thesecret.hu

"Senki nem lép ki abból, amiben szocializálódott. Ezért olyan a mostani politikai 'elit', amilyen. Ne reménykedjetek."

Dehogynem, ki kell lépni ebből a reménytelennek tűnő szocializálódásból. Belénk nevelt és környezetünk által kapott előítéletekkel teli és mások által megszólós (szokásokon alapuló) kódjainkból.

Ennyi csak. Nem bonyolult. Gyúrjunk az önbecsülésre. A boldog emberek építik a társadalmat. Nem fordítva.
Ja, meg néha olvasni, szűrve. És gondolkodni. Információt, tudást gyűjteni.
Tanulni. Adni, figyelni, megvizsgálni!

Jójó, csak mondtam.

Jöjjenek a nagyok, a Péterek...

Két író, ugyanarról:

"Azért nem tudja befolyásolni az értelmiség a politikát, mert nagyon nagy ellenféllel áll szemben: a pénzzel. Magyarországon ma egyetlen szociális biztonsági tényező létezik: a pénz. Az értelmiség emellett gyáva is. Félti magát és egzisztenciáját. Végül is minden rendszernek megvolt a kiszolgáló értelmiségi rétege."

Egyszer visszatérünk a rendhez

Nincs recept a válság megoldására, a kritikus időszakot át kell vészelni. Popper Péter azt is állítja, az emberiség nem tanul a hibáiból, és felül a hamis mítoszoknak.

– A gazdasági válságtól függetlenül már évek óta azt halljuk, morális válság van Magyarországon. Egyetért ezzel a kijelentéssel?

– Igen.

– Mióta tart ez a morális válság nálunk? Egyesek ezt egy néhány évvel ezelőtti, jól meghatározható eseményhez kötik.

– A morális válság sokkal régebb óta tart. Az első világháború idején elkezdődött egyfajta morális romlás, amely az idők folyamán egyre erősödött. Ennek az lehetett az oka, hogy a hatalom megmondta, hogyan kell gondolkodni, cselekedni, ellenkező esetben komoly retorziók érik az embert, ami akár a halálához is vezethet. Ez a hatalom nem szereti az individualitást, az egyéni gondolkodást, hanem a tömeg befolyásolását célozza meg. Ebből alakul ki a morális lezüllés: az ember erkölcsisége a tömegben megváltozik. A viselkedés és a magatartás irányítását egyfajta érzelmi-indulati faktor veszi át. Nálunk nem is tudtak kialakulni a hagyományos morális normák, a szabad együttélés mértékei. Ugyanis az emberek többsége arra törekszik, hogy indokolatlanul jusson előnyökhöz. Ez morálisan nagyon erős züllesztő hatás.

– Magyarországon tizenkilenc éve demokrácia van, és az ember azt gondolná, ennyi idő alatt már kialakulhattak a normális együttélés szabályai. Különben is: ez idő alatt közel sem hallottuk annyit emlegetni a morális válságot, mint az utóbbi pár esztendőben.

– Nem olyan megnyugtató az elmúlt tizenkilenc év ebből a szempontból, mert nagyon is szentesített olyan emberi magatartási formákat, mint a gyanakvás vagy a bizalmatlanság. Márpedig ezek általánossá váltak. Gyanakvásban élünk.

– Hogyan tud ez ellen védekezni az egyén?

– Ezt nem tudom. Az emberek belefáradnak az örökös gyanakvásba, kétségekbe. Ha egy társadalomban megsemmisülnek a normák, úgy, hogy újak még nem alakulnak ki, akkor mindent lehet. Ha pedig mindent lehet, akkor abba belezüllik a társadalom. Ezt a korszakot át kell vészelni. Nincs recept arra, hogyan lehet megoldani. Olyan emberekkel pedig, akik gyerekkorukat, fiatalságukat diktatúrában töltötték, nem lehet demokráciát csinálni, mert a gondolkodásmódjuk nem demokratikus. Amit fiatalon magukba szívtak, átcsap az erőszak irányába.

– Most olyan emberekről beszél, akik az 1980-as években éppen a totalitárius rendszer ellen próbáltak meg fellépni.

– Igen, de ha valaki valamitől szenvedett, és nem volt más modellje a konfliktus megoldására, és hiába akart más eszmények szerint élni, ha nem ment, akkor visszatér az erőszakhoz. Mert ez az egyetlen mintája.

– Úgy tűnik, az erőszakos megoldásokat kínáló eszmék ma egyre szélesebb körben terjednek, válnak elfogadottá. Mit lehet kezdeni velük?

