Karácsonyi idézetek

karácsonyi idézetekÚgy éreztem hogy így Karácsony előtt sokak számára fontos lehet, hogy itt az oldalon is kezdjünk ráhangolódni az Ünnepre, és érezzük a csodálatos Karácsonyi energiákat. Azok számára, akik egyedül töltik e napokat, nagyon fontos, hogy saját magukat tudják ráhangolni erre, és befogadni azt a rengeteg pozitív energiát, amiből ilyenkor mindenkinek jut elég. Tanuljunk meg szeretni, ez az út vezet a boldogsághoz!

"Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!" (Szilágyi Domokos)

Mindenkinek csodálatos Karácsonyt kívánok!

Hozzászólások

Wass Albert - idézet

"Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté.
Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül.

Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje."

Wass Albert

Kedves Pipacs!

Igen,létezik:)

Kedves secret people!

Létezik a havas erdő, azzal a picike erdei házzal? Remélem, nemcsak a képzeletemben!
Köszi!

Kedves Pipacs!

Létezik:)

Távol a világtól

Vajon létezik az a havas erdő, azzal a picike erdei házzal, ahová az én lelkem vágyakozik karácsonyozni?

Én egy sokkal kisebb, sokkal szerényebb házikóval is beérném:

http://pippi.hu/img/p/7584-60884-thickbox.jpg

Úgy legyen

Ámen.........

*

"Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!" (Szilágyi Domokos)

Nekem is ez a kedvenc idézetem!

Istenem, add, hogy egyszer valóban a szívemben érezzem a karácsonyt, ... és mindegy, hogy milyen külső körülmények között!

Karácsonyi mondóka

Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán. (-)

http://www.nefmi.gov.hu/letolt/retorika/ab/szoveg/komm/karimond.htm

Nagyon szép történet Zsu335! Köszönöm neked!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Bercel:)

A Yuotube-n én se találtam, csak a videán :
http://videa.hu/videok/zene/szeretet-legyen-az-ur-a-beke-foldon-hawer-mi...
Békés szeretettelejes Karácsonyt kívánok mindenkinek:)

Kedves Bercel :) Nem ismerem.

Kedves Bercel :) Nem ismerem. Sajnos! De hátha lesz közöttünk olyan, aki segíteni tud:)
Kedves, szép Ünnep közeleg. A világ beleremeg... és tollat tartó kezem is.... Párás, könnyes tekintetem és szívem boldog, mert megoszthatom, és újra és újra ezeket. Minden évben aktuálisak maradnak. :

HARANGSZÓ CSENDÜL

Csengve, kondulva száll a levegőben.
Szikrázó feszültséget kelt emberekben.
Kik fülükkel hallják a harang zengő hangját.
Nem hallják meg lelkükben az Úr hívó szavát.
Miért is hallgatnának ők-e hívó szóra?
Nem vágynak másra, csak minden földi jóra.
Azokra, mi sok-sok édenkerti alma.
Mikért az édenből már rég ki vagyunk tiltva.
Pedig a harangszó nekünk mást is jelez!
Szól hozzánk, hív minket:
Ember! Ébredezz!

Nyisd ki végre lelked bezárult ablakát!
Szívedben érezd a harangok zengő hangját!
Fogadd végre magadba az Úr szeretetét!
Ki minden embert szeret,
Ahogy anya gyermekét.

S ha megzendül a harang,
Mi lelked muzsikája,
Hallgasd a szíveddel,
Úgy füledet nem bántja.

Rákoskeresztúr, 1999. Jakab Anikó

ADVENT

Angyalszárnyon küldeményem érkezett.
Rá volt írva csomagomra : Szeretet.
Felnyitottam melengetem szívemben.
Csoda történt, megváltoztatott engem.
Reményeink hírnökei az Angyalok.
Leszállnak, s szívünk máris mosolyog!
Halkan susogják meg nekünk:
Karácsonykor megváltozhat életünk.

Általunk lesz fényesebb a Karácsony
Szeretteim arcában ma azt látom,
szemük tiszta örömtől ragyog,
mikor mindenki egymásra mosolyog.

Csillagszórók felszikrázó fényében
fahéj-illatú, langy-meleg estében.
Ajándékot hordoz a szeretet,
Angyalszárnyak simogatják
szívemet.

Rákoskeresztúr, 2oo3 11. o4. Jakab Anikó

KARÁCSONY

Közeleg a karácsony a szeretet ünnepe
Házainkra takarót sző a hó fehér leple.
Tetők közt a szél akár az Angyal száll,
Körbeölel mindenkit, békességet kínál.
Adventre a várost díszbe öltöztetik.
A gyerekek arcára a várakozás pírt vetít.

Várják a Jézuskát meg a karácsonyfát!
Szent Karácsony éjszakáján az ajándékosztást.
E szép nap a szívekben tán' a szeretet gólya költ
Áldást érzünk magunkban békét és örömöt.
Áve Mária – t énekelünk áhítattal telve,
az istálló jászlában megszületett a kisded.
Megváltónk Ő! Leszületett végre a Messiás!
Uram! Hallgasd meg -e könyörgő imát!
Vigyázz a gyermekre!
Hisz oly ártatlan még.
Boríts ránk fényes leplet, bűnös életünkért!

Rákoskeresztúr, 2ooo 11. o7. Jakab Anikó

Karácsonyi csillag

Karácsony
Fénylő csillaga,
Szikrázva ragyog reánk
Az Úr küldte le hozzánk,
Első szülött fiát.
Ragyogj kicsi csillag!
Szórj ránk szeretetet!
Fényesítsd belülről,
kihülő szívünket.
Legyen áldott véled,
A szent Karácsony Éj!
Mert a kisded személyében,
Megszületett a Remény.

Rákoskeresztúr, 2oo3 o1. o3 Jakab Anikó

A havasi fenyők..

A fenyves erdők elindultak,
s hozták a havas illatát,
hallgassuk meg elcsendesedve
mit üzen a fenyőfaág?

Amíg csak ember él a földön,
akinek szíve-lelke lesz,
amíg a csillagokra néznek égre,
az ámuló gyermektekintetek
Amíg a kérges szívünk mélyén
lesz parányi szeretet...
addig mindig lesz Karácsony.
A télbe burkolt Föld felett.

Ne keresd a fa alatt ajándékod,
mert Isten az ajándékhozó.
Ne várj mindent a hangulattól,
hogy szépen esik-e künn a hó!
Az igazi, fehér karácsony
a testet öltött Szeretet,
s az, hogyha számodra is,
az Úr Jézus, megszületett.

A fenyves erdők megérkeztek,
hozták a havas illatát.
A megszületett Megváltóról
beszél minden fenyőfaág,

és ámulva hallgatja szerte a világ

Csákváry Zoltán
Ki jelen vagy / imádság

Ki jelen vagy a tűzben és jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, megváltást hozzon a Karácsony!

Takard be minket tél hidege ellen.
Hozz sebeinkre enyhet, gyógyulást!
Adj, Uram, nekük áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértél,
Keresztre verték, adj hozzá erőt!
Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

Vezess minket, hogy soha, soha többé
Sötétségben ne tévelyegjünk,
Légy velünk, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
És Parányi sorsunk emléke sem él,
Porladó csontvázunk felett zöld fű sarjad,
De Szívünk porával messze száll a szél.

Ki jelen vagy a tűzben és jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, hallgasd meg ajkaink imáját.
Ne hagyj el minket soha, de soha!
És legyen minden ahogyan akarod.
Még akkor is, mikor úgy érezzük,
hogy soha nem jö el a Te Országod!

SZOLGÁLAT

A természetben mindenben
a szolgálat vágya él.
Szolgál a víz és szolgál a szél.
Ha fát találsz: ültesd el Magad!
Ha hibázol: javítsd azonnal!
S ha olyan feladatra lelsz,
amit mindenki kikerül,
vállald fel! És meglátod sikerül.
Mert öröm jónak és egészségesnek lenni,
még nagyobb öröm, másnak szolgálatot tenni.
Ne hidd azt, hogy csak a nagy szolgálat érdem!
Az apró szolgálatnak nagyobb az öröme:
Ha a kertet locsolsz, érezd a növények háláját!
Vagy ha rendet teszel, fogadd az energiát!
Mely árad, körülvesz, betölti szobád.
Fésüld meg egy gyermek kócos haját!
Lásd mosolygó arcát, amint ragyog Reád!
Ne hidd ám, hogy szolgálni csak a kisemberek dolga!
Mert a szolgálat egy dagadó vitorla,
Melynek szele a fényt adó Isten, maga!
Mondhatjuk azt: Ő! Igen, Ő, ki szolgál mindenkit,
de mégsem szolga.
Naponta kezünkre néz, és kérdi:
szolgáltál már ma?
Kit? Tán a szeretteidet?
Én köszönöm neked, hogy ma is,
A szolgálatodra lehetek.

