Katarzis

katarzisTegnap lakodalomban voltam. Egy hölggyel beszélgettem.
Férje az egyik év decemberében szűrővizsgálaton volt, mikor is kiderült róla, hogy áttétes rákos. Végső stádiumban volt.
Megtagadott minden további vizsgálatot és gyógykezelést hivatkozva arra, hogy minek, hiszen ezen segíteni már nem lehet.
A felesége másnap bement a munkahelyére, és közölte, hogy hazamegy, és ne is számítsanak arra, hogy fog dolgozni, amíg a férje él, mert minden percet vele akar tölteni, amit csak lehet.

Így is történt. Hét hónapig el sem mozdult a férje mellől. Hét hónapig élt még a férje, és a betegség kiderülése napjától számítva két hónap után, a csontjait voltaképpen megette a rák. Már három bordája hiányzott a felvételeken...

Hét hónapig harcoltak, sírtak és nevettek együtt. Az utolsó napokban azt mondta a férj, hogy ez a hét hónap volt a legszebb korszak az életében.

Vajon meddig élt volna, ha a feleség nem áll mellé tiszta szívből és erőből? Három hónapig? Talán.

Számomra katarzis élmény ez, mert ugyan eddig is valami hasonló mentalitással álltam a családomhoz, mégis, ma egy kicsit többnek érzem azokat a pillanatokat, amelyeket velük töltök.
Egy kicsit még jobban megérzem azt, hogy az élet mekkora érzés. Hogy a másokkal való indulatos viták, az önemésztés, a bánkódás valamiért, a reménytelenségnek tűnő ostobaság mennyire el tudják rabolni a lényeget. A saját életem valós értékét, a hálát.

Címkék:

Hozzászólások



Koszonom

,h megosztottad velunk!
Valoban tanulsagos tortenet!

Ery,Erdekes,amit irtal. En igaz nem vagyok a testvereim anyja,demar en is gondoltam arra,h osszehivom a testvereimet es csinalok egy ugymond "targyalast es kibeszelest" a regi es uj serelmekrol.
Anyum mar bele van zavarodva az allando harcba a gyerekei kozt...En meg mar nem is tudom..
Shila :)

"Kevesebbet gondolkozz,tobbet erezz!"



Ery:)

Most
http://www.youtube.com/watch?v=H67fS6Tje9Q&feature=related

Örülök, hogy egy hajszálnyit te is több lettél. S talán pont ez az, ami a legfontosabb, ezek a kis hajszálak.

Várom a szombatot nagyon :)



Denikém! Nagyon jó ezt olvasni!

Ez idézte elő bennem az igazi MOST érzését.
Semmit nem szabad halogatni, meg kell élni a dolgokat.
Tudod, én úgy vagyok vele, hogy a családomat arra ösztönzöm, hogy ott, a mi körünkben hangozzanak el a problémák, mondjuk ki őket, az egymással kapcsolatosakat is. Inkább legyenek kényelmetlen perceink, óráink, de senki ne tartsa magában a sérelmeit. Elmondjuk egymásnak, kimondjuk a néha kellemetlenebb szavakat is, de gyorsan legyünk túl rajta. Most hétvégén épp volt egy ilyen esemény, amikor a három fiam - mint kiderült - egymással kapcsolatban tele volt sérelmekkel. Az apjuk halála, az egymástól való távollét, az ingatlanügyek intézése indulatokat váltott ki, amit ők nem voltak képesek megoldani. Leültem közéjük, mindegyik elmondta, hogy mi a gond és természetesen indulattal teli mindegyik áldozatnak is érezte magát valamilyen formában. Aztán rávilágítottam őket, hogy nincs itt semmi probléma, mindenki megtette a magáét különböző dolgokban, időnként helytállt a másik helyett, csak egyet nem szabad, hogy most valamit is számonkérjetek a másiktól, hiszen akkor a jóindulat vezérelt benneteket, mert éreztétek, hogy csak ezt tehetitek. Sok volt, nehéz volt, de most itt a lehetőség a megoldásra. És akkor elmondtam nekik, hogy mi az, ami ebből a helyzetből most kivezető lehet, de csak akkor, ha továbbra is úgy viselkednek, mint ahogy belül éreznek, tehát fogjanak össze és maradjanak jó testvérek...sikerült! Az este maradék része azzal telt, hogy mindegyik kedveskedett valamivel a másiknak, kimondatlanul is, de ott volt bennük az egymásra való figyelés és a szeretet, húúú, de nagyon jó érzés ez egy anyának.
Ezt juttatta eszembe a történeted. A Feleség megszépítette a Férje utolsó időszakát. Mi pedig vegyük észre minden napnak az apró kis megszépítésre váró eseményeit, részeit, hogy elkerüljük az utolsó időszakokat!
Köszönöm, hogy olvashattam!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Mami:)



A szeretet ereje!

Igen, ilyen az igaz szeretet Kisfiam!
Házasságom közel 35 esztendeje alatt de sokszor csengtek a fülembe apósom szavai!
Református lelkészként mind az öt gyermekét azzal az igével bocsátotta útra, amellyel 1945-ben ők léptek a házasság kötelékébe.
"Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét."

Nekik sikerült így élniük az életüket.......!
Szeretettel: Juditmama

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges