Ki (bír) enni - vagy ki (bill) enni?

szoba ... kilátással .... lámpával és három karosszékkel... leülök.. velem szemben egy újabb találkozás, lehetőség talán, ha élek vele... csak beszélgetünk... mesélek... magamról ... figyelnek rám... fontos, amit mondok... fontos neki és fontos nekem... hallgat.... szimbólumokban beszélek... szereti.... én is....

Felnevet. Két szék, két nőnek, aki bennem él, élne, ha hagynám és teret adnék neki.

Játszunk. Egyik székben a Kontroll királynő, másikban a Durcás kislány...

Itt is ott is ülök...itt sírok, ott nevetek néha...

Kontroll királynő, megfűszerezve az ideális nő képével, csakhogy izgalmasabb legyen a szerepjáték... mindenki ezt az arcom ismeri, "kiccipő", csini ruha, határozz fellépés, hang, belevaló, talpraesett, tudatos, racionalista nő... szeretne felnőni, felelősséget vállalni, túlságosan is megfelelni, de túl kemény, rideg ... valami hiányzik belőle...

A durcás kislány ... imád játszani, mókázni, lökött kislány módjára viselkedni, földön csúszni, mászni, gyerekkel lenni, másokon segíteni, s ő az, aki lázad, aki tele van energiával, tűzzel, s aki még gyerek akar maradni, aki még szabad és független akar lenni, nem akar elköteleződne se munka, se társ, se senki mellett, s aki valójában irányít... aki a döntéseket hozza, aki tapsol egyet,s kilép a munkahelyéről, aki beleugrik a bizonytalanba, a semmibe, s aki nem akar változni...

A Durcás kislány ki szeretne törni, a királynő kontrollál... elnyomja, hiszen ő már nem gyerek... nem viselkedhet így, csakhogy, a kislányban ott van, ami belőle hiányzik, a szív, az élet....

Lassan fél éve nincs munkám. Szabadúszó vagyok, de ez is csak ideiglenes.

Néha elkap egy-egy fuvallat, lelkes vagyok, s küldöm az önéletrajzokat szanaszét a nagyvilágba... ki akarok törni, abból a munkából, abból a világból, amiben eddig voltam...

tele vagyok ötletekkel, de egyre csak falakba ütközöm... visszautasítanak...

s közben még mindig ugyanaz a lemez, s néha azon kapom magam, hogy valójában nem akarok ebből kitörni, mintha lenne ebben az egészben valami izgalom, ami miatt nem változtatok...

Mesélek tovább... velem szemben csak az elkerekedő szemeket és a tenyérbe hulló arcot látom..úristen... pszichodráma...

Úristen, tényleg ennyire gáz vagyok...???

Szívesebben nyílok meg egy vadidegen ember előtt, mint azok előtt, akik szeretnek, a családom vagy a párom előtt... nem mesélek a terveimről, a problémáimról, mert vagy visszaélnek vele, vagy nem hiszik el, vagy furinak tartanak, vagy teljesen más témába kezdenek bele, meg sem hallgatnak.... nem értettem miért nem fontos a saját a életem, én magam, miért nem lobbizok magamért, hogy dolgozzam, hogy ne szórjam a pénzt, hogy rendezze,m az adósságaim, befizessem a számláim... sosem voltam fontos.... senkinek, s most is ezt élem meg... mindent megteszek, hogy másnak jó legyek, fontos legyek és elfogadható, a páromnak sem mutatom meg az igazi arcom... nem látja, hogy egy képnek akarok megfelelni, amit én kreáltam, tökéletesnek szeretném, hogy lásson...

elköteleződés... hamar kilépek mindenből, ott hagyok csapot papot, s eltűnök, ahogy kislányként, elbújtam, ha nem akartam, hogy lássanak,csak ez már nem olyan vicces, közel a harminchoz...

nem tudom meddig feszítem a húrt... visszeres lett a lábam, a bőröm is megváltozott, szóval minden szem előtt van, hogy lássam végre, én állok a változás útjába...

magányos vagyok... nincsenek igazán barátaim, bár vágyom arra, hogy társaságba, barátok közéjárjak... most voltunk egy bulin a hétvégén... nem tudok, spontán és laza lenni, bármiről beszélgetni, mintha azt várnám mások nyissanak... ennyire sebezhető lennék?

