenkor. És sokan ki is használják. De nem tartom magam emiatt rosszabb embernek másnál csak azért mert érzelmesebb vagyok. Csak saját magamnak ártok vele sajnos. De talán ezek a kudarcok még jobban erősítik bennem azt, hogy csak egy ember legyen az életemben, aki majd nem bánt. És ez plusz az amit feltettem kérdésnek azok a dolgok, amelyek engem leírnak. Egyszerűen csak szeretni és érezni, hogy viszont és megélni a szépet és a jót. És minden nehézség, veszekedés számomra jó, mert érzem az egészet. Nem csak a jóban, hanem a rosszban is. Szal így szeretek élni. :D:D:D
De már be kellene valahogy vonzanom az illetőt :D:D:D:D

Szerintem neked kell egy jó adag magabiztosság, és könnyebben fogod viselni a visszautasítás kockázatát. Meg kell erősödni belülről, hogy érzelmileg ne tudjon téged ez a markában tartani túl hosszú ideig.

igazad van Lolli neked is:).

:) Jó éjszakát :)

Jóéjt Nektek:)

Jamykám,
nem tudom, hány éves vagy, de szerintem fiatalka. Én sem vagyok még öreg, és valószínű, hogy a Te korodban én is ezt gondoltam. Ez nem naivitás, ez pozitív gondolkodás :)
Hinni kell benne, semmi gond ezzel, csak legyél nagyon nyitott személyiség és lásd meg a hozzá vezető utat.

örülök, hogy olvashatom, amiket írsz.:)
Én úgy ismertem fel a lelki társamat, hogy utamba került egy annak hitt, akiről kiderült, hogy nem az, illetve...hogy évek alatt semmit nem koptak az emlékeim vele kapcsolatban, és mindig magamban érzem, tudod, ott a szív tájékán :)
De ennyi az össz kapcsolatunk....mégis olyan szép, hogy már-már könyvet is írhatnék róla :)

Csodálatos érzés volt olvasni a sorokat. A ti hozzászólásaitok alapján úgy is lehetne definiálni a lelki társ fogalmát, hogy olyan szeretetkapcsolat, mely nem kategorizálható egyik ismertebb kapcsolatfajtába se. Nem azért szereti az egyik a másikat, hogy csak és kizárólagosan a férje/pasija/szeretője legyen. Azért szereti, mert szereti és KÉSZ ARRA, hogy a szeretetével KILÉPJEN a szokásos mederből. Persze az is elképzelhető, hogy van ahol eleve benne se volt. De bizony olyan is előfordul, hogy szerelmi tartalma is van, de mivel olyan az illető lelki beállítottsága, ezért a szerelem túlárad, és kifeszíti a kereteket. Azért is jól esett olvasni ezen sorokat, mert én is határok nélkül szeretek valakit, immár 2 éve, és jó látni, hogy egyre többen élik ezt meg. Fontos még leszögezni, hogy ez természetesen NEM egyenlő a zaklatással meg semmi egyéb a filmekből is ismert pszichomarhaságokkkal.:)
Szerintem a férfi női kapcsolatoknak ez lesz a jövője! S már az is nagy dolog, hogy van egy honlap ahol ezt "halkan" megjegyezhetem, hiszen itt körvonalazódott a jelenség.

(Egyébként elképzelhetőnek tartom, hogy egy nőnek/pasinak több pasi/nő lelki társa legyen. Most messzire fogok menni, de azért ne szálljunk el a földről: Régen még teljesen értetlenül hallottam olyat, hogy A. J. Christian írta vagy mondta valahol, hogy a családok át fognak alakulni és az egymásra figyelés és a szeretet kiszélesedik. Akkor nem értettem, de most már értem. Ennek semmi köze a 60-as években élt "mindenki lefekszik mindenkivel" dolgokhoz.)

Erre itt nem válaszolnék, de ha szeretnél, mailben szívesen. :)

Érdekes ez a lelkitárs téma....nem nagyon foglalkoztatott a kérdés...mostanáig.
Ugyanis történt 2 évvel ezelőtt valami velem, ami mély nyomott hagyott bennem... na meg amiket megéltem az évek alatt.
Van egy férfi az életemben, aki időről-időre mindent kikérdez rólam....infót gyűjt rólam, a magánéletemről, munkámról, családomról...stb, az életemről, de ő semmit se mond magáról. Természetesen ismerem őt úgy felszínesen, de az igazi életébe semmi belátásom nincs, nem úgy mint neki.
Tényleg mondhatom, hogy folyamatosan tudja mikor mi történik, történt velem.....persze nem az élettársam, vagy férjem, vagy barátom.
Csak egy srác akit ismerek már 8 éve kb. ebből az utóbbi 2 évben jelentkezett.
Lehet, hogy ő a lelki társam?
Olvasom a hozzászólásokat, és ugye mindenki feltett egy csomó kérdést, de nem kapott rájuk választ csak évek múlva.
Hát most én is ott vagyok, hogy van egy csomó kérdésem....de nem tudom a választ!
Várom a pillanatot, amikor megtudhatom, mi miért hogyan van!!

Köszönöm mindenkinek, hogy leírja ide a gondolatait, mert ezzel is segítjük egymást!

értem azt a blogodat Gattina,amelyiket nem értettem a múltkor.Így már egyértelmű,hogy blogot írtál róla és hogy boldoggá tett amit mondott.

