thesecret.hu

Gini és fénylőlélek! Ezek a sorok feltöltöttek!

Persze, láttam, hogy Weöres S. gondolata ez az idézet, Akit nagyra becsülök, pedig sokan "áztatják" ma is... hogy milyen életet élt...
Hm... a gondolatai... Hamvas "tanítvány" volt Ő is, ahogy még sokan.

Nem azért írtam a Neved a végére, mert személyeskedni akartam volna, de mégiscsak Te tetted ide ki, és sokan szeretik magukra venni az ide kiírt sorokat.
Nem szerettem volna, ha félreérted.
Csak megihletett szólásra az idézet(ed - amit választottál...)

Köszönöm az idézeted!
Szép napot, lám... itt ki is sütött - talán jelezve - a 'sötétségnek eljő a vége, és fény lesz egykoron' a szellemekben is, ahogy a Földön.

Mindenkinek a MAGA KEZÉBEN van a sorsa, nem máséban.
Akkor is, ha teszi, és akkor is, ha nem teszi... akkor is, ha már felismerte mit kellene, akkor is, ha még csak a sötétben tapogatózik féléberen, vagy netán teljes öntudatában a valódi lényegének - megvilágosodottan.

Ha felismerte, hogy valamit tennie kell, de túl gyáva ahhoz, fél... hogy akkor majd mi fog történni, hogyan... és akkor is, ha fel sem ismeri ezeket, csak zavart érzékel a rendszerben.
A zavarok olyan állapotok, amelyeket még könnyen lehet korrigálni, beszélgetéssel, egyeztetéssel, átszervezéssel.
Fontos az őszinteség, magam a társaim számára is, mert ha nem mondunk igazat, hogyan is tehetnénk!?
Aztán, jövünk ezzel a sors szöveggel, amikor mindent mi magunk teszünk az életünkben, sohasem mások.
Persze hatást gyakorol ránk a környezet - a szociális hálónk, és a rendszerelmélet szerint, ha egy elem megváltoztatja az állapotát, megváltozik az egész rendszer is, így függ össze minden-mindennel... így változik maga a világ is, benne mi magunk is.
Tehát, ha mi változunk, változik a környezetünk is, először csak kicsiben, aztán egyre tágabb körben.
Hullám módra terjed... bármi, amit kibocsátunk magunkból.
Ezért kell vigyázni a gondolataink tisztaságára, a lelkünkben dúló érzelmi terhelésekre.
Minden mindennel összefügg, kapcsolódás van, ami egyrészt nem érzékelhető, másrészt általában a "normál" embertömeg hülyének nézi azokat, akik nem önmagukkal foglalkoznak legtöbbet, hanem másokkal, és nem a saját előrejutásukat egyengetik, hanem mások "fejlődését" nevezzük inkább változásnak - figyelik, és segítik. A segítést nem úgy értelmezem, hogy erőszakkal rákényszerítem a magam által képzelt jót, és egyedüli variációként elfogadott életszemléletet, stílust.
Hagyni élni a másikat, csendes megfigyelőként ott állni, aztán segíteni, kezünket kinyújtani, ha kéri... abban, amit Ő kér, úgy, ahogy neki arra valóban szüksége van. Ez lehet a csendes elfogadása a másik személyiségének.
Hogy neki mi a jó, azt csak Ő tudhatja.
Mert nem ismerjük a generációs csapdáit, a benne kódolt lehetőségeket, a családi mintáit, a sorskönyvét, amelyet magának írt még tizenéves koráig. Nem ismerjük a lelkialkatát, a habitusát, a szocializációs mintáit, minden egyes sérülését... hogy számára az a mondat mekkora sebet üthetett, a szó, a tett, a gondolat mit változtatott meg belül.
Nincsenek univerzális titokszavak... ami bárkinek jó, viszont vannak olyan szavak, amelyek mérgeznek, ha nem ismerjük fel, ezek lehetnek pozitív gondolatoknak álcázva.
Elég a pénz szó, ha valakinek a szülei folyton emiatt veszekedtek, hangosan, csúnyán, akkor számára az - elég pénzem van - kijelentés sem lesz olyan hatásfokú, mint aki nem hallotta a "pénz" szót ilyen mértékben, ennyit - fájdalmas szituációkkal társítva.
Mit eredményez vajon ennél az embernél a sokszorozott programozás?

Igen...
Az élet ugyan nem rózsaszín álom, nehézségek nélkül, mert problémákkal él az ember... a civilizációs ártalom a felgyorsult világban, a fogyasztói élet, szemléletmód... a használd ki/el, aztán dobd ki/el, instant örömök dobozba zárva, konzerv formában.
Felfokozott ingerek, izgalmak, erőteljes - eltúlzott élvezetek, amelyek felajzanak, nem hagynak soha kikapcsolni, kiengedni a szorításból, annyira feldobódni, hogy már fáj minden szinten: az eustressz is képes bárkit megölni, lásd az orgazmus, sport közbeni infarktust akár.

