thesecret.hu

Nem, azt nem értem.

Aha! Értem, amit írsz, illetve azt hiszem, értem...
Olyasmi, ,amit Müller Péter ír a könyveiben, hogy amíg görcsösen akarsz valamit, addig nem kapod meg, illetve az állandó akarással hátráltatod a beteljesülést. Illetve azt írja a Jóskönyvben, hogy mindent akkor kapunk meg, amikor annyira már nem fontos nekünk, mert ami "nagyon kell", az elérhetetlen, illetve aki kap valamit, mármint az élettől, az azért kapja, mert ez neki csaknem természetes.
Ezt most nem valami jól írtam le, de a Jóskönyv 41-es jelénél, ami a "Csökkentés" írja ezt arra emlékszem, csak most nincs előttem a könyv.
Szóval ilyesmire gondoltál?

Köszi Mano!

Nahát ez a jó itt, hogy lényegében ugyanazt szűrtük le az életből tanulságként, csak másként fejezzük ki. De a lényeg ugyanaz, és ez jó, hogy tisztességesen meg tudjuk beszélni.
Olyan jó ezt olvasni.
De kérdeznék megint!
Az lenne a kérdésem, hogy nyilván a bevonzás igaz, és én is sokkal jobban vagyok, mióta megfogadtam, amit írtatok, de egész pontosan hogy kell bevonzani valamit?
Úgy értem, hogy leültök, és elképzelitek, és aztán... Történtek ilyen csodák az életetekben?

Arra akartam utalni a leírtakban, hogy a lázadást, zaklatottságot keltő gondolatok azok, amik megvakítanak embereket. Csak azokat emelik ki a mondatok közül, amik a zaklatottságot keltette bennük, ugyanis testileg stresszessé válik, és minthogy a természet része az ember is, az egyensúlyra törekszik, így ki kell engedni a gőzt. Tudom, én is ilyen vagyok. Ám ma már először magamban vizsgálom azt, hogy miért lettem zaklatott a kritikától, vagy a véleményektől. Mert ha nem tartom igaznak, akkor nincs hatással rám, tehát nyugodtan ülök és nem teszek semmit. De ha csekély ellenállást is érzékelek, akkor az adott dolgot igaznak tartom, így mivel magamra vonatkozólag tartom igaznak, így magamban kell megvizsgálnom azt a gondolatot, ami kiváltotta a zaklatottság érzését.

Ehhez 34 év kellett, hogy eljussak. Ennyi éves vagyok. Azaz most már azt mondom, hogy voltam, ugyanis újjászülettem pár hónapja.
Ami azt illeti, én is a szabadságomat kerestem. Mindenfélét kipróbáltam, a hagyományos keresztény tanítástól kezdve a hitgyülekezetén át, az indiai tanításokon át, meditáció, modern tudomány és még ki tudja miken keresztül egészen a Jehova tanúi vallásig és még ezen is túl mindent. És akár hiszed, akár nem, semmi nem fogott meg. Mindenütt előbb-utóbb kiderült, hogy korlátoz. Kiderültek a korlátok. Ezért ma már semmilyen mester vagy tanácsadó, de még orvos sem kell, mert felfedeztem, hogy itt vagyok magamnak Én. Azaz, mindenre képes vagyok. Erről írásban már nagyon nehezen tudnék beszélni. Sok lenne. De tudom, hogy senkire nincs szükségem, hogy elérjem a célom. Ám a kényelmet szoktam választani és ezért szövetséget szoktam kötni másokkal. De mindenképpen csak úgy, hogy nem minden áron. Azaz nyíltan ás őszintén. És ami a legfontosabb, hogy nem felhasználva másokat. Vagy még az, hogy elindulok egy cél felé és kapom a véletlenszerű jeleket. Ezekre nagyon érzékennyé tettem magam. Felfigyelek rájuk, hiszen semmi sem véletlen, így tudom ,hogy ha megvizsgálom, akkor rájövök, hogy mutatja az irányt.

Sokan vallják, hogy az történik, amire gondolunk. Azaz, ha a gondolataink által kellő mennyiségű energiát fordítunk rá, akkor megtörténik. Igaz, ez így van. Ám mégsem így cselekszünk. Saját magunkat kérdőjelezzük meg. Hogy abban amiben hiszek, az valóban igaz? Hogy gondolok valamira, vagy valamit értelmezek. És ezeket megkérdőjelezem. Mint ahogy a Jayme is tette, nagyon jól, hogy azt írta, neki mindegy hogy én vagy más hogyan érti azt amit írtam, ő így érti és kész. Na hát ez az amit a legnagyszerűbben tett. Erről van szó. Nem tökmindegy hogy mit gondol a másik, vagy hogy érti? Egyszerűen én így értem és ez így is történik. Nagyon nehéz ezt írásban leírnim most. Amire világítani szeretnék, hogy teljesen mindegy, hogy más hogyan gondolja. Legyen az orvos, ügyvéd, professzor, tuds, politikus, pap, pápa. Azok is emberek, akik hisznek valamiben. De az nem ugyan az, amiben te hiszel. És itt a lényeg. HA magadban hiszel, abban, hogy mindegy hogy hogyan, milyen őrültségnek és képtelenségnek is tűnik, akkor is eléred, létrehozod, akkor nem számít, ki mit mond.

Na nem tudom érthető e, de ilyenkor szoktam azt mondani, hogy ha valaki érteni akarja akkor felhív skype-on a vibrocil7603 azonosítóval megtalál és akkor jókat beszélgetünk. Ezek már írásban nem mennek.

Na ennyi.

Szívesen Vibrocil!

Elmondom Neked, hogy nem első olvasatra értettem meg.
Előbb lázadást keltett bennem, majd némi agymunkát.

Igen, tökéletesen igazad van. A vallás, mint ilyen (akkor is olyan szavakat használsz és akkor is olyan stílusban, írsz róla, ami visszataszító, na :DDD) egy neveltetési beidegződés is nálam, ami ellen én vagyok, aki a legjobban küzd.
Hogy értsd.
Egy katolikus Édesanyám van, aki nem kicsit volt bigott, míg nem 3. lánykája elkezdett komolyabban foglalkozni a spirituális tanokkal, és kissé befolyásolta. (No, ez vagyok én :D)
Tini koromban kezdtem el (húúúúúú de rég volt :D), lázadni a dogmák ellen.
Úgyis mint, ha egyszer a Jó Isten jó, akkor mi az az Ószövetségi állítás, hogy fogat fogért, meg büntet...stb.
O.k. Hogy ezt az Újszövetség übereli, na de hány háborút is indítottak Krisztus nevében, hány ember halt meg, mert annak nevében cselekedtek (hamisan, most úgy gondolom és nagyon méltatlanul), aki a valódi és igaz szeretet hirdette.
Kimondtam magamban egész kicsiny lánykaként (voltam vagy 10-13 éves), hogy nekem egy FÉLELEM ISTEN nem kell.
Elkezdtem kutatni, sok-sok vallást tanulmányozni. (És itt nem csak az 5 világvallásról írok) .... és közben éltem a hétköznapi éltem, ahol szembejöttek a hétköznapi gondok, dolgok, megoldandó feladatok.
Arra a konklúzióra jutottam, hogy: rendben, legyen vallás vagy bármiféle közösség, amit itt és most a Földön egyesít embereket, de ezek egyike sem az, amire nekem szükségem van.
…. És ha most azt mondod, hogy huszonévesen eljutottam a nagyképűség állapotába, akkor nincs igazad.
Nem nagyképűség, ha egyikben sem találtam meg azt, amit kerestem. Nevezetesen a szabadságot.
Akkor jött velem szembe (vagy én mentem vele szembe? :D) a REIKI.
Rövidre zárom: 2000.-ben REIKI mester lettem. … és akkor még nagyon nem éreztem méltónak magam rá.
Később értettem meg, hogy amikor a beavatásom megtörtént, akkor csak egy kicsiny állomása történt meg, egy olyan útnak, amit járok az óta is.
Később értettem meg, hogy ez egy szellemi út, amin valóban szabad lehetek, ha és amennyiben megteremtem magamnak, ott, legbelül a szabadságomat.