"11 évvel ezelőtt még én sem értettem, hogyan lehet, hogy valami számomra úgy gyönyörű, ahogy van és mégsem működik." Gattina, ezzel kapcsolatos lett volna a köv. kérdésem.
Amúgy meg nem savanyú...ez az igazság.

Kedves Kiskirálynő,
szeretném Neked elmondani, hogy valóban nem biztos, hogy akkor ott az ember felismeri. Még ha együtt is él vele, előfordulhat, hogy nem ismeri fel...Azt is megjegyezném, hogy a lélektárs nem feltétlenül jelenti, hogy ő lesz az ember házastársa, élettársa. Ettől egy picit lehet, hogy "savanyú" az egész, de ez van.
A saját történetem lenne erre a legjobb példa...

Az hogyan lehet, hogy "évek óta élünk a lelkitársunkkal, csak nem ismerjük fel??"
Azért sztem ezt nem lehet nem felismerni.

A szívemből szóltál! Mintha csak én írtam volna... Velem is az a helyzet, hogy körülöttem már minen lány megtalálta a "reciprokát", csak én vagyok egymagam. De én sem adom ám fel!! Ne legyen egy szemernyi kétséged sem, a Vonzástörvénye ezen a téren is ugyanúgy működik, csak hát... türelem rózsát terem... és ezzel most inkább magamat biztatom, de természetesen Téged is :D

Ha magatokban összeszeditek a legfontosabb kapcsolatokat, akkor kíváncsi vagyok, hogy milyen leltárt írnátok össze....
Milyen ajándékokat adtatok egymás számára... mik voltak a nagyszerűk azokban az emberekben, ill. kapcsolatokban.
Érdemes néha csak ezt a részt külön nézni...

segíteni nem tudok sajnos,de együtt érezni igen.Szintén 3 ex, 0 lelkitárs.Én nem készülök rá. Basszus megismerünk majd valakit,vagy ő lesz az,vagy nem.Ha nem ő,akkor megyünk tovább. Mi legalább keressük.Valaki még azt se.Sovány vigasz,tudom:)De jobb élni,mint evick(élni). Lelkitárs mellett élhetünk,nem lelkitárs mellett evick(élhetünk).Mindkettőből tanulunk.Úgyhogy várjuk.Azt annyi.Legalábbis szerintem.

Szerintem ez inkább függ attól, hogy mennyire merjük odaadni magunkat a szeretet csodájának. Ha ennyire kiélezem és úgymond elhiszem a fent leírtakat, abból valami olyan szűrhető le, hogy csak a lelki társadat tudod jól szeretni, a többi embert nem, de ez tévedés, pontosabban féligazság. Az igazság másik fele, hogy minél inkább "ráérzel" a szeretet csodájára, annál inkább megérzed a többi ember lényét. Persze ezt nem szoktuk szeretetnek nevezni, de tulajdonképpen a szeretetnek van ilyen aspektusa is, hogy érzed a másikat. Lehet, hogy érzelmileg nem szereted, de jól rá tudsz érezni, bele tudsz bújni a bőrébe, de nem azért, mert pszichológus vagy, avagy hasonlók, hanem mert ott, és akkor a jelenben ráérzel a lényére. Ez gyakorlás kérdése, mint minden más "érzékszervünknél". Lelki társi állapothoz DÖNTÉS IS KELL mindkét fél részéről.
S egy kicsit a Lollipop által fejtegetett gondolatokhoz:
Ezek egy körön vannak rajta, tehát mindkettő igaz.
Egy teljes Ember sokkal könnyebben és jobban tud szeretni, de egyáltalán nem biztos, hogy a másik mindig tud ebből profitálni, hisz az, hogy a másik mennyit profitál ebből, az a másik embertől függ... hogy mennyit képes befogadni.
Minden kapcsolatban benne van, hogy a felek felemelik egymást, s a legtöbb esetben NEM teljes emberek találkoznak egymással. Ezért is igaz az, hogy egy férfi, vagy egy nő életében valójában minden nő/férfi kincs, nagy lehetőség, mely közelebb hozza őt igazi önvalójához. A nő/férfi felfedezhet sokat saját lelkéből, saját kincseiből, de ugyanakkor természetesen saját férfiasságából/nőiességéből is. Így én minden kapcsolatot nagyra tartok.
A lelki társ állapotig el kell jutni, így nem hiszem, hogy a lelki társat előre meg lehet érezni, ill. amit ilyenkor érzünk az inkább az "Ő AZ" élménye! Lelki társsá már válni lehet úgy, hogy ÚGY DÖNTÖK. De a döntés azon múlik felkészültem e. Ez azért is lehet így, mert a szerelem a kiindulóállapot, a "társ" fogalma viszont az együttélés tág értelmezését jelenti már. Teljesen más életállapot az, amikor szerelmesek szabadon repdesnek, és teljesen más állapot az, amikor már eldől valamelyikükben, vagy mindkettejükben: "én társa vagyok ennek az embernek, örömmel törődöm sötét-világos oldalával egyaránt". Ekkor már felvállaltuk a másik egész életét, sorsfeladatát, világának minden "képkockáját", mozaikdarabkáját, és a szabadság érzése átalakulva ugyan, de megmarad. Ebben az állapotban születhet meg a lelki társi minőség, de ez több már, mint az "Ő AZ" élménye, amely viszont elengedhetetlen mindehhez, és persze alapja is.