A jelen, ami híd a múlt és a jövő között

jelenVizsgáljuk csak meg gondolatainkat, s azt fogjuk látni, egytől egyig vagy a múlt, vagy a jövő foglalkoztat minket.
A jelenre szinte nem is gondolunk. De ha mégis, csak azért, hogy ennek világánál próbáljuk elrendezni a jövőnket.
A jelen soha sem a célunk: a múlt, a jelen csak eszköz: egyetlen célunk a jövő.
Ezért sohasem éltünk, hanem azt reméljük, hogy majd élünk!
Mivel állandóan boldogságra törekszünk, elkerülhetetlen sorsunk, hogy soha se legyünk boldogok.

Pascal sokat mondó szava azt sejteti, itt kell boldogok lennünk, itt a jelenben. Csak a jelenben élhetem meg az igazi boldogságot, és teremthetem meg ezáltal a jövő lehetőségét. Csak a jelenben van lehetőségem boldognak lennem!
Ezt észre kell venned!
Ha folyton a múltban élsz, akkor bizony vágyakozol az elmulasztott lehetőségek után, és nem veszed észre az előtted álló lehetőségeket, amelyeket rendre elmulasztasz!
Ha a jövő lehetőségeit fürkészed, akkor örök foglalatosságot adsz magadnak, hiszen valamiért napról napra változik a jövőd képe, nem találod az állandóságot, a biztonságot, ez elkeserít, és nagyobb erővel vizsgálod, tervezed a jövődet, miközben nem veszed észre, pont azért vált bizonytalanná az elképzelésed, mert a közvetlenül előtted álló eseményeket figyelmen kívül hagytad.
Honnan tudhatod, hogy nem a jelenedet éled, csak a tested van ott?
Nos kérdezd meg önmagadtól: előfordult már, hogy A-ból B-be mentél, de nem emlékszel mi is volt a két végpont között?
Hogy valakivel beszéltél, és semmit nem tudsz felidézni?
Hogy nem tudod, mit csináltál tegnap vagy előtte?
Hogy sokáig gondolkozol, mit is ebédeltél?
Ha a válaszod igen, akkor gondolkozz el, mi tart téged ott a múltban vagy a jövőben! Mi az, ami nem enged el! Ha nem kapsz rá választ, de szabadulni nem tudsz, kérj segítséget egy baráttól, egy segítőtől!
Tégy bármit, csak azt ne, hogy hagysz mindent változatlanul.
Vedd észre: a lehetőségek itt hevernek előtted, ha kinyitod a szemed, és figyelmedet visszahúzod a mostba, akkor megdöbbenve látod: mennyi új lehetőség, amit nem mulasztasz el, így nem kell azt majdan sajnálni, mennyi új és új lehetőség, amelyek megvalósulásának fényében rögzül a jövő elképzelt valósága.
Ehhez csak ki kell nyitni a szemedet, és fel kell emelned a tekintetedet, magad elé nézve, vállmagasságodba kell tartanod. Meg kell engedned, hogy az új információ megkeressen, hogy megtaláljon. Engedd meg, hogy megismerd, hogy megértsd, és hogy utána dönts: kell vagy nem.
Nos ez a tudatos gondolkozás. Ez a te lehetőséged. A jelened megélése alakítja majd a jövődet
Ehhez csak itt kell élned köztünk, a mostban!
Ugye tudod, minden megtanulható!
Szeged, 2009-05-12
Fodor Sándor

Címkék:

Hozzászólások



Tegnapelőtt a legjobbkor!!!

Tegnapelőtt a legjobbkor!!! érkezett írásod, de csak most reagálok...éppen azért, mert akkor (tehát akkor, a jelenben:) cselekednem kellett valamit. Talán, ha nem olvaslak, nem is teszem meg. Köszönöm, hogy megírtad :) Hála érte :) A gyümölcse már akkor beérett :)))



Keresem – bárhol az országban

Keresem – bárhol az országban – olyan személyeket, akik vállalják legalább 12-20 fős létszámú csoport szervezését és megfelelő helyiség biztosítását a tréningjeimnek! A szervező ingyen vehet részt a tréningen. Részletek
http://vonzastorvenyetrening.hu/
fodor-sandor@t-online.hu



.

.



Hú de érdekes.

És köszönöm.
Fú..igen,volt olyan hogy elindultam A-ból a B-be...és nemigen tudtam felidézni mi is történt ez alatt,vagy csak halványan emlékeztem.
De most itt a válasz. Nem voltam a jelenbe. Sokszor a jelen pillanatba is azon tünödöm hogy mi lesz ezután,meg ez után,és igazad van,igy nem tudom megélni a jelent.
És még valamire választ kaptam...
Jó dolog-e boldogságra vágyni?
Most már megértettem hogy azt csakis a jelenbe élhetem meg,mert ha vágyom rá, akkor csak vágy marad mindig.
Köszönöm ezt a cikket.
Szép napokat.



Jó volt olvasni,

bár egy kis zavar támadt az elmémben, vagy csak még korán van és MOST az ágyamban ücsörögve és szürcsölve a finom forró kávémat még tompa az agyam. Na de a viccet félretéve: volt már egy-két olyan tapasztalatom, amiket kérdeztél: hogy tényleg nem emlékeztem, hogyan jutottam el A-ból B-be kocsival.......:-)
Hogy este azon gondolkodtam, mit is ebédeltem.
Vagy mit is mondott az az illető, akivel reggel tárgyaltam.
De ilyenkor nem esem pánikba, hanem nevetek magamon. Nem úgy fogom fel a dolgot, hogy leragadtam a múltban. Szerintem pont, hogy olyankor vagyok a legjobban felpörögve, dolgozom, zajlik körülöttem az élet, tele van információkkal a JELEN-em, azokat élem meg, miközben már agyalok a JÖVŐMÖN. Vagy ez rossz?
A múlttal kapcsolatban viszont érdekes dolgokat tapasztalatok saját magamban. Ugye tudatosan arra törekszem, hogy a negatív gondolatokat felváltsam pozitívra, ha esetleg bereppennének a szőke fejembe. És ilyenkor jönnek felszínre nagyon szép múltbéli gondolatok, amelyek hatására forróság önti el a szívemet, és mosolyt csak az arcomra. És akkor boldognak érzem magam, eltűnnek a negatív gondolatok, máris sokkal-sokkal jobban érzem magamat, újabb lendületet veszek, és megyek előre mosolyogva.
Vagy ez honvágy lenne? Mert ilyenkor mindig hazagondolok. Ki tudja, lehet. De nem gondolkodom ezen, nekem az a lényeg, hogy melegség járja át a szívemet olyankor, boldog leszek tőle és tudom folytatni mindazt, amit végzek, hogy elérjem a célomat a JÖVŐMBEN.



Köszi

Köszi Sanyi! Szerintem ez az alapja mindennek csak sajnos sokszor hibákba esünk. Pedig tudjuk, hogy a jelenben teremtjük a jövőnket.



Nagyon jó

Sanyi ismét.Köszi.Írtam emilt.



Köszi Sanyi, ez jókor jött

Köszi Sanyi, ez jókor jött