– Lassan azért majd korrigálódik az „anarchia”, és visszatérünk a rendhez. De addig nem lehet mást csinálni, ki kell böjtölni a mostani időszakot. A morális lezüllésnek egyébként a fiatalok is áldozatául esnek. Elképesztő a romlás, Magyarországon például már nincs is egyetem, mivel átalakult legmagasabb fokú szakiskolává. Európai műveltséget nem ad. Én azért hagytam ott majdnem minden egyetemet, ahol tanítottam, mert nem volt jó bemenni egy előadóterembe, hatvan vagy száz ember elé, mert nem volt személyes kontaktusunk. Egy neves tudósunk kis túlzással analfabéta egyetemistákról beszélt. Nekem is sok ilyen tapasztalatom van. Egy szigorlaton azt kértem egy hallgatótól, nevezzen meg tíz olyan személyiséget, akinek valamilyen szerepe volt egy vallás kialakulásában. Hosszas gondolkodás után azt mondta, Jézus. Rendben, mondom, egy. Újabb gondolkodás, majd azt mondja, Buddha. Kettő. De többet nem tud. Megkérdeztem tőle: mi van? Azt válaszolta a hallgató, az a helyzet, hogy engem nem érdekel az európai kultúra. Mire azt mondtam neki: nézze, ha ezt tíz évvel ezelőtt feleli, az egyetem bejáratánál akkorát rúgok a fenekébe, hogy végignyalja az utcát. Ugyanis ezen az egyetemen az európai kultúra dolgaival foglalkozunk. Ha ezt öt évvel ezelőtt mondja, akkor azt válaszolom: Na! Miket beszél! De mindezt most mondta. Kap egy kettest, és menjen a fenébe, nem akarom még egyszer látni az üres tekintetét. Vagyis én is elromlok, mint tanár. Füst Milán írja, hogy a világ tele van üres fejű emberekkel. Végül valaki egyetlen eszmét elültet ebbe az üres fejbe. Innentől kezdve az illetőnek van álláspontja, és őrzi, mint a kincset, mert nincs más számára. Tehát bárki, aki ettől eltérőt vall, rossz, mert nem olyan, mint az övé. Vagy nem is csak rossz, hanem gonosz, és el kell pusztítani. A fanatizmus az erőszak irányába megy, és arról lehet megismerni, hogy nincs más számára, csak egy gondolat, amelyet életre-halálra érvényesíteni akar. Így nem lehet demokratikus atmoszférát kialakítani. Georges Sorel, a híres francia filozófus azt mondta, ha a mítoszteremtés politikává lesz, azé a jól szervezett kisebbségé lesz a hatalom, amelyik a leghízelgőbb, a legkönnyebben érthető mítosszal tudja beetetni az embereket. Mert az embernek meg kell kapaszkodni valamiben. Ha elveszik a szilárd normáit, akkor hamis mítoszokba fog kapaszkodni.

– Ez a történelemben és különösen a 20. század története során számtalanszor előfordult. Mégis: miért nem tanulnak ebből a társadalmak, az emberek?

– Nehéz kérdés. A pszichológia egyik legnehezebb kérdése, hogy miért nem tanul az ember a tapasztalatokból. Ha az emberek többsége elkezdi rosszul érezni magát, akkor előbb-utóbb megváltást fog keresni. Majd jönnek az álpróféták, és megváltást hirdetnek. Az ember tehát keres, de nem talál, végül pedig valamilyen hamis ideológiában, mítoszban kapaszkodik meg.

– Pszichológusként Horn Gyula miniszterelnöksége idején a kormányfő tanácsadója volt. Ha ma felkérnék hasonló szerepre, adna tanácsokat politikusoknak?

– Nem. Horn Gyulával is az volt a helyzet, hogy Aczél György emberének tartott. Ez nem volt helytálló, bár sok vonatkozásban kapcsolatban voltam Aczéllal. Ám Horn nagyvonalúságát bizonyítja, hogy mégis meghívott a privát tanácsadói körébe. Sajnáltam, hogy miniszterelnökséget vállalt, mert jó külügyesnek tartottam. Azt válaszolta, hogy Magyarországon csak a miniszterelnöknek van igazi hatalma. Kezdettől fogva volt közöttünk véleménykülönbség. Én például azt képviseltem, hogy az oktatásban, az egészségügyben és a kultúra támogatásában nem szabad elengedni a szabad tőkegazdálkodást. Aztán 1996 őszén vettem észre, hogy én tulajdonképpen kezdek karácsonyfadísz lenni a tanácsadók között.