Ez egy spanyol író írása.
Rímekbe én szedtem, és most közzéteszem.

Rákoskeresztúr, 1999 őszén. Jakab Anikó

Karácsony felé...
Szép Tündérország támad föl szívemben
ilyenkor decemberben.
A szeretet csillagára nézek,
megszáll egy titkos,gyönyörű igézet,
ilyenkor decemberben.
Bizalmas szívvel járom a világot,
s amit az élet vágott,
behegesztem a sebet a szívemben.
És hiszek újra a régi szeretetben,
ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
hallok,szomorúan nézek.
A kis Jézuska itt van a közelben.
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
s ne csak így decemberben...
(Juhász Gyula)

"Ég szülte földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat,
A világ megváltóját. "

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre. Anikó

ezt a youtube-on milyen cím alatt lehet megtalálni??

keresem, de nem találom sehol. Köszi a segítséget előre is...

Flow
SZERETET (dalszöveg)
EGY KÉZ A MÉLYBE NYÚL FELÉD
HAGYD HOGY ÉRJEN EL
A ZENE NEM A SZERETET
A LELKED ÉNEKEL
ÉREZD TISZTÁN
LEGYÉL HŰ BARÁT
SOKAN VANNAK AZOK
KIK SZÁMÍTANAK RÁD

HAJÓTÖRÖTT LESZ A SZÍV
ÉS EGYEDÜL MARAD
HA TÚL SOK A HAZUG SZÓ
MI KÍNOZZA AJKADAT
ROSSZNAK LENNI MÁSOKHOZ
NEM EGY SZÉP DOLOG
ELFORDULNAK
TŐLED ÍGY

A FÉNYLŐ ANGYALOK
A SZERETET LEGYEN
AZ ÚR A FÖLDÖN
NEM KELL HÁBORÚ
ÉS NEM KELL BÖRTÖN
SZÁLLJON ÁLDÁS
AZ ÉGRŐL A FÖLDRE
HAD LEGYEN
BOLDOG
MINDENKI VÉGRE

AZ ÉRZŐ SZÍVNEK
MEGMARAD HA
EGY IGAZ PILLANAT
A SOK SZÉP SZÓ HA ELRAGAD
NINCS TÉL CSAK TAVASZ
LELKED TELKÉN
SOK VIRÁG
GONDOZÁSRA VÁR
A SZERETET
MINT ÖREG KERTÉSZ
MINDIG KÉSZEN ÁLL
ROMBOLJ LE
MINDEN FALAT
ÉS ÉPÍTS
EGY HIDAT
EZERSZÍNŰ SZIVÁRVÁNY
NEKED MUTASSON UTAT
MUTASSA HOGY VÁGYAINK
MERRE TARTANAK
ÉS ÁLMODJUK
HOGY EZ A VILÁG
JÓFELÉ HALAD

A SZERETET LEGYEN
AZ ÚR A FÖLDÖN
NEM KELL HÁBORÚ
ÉS NEM KELL BÖRTÖN
SZÁLLJON ÁLDÁS
AZ ÉGRÖL A FÖLDRE
HAD LEGYEN
BOLDOG
MINDENKI VÉGRE

NEM BAJ HOGYHA NÉHA SÍRSZ
BÁR TUDOM KICSIT FÁJ
DE MINDIG KAPSZ VIGASZT
CSAK JÓ HELYRE ÁLLJ
TISZTELD MÁSOK ÉLETÉT
ÉS VEDD ÉSZRE JÓT
TEMESSÜNK EL
KÖZÖSEN
MINDEN SÉRTŐ SZÓT
A SZERETET LEGYEN
AZ ÚR A FÖLDÖN
NEM KELL HÁBORÚ
ÉS NEM KELL BÖRTÖN
SZÁLJON ÁLDÁS
AZÉGRŐL A FÖLDRE
HAD LEGYEN
BOLDOG
MINDENKI VÉGRE
A SZERETET LEGYEN
AZ ÚR A FÖLDÖN
NEM KELL HÁBORÚ
ÉS NEM KELL BÖRTÖN
SZÁLLJON ÁLDÁS
AZ ÉGRŐL A FÖLDRE
HADD LEGYEN
BOLDOG
MINDENKI VÉGRE

UGYAN ABBAN A MÁBAN ÉLÜNK
UGYAN ARRA A FÖLDRE LÉPÜNK
UGYAN ABBÓL A KENYÉRBŐL KÉRÜNK
ÉS CSAK AZ A MIÉNK AMIT MEGÉLÜNK

UGYAN ABBAN A MÁBAN ÉLÜNK
UGYAN ARRA A FÖLDRE LÉPÜNK
UGYAN ABBÓL A KENYÉRBŐL KÉRÜNK
ÉS CSAK AZ A MIÉNK AMIT MEGÉLÜNK

A SZERETET LEGYEN
AZ ÚR A FÖLDÖN
NEM KELL HÁBORÚ
ÉS NEM KELL BÖRTÖN
SZÁLLJON ÁLDÁS
AZ ÉGRŐL A FÖLDRE
HADD LEGYEN
BOLDOG
MINDENKI VÉGRE

* válasz

beküldő: ágica | 2007. december 19. szerda - 21:05
Karácsony...

Karácsonykor
Angyalok szállnak.
Hiradást hoznak:
Béke jegyében,
Élet fényében,
Szentség lelkében,
Hivők hitében,
Krisztus képében,
Földön jár az Isten.

Karácsonykor
Harangok zúgnak,
Szent igék szólnak.
Imádság szárnyán,
Sziveknek vágyán,
Zsoltárok hangján,
Szeretet hidján,
Bocsánat útján,
Mennybe jár az ember.

BOLDOG KARÁCSONYT!

csenge333
A karácsony angyala úgy látom lassan elkezdi tenni a dolgát./Nem itt, de ki tudja!/

Boldog Karácsonyt!

Küldök egy lángocskát a szívem melegéből,
Elviszi egy Angyal ki lejön az égből,
Füledbe súgja, mit szívből kívánok,
De leírom én is, boldog Karácsonyt!

http://www.youtube.com/watch?v=8VPir_WPoLM&fea- ture=related

Mindenkinek kívánok nagyon Boldog és Békés Karácsonyt!

„Azért szeretni, hogy szeressenek, emberi dolog,
de, aki magáért a szeretetért szeret, angyallal ér fel.”

Erika

Drága Ragyogás:)))

Flow Tavaly ilyenkor is jól csináltad emlékszel "néma gyereknek.........
:))))))Hát itt vagyok én is:))))Neked szeretettel:
http://www.youtube.com/watch?v=ymJNL5WSaGU&feature=related

Drága Ragyogó Anikóm...

Gyönyörűek a verseid ! És szeretlek ! Most én küldök Neked egyet :

A házadban mindenhol kalács illatozzon,
Fenyőfa alatt gyertyaláng ragyogjon.
Szívedbe költözzék nyugalom, s szeretet,
Hozzon a Karácsony, békét és örömöt Neked !!

Szeretettel ölel:Ágica

Drága Anikóm!

