2010. március 28. vasárnap - 02:53 | beküldő: unique
...ehhez a filmhez nem hogy fel kell nőni, de valami nagyon emberit is kell tudni... felejteni... megbocsátani... sírni (ami a szeretet), túlélni tudni...
Iraq, érdekes ízeket, érzéseket, gondolatokat, illatokat hoz fel... hol is vannak a képeink? Remélem nem nálam, a másik meg már túl van TALÁN rajta... pedig:
á, nem volt forróság,
á, nem kellett koncentrálni 24/24-ben... (mindig)
á, nem kapott agytubát senki ettől...
...hát csak eszembe jutott ... de semmi más... igen régi történet
Épp Oscart kapott... de vajon miért egy 2008-as film, 2010-ben?
A fene érti ezt...
A filmhez fel kell nőni, annyi szent.
És
nem véletlenül kapott Oscart.
***************************************
más... a felejtés, mint elengedés...
Barátaim bánata mindig megejt, nem jó, hogy a fájdalom, a hiány ismét jelen van...
Amikor beszélgettem ex-szel, azt mondta, hogy ő emlékszik a jókra. Én azt mondtam neki, én sajnos nem. És mivel túl sokáig figyeltem a rosszra, nem kapott levegőt a jó.
Hát az emberi elme viszont csodálatos. Önvédelemből képes menekülni a felejtésbe.
Én direkt csináltam meg ezt. Mintha csak túl sokáig álltam volna a lift előtt, hogy nem jön, nem jön... hé... nyomd meg a gombot!!!
Ja, a gomb... hát persze. NEKEM kell megnyomnom!!!
Mindent elfelejtettem és kitöröltem. hisz a válás végleges.
Csak egy-egy visszakerülő érzés - más miatt - juttatja eszembe.
Hihetetlen és és érthetetlen némelyek számára. Nekem viszont túlélés.
Nem öntözgethetem, dédelgethetem túl sokáig a gyomjaimat, mert nem jut víz és energia az igazi szépre.
Talán még a bombák földjét is elfelejthetnéd... az lenne nagyon jó...






Új hozzászólás