– Amikor felkérték erre a posztra, úgy gondolta, hogy egy tudós, egy szakember komolyan tudja befolyásolni egy politikus döntéseit?

– Azt gondoltam, hogy valamilyen hatást csak lehet gyakorolni, ha már erre kérik fel az embert. De amikor láttam, hogy ez csupán illúzió, akkor leköszöntem. Soha többé nem fogadtam el hasonló felkéréseket.

– Pedig akár szakmai kihívásnak is tekinthette volna.

– Nem, mert meggyőződtem arról, hogy a magyar politikusok nem látnak tovább a következő választásnál meg a zsebüknél. Nincs igazi honatyai képességű politikusunk. Aki igazán tehetséges volt, az a különböző rendszerváltások alatt külföldre ment. A második vonal üzletet csinált abból a lehetőségből, amelyet a rendszerváltás biztosított. A harmadik vonal politizál, azon a nívón, ami van neki. Majdnem kocsmai színvonalon.

– Abból, amit mond, számomra az következik, hogy az értelmiség elitje még úgymond közel a tűzhöz sem tudja érdemben befolyásolni a politikusokat. Ez elég aggasztónak tűnik.

– Azért nem tudja befolyásolni az értelmiség a politikát, mert nagyon nagy ellenféllel áll szemben: a pénzzel. Magyarországon ma egyetlen szociális biztonsági tényező létezik: a pénz. Az értelmiség emellett gyáva is. Félti magát és egzisztenciáját. Végül is minden rendszernek megvolt a kiszolgáló értelmiségi rétege.

– Ezzel viszont az alapvető értelmiségi attitűdök kérdőjeleződnek meg.

– Úgy hívják ezt, hogy az írástudók árulása. Teljesen megfordult az erkölcsi ítélkezés. Az értelmiségre nem lehet politikát építeni, mert az érdekei elhallgattatják esetleges meggyőződését.
Popper Péter

Popper Péter

Budapesten született, 1933. november 19-én. Pszichológus, filozófus, író. számos hazai egytemen és főiskolán tanított,két évig az izralei Bar-ilan egyetem vendégprofesszora volt. Elsősorban valláspszichológiával és művészi hatás pszichológiájával foglalakozik.

Kedvenceim tőle: Széthasadt kárpit, Belső utak könyve, Az istennel való sakkozás kockázata...

*****************************************************************************

"- Nincs szellemi elit Magyarországon. Igazi szellemi elit, amelyik képes egy társadalomnak eszményt, életrendet és morált adni, nagyon régóta nincs. Ha valahol pesszimista vagyok, akkor ezen a téren igen. A legnagyobb baj az írástudók árulása."

Müller Péter

Hivatásom, hogy derűt sugározzak

Még a legsúlyosabb krízisben is megtalálhatja az ember önmaga békéjét, harmóniáját, vallja Müller Péter. szerinte akkor van baj, ha nincsenek eszmények az ember számára.

Az ember attól szellemi lény, hogy valami többért él. Ez lehet a szeretet, lehet a gyereke, lehet valamilyen isteneszmény, valamilyen munka, mű. Minden életnek egyéni értelme van.

Olyan mértékig szuggerál minket a média, hogy amit valóságos lelkiállapotnak nevezünk, valójában hipnotikus állapot. Reggeltől estig válságról, pénzről, a kilátástalan jövőről beszélünk. Arról sosem olvasunk híreket, hogy hány ember volt boldog, hány szerelem szövődött, hanem csak arról, hogy a pedofil rém megerőszakolta a saját lányát. A média befolyásolja a tudatunkat. Ezt közhülyítésnek nevezem.
... a közhülyítés az, hogy teljesen eszménytelen a világ. Ha a ma emberének meg kellene fogalmaznia az élete értelmét, azt mondaná: pénz. És ez a vég. Ha az utolsó eszményét is elveszti egy kultúra, meghal.
... és attól várjuk a megváltást, hogy majd valaki pénzt csinál. Egy bankártól függjön az én lelkiállapotom?

- Ugye nem azt akarja mondani, hogy egy válság okozta krízishelyzettől teljesen el tudnak vonatkoztatni az emberek a hétköznapok során?
- Nem elvonatkoztatni kell, hanem túllépni rajta. Ha az ember jól megvan önmagával, a nehéz helyzetben is is sokkal derűsebben és erősebben él.