Nagyon szépek a versek, köszönjük!
Tudod Drága! Ha most nincs is annyi időnk, mint szeretnénk, de - úgy mint ahogy Sanya is mondja - nagyon jó olvasni most és később is jó lesz. Aztán, majd az ünnepek alatt mégjobban ráérünk, akkor behozzuk a lemaradásainkat és válaszolunk is a számunkra kedves kis alkotásokra, a számunkra nagyon kedves társainknak.
És akkor képzeld el, hogy mekkora öröm lesz azoknak, akik majd csak először találnak rá ezekre a kis kincseidre.
Maradj Drága köztünk, nagyon jó nekünk Veled, még ha nem is mindig írjuk le.
Én most leírtam és öleléseimmel együtt szeretettel küldöm Neked soraimat.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

Drága Anikóm! :)

Nem a Te beírásodtól fagyott meg ez az oldal, abban biztos vagyok. :)
Sokan látogatják már ezt aoldalt. Sokan írnak a blogokba és fórumokba.
Én a magam részéről, legszívesebben minden bejegyzéshez odabiggyeszteném, hogy "Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!". De ha ezt tenném, másra már aligha futná az időmből... :)
Így amikor éppen erre érzek késztetést, akkor csendben olvasgatok, és csak akkor szólok hozzá egy-egy bejegyzéshez, ha tényleg nagyon kikívánkozik belőlem valami. :)
Én Szeretlek! :) És nem csak olvasgatni, tudod nagyon jól! :)
Hanem Téged Szeretlek, teljességedben: Anikót, a Ragyogót! :)

Szeretettel,
Álomkereső
Ingyenes e-mail kurzus és e-könyv a Vonzás Törvényéről

Ragyogásom!!! Ne tedd, nekem NAGYON

csenge333
HIÁNYOZNÁL!!!! Én írok neked, este is írtam, láthatod, sőt nemrég ismét írtam neked...Na!!!! Én szeretlek és figyelek rád!!!! maradj velünk!!!!

És... megfagyott ez az oldal is,

és már senki nem ír, ahogy én ide betettem a kezem nyomát. Pedig mennyi szépséget adott át mindenki.
Addig annyit írtak... és most halott oldal lett este óta, amióta én be mertem ide írni. Igérem nem írok, és ki is törlöm magam azt hiszem az oldalról, hiszen megfagy a levegő ahova én írok.
Blogomat senki nem látogatja, és ez elgondolkodtat....mindenki ír mindenkinek, mellőzött lett a Ragyogó Anikó a Secreten. Ugye?

Azért jó közöttetek, és kívánok áldott szép Ünnepet Mindenkinek.

Drága Ragyogásom.Lenyűgöztél

csenge333
és olyan nagyon boldoggá tettél ezekkel a versekkel.NAGYON KÖSZÖNÖM, hogy olvashattam.SZERETLEK és ÖLELLEK!!!

Áldott fényekkel teli Ünnepeket kívánok!

HARANGSZÓ CSENDÜL

Csengve, kondulva száll a levegőben.
Szikrázó feszültséget kelt emberekben.
Kik fülükkel hallják a harang zengő hangját.
Nem hallják meg lelkükben az Úr hívó szavát.
Miért is hallgatnának ők-e hívó szóra?
Nem vágynak másra, csak minden földi jóra.
Azokra, mi sok-sok édenkerti alma.
Mikért az édenből már rég ki vagyunk tiltva.
Pedig a harangszó nekünk mást is jelez!
Szól hozzánk, hív minket:
Ember! Ébredezz!

Nyisd ki végre lelked bezárult ablakát!
Szívedben érezd a harangok zengő hangját!
Fogadd végre magadba az Úr szeretetét!
Ki minden embert szeret,
Ahogy anya gyermekét.

S ha megzendül a harang,
Mi lelked muzsikája,
Hallgasd a szíveddel,
Úgy füledet nem bántja.

Rákoskeresztúr, 1999. Jakab Anikó

ADVENT

Angyalszárnyon küldeményem érkezett.
Rá volt írva csomagomra : Szeretet.
Felnyitottam melengetem szívemben.
Csoda történt, megváltoztatott engem.
Reményeink hírnökei az Angyalok.
Leszállnak, s szívünk máris mosolyog!
Halkan susogják meg nekünk:
Karácsonykor megváltozhat életünk.

Általunk lesz fényesebb a Karácsony
Szeretteim arcában ma azt látom,
szemük tiszta örömtől ragyog,
mikor mindenki egymásra mosolyog.

Csillagszórók felszikrázó fényében
fahéj-illatú, langy-meleg estében.
Ajándékot hordoz a szeretet,
Angyalszárnyak simogatják
szívemet.

Rákoskeresztúr, 2oo3 11. o4. Jakab Anikó

KARÁCSONY

Közeleg a karácsony a szeretet ünnepe
Házainkra takarót sző a hó fehér leple.
Tetők közt a szél akár az Angyal száll,
Körbeölel mindenkit, békességet kínál.
Adventre a várost díszbe öltöztetik.
A gyerekek arcára a várakozás pírt vetít.

Várják a Jézuskát meg a karácsonyfát!
Szent Karácsony éjszakáján az ajándékosztást.
E szép nap a szívekben tán' a szeretet gólya költ
Áldást érzünk magunkban békét és örömöt.
Áve Mária – t énekelünk áhítattal telve,
az istálló jászlában megszületett a kisded.
Megváltónk Ő! Leszületett végre a Messiás!
Uram! Hallgasd meg -e könyörgő imát!
Vigyázz a gyermekre!
Hisz oly ártatlan még.
Boríts ránk fényes leplet, bűnös életünkért!

Rákoskeresztúr, 2ooo 11. o7. Jakab Anikó

Karácsonyi csillag

Karácsony
Fénylő csillaga,
Szikrázva ragyog reánk
Az Úr küldte le hozzánk,
Első szülött fiát.
Ragyogj kicsi csillag!
Szórj ránk szeretetet!
Fényesítsd belülről,
kihülő szívünket.
Legyen áldott véled,
A szent Karácsony Éj!
Mert a kisded személyében,
Megszületett a Remény.

Rákoskeresztúr, 2oo3 o1. o3 Jakab Anikó

A havasi fenyők..

A fenyves erdők elindultak,
s hozták a havas illatát,
hallgassuk meg elcsendesedve
mit üzen a fenyőfaág?

Amíg csak ember él a földön,
akinek szíve-lelke lesz,
amíg a csillagokra néznek égre,
az ámuló gyermektekintetek
Amíg a kérges szívünk mélyén
lesz parányi szeretet...
addig mindig lesz Karácsony.
A télbe burkolt Föld felett.

Ne keresd a fa alatt ajándékod,
mert Isten az ajándékhozó.
Ne várj mindent a hangulattól,
hogy szépen esik-e künn a hó!
Az igazi, fehér karácsony
a testet öltött Szeretet,
s az, hogyha számodra is,
az Úr Jézus, megszületett.

A fenyves erdők megérkeztek,
hozták a havas illatát.
A megszületett Megváltóról
beszél minden fenyőfaág,

és ámulva hallgatja szerte a világ

Csákváry Zoltán
Ki jelen vagy / imádság

Ki jelen vagy a tűzben és jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, megváltást hozzon a Karácsony!

Takard be minket tél hidege ellen.
Hozz sebeinkre enyhet, gyógyulást!
Adj, Uram, nekük áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértél,
Keresztre verték, adj hozzá erőt!
Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

Vezess minket, hogy soha, soha többé
Sötétségben ne tévelyegjünk,
Légy velünk, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
És Parányi sorsunk emléke sem él,
Porladó csontvázunk felett zöld fű sarjad,
De Szívünk porával messze száll a szél.

Ki jelen vagy a tűzben és jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, hallgasd meg ajkaink imáját.
Ne hagyj el minket soha, de soha!
És legyen minden ahogyan akarod.
Még akkor is, mikor úgy érezzük,
hogy soha nem jö el a Te Országod!

SZOLGÁLAT

A természetben mindenben
a szolgálat vágya él.
Szolgál a víz és szolgál a szél.
Ha fát találsz: ültesd el Magad!
Ha hibázol: javítsd azonnal!
S ha olyan feladatra lelsz,
amit mindenki kikerül,
vállald fel! És meglátod sikerül.
Mert öröm jónak és egészségesnek lenni,
még nagyobb öröm, másnak szolgálatot tenni.
Ne hidd azt, hogy csak a nagy szolgálat érdem!
Az apró szolgálatnak nagyobb az öröme:
Ha a kertet locsolsz, érezd a növények háláját!
Vagy ha rendet teszel, fogadd az energiát!
Mely árad, körülvesz, betölti szobád.
Fésüld meg egy gyermek kócos haját!
Lásd mosolygó arcát, amint ragyog Reád!
Ne hidd ám, hogy szolgálni csak a kisemberek dolga!
Mert a szolgálat egy dagadó vitorla,
Melynek szele a fényt adó Isten, maga!
Mondhatjuk azt: Ő! Igen, Ő, ki szolgál mindenkit,
de mégsem szolga.
Naponta kezünkre néz, és kérdi:
szolgáltál már ma?
Kit? Tán a szeretteidet?
Én köszönöm neked, hogy ma is,
A szolgálatodra lehetek.