szerelem... fogalmam sincs valójában azt élem e éppen... valószínűleg nem... vannak pillanatok, amikor közel engedem a párom, s érzem, hogy szeretem, hogy összetartozunk... de hamar megyek vissza sünibe... nehéz őszintének lenni, mert ha tudná milyen is vagyok valójában nem hiszem, hogy velem élne... mostanában sok ismerős lánnyal beszélgettem, akik már férjnél vannak, gyerekeket nevelnek, s teljesen nyíltan mesélnek arról, hogy a párjuk féltékenykedik, nem vesz részt a nevelésben, hanem olyan mintha plusz egy gyerek lenne, mindent ők csinálnak, s félnek attól, hogy lecserélik őket egy izgalmasabb, szebb, életrevalóbb nőre... én nem akarok ilyet...

fura...mert én sem fogadom el magam olyannak, amilyen vagyok... nem szeretem a külsőm, a hajam, a bőröm, a fogaim...pénz nélkül nem igazán megy..:-( olyan gyorsan cserélődnek a párok manapság, sok olyan hamar mondják a másiknak, hogy unalmas vagy, már megszoktalak, már nincs az az izgalom, hogy nem is igazán hiszek abban a bizonyos nagy Ő-ben.

Érdekes mennyire árad belőlem a negativitás... s én is már mennyire unom...s mégis mekkora nagy úr a megszokás... hol kezdjem? annyi praktika van, hogy elveszek bennük.... leírtam milyen területen szeretnék dolgozni, mennyi pénzt szeretnék, milyen környezetben.... de ezek csak újabb problémát szültek... mivel olyan terülten szeretnék dolgozni, amihez nincsen végzettségem, s a korábbi munkám eléggé behatárol, nehéz mondjuk trénernek, kulturális programszervezőnek lenni ha nincs ilyen irányú végzettségem, ja nincs még meg a nyelvvizsgám, aminek lusta vagyok neki állni tanulni (meg cinikus is vagyok magammal szemben), aztán a pénz is érdekes terület, mert hiába szeretnék jól keresni, ha nem tudok bánni azzal a pénzzel sem, ami van, túlköltekezem, nem tudom beosztani.......

Szóval érdekes harc folyik bennem... s nem tudom összebékíteni a két oldalam...

Hol az egyik, hol a másik székbe ülök bele...

Ő csak hallgat...
vajon hisz bennem?

Címkék:

Hozzászólások



Kedves

Kontrollkirálynő,tetszik az írásod...mintha csak magamat elemezném...



Én nem azt mondtam,hogy ez

Én nem azt mondtam,hogy ez csak a bakokra jellemző! :)
Csak vannak bizonyos dolgok ebben az írásban,amik kifejezetten ránk (bakokra)illenek. Na de ez is csak az asztrológusok szerint van így. :)



Love---Faith! :D Akkor mit

Love---Faith! :D Akkor mit szóljanak az ikrek??:D:D Én az vagyok.

Királynő, szerintem nyugodj meg, mert ezzel minden ember így van. Mindenkiben megvan a gyerek és szükség van a felnőttre bennünk a hétköznapokban. Az sokat segítene, ha a pároddal ezt megélhetnéd. Mármint a "gyerekes" dolgokat. Én sokat szoktam hülyéskedni, "kötekedni", játszani a párommal: ő olyankor a "pajtim" :) A te párod is vevő lehet ilyenekre, csak merj nyitni. Újdonságot mutatnál neki magadból, akkor lehetne téged megunni?:) Nem:)

Először a jó közérzet a fontos, az segíti a teremtésed, aztán hajrá! Levelezőn is megszerezheted a végzettséged:) Kívánom, hogy mihamarabb megtaláljon téged az ideális munkahely, de aztán fogadd meg, hogy az első az lesz: beíratkozol a suliba:)



Szia! Megtudhatnám,hogy mi a

Szia!

Megtudhatnám,hogy mi a csillagjegyed? :)

Én dec.22.-ei, azaz bak vagyok (éppen hogy csak). És azért érdekelne a tied,mert szinte én is így vagyok a dolgokkal,főleg a két személyiség egy testben igaz rám is! :)