- Ám akkor rengeteg dologról le kell mondania.
- Akár mindenről. Néha az élet a tét.

- Tud-e a társadalom kollektíven közös eszményeket keresni?
- Van egy kínai bölcsesség: a világot nem tudod megváltoztatni, csak magadat. Ha magadat megváltoztatod, akkor családodat is megváltoztathatod, azaz a klánt is, s a klán az egész társadalmat. Fordítva nem működik.

- A mai magyar társadalomban oly mértékű konfliktusok vannak, hogy egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez a kínai bölcsesség érvényes lehet.
- Ez mindig érvényes. A világ megváltoztatása mindig a saját szívünknél kezdődik. Más kérdés, hogy ez továbbsugárzik-e.

- A válság alkalmas lehet arra, hogy az emberekben felébressze az eszmények iránti vágyat, az eszmények keresését?
- A válság nem, csakis a katarzis. A válság terméketlen és el tud húzódni. A jelenlegi gazdasági helyzet csak válságban van. Egy pillanatra rádöbbentek, hogy süllyed a hajó, de megpróbálják a lyukat befogni. Megpróbálják ugyanúgy folytatni, mint előtte. Megpróbálják állami pénzből betömni a lyukakat, de ahol betömték, ott máris lopják, újra. Nem ismerték fel a tanulságokat. A katarzis az, amikor nincs tovább.

- A krízishelyzetben a választott vezetők, politikusok meg tudnak-e határozni kollektív célokat, eszményeket a társadalom tagjainak? Vagy jobb, ha ezt magára a társadalomra bízzák?
- A valóságos értéket soha nem a politikusok határozzák meg. Nem is a tömegek. Ez a szellemi elit feladata.

- De szellemi elit nálunk olyan megosztott és olyan dühvel feszül egymásnak, hogy nem az eszmények meghatározásán fáradozik.
- Nincs szellemi elit Magyarországon. Igazi szellemi elit, amelyik képes egy társadalomnak eszményt, életrendet és morált adni, nagyon régóta nincs. Ha valahol pesszimista vagyok, akkor ezen a téren igen. A legnagyobb baj az írástudók árulása. Jézus egyszer fakadt ki az evangéliumban: amikor az írástudókat elátkozza. Hirtelen olyan vulkánszerű indulat robban ki a szavaiból, mintha nem is ő mondaná: "Jaj Néktek!" Pedig a kínzóiról is ezt mondta:"Bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek." A szellemi elit árulását megbocsáthatatlannak tartotta. Nekem írónak tehát iszonyú felelősség leírni ezt a mondatot.

Müller Péter: író, dramaturg, forgatókönyvíró
Budapesten született 1936. december 1-én.
A Madách színházban dolgozik 1955-től, a színház több darabját is játssza. Drámákat, zenés darabokat, spirituális tárgyú könyveket ír.
Munkásságát többek közt József Attila-díjjal és a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje arany fokozatával ismerték el.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Most minden bizonnyal nyertesként kerül ki a válságból Ázsia, főleg Kína és India, ők éppen azokat az értékeket testesítik meg, amelyek hiányoztak az amerikai típusú pazarló fogyasztói társadalomból: az önmérsékletet, a megtakarítási hajlandóságot, az igénytelenséget és a szorgalmat. "

A kereslet mesterséges élénkítése megint csak a pazarlás irányába hat: még több fölösleges energiát, háztartási gépet, autót, textíliát vásárolunk, még jobban szennyezzük a környezetünket. Pedig környezetvédők régóta hangoztatják: ha nem tudunk változtatni fogyasztási szerkezetünkön, ez a pazarló fogyasztás igen gyorsan elsodorhatja az emberi civilizációt. A válság jó alkalmat kínálna arra, hogy átértékeljük eddigi életmódunkat: csökkentsük az energiafaló iparágakat, részesítsük előnyben a környezetbarát technológiákat, fejlesszük az oktatást, az egészségügyet.

Jürgen Habermas német filozófus szerint a jól működő társadalmak alapja a "kommunikatív cselekvés". Annak felismerése, hogy a közösség fennmaradása csak az eltérő igények, érdekek és értékek összehangolásától függ. Csak így tudjuk elkerülni a "lökdösődést, tolakodást a peronon", azt az irracionális magatartást, amelynek mindannyian áldozataivá válhatunk. "A dolog nem az udvariaskodásról, hanem a túlélésről szól."

http://www.nol.hu/lap/hetvege/20090530-tolakodas_vagy_tuleles_