Ez egy spanyol író írása.
Rímekbe én szedtem, és most közzéteszem.

Rákoskeresztúr, 1999 őszén. Jakab Anikó

Karácsony felé...
Szép Tündérország támad föl szívemben
ilyenkor decemberben.
A szeretet csillagára nézek,
megszáll egy titkos,gyönyörű igézet,
ilyenkor decemberben.
Bizalmas szívvel járom a világot,
s amit az élet vágott,
behegesztem a sebet a szívemben.
És hiszek újra a régi szeretetben,
ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
hallok,szomorúan nézek.
A kis Jézuska itt van a közelben.
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
s ne csak így decemberben...
(Juhász Gyula)

"Ég szülte földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat,
A világ megváltóját. "

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre. Anikó

Ó igen! Melinda! Neked is nagyon köszönöm!

csenge333

Giácska! A "harangokkal" egyetértek és örülök...

csenge333
A "diadal" viszont nem mindig fontos...Erykém, Ágica és -hú ki írt még ide verset?-, nagyon köszönöm nektek a szép sorokat, olyan jó volt olvasni benneteket..........

“Ez a hónap az ünnep.

“Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.” (Márai Sándor: A négy évszak - December)

Karácsonyest

Karácsonyestnek fénye hogyha följön,
Elolvad minden, minden bűn a földön
S a tisztaság szül hófehér virágot,
A csillag szór rá biztató világot,
S kik tegnap féltek, dideregtek, fáztak,
Kiket még tegnap százan megaláztak,
Ma elfelejtik tegnapuk vetését,
A fájdalomnak rajtuk nevetését
S szelíden néznek végig a kalácson,
És boldogok, mert megjött szent karácsony.

Felöltözött ma minden hófehérbe
S az emberek ma szépen összeférve,
Megtérőn várják csengő csendülését,
Fenyőgallyak titkos rezdülését
S mikor a gyertya fellobog a fákon,
Mikor a szívre ráborul az álom,
S a könnynek, jajnak megszokott helyére
Reáborul a boldogság vetése:
A lelkek fénye rezdül át a rácson...
A lelkek fényét várja szent karácsony.

Oly szép ma minden, minden itt a földön!
Ma templom lett a ház, kaszárnya, börtön.
Felöltözött ma minden hófehérbe,
S az emberem ma szépen összeférve,
Karácsonyestnek tiszta asztalánál
Sebet kötöznek szenvedőkön, árván.
Kitárulnak ma szívek, ablakok,
S a földre szálló gazdag angyalok
Megsimogatják mind a lelkeket:
Békesség néktek küzdő emberek!

Móra László

B.Radó Lili:Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog,ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csillingelő csöpp csengetttyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél !
Sürgös ,fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
SZÉP KARÁCSONYI ÜNNEPET !!

Máray Sándor:

"Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

Úgy szerettem volna valakinek szép

csenge333
karácsonyt hozni, de a legtöbb, amit tehetek, hogy Leírom.SZERETEM!!!!/Ha várna rám, minden olyan szép lehetne.../Illetve enegdem, hogy megéljen valakivel valamit, de azért ne felejtesen el!.../Itt viszont most "dráma hegyek", nem írhattam neki mást, mint amit leírtam./meg is bántam, meg fáj is.... /

Az ember sosem tudja, mi is

Az ember sosem tudja, mi is az a karacsony, amig egy idegen orszagban el nem vesziti.

Ernest Hemingway

Boldog karácsony

Csodás ünnep a Karácsony,
a földre eget varázsol!
Fenyőágon gyertya lángja,
csillagot visz kis szobádba.
És én tiszta szívemből kívánom:
Legyen boldog a Karácsony !

Hát, a telefontól még félnék...

csenge333
E-mailekkel tökéletesen megelégednék, abból még nincs baj ugyebár...

Karácsony felé...

Szép Tündérország támad föl szívemben
ilyenkor decemberben.
A szeretet csillagára nézek,
megszáll egy titkos,gyönyörű igézet,
ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
s amit az élet vágott,
behegesztem a sebet a szívemben.
És hiszek újra a régi szeretetben,
ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet
hallok,szomorúan nézek.
A kis Jézuska itt van a közelben.
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
s ne csak így decemberben...

(Juhász Gyula)

Óh ÁGICA! Ez olyan szép!!!!

csenge333
A karácsony NÉLKÜLE lesz, de titkon remélem, hogy más formában felveszi velem a kapcsolatot, ha személyesen nem is találkozunk./Ezt is félve írom ide, mert igazán nem hiányzik, hogy erre egyszer azt felelje:ne görcsölj, ne akard nagyon, foglalkozz mással, ne várj el semmit, legyél egyedül boldog, ne kösd hozzá a boldogságodat, jó kedved ne függjön tőle stb.......................RENDBEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

KARÁCSONY SZELLEME

A karácsony talán az emberiség egyik legnagyobb ünnepe, az emberi érzelem legnagyobb kifejezésének az ünnepe, a szeretet ünnepe. A karácsony, mint bizonyság, mindig megmutatja, hogy az ember valójában miért van a földön, miért él itt, mi a célja ezen belül a létnek. Ez a cél valójában a szeretet megtanulása, a szeretet megtapasztalása, de ami a legfontosabb, a szeretet felismerése. Nagyon sokszor egy karácsony estén évtizedes feszültségek múlnak el.

Nos, mi lehet ennek az egésznek az oka? Talán elképzelhető, hogy a világot alkotó tudat ezen az éjszakán, karácsony éjjelén maga is mintha alászállna az emberek közé és szétáradna az emberek között, s ez a szétáradás valójában az emberi lélek hatalmát, az emberi lélek fényét jelenti.

Az emberek összekapcsolódnak egymással, szinte automatikusan, s ez az összekapcsolódás le tudja győzni az akadályokat. Hiába gondol valaki éppen valami szürke hétköznapi dologra, ami jellemzi a mai kultúrát és társadalmat, akkor is van a karácsonynak valami megfoghatatlan mélysége, misztériuma, varázsa, s ez a szeretet. A szeretet ezen az éjszakán - mint megnyilvánult erő - jelképezi az embereknek, ha egyszer működik, akkor miért ne működne másodszor is. Ha egyszer az ember meg tudja tenni, hogy szereti a másik embert, akkor semmi nem tiltja neki, hogy annak folytatása legyen, hogy működjön, hogy állandóvá tudjon válni. Az embernek éreznie kell azt, hogy mindig képes a megújulásra, a felismerésekre, és mindig képes befogadni azokat az információkat, amelyek az ő számára a szeretetet és a boldogságot jelképezik.

A karácsony, mint egy örök visszatérő jelzi és tanítja az embernek, hogy van valami, amire mindig oda kell figyelnie, mindig szem előtt kell tartani, hogy valójában az nem minden, ha az ember egy gyönyörűszép, zöld fenyőfát feldiszíthet, - hanem az a fontos, hogy megérezze a másik ember lelkéből áradó szeretetet.

A régiségben ezek az idők, a karácsony körüli ünnepek, a karácsony idején történt ünnepek az „év fordulókkal” függtek össze. Karácsony körül voltak a leghosszabb éjszakák, karácsony után már elkezdett növekedni a fény, elkezdtek a nappalok hosszabbodni, ami azt jelentette, hogy a sötétség felett az értelem újra diadalt aratott, újra az ember került ki a fénybe, újra legyőzte önmagát, újra a zárt világból a térbe, a messzeségbe tud átlépni. Mélyen beágyazódva ott él tudatának rejtett zugában, hogy várni kell, amikor a fény eljön, várni kell amikor a fény elkezd növekedni.

A felismerés, az valójában nem abból állna, hogy az emberek ott állnak a karácsonyfa előtt, s csodálják , s arra az egy pillanatra úgy érzik, hogy mint egy több ezer éves, vagy talán még annál is régebbi rituálénak a részesei. . . Nem ez lenne a megoldás igazából, - mert a fa nézéséből, a fa csodálatából még nem ébred föl az emberben az a lehetőség és az a tudás, hogy felismerje önmaga helyét az élet rendszerében. Ellenben, ha az ember magába tekint ezekben a napokban, s végiggondolja saját életét s a gyertyának a fényét, erejét, varázsát, misztériumát a saját életében próbálja meg felismerni, a saját életébe átvetítenie, akkor az élete más jelentőséget, más értelmet kap.

