Írok, írok, írok

Néha azt hiszi az ember, hogy nem történik semmi, aztán hopp rájön, hogy a lelkében igen is történt valami.
És eeezt ki fogom árasztani.
Életem közepén volt egy naagy szakadék, és nem láttam túl rajta.
És amikor elérkezett a vég, én beleadtam mindent.
Belesírtam az univerzumba a fájdalmat, amit sohasem sikerült meggyógyítani.
Hát vannak még befejezetlen történetek, de istenem, az út, az az út.
Jogom van hibázi, és még tanulni is belőle.
Semmi a büdös életbe nem segített rajtam, csak az, hogy írtam.
Leveleket egy süket fülnek hiába valóan.
Aztán nem válaszolt senki.
Már csak azt élveztem az egészben, hogy milyen klassz dolgokat írok, és hogy egy kész vágynaplót jelenítettem meg magam előtt.
Ha belém ivódott minden sora, mivel láttam magam előtt a betűket, képeket, akkor akár be is vonzhatom.
Én aanyira büszke vagyok magmamra.
Megoldani pillanatról pillanatra egy problémát, a jelen történéseit megélve, talán az enerdzsi legjobb forrása.
Nem tudom abbahagyni az írkálást.
Neki fogtam, és féltem hogy tévedek, és nem jó úton haladok, csak hiába való szélmalom harcot vívok valakivel.
Az lehet, viszont a saját fejlődésemet elvitatni, na az lenne kudarc.
Pillanatról pillanatra eljutni a megoldásig. Ahogy az ember leszáll a buszról és eszébe jut a saját novellája, és elkezd rajta röhögni, és abban a szent pillanatban megkönnyebbül, hogy a büdös francokat komoly az élet.
Tök komolytalan.
Á nem kell félni a hibáktól, és nem kell attól félteni senkit, hogy tévútra visz.
Olyan gyorsan gépelek...
Na endegy...
Ha nem lennének gondolati fricskák az életbe, akkor nem is tudnék a saját balgaságomon sem röhögni.
A gyógyulás útja a szeretet útja.
Ezt kell megélni minden pillanatban, amikor jön.
Lényegtelen, hogy mi a történet, a lényeg az, hogy teljesen bele éld magad.
Ott bekövetkezik a gyógyulás, ott átéled az összes érzést.
Azért fontos, hogy legyen támogatásunk, hogy legyenek barátaink, tartozzunk egy közösséghez, vagy írjunk, hogy legyen ami segít szempontot váltani ha kell időben, és rácsatlakozni a jobb áramlatokra.
Bevonzani a változást.
Eszméletlen erőpróbába volt részem.
És nyertesnek könyveltem el magam.
Hihetetlen eszes, és talpraesett nő vagyok.
:D
Remélem szét sugárzik belőlem az egész az uniba, hogy feltöltsem, és feltöltsenek.
Semmi gond nem volt velem soha, csak nem mertem hinni magamban.
Ez a lényeg, hinni.
Amikor meg már összecsap minden, akkor visszacsatlakozni az egységhez, és megnyugodni.
Keresni a nyugalmat, ez a legfontosabb.
A gondolatok, amikre szükségünk van, meg maguktól megérkeznek.
Dehogy van itt zavar, az uni pontosan tudja, hogy mit küldjön mindenkinek.
Anyum ma pénzt nyert. 5000 forintot kaparós sorsjegyen, sose szokott ilyet venni....
És sosem nyert még ennyit. Ja és a sorsjegyet egy lottó 2-es nyereményéből vette...
Nekem is jött váratlan pénz, méghozzá nem is kevés...azt hittem, hogy nem jól hallok...
Hát leesett az állam.
És jött váratlan érzéseket generáló megbizatás, és nem is a pénzért vállaltam el a munkajátékomat a végén, hanem a megnyilvánuló érzéseket segítek ezáltal kifejezni. Jó kacifántos voltam...
Öröm, öröm...
Minek akartam én egyáltalán folyamatosan a szomorúsághoz, és a kudarchoz csatlakozni?
A hosszú türelem is káros...
Abban a pillanatban, ahogy megértettem magam, megértettem az ellenség álláspontját is.
Álarctól megfosztottan ott állt egy pucér ember. Röhej!
Te is csak ugyanolyan PORHÜVELY vagy vazze...
Semmi több...
Ha nem csatlakoznál annyi eszet zabáló gondolathoz, akkor már rég rájöttél volna, hogy te is egy nagy senki vagy.
De szeretnéd bebizonyítani folyamatosan az ellenkezőjét...
A te igazad, a te micsodád, a te...
Most én...meg én..én...ki vagyok én?
*
Egészen puhameleg vagyok belül, és ez körbe ölel.
Tök jó!
Azzal a sok mileszhával meg nem kell törődni.
pont pont pont

Címkék:

Hozzászólások



:)

Szeretlek olvasni. (pont most cuccoltam össze és költözök el a páromtól egy tegnapi beszólása miatt, de olvasva téged, hallod, tényleg röhej az élet :D Meg is kell ám élni a dolgokat keményen :) Na de azért én akkor tudok a legnagyobbakat nevetni magamon, amikor kívülről nézem amit "csinálok" :) Azzta-paszta :O :D /na kellett nekem viccelődni, hogy olyan csudajó a kapcsolatunk, hogy mi sose veszekszünk, már-már unalmas):S



:)

".. ott állok a dokknál, várakozok, meleg párát lehelve kifelé... türelmem gyertyafénye még pislákol valahogy... hogy mire és meddig még... bizonytalan..."

Köszi Lolli, nagyon tartalmas írás. Így lészen, ahogy írod: a gyógyulás útja, a szeretet útja. Ámen!
Csodás napokat kívánok Neked! :)