Megtörtént.
Ma már sok sok bilincstől megszabadulva, azt a döntést meghozva, hogy szabad és boldog vagyok, leszek és maradok, valóban megtapasztaltam a szabadságot :D

De és a beidegződések még dolgoznak bennem, ha valakit hallok (olvasok), hogy olyan stílusban beszél, ír vallásokról, ami nem tiszteletteljes, ami vulgáris, a mai napig megcsóválom a fejem.
:DDD

Mágusnő!

Köszönöm hogy kiegészítettél egy többiek számára is érthető gondolattal.

Tökéletesen érted, igen így gondolom és így élek.
Szabadon, belül és kívül, nem egyedül, ahogy Jayme félreérti. Egyszerűen nem öltök álarcot magamra csak azért, mert más másnak szeretne látni, vagy a nagy erkölcsi társadalom eszméje megköveteli. Ezeket én magasról leejtem. Tisztelet akkor van igazán, ha magad tiszteled. A többi másodlagos és automatikusan jön magától.

Mágusnőhöz még egy gondolat.
Azt mondod, hogy degradálom mások hitét, csak a te fejedben jelent meg gondolatként. Én nem tettem, csak Te képzelted és értelmezted úgy. Ezzel annyit érdemes kezdeni, hogy miért zaklatott fel? Ezt kell megvizsgálni.
De mivel nincs szükségem arra, hogy mások úgy értsék az írásaimat, ahogy én, hogy elfogadják, nem is igazán mentem bele magyarázkodásokba, mert felesleges.

Ami miatt mégis most magyarázkodom, hogy elmondjam, jól értelmezed azt, ahogyan gondoltam.

Köszönöm mégegyszer!

Na,így már értelek Vibri.

Annika!

Ezt írod: "Gondolom Vibrocilnak rosszak a tapasztalatai, ezért gondolkodik úgy, ahogy."

Az oldalon, ahol ez a dolog van említve, egy totális félreértés, ugyanis nem ismertek és ami le van írva, abból egy kicsi szeletet kirángattak egyesek és arra reagáltak. A teljes egészet pedig el sem olvasták.
Erre a következőt írom, hátha megvilágítja miről is írtam.

Abban mindenki egyetért, hogy a szeretet csodálatos - kivéve amikor borzalmas. Egész életünket ennek az érzésnek a bűvöletében töltjük: Keressük, igyekszünk megtartani, vagy próbáljuk túltenni magunkat rajta. Ha viselkedésünk mögé nézünk, nem kell nagyon mélyre ásnunk, és két alapvető mozgatórugót találunk: az elfogadást és az elismerést. A legtöbb ember kisgyermek korától kezdve arra fordítja energiái nagy részét, hogy fáradhatatlanul hajszolja ezeket a dolgokat. Egyre újabb és újabb módszerekkel próbálja elérni, hogy a többi ember észre vegye, hogy tetsszen nekik, lenyűgözze őket, és megszerezze a szeretetüket. Mintha csak erről szólna az élet. Idővel a keresés olyan állandóvá és megszokottá válhat, hogy meg sem kérdőjelezzük többé.

Az emberek egyre inkább rájönnek majd, milyen sok gondolat szól a szeretetért és az elfogadásért vívott küzdelemről, és nem kell ezentúl újabb módszereket kitalálnod és elsajátítanod, hogy olyasvalakinek állítsd be magad, aki nem vagy és becsapd a többieket.

Hali Mágusnő!
Én nem így értettem Vibrocilt,hanem úgy,hogy ő csak egyedül akar lenni,mindenki nélkül,ezt nem is értettem.Amit Te írtál,azzal viszont egyet értek.Ha így gondolta,akkor értem már.Te jobban elmagyaráztad ezt Vibrocilnál.Legalábbis nekem jobban.