A legfontosabb dolog, hogy az ember fel tudja ismerni, hogy igazából a szeretet az egyetlen erő, amely méltóságot és varázst ad az emberi életnek. Így eggyé tud válni azzal az erővel, amit teremtésnek nevezünk, s azonos azzal az erővel, amit szeretetnek nevezünk. A szeretet maga a teremtés, s abban a pillanatban, amikor a karácsony szelleme megérinti az embert, új gondolatok, új élethelyzetek, új csodák történnek az emberi élet apró kis világaiban, amelyeket azonban nem úgy kell nézni, hogy kicsik mennyiségileg, hisz valójában minőségileg óriásiak.

Az életben minden egyes pillanat fontos, és minden egyes pillanat megismételhetetlen, pótolhatatlan, - de ha szeretet van benne, akkor múlhatatlan is.

Karácsony szelleme mindig arra világít rá, hogy az embernek észre kell vennie, hogy mi végre van itt a földön, mi célból, - ez az egész csak azért van, hogy az ember megtanuljon egy aprócska hitet, de egy óriási szabadságot, amit úgy neveznek: S Z E R E T E T.

Szivharang.....

....... csilingel bennem....

szivem szigetén
ráleltem
gyermek voltam
s ott feledtem-
most újra hallom a vidám hangot,
most újra érzem a kis harangot,
most újra látom a nagy harangot.
harangoznak.
a mi kis falunkban
ünnep van-
Szentkarácsony napja !
békesség tanyázik
mindenki lelkében,
boldogság virázik
Mindenki szivében!!

fénysugár

DRÁGA RAGYOGÁSOM és MINDENKI !
Ugyanazt tudom csak ismételni amit Ragyogás írt nemrégen. Hogy lélekben összetartozunk! Van aki tudja már ezt a" Titkot",,,,,,van aki még csak ezután tudja meg." VALAMI elkezdődött itt iMagyarországon is, ezért nagyon sokan várjuk,hisszük,hogy pozitív fordulatot vesz a SORSUNK!!! Nagyon MEGÉRDEMELJÜK! MINDANNYIÓTOKNAK kívánok én is BÉKÉS BOLDOG és ÁLDOTT ÜNNEPEKET. Kedves Adminunk és Dzsinink,,,,Ti akik a "háttérből" munkálkodtok,,,, NEKTEK is kívánunk sikerekben gazdag Új Évet.És nem csak Nektek,,hanem
Nekünk MINDANNYIUNKNAK IS! szeretettel : fénysugár

Jaj,de pompás fa

Jaj, de pompás fa,
a kararácsonyfa.
Nincs árnyéka, csak játéka,
Jaj, de pompás fa!

Minden ága ég,
gyönyörüen ég.
Karácsonyfám csillog,
mint a fényes ég !

Szeretettel : ágicától

Illyés Gyula: Karácsony felé

http://otrolahatra.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=34886

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu

Békés Áldott Ünnepeket

Békés Áldott Ünnepeket kívánok Mindenkink!
Jézus élete versekben/részlet/

Betlehem kis falucskában
Karácsonykor éjfél tájban,
Fiú_Isten ember lett,
Mint kis gyermek született.

Őt nevezték Jézuskának,
Édes anyját Máriának,
Ki pólyákba takarta,
Be fektette jászolba.

Az angyalok fönn az égen
Mennyei nagy fényességben
zengették az éneket:
Dicsőség az Istennek!

Pásztorok a falu mellett
Báránykákat legeltettek
Hallották az éneket,
Kis Jézushoz siettek.

Ájtatosan le térdeltek,
Kis Jézusnak jászla mellett,
Hogy Őt szépen imádják,
Égnek, földnek Királyát!

Azután meg napkeletről
Ragyogó szép csillag kelt föl,
És el indult nyugatra
Három király utána.

Imádták a kis Jézuskát,
Köszöntötték Szűz-Máriát,
Ajándékot adtak át,
Aranyat, tömjént, mírhát!

Később Jézus növekedett,
Napról napra kedvesebb lett,
Példát adott minekünk,
Hogy mindenkor jók legyünk.

Szeretettel ölellek magamhoz Anna a Mosolygós

Karácsony....

Gyöngyfehér hó hullik odakünn a szélben
Karácsony közeleg, fagyos, hideg télben
Jó meleg szobában az ünnepet várjuk.
Diszes fenyő mellett, szivünk kitárjuk.
Lázban ég a család apraja, nagyja,
Ki, ki ajándékát a fa alatt hagyja.
Kigyúlnak a gyertyák, lánga lágyan lobban.
Csillagszóró ragyog, csillagoknál szebben.
Fenyőillatt árad, megtölti a szobát.
Lelkünkbe lópodzik isteni szeretet.
Meghitt együttlétben boldog percek telnek.
Fölöttünk angyalok- égbe menetelnek.
Karácsony estéjén, csengő dallam csendül.
Havas téli téjon, jégkristályos csend ül .

Boldog Karácsonyt Mindenkinek !

Nagymamám emlékére ! Életében egy angyal volt ,,, most már örökkre angyal ott fenn ! szeretlek Nagyi!
kisunokád Zsuzsa

Selma Legerlöf: A szent éjszaka (mese)