Igazából - feladatok vannak - minden pillanatban újabbak méghozzá, amelyek olykor nem kellemesek, sok nyűggel és bajjal járnak.
Vannak csodaszép pillanatok, örömteli nagy boldogságok, flow..... igen...igen...igen...
Hajszoljuk mi emberek a boldogságot, a kék madarat :)
Olyan, hogy beérkezettség, amikor minden teljesen kipipálva lenne - nincs, nem lehet, mert az élet maga a változás, a mozgás, a dolgok egyik állapotból a másik felé való billentsége.
(ha megszűnne a változás, megszűnne az élet is )
Mindig vannak események, amik lekötik a figyelmünket.
Saját magunk testi, szellemi, lelki változásai, a környezetünk változása... család, a gyerekek növekedése, a szülők hanyatlása... mindig adnak újabb megoldani valókat.
A Titok egy eszköz, ami arra való, hogy a saját kezünkben tartva éljük meg az életet, ne csak mások által hagyjuk magunkat sodródni az árral.
Hogy a gondolataink által teremtsünk egy szép új világot, ahogy Silva mondta, ill. Domján László az agykontroll nevű -TITOKBAN.
Mert a titok biza már évek óta nem annyira az, aki volt ezen a tanfolyamon az velem együtt ezt tudja, ismeri...
Mi az alapja?
Az akarat, a szándék... ami meghatározza mit szeretnék megvalósítani magamnak, a társaimnak akikkel egyfelé haladok ezen az úton, ebben az életben.
A gondolatok teremtő erejűek, E. Coué volt, aki ezt leírta, rendszerbe szedte, kaphatóak ismét a könyvei.
Sokan, sokféle módon elemezték ezt... amíg nem vagy képes a negatív tulajdonságaidon úrrá lenni... irigység, mohóság, sötétség-tudatlanság, másoknak rosszat akaró-ság, féltékenység, és még ki tudja hány fokozata van ugyanannak a tartalomnak... addig nem képes az ember a szépet, jót, az igazat megtalálni a saját életében sem.
Csak akkor, ha már felül képes kerekedni... meghaladni.
A jó és a rossz küzdelme ebben a világban. Ahogy a többi pólus is megvan saját maga ellentettjeként létezik.
Kiegyenlítődés, hogy ne boruljon az isteni rend.
A katolikus szövegek szerint a rosszat (sötétséget, szenvedést ) is Isten teremtette, hiszen nélküle semmi sem lenne, belőle, általa létezik minden.
Nem lehet olyan, amiről ne tudna, ne a "belegyezésével" történne, mert ha lenne ilyen, akkor nem csak 1 Isten létezne, hanem több.
Nem lehet olyan, hogy ne belőle származna, hiszen minden abból van.
Akkor Istenben ott van a rossz is... gondolhatnánk.
Pedig Isten se nem jó, sem pedig nem rossz.
Isten megteremtette maga által a világot, majd részben magára hagyta, ez a szabad akarat, részben pedig még mindig felügyeli a természeti törvények által, a fizika-kémia-biológia tudományok sora ezeket elismeri.
A tudomány nem cáfolja, hanem bizonyítja az "isteni" teremtés létét, és magyarázatokat keres azokra a nagy kérdésekre, amelyek viszik az emberiséget is előre a megismerések útján.
A miértek, hogyanok, amelyek miatt az ember azzá lett, ami manapság.
Érdeklődő, és tapasztaló lény, aki egyrészt az ismeretlenbe kacsingat, másrészt uralma alá döntötte a világát, a Föld nevű objektumot itt a kies kis Naprendszerünkben a Tejút szélső csillaghalmazában.
Isten nem rossz, Isten nem jó.
Isten a létezés, benne az EGÉSZ-szel.
Azért használom ezt a szót, mert nincs más fogalom, amivel meg lehetne közelíteni, de nem hiszek a katolikus dumákban, amellett, hogy részigazságokat tartalmaz, de sokszorosan és direktbe torzított... az érdekek miatt, hogy a nyájat a rendszerben tudják tartani, fennmaradjon minden változás ellenére is a vallási rendszer.
De ez csak az én véleményem, akár az összes alábbi és feletti is.
Nem a hittel van bajom, hiszen én is hiszek valamiben, nekem is megvan a magam képére alkotott "isten", teremtő intelligencia, alkotóerő, isteni matéria, szupertudat, dolgok mögötti igazság... eredő kinyilatkoztatás, hiszem az ok-okozat törvényét, hogy semmi sem jöhetett létre sem céltudatosság sem eleve elrendelés nélkül. Nem mereven, hiszen minden lény kap némi szabadságot is, hogy az útja végét ugyan megszabták, de azt, hogy hogyan éri el a feladat végét, már nem határozták meg - itt van a szabadsága.
Akármilyen kerülő út is lehet, sok-sok árkáddal, buktatóval, vagy gyorsítókkal, amelyek nyílegyenesen oda viszik majd őt.
Ahol az ÚT véget ér. :)

Na, jól elkanyarodtam attól, amibe kezdtem.
Élményszintű megismerés...