Mágusnő kérdezted, hogy tisztetben tartom-e Vibrocil életszemléletét.
Persze!
Ő így gondolja, amit gondol, nekünk meg tiszteletben kell tartanunk, hogy ő így gondolkodik magáról, meg a világról.
De hát Ti is mind tisztelitek őt, mert abban a "bla-bla-bla" topikban sem beszélt vele senki tiszteletlenül, se legorombítóan, se kioktatóan, vagy bunkó, alpári, ordenáré stílusban.
Hál' Istennek ez nem az a fórum, ahol az emberek a földbe döngölik egymást.
Az meg már más kérdés, hogy sokan nem értettetek vele egyet, de nem is kell feltétlenül, mert mindenkinek joga van a véleményéhez.
Én sem gondolom azt, hogy az embernek csak önmagára van szüksége, meg gyengeség, meg függőség szeretetre vágyni, megbecsülésre vágyni.
Ez nem gyengeség, meg nem a fejletlen lélek jele, ez emberi igény, hogy tartozni akarunk valahová, egy közösséghez, kapcsolatot szeretnénk, ahol boldogok vagyunk, együtt örülünk, együtt oldjuk meg a dolgokat. Mi van ebben rossz? Én például szeretem, ha szeretnek, értékelnek, értelme van tenni a dolgom, és ez nem azért van, mert kívülről várom, a megbecsülést, mert én nem becsülöm magam. Jó ha szeretnek minket. De ez persze akkor lehetséges, ha mi is szeretjül a többieket. Meg hát persze magunkat.
Gondolom Vibrocilnak rosszak a tapasztalatai, ezért gondolkodik úgy, ahogy.
Jayme!
Olyan jó olvasni, hogy fontos dolgok várnak megvalósításra az életedben. Nagyon szeretem ezt hallani emberektől, nem csak azt, hogy "az életnek úgy sincs értelme". Szerintem is van értelme, csak mindenkinek más az értelme, ezért utálom, amikor összevesznek fórumokon emberek azon, hogy valaki miért tartja fontosnak ezt, vagy azt a célt, vagy álmot az életében.
A lépcsős hasonlat nagyon jó volt.
Lehet, hogy nekem is azért változott meg az életem, mert az élet rákényszerített, hogy kezdjek el kapaszkodni egy másik lépcsőfokra fölfelé.
Eddig volt valami, ami jó volt, most meg menni kell tovább.

Jedyként :D Az Erő legyen Veled :DD

Igen és igen. Az út maga a cél :)
.... és ez egy kellemes része az útnak, most :)
Mesterem nem oly rég egy érdekes példázattal aposztrofálta.
Az élet utunk egy lépcső. Amikor a függőleges síkokat másszuk meg, akkor fáradtak vagyunk ugyan, de rendületlenül küzdünk, hogy feljebb kerüljünk.
Feljebb is kerülünk, ezt a fejlődés egy foka mutatja.
Elérjük a vízszintes síkot. Akkor az életünk sétagalopp.
Most Te a vízszintes síkot járod. Pihensz, erőt gyűjtesz.
Csak Te döntöd és döntheted el, hogy mennyi időt akarsz itt pihenni. Feltöltődni.
Jó pihenést! :))))

Itt az eb hantja.
Mindnyájan voltunk már, leszünk még mindegyik szerep játékosai. :)

Jayme! Mikor szeretnél "beérni"? :D

Jut eszembe.Mágusnő,mikor érek be a 15 érzékszervre?10-et találtam angolul:)

Ez is , egy fajta gondolkodás.
.... és Vibrocilban, tiszteled a véleményét? Életszemléletét?