Karácsony napja volt, valamennyien a templomba mentek, csak nagyanyó és én maradtunk odahaza. Azt hiszem, az egész házban egyedül voltunk. Mi azért nem mehettünk a többiekkel, mert egyikünk nagyon fiatal volt, a másikunk pedig már nagyon öreg. És mi mindaketten olyan szomorúak voltunk, hogy nem mehettünk el a hajnali misére és nem gyönyörködhettünk a sok-sok égő gyertyában.
Amint így egyedül üldögél-tünk, elkezdett nagyanya mesélni.
- Volt egyszer egy ember - mondta, - aki kiment a sötét éjszakáha, hogy tüzet kölcsönözzön. Házról-házra járt és mindehová bekopogtatott. - Jó emberek segítsetek rajtam! - mondta. - A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok gyújtani, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt.
Az ember tehát csak ment, mendegélt. Végre észrevette, hogy nagy messze valami tűz világol. Abban az irányba vándorolt to-vább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog. Fehér juhnyáj pihent és aludt a tűz körül és egy öreg pásztor üldögélt ottan és őrizte a nyájat.
Mikor az ember, aki tüzet keresett, odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három hatalmas komondor fekszik a pásztor lábánál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelé tartott, kinyították széles szájukat, mintha ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a szőrük fclborzolódott a hátukon, látta, hogy éles foguk fehéren villogott a tűzfényben és hogy nekirohannak. Érezte, hogy az egyik a tuba fele harap, a másik meg a keze felé; a harmadik pedig a torka felé. De mintha a foguk, amikkel harapni szerettek volna, nem engedelmeskedett volna és így az embert semmi baj nem érte.
Most az ember tovább akart menni, hogy megkapja amire szüksége van. De a juhok olyan sűrűn feküdtek egymás hegyén-hátán, hogy nem tudott előre jutni. Ekkor egyszerűen fellépett az állatok hátára és úgy ment a tűz felé. És egy állat sem ébredt fel, de még csak meg sem mozdult.
Idáig jutott a nagyanya a mesélésben, anélkül, hogy megzavartam volna, most azonban igazán félbe kellett szakítanom. - Miért nem mozdultak meg a juhok, nagyanyám? - kérdeztem. - Azt majd meghallod nemsokára, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, a pásztor feltekintett. Öreg, haragos ember volt, barátságtalan és kemény mindenkivel szemben. Mikor meglátta, hogy az idegen feléje közeledik, felkapta hosszú hegyes botját, mely mindig a kezében volt, mikor a nyájat őrizte és az idegen felé hajította.
A bot sivítva röpült a vándor felé, de mielőtt eltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgva sivított el mellette, ki a mezőre.
Mikor nagyanya idáig jutott, ismét félbeszakítottam. - Nagyanyám, miért nem akarta a bot eltalálni azt az embert? - Nagyanya azonban nem is törődött a kérdésemmel, hanem tovább folytatta az elbeszélését.
- Most odalépett az ember a pásztorhoz és így szólt hozzá: Jó ember, segíts rajtam és adj kölcsön egy kis parazsat! A feleségemnek gyermeke született és tüzet kell raknom, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
A pásztor a legszívesebben nemet mondott volna, de azután a kutyákra gondolt, melyek nem harapták meg az idegent, meg a juhokra, melyek nem ugrottak föl és végül a botjára, mely nem akarta eltalálni, bizony megfélemedett és nem merte megtagadni tőle, amit kért.
- Végy csak, amennyi kell! - mondta az idegennek.
A tűz már éppen kialvóban volt. Nem volt ott már sem darabfa, sem gally, csak nagy halom zsarátnok, az idegennek pedig nem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője, amiben a parazsat elvihette volna.
A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta: - Végy csak amennyi tetszik! - és már előre örült annak, hogy az idegen úgy sem fog tudni tüzet vinni magával.
Az ember azonban lehajolt és puszta kezével néhány parazsat kapart elő a hamuból és azt a köpenyébe takargatta. Es a parázs sem a kezét nem égette meg, mikor hozzányúlt, sem a köpenyét, amiben úgy vitte, mintha csak dió vagy alma lett volna.
Erre már harmadszor szakítottam félbe a mesét.
- Nagyanyó, miért nem akarta a parázs megégetni annak az embernek a kezét?
- Mindjárt meghallod, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- Midőn a pásztor, aki gonosz és haragos ember volt, mindezt látta, akkor nagyon elcsodálkozott: - Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a botom nem talál és tűz nem éget? Visszahívta az idegent és ezt kérdezte tőle: - Minő éjszaka ez? És hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek hozzád?
Erre az idegen így felelt: - Én nem mondhatom meg Néked, ha magad nem látod! - És azzal tovább sietett, hogy minél előbb tüzet rakhasson és felmelegítse a feleségét és a kisdedet.
A pásztor azonban úgy gondolta, hogy nem téveszti el a szem elől ezt az embert, míg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenek mindezek. Fölszedelőzködött tehát és utána ment, míg el nem jutott oda, ahol az lakott.
Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennek még csak kunyhója sincsen, hanem csak egy szikla-barlangban feküdt a felesége és a gyermeke és ott semmi más nem volt a hideg sivár kőfalaknál.
A pásztor úgy gondolta, hogy a szegény ártatlan csecsemő halálra fázik a barlangban és bár kemény-szívű ember volt, mégis ellágyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldozta hát válláról a hátizsákját és elővett belőle egy puha, fehér báránybőrt, odaadta az idegennek és azt mondta, hogy takarja be vele az alvó kisdedet.
De alig hogy megmutatta, hogy ő is tud jószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak és olyant látott, amit eddig nem láthatott és olyant hallott, amit eddig nem hallhatott.
Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák állanak sűrűn körülötte és mindegyikének hárfa van a kezében és mindegyik hangosan énekelte, hogy ma született nékünk a Megváltó, aki a világot feloldja bűneiből.
Most aztán megértette, hogy miért volt ma éjszaka minden olyan vidám és hogy miért nem akart rosszat tenni senki sem. De nemcsak a pásztor körül voltak angyalok, hanem angyalokat látott, ahová csak tekintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültek kint a hegyen és ott lebegtek fent az égben. Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyiszor megálltak és megnézték egy pillanatra a kisdedet.
Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volt a sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem látott. Úgy megörült, hogy felnyíltak szemei, térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.
Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhajtott és így szólt: - És amit ez a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.
Majd kezét a fejemre téve, így szólt nagyanyám: - Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mint ahogy én látlak téged és te látsz engem. És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét!

Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe,
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.

Még egy kedves történet

Lev Tolsztoj: Pánov bácsi karácsonya (novella)

Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester.
Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak, vagy Pánov úrnak, de még csak Pánov cipésznek sem. Bárkivel találkozott, mindenki egyszerűen Pánov bácsinak szólította. Pánov bácsi nem volt túl gazdag. Egyetlenegy piciny kis szobával rendelkezett, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a szobácskában élt, és itt készítette, foltozgatta, javítgatta szorgalmasan a cipőket.
Azonban azt sem állíthatjuk róla, hogy szegénységben élt, hisz voltak szerszámai, volt egy ütött-kopott tűzhelye, amelyen megfőzhette ebédjét, amely mellett melengethette meggémberedett tagjait; egy nagy fonott széke, melyben néha-néha megpihent, sőt olykor el is szundikált; egy jó erős ágya férctakaróval, na meg egy kis olajlámpája, amelyet akkor gyújtott meg, amikor ráköszöntött az esti sötétség. És az emberek állandóan jöttek hozzá. Hol új cipőt rendeltek nála, hol foltozni, talpalni, esetleg új sarkat rakatni hozták régi lábbelijüket. Így aztán Pánov bácsinak mindig volt elegendő pénze, hogy kenyeret vásároljon a péknél, kávét vegyen a szatócsnál, vagy beszerezze a káposztát kedvenc leveséhez.
Az öreg cipészmester boldog volt. Kicsiny, kerek szemüvege mögött megbújt szeméből mindig vidám fény sugárzott. Szeretett énekelni, szívesen fütyörészett, és az utcán mindig jókedvűen köszöntötte ismerőseit.
Ezen a napon azonban másként alakultak a dolgok. Pánov bácsi szomorúan állt szobácskájának ablakánál. Elhunyt felesége jutott az eszébe, meg a fiai és lányai, akik rég elhagyták a családi fészket. Karácsony előestéje volt, családi ünnep, amikor együtt van a család, csak neki kell egyedül töltenie ezt az estét. Nézte a szomszédos, gyertyák és lámpák fényétől világos ablakokat, amelyek mögött néhol feldíszített karácsonyfákat is megpillantott. Az utcáról játszadozó gyermekek ricsaja, felszabadult kacagása hallatszott be szobájába, ajtaja repedésein keresztül pedig a karácsonyi sült hús orrcsiklandozó illata lopta be magát a kicsiny cipészműhelybe.
,,Istenem, Istenem" - mondta szomorúan, fejét csóválva Pánov bácsi.
,,Istenem, Istenem" - ismételgette, miközben szemében kialudt a vidám fény.
Aztán egy nagyot sóhajtott, meggyújtotta az olajlámpát, oda-sétált a magas polchoz, és leemelt róla egy régi, megsárgult könyvet.
Lesöpörte munkaasztaláról az ott maradt kis bőrdarabokat, kávét tett föl a tűzhelyre, majd kényelmesen helyet foglalva nagy fonott székében olvasáshoz kezdett. M-vel soha életében nem járt iskolába, csak nagyon-nagyon lassan tudott olvasni. Ujjával gondosan kísérte a sorokat, s minden egyes szótagot hangosan mondott ki.
A történet karácsonyról szólt. Arról, hogy egy Jézus nevű kisfiú nem meleg szobában született, hanem istállóban, mivel szülei nem kaptak szállást a vendégfogadóban.
,,Lám, lám" - dünnyögte Pánov bácsi a bajszát pödörgetve. ,,Ha ide jöttek volna, nálam megalhattak volna. Betakartam volna a kisgyermeket fércpaplanommal, és eljátszadoztam volna vele."
Pánov bácsi fölkelt székéből, és megpiszkálta a tüzet. Odakint sűrűbbé vált a köd, a szobára is vastagabb sötétség borult, így hát felerősítette egy kicsit a lámpáját. Töltött magának egy bögre kávét, majd visszatért a könyvhöz.
Most a három gazdag emberről olvasott, akik sivatagokon keresztül utazva vitték ajándékaikat - aranyat és illatos fűszereket - a kisded Jézusnak.
,,Édes Istenem... - tört fel belőle a szó -, de hisz ha eljönne hozzám Jézus, nem tudnék mit adni neki!" Aztán hirtelen elmosolyodott, szemében ismét ott bujkált a vidám fény, fölkelt az asztaltól, odalépett a magas polchoz, és leemelt róla egy spárgával átkötözött, poros dobozt. Felnyitotta s kivett belőle egy pár apró cipőt. Ez a két kis cipő volt élete legjobb munkája.
,,Ezeket adnám neki, ha eljönne hozzám látogatóba" - mondta határozottan, majd visszahelyezte őket a polcra, ő maga pedig ismét helyet foglalt fonott székében, és sóhajtva hajolt könyve fölé.
Talán azért, mert a szoba kellemes melege elbágyasztotta, vagy talán, mert későre járt már, Pánov bácsi csontos ujja lecsúszott a könyv lapjáról, és kis, kerek szemüvege az orrára ereszkedett. Álomtündér szállt a szemére.
Odakint egyre sűrűbb köd ülte meg a tájat. Homályba vesző árnyak haladtak el az ablak előtt. De az öreg cipész nem látta őket. Halkan hortyogva aludt székében.
Egyszerre csak egy hang hallatszott a szobában: ,,Pánov bácsi!" Az öregember felpattant székéből. Szürke bajsza remegett, amikor megkérdezte: ,,Ki az? Ki van itt?" Senkit sem látott, mégis úgy érezte, rajta kívül még valaki van a szobában.
,,Pánov bácsi" - szólt ismét a hang. ,,Azt szeretnéd, hogy meglátogassalak. Ajándékot akarsz adni nekem. Holnap erre fogok járni. Figyeld hát az utcát hajnalhasadástól szürkületig, és találkozni fogsz velem! De vigyázz! Nem fogom megmondani, ki vagyok! Neked kell felismerned engem!"
Ismét csend telepedett a szobára. Pánov bácsi a szemét dörzsölgette, de nem látott senkit. A faszén lassan égett a tűzhelyben, az olajlámpa már alig pislákolt. Kintről harangszó hallatszott: megérkezett a karácsony.
,,Ez csak Ő lehetett" - dünnyögte bajsza alatt az öreg cipészmester. ,,Ez Jézus volt. És ha csupán álom volt az egész? Akkor is... Egész nap várni fogom és remélni, hogy meglátogat engem. De hogyan ismerem majd fel? Hisz nem maradt mindörökre kisded. Férfi lett belőle, király. Azt mondják, Isten volt."
Az öregember lehajtotta fejét, s elmélázott: ,,Nagyon jól kell megfigyelnem az utcát, nehogy észre-vétlenül elmenjen mellettem!".
Pánov bácsi nem feküdt le ezen az éjszakán. Fonott székében ült, szemben az ablakkal. Éberen figyelte, mikor köszönt be a hajnal.
Lassan megjelentek az elso nap-sugarak a domb felett, és bevilágították a hosszú, kanyargós, macska-köves utcát. Járókelo azonban még nem jelent meg a házak között.