Mert senki sem a rossz élményeket akarja, hanem a jót, a szépet, örömteli eseményeket szeretné elsősorban magának, aztán azoknak, akiket szeret, általában a közeli hozzátartozóinak.
Csak aztán mindenki másnak - fontossági sorrendben.
Ritka az, aki önzetlenül.........valóban önzetlenül - elvárások nélkül.......... tenné a dolgát ebben a világban.
Húúú, itt írok most meredek dolgokat ismét... előre bocsátom a gondolataim egy része szerzett, tanultam, másrészt a saját szerzeményeim, amiket én gondolok a tanult ismereteimmel vegyítve.

Azt tanultam /pszichológiából/ az altruista is önző késztetésekkel rendelkezik, aki nem teljesen viszonzás nélkül, kizárólag a másik embertársáért teszi a "dolgát", hanem az elismerés miatt, amit cserébe kap, meg azért az érzésért, hogy lám, milyen jó vagyok (ÉN), milyen felvilágosult (VAGYOK ÉN), (ÉN) aki egyedülállóan tudja, hogy: mi a megvilágosodás, mi az ezotéria, mi a szeretet... szegény többi sötét emberkék, akik itten szaladgálnak, fény nélkül, nem tudva sem istenről, sem titokról, sem megvilágosodásról... ÉN persze tudok, majd ÉN elmondom, megmutatom, rákényszerítem az akaratom, hogy az a szerencsétlen meg legyen váltva végre... a ki tudja miktől... mert szerintem az, amiben él - maga a pokol, bezzeg, ha majd ÉN segítek, ahogy ÉN azt jónak gondolom... akkor végre Ő is megvilágosodik, és a TITOK ismeretében elkezd helyesen élni, ahogy ÉN azt jónak gondolom... hol van itt a másik ember szabad akarata, a másik tisztelete, elismerése annak, hogy tisztelem az Ő ÚT-ját, az Ő lényét, az Ő késztetéseinek figyelembevételével.

Mi a sors?
Az az ÚT, amelyet születésünktől járunk, most is, ebben a pillanatban.
Vannak determinált részek, pl. azok a genetikai gyökerek, amelyeket változtatni nem lehet.
Amit örököltünk a felmenőinktől generációkon át. Ezek egyrészt a külsőnket, másrészt a belsőnket is meghatározzák.
Nahát, ezt remekül körbe írtam, ugyanazt másképpen, mégis minden út oda vezet...
Hova is?
Mindenkit másképp, máshogy... másért, másfelé.
Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma élet, nincs két egyforma cél sem út.
Én tisztelem a Te utad, és leborulok előtted.
Mert tisztelem benned az ÉLET sokszínűségét, szentségét.
Hogy van erőd, bátorságod a magad útját járni, nap mint nap megküzdeni a nehézségeiddel.
Hogy van erőd a fejed felemelni, akkor is, amikor már szembesültél azokkal a téves elgondolásokkal, amelyekért oly hosszú évekig küzdöttél, Hogy amikor felismerted önmagad ürességét, akkor nem rémültél meg, hanem arra gondoltál, legalább van még hely az újnak, új ismereteknek, megtanulható dolgokkal fogod majd feltölteni a készleteidet.

Nem az a baj, ha ellenkezel, hanem az, ha már azt sem tudod megtenni.
A gondolkodás az, ami elvezet az ÉN(ön)tudatosságig, amely aztán a kérdésekkel romba dől, hogy helyét adja az ezoterikus éntudat kialakításának, és az egocentrikus megvilágosodás hajszát felváltja az igazság keresése.

Itt megint kezdődik elölről...
Kinek mi az igaz?

Hm.... szóval az élet valóban körforgás, nem állunk meg, megyünk előre... ill. valamerre haladunk.

Szép napot (!), és köszönöm az írást, Kedves Gini, remélem nem haragszol meg, nem személyeskedés volt, amit írtam.
Sőt, senki sem keresse magát benne, mert nem annak szól, csak az én gondolataim szólaltak meg.

Köszönöm ezt az oldalt, szeretek itt olvasgatni, ahogy gondolom még sokan rajtam kívül.............

:-))) Yes, don't foss! :-))