Ajánlom figyelmedbe a "Sok bla bla bla bla" című fórum témát.
Ott többen fejtettük ki, pl. Vibrocil is a véleményét erről :))

(Most a gonosz kisördög megszólalt bennem )
Ha Vibrocil ezt olvassa, majd kapsz Te, hogy tiszteletre, szeretetre vágysz :DDDD

Mégjobb, ha így fogalmazod át: Jó pedagógus vagyok! :)
Nem majd egyszer egy távoli ködös jövőben, hiszen itt és most alakítod a jövődet! :))

Amit leírtam, az egy példa volt. Egy hasonló szülői háttérrel, mint a Tied.
Hogy mit, mennyit és milyen mértékben vagy képes érzékelni.... az részben fejleszthető (tanulható) részben, hozott képesség is.
Igen, vannak olyan emberek, aki képesek erre. :)

De itt, én most csak és kizárólag arra céloztam: NE ADD FEL AZ ÁLMAID!
Ha nagyon meg kell kűzdened érte, akkor sem :)

A "kanalas" az a köhögési esszencia, amit, ha bekapsz meggyógyulsz. Képletesen azt jelenti, nem én oldom meg a Te életed :)))

Lásd hozzászólásom: http://www.thesecret.hu/node/9124
Egyéb hozzáfűzni való: Mosolyogj :)

Mit jelent számomra ez a történet?
Értenem kellene tudom, de most fáradt vagyok. Már megint olyan buliban voltam hétvégén, ami kivett belőlem egy csomó energiát, és nem feltöltött.
A régi rossz szokás, igen, hogy lehúzó emberekkel veszem körül magam.
Ne adjam fel azt mondod?
Azt mondod, hogy két út van, vagy megcsinálom, amit szeretnék, és boldog leszek, vagy más útra lépek, és boldogtalan, megkeseredett?
Köszönöm, ha válaszolsz.
U.i: Letettem amúgy két vizsgát, ez tök jó. Ennek örülök!!!!
Puszi:
Annika

Sziasztok!

Ma beszélgettem anyával sok mindenről, az egyetemről is. Azt mondja aggódik értem, mert úgy gondolja, hogy sem magyartanárként, sem angoltanárként nem fogok tudni annyit keresni, hogy megéljek a "mai világban". Adott egy csomó tippet, hogy hol kellene dolgoznom, ahol sok pénzt lehet keresni, de én nem akarok ilyen területeken dolgozni.
Én pedagógus szeretnék lenni, vagy legalább is emberekkel szeretnék foglalkozni, ahogy ezt is dolgoztam, csak sajnos vége lett, mint, ahogy írtam.
Tudom én, hogy anya jót akar nekem, de én is jót akarok magamnak, olyannal szeretnék foglalkozni, amit értékesnek tartok és szeretek. Szívesen fordítanék is angolból például.
Anya mindig elmondja nekem, hogy a világ "nagyon kemény hely", meg "borzasztó nehéz a mai világban megélni", " a pénzért mindent meg kell tenni" stb...
Olyan stresszes lettem tőle, hogy el is jöttem.
Most meg erősítem magam azzal, hogy "Meg fogsz tudni élni!" "Jól fogsz keresni!"
Amúgy anya kedves volt, de erre mindig visszatérünk, erre a pénz témára. Nagyon ideges leszek sajnos ettől, és inkább elszaladok.
Ti mit gondoltok erről?
Köszi:
Annika

Aha! Hát jó megpróbálom, csak nem tudom, mit mondhatnék. Már azt mindenki elmondta neki, hogy ez az evés-ivási mizéria értelmetlennek tűnik. Azzal meg úgy érzem nem álhatok elő, hogy "Te én olyan boldogtalnnak látlak! Keress inkább valakit, akit szeretni tudsz, meg szeret téged, aztán meglátod, hogy a szenvedély nem káros dolog." De valahogy megpróbálok majd beszélni vele. Köszi.

Erőszakosan persze nem tudsz segíteni.
"Amin tudsz változtass,amin nem,azt fogadd el"-Dalai láma
Egy beszélgetést azért megér nyugodt,higgadt stílusban,szépen elmagyarázni neki amit érzel.Aztán ha tovább folytatja,akkor az már nem a te felelősséged és nem a te döntésed.Viszont a lelkiismereted legalább rendben lesz,hogy nem magára hagytad,hanem megpróbáltál beszélni vele,tehát nem voltál közömbös.De ki tudja?Lehet,hogy meghallgat és elindul benne egy folyamat ami által rájön dolgokra:)