,,Készítek magamnak egy csésze finom kávét karácsonyi reggelimhez" - gondolta jókedvuen Pánov bácsi. Befutött a tuzhelybe, föltette a jókora adag kávét, de fél szemmel állandóan az ablakot figyelte, nehogy a várva várt látogatója észrevétlenül továbbmenjen.

Végre megjelent valaki. Egy közeledo emberalak volt kiveheto az utca végén. Pánov bácsi dobogó szívvel a jégvirágos ablaküveghez szorította orrát. Talán éppen Jézus érkezik, gondolta magában izgatottan. Aztán kiábrándulva visszalépett az ablaktól. Nem Jézus volt az, csak a minden héten errefelé járó öreg utcasepro haladt háztól házig talicskájával és seprujével.

Pánov bácsi rosszkedvuen bámult ki az utcára. Aztán elfordult az ablaktól. Fontosabb dolgom van nekem, gondolta magában, semhogy egy öreg utcaseprot figyeljek. Fontos vendégre várok: Istenre, a királyok királyára, Jézusra. Csak akkor fordult vissza, amikor már úgy vélte, az utca-sepro elhaladt a ház elott. De az öregember még mindig ott volt az utca szemközti oldalán. Talicskája mellett átfagyott kezét dörzsölgetve fázósan toporgott a hidegben. Pánov bácsi hirtelen meg-sajnálta: a szerencsétlen ember szemmel láthatóan nagyon fázott, és ráadásul éppen karácsony napján kellett dolgoznia.

Kikopogott neki az ablakon, de mivel az utcasepro nem reagált, kinyitotta hát az ajtót, és onnan szólította:

,,Hé! Barátom!" Az utcasepro félve emelte fel tekintetét - az emberek gyakran durván bántak vele munkája miatt -, ám megnyugodott, amikor észrevette Pánov bácsi arcán a széles mosolyt.

,,Gyere, térj be hozzám egy csésze kávéra!" - invitálta barátságosan a cipészmester. ,,Úgy látom, csontig átjárt a hideg."

Az utcasepro otthagyta talicskáját, és belépett az öreg muhelyébe. ,,Köszönöm" - mondta. ,,Nagyon kedves toled. Igazán nagyon kedves."

Pánov bácsi megkeverte a tuz-helyen levo edényben a kávét.

„ Ez a legkevesebb, amit tehetek" - mondta anélkül, hogy megfordult volna. ,,Utóvégre karácsony van."

Az utcasepro szipákolva válaszolta: ,,Ez minden, amit én a karácsonytól kaptam." Átvette Pánov bácsitól a csésze kávét, majd odacsoszogott a tuzhelyhez, hogy egy kicsit felmelegedjen. Nyirkos ruhájából fanyar illatot terjeszto pára szállt fel.

Pánov bácsi visszasétált az ablakhoz, és az utcát bámulta.

,,Vendéget vársz?" - kérdezte az utcasepro komoran. ,,Úgy értem, rendeset, nem olyant, mint én vagyok."

Pánov bácsi lehajtotta fejét: ,,Hát... Hogy is mondjam? Hallottál Jézusról?" - kérdezte.

,,Jézus ugyanaz, mint Isten. Nem?"

,,Nos, Ot várom ma" - mondta Pánov bácsi.

Az utcasepro meglepodve pillantott fel, aztán lassan beletörölte orrát kabátja ujjába.

Pánov bácsi ekkor elmondta neki az egész történetet.

,,Ezért lesem állandóan az utcát" - fejezte be. ,,Várom, mikor érkezik meg." Az utcasepro a tuzhely szélére helyezte kávés-csészéjét. ,,Hát akkor, sok szerencsét" - mondta, és már indult is az ajtó felé. ,,Egyébként... köszönöm a kávét" - fordult vissza, miközben arcán elso ízben jelent meg mosoly. Odakint fogta a talicskáját, és tovább indulva folytatta munkáját.

Pánov bácsi addig nézett utána muhelye ajtajából, amíg alakját elnyelte a messzeség.

A téli napsütés szokatlanul eros volt, fényessé varázsolta az utcát, s még egy kis meleget is adott, amely felolvasztotta a jeget az ablakokon és az utca kövein.
Megjelentek az elso járókelok. Néhány részeg az éjszakai mulatozás után támolyogva kereste az utat otthona felé, ünneplo ruhába öltözött családok indultak rokonaik meglátogatására. Sokan udvarias fohajtással köszöntek Pánov bácsinak, aki cipészmuhelye ajtajában állt.

,,Boldog karácsonyt, Pánov bácsi!" - mondták neki. Az öreg nyájasan viszonozta a köszöntést, azonban senkit sem állított meg. Hisz mindannyiukat ismerte. Akire o várt, az nem falubelije.

Éppen vissza akart térni szobácskájába, amikor valaki fölkeltette a figyelmét. Egy fiatalasszony botorkált a házak tövében. Sovány volt, arca fáradt, ruhája kopottas. Karjaiban kisgyermeket tartott.

Éppen vissza akart térni szobácskájába, amikor valaki fölkeltette a figyelmét. Egy fiatalasszony botorkált a házak tövében. Sovány volt, arca fáradt, ruhája kopottas. karjaiban kisgyermeket tartott.

Már-már elhaladt a cipészmuhely elott, amikor Pánov bácsi megszólította:

,,Jó napot, fiatalasszony! Gyertek be, melegedjetek fel egy kicsit nálam!" Az asszony ijedten rezzent össze a hangra, s indult is volna tovább, csakhogy a jóindulatú fény Pánov bácsi szemében bizalmat ébresztett benne az öreg iránt.

,,Köszönöm, nagyon kedves magától" - mondta a fiatalasszonyka, miközben belépett a cipészmuhelybe.

Pánov bácsi azonban csak vállat vont. ,,Semmiség" - felelte. ,,Úgy látom, alaposan átfáztatok. Messzire mentek?"

,,A szomszédos faluba" - válaszolt nyíltan a fiatalasszony. ,,Négy mérföldet kell még gyalogolnunk. Ott lakik a rokonom, akit meg szeretnék kérni, hogy fogadjon be bennünket. Ahol eddig laktam, nem maradhatok, mert nem tudom fizetni a lakbért. Ugyanis férjem elhagyott."

Pánov bácsi közelebb lépett hozzá. ,,Van kenyerem, fozök levest, és megebédelünk, jó?" Ám a fiatalasszony büszkén megrázta a fejét.

,,Rendben van, de ennek a kicsinek azért adunk egy kis meleg tejet" - mondta az öreg, és azzal máris kivette a kisgyermeket édes-anyja kezébol. ,,Ne aggódj, nekem is voltak gyermekeim!" - tette hozzá csillogó tekintettel. Melegített egy fazék tejet, majd megetette a kisdedet, aki egész ido alatt vidáman gogicsélt, és jókedvuen rugdalózott az öregember ölében.

,,Ni csak!" - kiáltott fel Pánov bácsi. ,,Hát nincs neki cipoje!"

,,Nem volt mibol venni neki" - tört fel a keseruség a fiatalasszonyból.

És Pánov bácsi agyát erosen ostromolni kezdte egy gondolat. Megpróbált nem figyelni rá, de a gondolat csak nem hagyta békén. Végül is felállt, s megint levette a polcról azt a dobozt, amelyben élete legszebb muvét - a két kis gyermekcipot - tartotta. Felpróbálta oket a kisded lábacskájára, és azok furcsa módon tökéletesen megfeleltek neki.

,,Hát akkor, használja oket egészséggel!" - mondta gyengéden. A fiatalasszony nem tudta elrejteni örömét. ,,Hogyan hálálhatnám meg jóságát?" - kérdezte örömtol reszketo hangon.

Pánov bácsi azonban nem is figyelt rá. Megint az ablaknál állt, s az utcát nézte árgus szemmel. Remélem, gondolta, nem haladt el Jézus, miközben én a gyermeket etettem.

,,Történt valami?" - kérdezte a fiatalasszony.

,,Hallottál Jézusról, aki karácsonykor született?" - fordult vissza hozzá az öreg cipészmester.

A fiatalasszony bólintott.

,,Ot várom" - mondta Pánov bácsi. ,,Megígérte, hogy ma meg fog látogatni."

És elmesélte neki álmát, ha egyáltalán álom volt az, ami az éjjel történt vele.

A fiatalasszony figyelmesen végighallgatta. Aztán, bár tekintetébol látszott, nem veszi komolyan az egészet, kedvesen megérintette az öreg kezét, és így szólt hozzá: ,,Remélem, az álom valóra fog válni! Megérdemli, hogy valóra váljon, már csak azért is, amiért ilyen jó volt hozzám és gyermekemhez."

És ezzel o is folytatta útját.

Pánov bácsi becsukta utánuk az ajtót, nagy tál káposztalevest fozött magának ebédre, majd visszatért az ablakhoz.

Múltak az órák, az emberek jöttek-mentek az utcán. Pánov bácsi figyelmesen fürkészte az arcokat, ám Jézus nem volt közöttük.

Lassan szorongás vett erot rajta. Lehet, hogy Jézus már elhaladt erre, csak o nem ismerte fel! Lehet, hogy éppen akkor haladt el az ablak elott, amikor o egy pillanatra elfordította tekintetét, vagy fölkelt megpiszkálni a tüzet! Nem volt türelme a fonott székében ülni, fölkelt, megint kiállt az ajtó elé.

Különféle emberek jártak az utcán: gyermekek és öregek, koldusok és nagymamák, jókedvu és komor arcú emberek. Egyesekre Pánov bácsi rámosolygott, másoknak biccentett, a koldusoknak pénzt vagy kenyérszeletet adott.

De Jézus csak nem érkezett meg.

Amikor beesteledett, Pánov bácsi elveszítette minden reményét. Suru decemberi köd ereszkedett alá, a járókelok ritkulni kezdtek, és felismerhetetlen, homályos árnyakká váltak.

Az öreg cipészmester szomorúan gyújtotta meg lámpáját, rakott a tuzre, és készített magának vacsorát.

Utána elovette könyvét, beletelepedett nagy fonott székébe, de szíve túlságosan bánatos volt, szeme túl fáradt ahhoz, hogy olvasni tudjon.

,,Csak álom volt az egész" - motyogta bánatosan. ,,Pedig nagyon akartam hinni benne. Nagyon szerettem volna, hogy meglátogasson engem!"

Szemüvege mögött két nagy könnycsepp homályosította el tekintetét.

Egyszerre, mintha megváltozott volna a szoba. Könnyein át Pánov bácsi menetelo ember-áradatot vélt felfedezni kicsiny muhelyében.

Ott voltak: az utcasepro, a fiatalasszony a gyermekével és mind a többiek, akiket aznap látott, mindenki, akit aznap köszöntött.

S ahogy elhaladtak mellette, ezt suttogták neki: ,,Hát nem láttál engem? Tényleg nem láttál engem, Pánov bácsi?"

,,Kik vagytok?" - kiáltott az öreg cipészmester. ,,Mondjátok meg, kik vagytok!"

Egyszerre ugyanaz a hang töltötte be a szobát, amelyet elozo éjszaka is hallott, de hogy merrol jött, azt Pánov bácsi most sem tudta megfejteni.

,,Éhes voltam, és adtál ennem. Szomjas voltam, és adtál innom. Nem volt ruhám, és felruháztál. Amikor ma segítettél az embereken, nemcsak rajtuk segítettél, velem is jót tettél."

És megint csend telepedett Pánov bácsi szobácskájára.

Szemében a könnycseppek felszáradtak. Tiszta tekintettel szétnézett, ám senkit sem látott.

,,Lám, lám" - szólt akkor csendesen, hosszú, szürke bajszát pödörgetve. ,,Szóval mégis itt volt."

Elgondolkodva csóválgatta a fejét, majd elmosolyodott, és kicsiny, kerek szemüvege mögött megbújt szemében ismét felvillant a megszokott, vidám fény.

Ég szülte földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat,
A világ Megváltóját

Öbikének

Drága Öbike!
A helyzetem még változatlan. Nagyon szeretlek , hálás vagyok kedves soraidért. Boldog, békés ünnepeket szeretettel Annanelly

Karácsony

Legyen az ünnep csendes, mint szivetek dobbanása.
Legyen békés, mint a hó hullása.
Legyen szép , mint gyertya ragyogása.
Legyen vidám , mint gyermekek kacagása.

Szeretetteljes Békés Boldog Karácsonyt kivánok mindenkinek!!!!!

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!
Szeretettel : Tike

Istentől áldott békés

Istentől áldott békés karácsonyi ünnepeket és
sikerekben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek!Balogh Marcsi

Drága Annanelly :)

Hurrá :))) végre látlak :)))
Boldog karácsonyt Neked: szeretettel: öbike
Mosolyogj Magyarország :)

Mindenkinek Annanellytől

Dutka Ákos: Karácsony

Karácsony, béke, szeretet,
Beszéltek róla emberek,
Várjátok vágyó álmotok
S nincs itthon soha nálatok.
Elillant drága képzelet,
Gyermekkorodból jön veled.
Aranydiós szent mesefa,
Anyád terített asztala.
Karácsony , béke, Betlehem...
Elég a gyertya hirtelen.
Elég a karcsú mesefán
S mi marad holnap, ezután?
Marad a gond, bűn, gyűlölet,
Pedig higyjétek emberek,
Ez az egyetlen értelem,
Amelynek titka végtelen.
Ez az egyetlen igaz út,
Melyen mindenki haza jut,
Mely földre hozza az eget,
A SZERETET a SZERETET !

Áldott békés ünnepeket mindenkinek, Annanelly, Mesi

ide nézzetek mit találtam! szerintem ez Ókina írta! Hála Ne

Jakab Anikó:
KARÁCSONYI ANGYALOK

Angyalszárnyon küldeményem érkezett.
Rá volt írva csomagomra: Szeretet.
Felnyitottam melengetem szívemben.
Csoda történt, megváltoztatott engem.
Reményeink hírnökei az Angyalok.
Leszállnak, s szívünk máris mosolyog!
Halkan súggva mondják el nekünk,
Karácsonykor megváltozhat életünk.

Általunk lesz fényesebb a Karácsony
Szeretteim arcában ma azt látom,
Hogy szemük tiszta örömtől ragyog,
mikor mindenki egymásra mosolyog.

Csillagszórók felszikrázó fényében
fahéj-illatú, langy-meleg estében.
Ajándékot hordoz a szeretet,
Angyalszárnyak simogatják
szívemet.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges