thesecret.hu

Ezzel én is így vagyok, hozom viszem őket, ....köszönöm a kristályokat....fényesítik a lelkeinket:)

Találok bőven kincseket nálad :)

Szia: István (Ajka)

Az önismeret egyenlő az önámítással! Mert mit is tudhatsz meg önmagadról??
Főleg abból épül fel valaki énképe, hogy milyen visszajelzéseket kap a külvilágtól.
Tehát a múltad és az ismerősök véleménye mondja meg, hogy ki is vagy valójában????
Miért hinnéd el? Miért tudná bárki is, hogy milyen ember vagy mélyen legbelül!
A rétegek alatt, amiket az életed épített fel saját magad köré, korlátokból, elfojtott érzelmekből.
Az lennél, aminek gondolod most magad?? Egyáltalán van konkrét elképzelésed önmagadról??
Ha van, akkor felejtsd el:))! Mert az nem te vagy. Hanem egy kialakított torz kép magadról!
Aki valójában vagy, az harmóniában élne az élettel, emberekkel, természettel.
Boldogan, kíváncsian tapasztalná meg az élet "nagy próbatételeit".
Nem kudarcként értékelné a megoldatlan problémáit, hanem kihívásként.
De ha tényleg önmagad lennél, akkor nem lenne kihívás sem az életedben.
Csupán tapasztalatok, élmények, érzések és érzelmek.
A fejlődésedet, tudatosságodat elősegítő megtapasztalások.
Ha nem tanulsz belőlük, folyamatosan megismétlődnek az életedben!
Miért??? Mert korlátok között élsz! A gondolataid korlátai között!
Mi az amiért küzdesz?? Valami, amit rád erőltetett a környezeted.
Egy cél, amit el kellene érned. Vagyon, biztonság, család, hatalom....spiritualitás:)...
Ha eléred, vajon önmagad lehetsz????
Ha "kívül" keresed, megtalálod életed értelmét???
Egyáltalán van-e értelme az életednek, a "vágyaid" kielégítésén kívül???

Bocsánat, de ezt az írást kölcsön kérem :)

Elgondolkodtam azon, hogy mit is jelenthet ez a kifejezés, aspektus.....energia.
Mert egyből a nőiességre és a nemiségre asszociáltam, szexuális jelleget tulajdonítottam neki.
De a nőiség és a párja egyáltalán nincs összefüggésben a nemiséggel, csak részben....
A szív ugyebár az Egység szakrális központja, az öntudat tudatossága.
És mivel a dualitásban, kettős pólusú valóságtudatban élünk... már aki, ezért két részből áll a tudat.
A szív alatti energiaközpontok alkotják a nőiség szentségének a tudatát.
Az anyai szeretet biztonságát, a nemiség szentségét és az identitás érzéki és érzelmi pszichikumát.
A szív fölötti rész pedig a férfiság szentsége, az őszinte kommunikáció, a nyílt és egészséges önkifejezés,
az éntudat és a világ valóságának a tisztán látása és az atyai energiák támogató szeretetének elfogadása.
Ezért aki a fejében, az elméjében él meg mindent, az csak a férfiság aspektus,
egységtől elszakított duális energiáit éli meg.
Tehát a motiváltság, a hiány és bizonytalanság érzete, és az örök elégedetlenség hajtja.
És, vagy az identitás össze-vissza csapongó, önbizalom és magabiztosság mentes,
őszintétlen és kétségbeesett életét éli.......
Ez extrém és kivételes remélhetőleg, mert pont ez a réteg fogékony az érzelmi és érzéki manipulációra.
Mivel illúziókban él, ezért ki van szolgáltatva a nemiségnek és konkrétan médiafüggő,
mert nem képes szembenézni a saját valóságával.
Tehát a politika, a nemiség de bármi kapcsolata, ami a dualitásban ellenpárként létezik, ezek ellentétét,
elkülönültségét kiélezi és ezért harcát generálja, esetleg az elkülönültség menekülési ösztönét teremti meg....
A teljes elszakadást az Egységtől.....
De ez csak egy ritka, kivételes példa!

Az "új energia" egyre erősödő, kényszerítőnek tűnő tudatosító hatása különbözőképpen nyilvánulhat meg.
Elsöpri a hazug, önbecsapásra épült biztonságérzetet, a szexuális vágy hatalmas alul vagy túlkompenzálására késztet,
tehát a nemiség teljes újraértékelésére motivál,
és a legmélyebb önismeretre sarkall, a hamis identitás és személyiségtudat lerombolásával.
De a nőiség szentsége csak annyira (lesz) kényszerítő erejű, amennyire hatalmas az ellenállás valakiben.
Ellenállás az igaz, egységre és békére törekvő, isteni szeretettel szemben!

Az esszénusokról csak annyit tudtam, hogy tanították Jézust is.
És talán a holt tengeri tekercseket is ők írták, ebben nem vagyok biztos.
Viszont ismerték az ősi bölcsesség és igazság tanításait......
Örülök, hogy most is létezik az Esszénus Testvériség Családja!:)

Eckhart Tolle :)

A szülők és a nagyszülők egyrészt genetika, másrészt nevelés formájában járulnak hozzá a személyes életúthoz....
Egy mintát, energiahálót terítenek az öntudatra ezzel.
Ez a minta tartalmazza a karmát, a legmélyebb és legmeghatározóbb karaktert,
és később az ezek alapján kialakult személyiséget, identitást is.
Női és férfi energiák, melyek lenyomatoktól terhesek, esetleg teljesen kiegyensúlyozottak,
harmonikus és ezzel kristálytiszta képet alkothatnak a nemiségről és a szülő-gyermek kapcsolatról.
Ha lenyomatoktól terhesek, sötét energiamezőket alkotnak az öntudatot borító fátylakon az energiatestekben.
Ezek a sötét mezők kiterjedtebbek és még sötétebb tónust is felvesznek, és (esetleg) testi tüneteket is produkálnak, ha az alul, vagy a túlkompenzálás csapdájába esik valaki.
Tehát bizonyos aspektusokkal szemben megjelenik a teljes közöny,
vagy a túlkompenzálás esetében a szuperérzékenység, ami kitörések (nem áttörések!) formájában jelenhet meg, megnyilvánulhat még az "áldozatszerepben" és egyéb személyiségzavarokban,
a szenvedés teremtésében.
Karmikus feladat ezek kiegyensúlyozása.
A női és férfi aspektusok kiegyensúlyozott jelenléte, tisztán látása nélkül nehézkes az anyaság és az apaság megértése, melyek a szeretet isteni aspektusai, a teremtés és a társteremtés egységbe rendeződése..... jobb esetben.
Ezért e szülői minták fátylán át "látjuk", érzékeljük a "szentháromság" két külső megnyilvánulását, aspektusát: Földanyát és Ég(Nap)atyát.......és e kettő között egy tiszta belső fénymagot,
a Mágikus gyermeket, ami a sérülésekből gyógyult belső gyermek....
Az anyai és atyai szeretetenergiák e központban egyesülnek és kerülnek visszatükrözésre és továbbításra.
Ez a szívközpont szakrális, interdimenzionális tere, az egységtudat OTTHONA......
Innen indul a szív fény-sugárútja........az isteni szeretet ölelő karjaiban való létezés öntudatra ébredt létállapota......

Köszönöm :)

Na igen, ezeknél nincs is fontosabb ....... egy ideig....
A belső gyermek "testesíti" meg a kiszolgáltatottságot, a sebezhetőséget, a bizonytalanságot....
....minden "tökéletlenséget".
És egyetlen álma van, az igaz szeretet megtapasztalása....
A felsőbb én mondhatni az ellenpárja, magabiztosság, sebezhetetlenség,
teljes bizonyosság és határtalan tudatosság.....
Maga a tökéletesség, és neki is van egy álma, hogy a belső gyermek számára elérhetővé tegye az igaz szeretetet.....
Az egységtudat első lépése e kettő integrálása, összeolvasztása.
Elengedhetetlen a jelenlét teljességének az elérésében.
Mindenki törekszik a felsőbb én-hez, hajtja a motiváció.....nem véletlenül.
Én ezt hívom a spiritualizmus illúziójának, a belső gyermek figyelmen kívül hagyását....
Mert ez az energiarendszer: a tudatalatti.......
Félelmek fátylai burkolják ezt a tudatot, nagyon mélyen van bennünk, minden sérelem,
szégyen és bűntudat!
Minden fájdalom, minden megalázottság, harag, düh és elkeseredettség. Minden szorongás,......az elfojtás.
A karma......súlyos teher a "múltból"...
Konkrétan minden félelem, hiány érzet......

A felsőbb én tudat természetesen a teljes "súlytalanság" a végtelen szabadság....
És lehet kapaszkodni felfelé.....de valami mindig visszahúz, előbb vagy utóbb......a "hiány súlya"!
Mert az élet nem a menekülésről szól, hanem a szeretetről és a "gyógyító", megváltó hatalmáról....
Ezért a belső gyermek elől nem menekülni kellene, bár tényleg roppant emó.cion.ális......
Maga az érzelemvilág.
És akár menekülünk előle, akár teljesen elfogadjuk, az érzelmek és érzések motiválnak mindenkit.
A szeretet és a hiánya a félelem.

A spirituális útkeresés célja, hogy megtaláljuk azt a módszert, eszközt,
amely meggyógyítja a belső gyermeket, másképpen megszabadít a karma kötelékeitől.
És ez az elfogadás, a megengedés, az isteni, igaz szeretet.........a tudatban!
A belső gyermek, a tudatalatti, a félelmek teljes elfogadásával, "átölelésével",
megkezdődik a "gyógyulás", az emelkedés....
És e beavatások sorozatával lassan összeolvad a dualitás, egységgé válva, tudatossággá...........
A tudatalatti és a tudatfeletti egységtudattá válik, a tudat felszabadul, teljesen szabaddá válik......
....és ezzel öntudatra ébred!

Azért írtam ilyen súlyos dolgot a fekete mágiáról, mert éltem vele.
Fiatal kamaszkoromban pont egy mágiáról szóló könyv került a kezembe.
Hajtottak a vágyaim, ezért a mágiával teremtettem, pár mondatban.
Azt hittem jó szórakozás lesz, biztos nem lesz unalmas. Hát nem is lett unalmas az elmúlt húsz évem,
nem mintha előtte nem lett volna elég mozgalmas.
És a teljes önzés gondolat és érzésvilágával teremtettem akkor.
Ezzel tudattalanul is megnyitottam egy kaput, ami nem a szeretet dimenziójának a kapuja volt.
Nem Istené!
Akkor rám ragadt valami, egy mély gondolat, hogy bármit is szeretek, azt fájdalmasan fogom elveszíteni.
Nagyon ritkán gondoltam rá olyan mélyen volt, olyan mélyen fojtottam el magamban.
Az egyetlen félelmemet. Azt, hogy nagyon nem szeretem a fájdalmat, mondhatnám gyűlölöm.
És ha nagyon szeretek valamit, tudom mélyen hogy fájdalmasan fogom elveszíteni.
Ezért ragaszkodni kezdek hozzá, mert abban hiszek, hogy fájni fog ha elveszítem.
Tehát nem szeretet, hanem félelem. A ragaszkodás az félelem a fájdalomtól, mert fájni fog ha elveszítem azt, amit nagyon szeretek.
És sok mindenhez ragaszkodtam eddig, fájt is nagyon amikor elvesztettem jó párat.
Tehát úgy látszik, hogy a szeretet eddig inkább félelem volt, csak elhittem dolgokat. Hittem.
És a hit az egyetlen teremtő erő, és a teremtés valóságokat teremt.
Jó pár valóságot teremtettem már magamnak, poklot és mennyországot is.
Voltam párszor közösen fülig szerelmesen a nemiség szentségével, és voltam a pokolban is a félelemmel.
Mert nagyon szerettem dolgokat, és fájdalmasan veszítettem el őket. A fájdalom poklát teremtettem ezzel. Depressziókat.
Aztán újra boldogságot és újra fájdalmat. Volt hogy nem tetszett, amit teremtettem.
Akkor nem szerettem önmagamat, nem tudtam teljesen elfogadni azt, hogy nem az örök boldogságot teremtettem meg.
Azért nem azt teremtettem, mert ragaszkodtam a hitemhez is. A hitemet pedig rávetítettem arra, akit, amit szerettem.
És a hitem az volt, hogy félek a fájdalomtól. És nagyon mélyen elfojtottam magamban,próbáltam semmiben sem hinni.
Csak a szeretetben. Amit nem is ismertem eddig.
De megismertem a hatalmát. Megszerettem a fájdalmat, nem félek már tőle. És a szeretet csak teljes elfogadás.
Csak elfogadom a fájdalmat, ezzel nem menekülök előle.Mert én teremtettem egy gondolattal. A félelmet.
Inkább szeretetet teremtek. Új Földet, dimenziókat, angyalokat, bőséget és békés életet a Földön, tele boldogsággal.
Mert a valóságomat én teremtem.
Bármit megteremtek amiben csak hiszek, mert csak az létezik, amit elhiszek. Az öntudatom.teljes világképe.
Amikor félelmet teremtettem, megengedtem másnak, hogy megteremtse a saját valóságomat.
Megengedtem a ragaszkodással és ezzel elveszítettem a teremtésbe vetett hitet. Önmagamat.
Elhittem, hogy létezik a félelem, létezik a sátán és a fájdalom. Elhittem hogy létezik a pokol.
Mindig elhittem másnak, főleg azért mert sokan hisznek benne.
És a hitem teremt.
Eladtam a hitemet a fekete mágiával, és önző voltam, ragaszkodtam a félelemhez.
A fekete mágia poklot teremt, tudom.
És csak az igaz szeretetbe vetett hittel lehet boldog valóságot teremteni.
Talán más nem is létezik, talán nem is létezik a félelem és a fájdalom.
Csak egy átok, a fekete mágia átka.
Végtelenül könyörtelen tud lenni. Ha hiszek benne.
És ha hiszek, akkor megteremtem. Megteremtem a gondolataimmal a valóságot.
Talán a gondolat a teremtés, és a hittel válik valósággá. Feltétlen hittel, teljes elfogadással.
Azóta csak a szeretetre gondolok. Önzetlenül, önmagamon kívül mindenkit istennek látok.
És istent inkább szeretem, bármit is teremt önmagának. Isten az igaz szeretet, nem kell félnem tőle.
Ezzel nem teremtek félelmet és fájdalmat, csak az örök szeretetet és boldogságot.
Ezzel szűnt meg az átok. Egy gondolattal, amit elhittem. Valóságot teremtettem.
A mostban, a jelen valóságában. Egy pillanatban......

A félelem tehát megvédi a testet a sérüléstől, a pusztulástól. Az érzelmi és a mentális energiatestet is.
Minden esetben figyelmeztet és utat mutat a félelem, ezt nagyon félreértelmezve sokan függővé válnak tőle.
Ebben az esetben nem árt a "pólusváltás".
Ezzel talán elérhetővé válik a szívközpont középpontja, a dimenzió kapu...

A megfelelési kényszer pedig azért foglalkoztatott, mert nagyon régen iszonyatos kínhalálra ítéltek,
mert csak a természetnek, az életnek, a szeretetnek, a valódi istennek feleltem meg.
Azóta támadtam az egyházat.
Nem fogadtam el a nőket, akik eladják a testüket és az érzelmeiket, a nőiség szentségét a félelemnek.
És harcoltam a férfiakkal, akik uralkodnak és megerőszakolják, gyilkolják a bennünk élő szeretetet.
És mindezt tudatalatt, teljesen öntudatlanul. Talán erről is szól az önismeret......

A félelem egy "vonalát" követtem csak, és van egy jó pár.
Sokkal célszerűbb a szeretet hatalmával együttműködni, és addig emelni a tudat frekvenciáját általa,
amíg leomlanak a félelem falai, a karma pedig fénnyé válik és visszaadja elveszettnek hitt energiáinkat.
Ezzel pedig a bennünk élő isteni szikra hatalmas fényességgé növi ki magát.
Megvilágítva valamit, a dimenzió kaput, amire igaz szeretettel ez van "írva": haza találtál!
Ezen átlépve pedig eljön a felismerés: mindig is "otthon" voltam:).

Szabad akarattal dönthetünk, hogy feláldozzuk magunkat olyan "lényeknek", akik a félelmeinkkel táplálkoznak,
vagy elfogadjuk azoknak a segítségét, akik a szeretettel táplálnak minket.

Hallottam párszor, hogy uralkodni kell önmagunkon. Uralni kell önmagunkat.
Nagyon nem tetszett ez a szó. Talán azért, mert sokan uraltak már engem.
Amire az uralom utal, az az egó, a félelem. De ezt nem lehet uralni.
Viszont van egy számomra elfogadhatóbb kifejezés, a használni.
Nem uralkodni akarok rajta, hanem használni azt, amivel rendelkezem.
A testemmel, az érzelmeimmel a gondolataimmal és ...... :))) a többivel.
Használni azt jelenti, hogy együttműködni....szerintem.
Létrehozni, teremteni, esetleg megoldani valamit.
És ha valami beteljesítette a célját, akkor szabadon kell elengedni.
Nem túl szerencsés ragaszkodni, félelemben élni, stresszelni vagy áldozattá esetleg "uralkodóvá" válni.
Ez valószínűleg igaz az egóra, minden félelmünkre, a karmánkra és bármelyik kapcsolatunkra is.
Sajnos az elégedetlenkedés, a problémák, a "rejtett" félelmek, a szorongás, de bármi,
ami a teljes elégedettség, a teljes lelki béke útjában áll, az karmikus. Más néven a Sors.
És nem számít, hogy valaki gazdag vagy hajléktalan, magányos vagy családos ember.
Japán vagy amerikai, esetleg magyar vagy roma.
Spirituális, vallásos vagy teljesen ateista.
Egy dolog számít, a tudat frekvenciája, a tudatosság szintje.
Érdemesnek tartom elérni az egység állapotának a frekvenciáját.
Azt a beavatást, melytől kezdve megértjük az embertársaink bármilyen akcióját és reakcióját.
Később "átlátjuk" az összefüggések rendszerét "multidimenzionális" szinten is.
Persze már az is szerencsés dolog, ha valaki megérti a sors, a karma aspektusait.
Nem túl bonyolult!!!!!
A félelmek teljes energetikájával szembe kell nézni, a "sátántól" a kvantumugrásig............
Használni kell a lehetőségeket, de nem kihasználni!
Jó dolog használni a szeretet hatalmát!
És felemelő érzés használni a félelem és az esetleges fájdalom nagyon meghatározó energiáját.
Ami a tőle való meneküléssel karmát (nagyobb félelmet) teremt, a Fénnyé alakításával pedig OLD.
MINDENT MEGOLD.
Az egyszerű szeretet:)

Mostanában, de talán régebben is a pénz volt az isten, és istent félni és imádni kell, ezt tanították.
De mi is a szeretet, talán a teljes elfogadás?
Tehát istent nem imádni kellene, vagy félni tőle, hanem csak egyszerűen, teljesen elfogadni.
És mi a pénz??? Az amivel elpusztítjuk a Földet, mert a pénz a Föld elpusztításából terem, a félelemből.
A pénzért kizsákmányoljuk, semmibe vesszük és folyamatosan pusztítjuk azt,
ami azért létezik, hogy kiszolgálja az emberiséget és megadjon nekünk minden földi jót!
És elpusztítjuk a pénzért, egy számért a bankszámlámon, a pénztárcámban pedig papír darabokért.
Mert félünk istentől, és ha egyre több van, vagy ha egyre kevesebb, akkor nő a félelem is,
mert sohasem elég!
És az elég az pont annyi, amennyire szükségem van, mert ha nem, az kényszer!
Tehát a teljes elfogadása annak, ami van, a jelen pillanatnak, a Most-nak.
Mert csak itt létezik szeretet, érzelem, az elégedettség és a beteljesedés pillanata, tehát isten.
A múlt és a jövő pedig a félelem, és páran a múltjukban, vagy a jövőjükben élnek,
tehát a félelemben, a kényszerben.
És ezért sohasem elég, mindig több kell. És a többért eladjuk a Földet a pénzért, "némi" félelemért......
De ha a Föld elpusztul, az emberiség is elfog, és mégis fontosabb a pénz hajhászása,
mert az isten mindennél fontosabb.
És istent csak el kéne fogadni, ahogy a félelmeket is.
Ez a szeretet.
A két kulcs pedig az érzelem, és az ELÉG-edettség, és mindkettő a szeretet, tehát Isten.
Boldogság és jólét, hatalmas gazdagság a szívben, mérhetetlen vagyon. Isten.
És elfojtjuk magunkban istent, eladjuk pénzért, egy kis félelemért,
elfojtjuk az érzelmeinket, és sohasem elég.
Ez maga a vonzás törvénye, a szabad akarat!
Tehát vagy félelmeket vonzunk be, vagy Istent, tehát a szeretetet és az elégedettség érzetét,
a beteljesedést.
És csak a Mostban létezik Isten, a múlt és a jövő pedig félelem.
Én csak egy dolgot szeretnék "bevonzani", teremteni az életemben, szeretetet.
Tehát nem teremtek, nem vonzok semmit, nem vásárolom meg, nem adom el a félelemért.
Mert már bennem van......Most, tehát nincs bennem kényszer, nem kell több semmiből.
A teljes elégedettség érzete, a szeretet, tehát Isten. De vajon a pénzért megvehetem Istent?
És nagyon leegyszerűsítve, legyen a Föld az Isten, szeret minket és mindent megad nekünk,
és elpusztítjuk a félelemért, Isten illúziójáért, a pénzért......
És néhányan azt gondolják, hogy pénzért megvehetnek bármit, minden az övék lehet.
Ez így van, mindent megvehetnek! De a szeretetet nem lehet megvenni pénzért, mert ingyen van!
Tehát valószínűleg Istennek sincs szüksége arra, hogy megvegyük, egyre több legyen belőle.
Megelégszik annyival, hogy teljesen elfogadjuk, tehát szeretjük.
És valahol azt hallottam, hogy istenek vagyunk......
Tehát teremtünk, megteremtjük a saját valóságunkat, világunkat...
És amit teremteni tudunk az két dolog, a szeretet, vagy a félelem.
A teremtés pedig érzelem, és ebből gondolatvilág és érzésvilág. A valóságtudat.
A valóságtudatot pedig lehet irányítani, és ez a hit.
Tehát a pénz, vagy a szeretet hatalmában hiszek?????

Ez csak egy rövid gondolat ébresztő volt, mert nagyon fontos a pénz,
de még fontosabb a hozzáállás hozzá........

Régebben olvastam egy mesét, a tükrök szobájáról.
Egy terem, aminek minden fala tükörből áll.
Ebbe a terembe betéved egy kutya, gonosz gazdái voltak, kegyetlenkedtek vele,
ütötték, verték, éheztették. Semmi mást nem ismert, csak a félelmet.
Ebben a teremben pedig szembekerült önmagával, bárhová nézett, félelmet látott.
Vicsorgott, nyüszített félelmében, és a tükrök ezt visszatükrözték.
Végső kétségbeesésében támadásba lendült, és a "világ" rátámadt, öngerjesztő folyamat,
és belepusztult a kibírhatatlan rettegésbe.
Később betévedt egy másik kutya, szerető gazdái voltak, hiányt semmiben sem szenvedett.
Semmi mást nem ismert, csak a szeretetet, hűséget és bizalmat.
Amikor a teremben meglátta a sok "más" kutyát, csóválni kezdte a farkát, szeretettel közeledett feléjük.
Öngerjesztő folyamat, és a végén az EGYetlen érzelemmel jutott ki a teremből,
"szerelemmel" az Élet iránt.........

A világ pedig egy hatalmas varázstükör, mi döntünk, hogy mit szeretnénk látni,
és mi vagyunk önmagunk "gazdái" is!
Senki más.....

Amit látnunk kellene, az pedig az Új Föld, mert csak így válhat valóra!
És lassan megszűnne a félelem iránti szükséglet, az egyetlen kényszer.....

Ha jól tudom, a legnagyobb motiváló erő mindenkinél, a párkapcsolat.
De miért is olyan fontos.
Jobb esetben biztonságot nyújt, elhozza az otthon melegét és megteremti a hovatartozás kellemes érzetét.
Rosszabb esetben megteremti a félelmek romantikus világát,
bizonytalanságot és kételyeket teremt, unalmat és szeretetnélküliséget, kiszolgáltatottságot.
A férfiaknál a szexualitás motivál, és jobb esetben elfogadást szül, szeretetet.
A nőknél a magánytól való félelem, az összetartozás kényszere a hajtó erő,
és az el és befogadás alap, sajnos gyakran a hazugságokban való hitre, illúzióra épül.
Ha hazugságra épül, a nőiség tárgyiasítottá válik, szexrabszolga, és cseléd lesz a férfi számára.
Ez a tipikus áldozatszerep.
Ilyenkor pedig a férfiból kitartó, uralkodó válik, minden tette a saját igényei kielégítését szolgálja.
Tekintet és felelősségvállalás nélkül bármit megtesz, és gyakran válhat az erőszak eszközévé.
A hazugságok hálója, a szeretet illúziója, tehát a félelmek kielégítésének a kapcsolata valósul meg ilyenkor.

Enyhébb esetben a férfi behódol a nőiség akaratának, "papuccsá" válik. Szolga lesz belőle.
Hatalmas elfojtásokban él, és családon kívül éli ki feleslegesnek tűnő energiáit.
Ekkor a nőiség uralkodik.
De ez a nő számára sem kielégítő, és folyamatos harc lesz a párkapcsolatból.

"Normális" esetben egy kapcsolat a kölcsönös megismeréssel kezdődik.
Barátsággá nőve ki magát, ahol megjelenik egymás elfogadása.
A szexualitás pedig nem a cél lesz, hanem a tényleges szerelmeskedés beteljesedő csodája.
A kapcsolat nem lealacsonyító kötelék lesz, hanem a szeretetben emelkedő, szenvedélyes, elfogadó harmónia.
Igazi összetartozásra épül, egymás támogatására, teljes elfogadására és a közös jövőbe vetett hitre.
Gyönyörű érzelmekre és igaz, félelmek nélküli érzésekre.
A szerető családra.

Már foglalkoztat egy ideje az a kérdés, hogy az egó energiarendszere melyik dimenzióban található.
Mert a fizikai test dimenziója után az érzelmi energiatest dimenziója következik.
És ott nem lehet, mert az énünk szerves része. Ráadásul olyan magas a frekvenciája, hogy az egó nem viseli el.
A fizikai és az érzelmi test között pedig nincs dimenzió (asszem:)).
Marad a fizikai testünk. Aztán eszembe jutott egy beszélgetés egy jóga oktató kedvesemmel,
aki elmesélte, hogy a jóga, vagyis az ászanák nagy része egy a bőrszövet alatt,
az egész emberi testet beburkoló hártya nyújtása, lazítása.
Ez a hártya hordozza az érzelmi fájdalmak lenyomatait, energiáit. Meghatározza egy ember testtartását,
öregkorban pedig görnyedtséget és a test "összetöpörödését" okozza.
És persze az élet szenvedéseinek, félelmeinek a barázdáit, a ráncokat.
Egy hártya, membrán ami egy "félig" áteresztő réteg.........egy hatalmas fátyol.
Néha hatalmas teherként nyomaszt, néha a torkunkat szorongatja, néha pedig akkora a szorongás,
egy szorító érzés, hogy a szív majd meg szakad...........

Testünk energiaáramlását, kémiáját, a nyirokrendszer működését, az endokrin mirigyeket, a hormonok felszabadítását,
az agy után az érzelmi energiatest szabályozza, a meridián energiarendszer pontjainak az energetizálása által.
A meridián rendszer pedig a hormonokat termelő mirigyeket "aktiválja". Ezzel hormonokat szabadít fel a fizikai testben.
Ha valaki nagy félelmekben él, elfojtásban, tehát érzelem és szenvedélymentesen,
akkor ezek az érzelmi energiák nem áramolhatnak szabadon. A gondolatok sem lehetnek felszabadultak,
az igaz szeretet pedig elérhetetlenné válik.
Úgy két éve ismerkedtem meg az érzelmi felszabadulás tecnikájával (ÉFT), nagyon egyszerű és a leghatékonyabb
módszer az érzelmi energiák szabadon áramoltatásához.
Mantrák és a fő meridián pontok stimulálására épül. Akinek gondjai vannak az érzelmeivel, csak ajánlani tudom.

A test, testiség legmélyebb bugyraiból fakad a földi életünk, ezt megengedve,
teljesen elfogadva áramlik az érzelmek világába. Innen a mentális, gondolati dimenziókba.
A testeink között szabadon, oda-vissza áramló életenergia felszabadult áramlása.
Ezek teljes, elfojtás nélküli megengedése és kinyílvánítása után pedig a spiritualitás következik.
De addig, csak (ez talán erős túlzás, de) illúzió a tudatosság.......

Ezt az eszmefuttatást több barátom is ihlette, spirituális emberek, de az érzelmeket nem ismerik:(,
legalábbis az igaz érzelmek és hormonok mindent elmosó áramlását, az Életérzést.

Kösz, szerintem is:).

Már megint ........, köszi, hogy hallgattál rám:).
Hogy válaszoljak, általában nem kell, főleg a szenvedély pillanataiban, óráiban, tehát szinte soha:).
Mert aki uralkodni akar önmagán, az nagy félelmekben él, és a félelmein akar uralkodni.
Amin uralkodni akarsz, az pedig teljesen el fog uralni, és a rabjává válsz!

Ha esetleg úgy érezted, hogy megsértettelek bármivel is, azt te teremtetted meg magadban.
De az önismeret akkor válik teljessé, ha a kivetíteseinket, ítéleteinket másokkal szemben jól megvizsgáljuk,
mert ezzel mindig saját magunkról mondunk véleményt. Ezt általában észre sem vesszük.
Bocs, hogy vetítésnek hívtam, de ez a legelterjettebb a közhasználatban.

Abban én is biztos vagyok, hogy tanultunk pár dolgot az eszmecserénkből:).
Nekem éppen ideje volt tanulnom egy kicsit, természetesen önmagamról:).
Kösz!

Régen találkoztam ilyen bátor emberrel!
De most elbizonytalanodtam, hogy a bátorságod nem meggondolatlanság-e:).
Mert a bátorság is a dualizmus szülötte.
Tehát valaki csak menekül a félelmei elől a bátorság illúziójába, és támad.
Ha azt feltételezed rólam, hogy védekeztem bármi ellen is, akkor támadtál!
Azt pedig, hogy elindultam, vagy megérkeztem bárhová is, sohasem állítottam.
Rám vetítetted, mert nem indultál még el sehová, és félsz ezt bevallani önmagadnak!
Tényleg segítek neked, köszönöm, hogy lehetőséget adtál rá:)!
Ja igen, az, hogy nem találkoztam még semmilyen lénnyel, nekem azt jelenti, hogy nem ment el az eszem:).

Utólagos engedelmeddel folytatom a válaszomat.
Azért nem lakik senki a lelkemben, mert nem egy lakás:).
Ámbár otthonnak hívhatnám, mert a legcsodálatosabb otthon, amit elképzelni csak lehet.
Ha véletlenül arra gondoltál ezzel kapcsolatban, hogy üres, akkor azt válaszolnám,
hogy egyáltalán nem üres, hanem csordultig van! Ugyanúgy, ahogy minden embernek.
A különbség annyi, hogy a lelküket bezárják és lefedik az emberek.
De van valami a lélekben, ami nem odavaló, és feszültséget teremt, ki akar törni,
nem férnek meg egy olyan tartályban, ami csordultig van.
A "gőzt" pedig ki kell engedni, vagy felrobban.
Van, aki robban, van aki pici szelepeken engedi ki, és vannak, akik leveszik az egész tetőt,
gátakat és korlátokat. Gondolom ezzel megszűnik minden feszültség, a kényszeresség felszabadul:).
Nagyon egyszerű eszmefuttatás, tehát: Gondolat Ébresztő:))).

Amit mindig kerestél, te magad vagy, az Igaz szeretet.
Ha egyszer önmagadra találsz, felrobbansz, kitör belőled a zokogás.
És talán megszereted egyszer a lelkedet.
De addig csak folytogatod..........

Ha segíthetek, vetítsd rám minden félelmedet, minden démonodat, lelked teljes poklát.
Mert már ritkán vagyok vetítővászon, inkább egy apró tükör.
És megpróbálom úgy visszatükrözni, hogy ne pusztulj bele a félelembe,
hanem bátran meg tudd oldani a feladataidat......
Ha "megengeded":).

U.i.: én nem találkoztam az ég világon semmilyen lénnyel, biztos szerencsés vagyok:).

...az észrevételt:).
Önmagammal tényleg jól megvagyok, a lelkemnek viszont nincsennek lakói.
És ahogy már említettem párszor, ezek csak gondolatébresztő eszmefuttatások,
és egyáltalán nem tények! Aki bármit is elhisz, annak kellene önmagába néznie.
Természetesen nekem is........

Amiért nem az "édenkertben" élünk.
Szerintem a halálfélelem első felbukkanása a tudatban. Természetesen nem bűn,
viszont minden félelem kialakítója. Az elmúlástól, a veszteségtől való kényszeres menekülés.
A kényszer pedig a karma. Ha nem lenne a kényszeres menekülési ösztön félelme a tudatban,
akkor nem lenne karma sem. De félni "bűn", és nagyon nem kellemes érzés,
ezért szégyelljük, elfojtjuk és rettegve menekülünk a félelemtől mert nagyon fájdalmas.
Félünk a félelemtől, gerjesztjülk és növeljük ezzel az energiáját magunkban.
Páran meg tévesen azt hiszik, hogy ha szeretik a félelmet, akkor nem félnek majd semmitől.
Egósan szeretik, ezért görcsösen ragaszkodnak hozzá, nem akarják elengedni és ezért a rabjává válnak.
De az Igaz szeretet nem ragaszkodik. Nagyon szeret, de bármikor elenged, mert a teljes szabadságban szeret.
Tehát "igazán szereti" a félelmet, ezért bármikor el tudja elengedi. Sosem kényszeres, mert a szabadság ugyebár nem rabság!
Ha nem félsz a félelemtől, akkor megengeded, hogy legyen. Nem harcolsz, nem menekülsz tőle, tehát nem a szeretet
illúzióját kell érezni iránta. Hanem az Igaz, megváltó és felszabadító isteni szeretetet. Mindent megengedsz ezzel,
tehát semmitől sem félsz. Ezzel bármikor elengedheted minden félelmedet. És megszűnik a karma.
Mert a karma a kényszer. A félelem rabságában élni.
Isten és a szeretet.
És mennyi vallás van, mert ismerik Istent és az Ő szeretetét.
És hány ember él félelmek nélkül, Igaz szeretetben??????

Kihagyom a különböző dimenziók és a makro és mikro kozmosz energetikáját,
összefüggéseit, mert nem lényeges és nehezen érthető, felfogható (nekem:)).
És arról mesélek, ami teljesen megérthető, emészthető és fontos.
A földi léttel, az élet értelmével.
A karmával kezdeném, és egyből leegyszerűsítem kényszerré.
A kényszer téves értelmezése hozza létre a vágyakat (a beteljesedés iránti határtalan vonzalmat).
A kényszer olyan energia struktúrát kapott a feladatához, amit félelemnek hívunk,
ez a hiány tudatossága, érzete. Amit oly sokan elnyomnak, elfojtanak magukban.
És mivel egyetlen energia, Forrás energia létezik, ez is szeretet energia.
Bármilyen frekvenciát is fesz fel a tudatos energia, a Forrás megnyílvánulása.
És amitől olyan sokan félnek, az is!
A téves képzetek pedig csak a dualitásban léteznek, az emberi elmékben, vagyis illúzió.
Az emberiség kissé túl energetizálta az elmúlt időszakban azt a tudatos energiarendszert,
ami teljesen más feladattal "nyilvánult" meg a legalacsonyabb frekvenciatartományban.
Ezért a fizikai lét, az Élet nem tud a tudatosság, önmaga teljes megvalósításának a végső célját elérni.
Csak ritkán.
Ezért már történtek "armageddon" tipusú történések, hogy az egyensúly visszaálljon,
és az eredeti terv folytatódhasson. És 2012.......de erről már sokan írtak.
Na visszatérek a kényszerhez, ami egyre nagyobb energiákkal, félelmekkel figyelmeztet
a helyes úttól való távolodásra, az önzésre!!!!! Minél nagyobb az önzés valakiben,
a félelmei eluralják az elméjét és az egész tudatosságát, valódi önmaga felemelkedését.
A kényszer két fő aspektusra épít, a gazdagságra és a kapcsolatokra.
Amit sokan itt próbálnak megvalósítani, tehát tárgyiasítják, az önzés szintjére hozzák.
A gazdagság a tudatban kiteljesedő, emelkedő frekvencián létező energia, a szeretet.
A kapcsolatok pedig az önmagunkra találás, a szeretet energiájában emelkedő tudatosság.
A tudatosság pedig a teljes valóságtudat, amit egy bizonyos frekvenciatartomány alatt tudattalanságnak hívunk.
A cél pedig az önzés, a tulajdonlás, a ragaszkodás, a félelmek, tehát minden kényszer elengedése a tudatból.
Ez pedig egyetlen dologgal lehetséges, a szeretet energiarendszerének a tudatosságával.
A szeretet megismerésével pedig a tudatunk elindul egy úton, az energiatesteinken át,
dimenziókon át a Forrás felé, egyre fényesebben, egyre nagyobb energiákkal, egyre több szeretettel......

Na ezzel kapcsolatban észrevettem valamit. Olyan emberektől hallottam,
akik ilyen-olyan tanfolyamokon keresik az önmegvalósítást, vagy sehol.....
És sajna tévesen viszonyulnak a hatalmas lelki fájdalmakhoz......
Valószínűleg a boldog, örömteli jövőkép elvesztése az egyik legnagyobb mentális trauma.
Ebbe beletartozhat a vagyon, egy kapcsolat vagy az egészség "károsodása", elveszítése.
És a ragaszkodással, azonosulással nem tudom milyen arányban, de nő a fájdalom is.
Mindent meghatározó trauma lehet belőle, ami egy életen (életeken) át kísérthet.
A mentális trauma egy gyakran visszatérő negatív, frekvencia csökkentő gondolat,-energia folyam.
Egy "fekete lyuk", ami elnyeli a fényt, és poklot teremt.
És a legrosszabb megoldás a felejtés. A gondolatfolyam leállítása, törlése.
Ami nagyon fontos: nincs felejtés!!!!!!
Amit annak hívunk, elfojtás. És amit felejteni akarunk, elfojtjuk, az pedig aspektussá válik.
Ezt a dolgot utáljuk esetleg gyűlöljük. Az egónk szerves része, alapja lesz.
"Mélyen" a tudatban megmarad, és egyre erősebb lesz. Egyszer pedig kitör, előtör.
Ekkor a tudatosság függvényében vagy megfertőzi a teljes tudatot, vagy elveszíti az energiáit.
A megoldás az elengedés. Az elengedés pedig csak szeretetből lehetséges.
Ragaszkodás nélküli megengedéssel, kényszerek és félelmek nélkül.
És a megértéssel kezdődik. Felismerésekkel.
Tudatossággal.
Ezeket az aspektusokat a tudat egy magasabb frekvenciájára kell emelni (átölelni, elfogadni).
És ezzel a "gyakorlattal", fehér mágiával megtörténik az elengedés.
Elkezdődik a megtisztulás.
És minden sikeres megtisztulási folyamat után a tudatban frekvencia emelkedés következik be.
Az energia szabadabban áramlik.
Kimossa a gyengébb félelmeket, negatív energiákat, mintákat.
A fő aspektusok elengedése után pedig megtörténik a dimenzióváltás....
Ahol semmi sem vész el.......csak átalakul. Kiteljesedik egy Új Energia struktúra......
És ennek a legnagyobb akadálya az emlékekhez való ragaszkodás, tehát a személyes és kollektív történelemmel
való teljes azonosulás. Elavult és téves hit és eszmerendszerekhez való teljes kötődés........
Teljes beszűkülése a tudatnak.....Egy kaotikus elmestruktúra. Az egó.

A tudattal kapcsolatban nekem is megvolt a véleményem:).
Veszélyes.....ha ott baj van, akkor az nagy baj. Pszichiátria, az elme súlyos, rendellenes működési zavara.
Ha nem olyan nagy a baj, akkor pszichológia, de mindenképpen elmezavar.
Depresszió, szorongás, fóbiák, skizofrénia, paranoia......és még van jó pár.
Mindegyik menekülés a félelemtől, félelem a tudattól. És minél nagyobb a félelem,
annál súlyosabb a pszichés zavar. Innen csak segítséggel lehet kiemelkedni,
tudatos segítséggel, tudatossággal. És minden terápia frekvencia emelés a félelmekben.
Megismertet önmagunkkal. Egy jó könyv, tanfolyam, zene, tánc (party:)), természetjárás és a párkapcsolatok.
Keressük a boldogságot, próbálunk tudattalanul frekvenciát emelni, bízni és szeretni.
Ha sikerül is, jöhet egy hatalmas veszteség, és minden kezdődik elölről.
A tudat összeomlik és újra kell építeni mindent. Nagyobb falak kellenek, mert a régi nem volt elég,
áttört rajta a félelem. És persze, hogy áttört, hiszen minden védelem a fájdalomtól való félelem.
A fájdalom pedig érzelem, frekvencia csökkenés. Veszteség.
Tudattalanul az érzelmek viharában, a fájdalom és az öröm érzésvilága között lehet lavírozni.
Tudatosan pedig nem kell védelem, falak és gátak. Nem kell menekülni.
Megenged minden érzést magának. Megengedi a szeretet hiányát is, elfogadja.
Nem áll ellen semminek, mert ellenállni csak a szeretetnek lehet.
Amikor megszűnik minden ellenállás, a tudat dimenziót vált a szeretetbe.
Minden ellenállás, nem megengedés, gát és korlát a szeretet hiánya.
És ezt félelemnek hívjuk, szorongásnak és bizonytalanságnak, gyakran magánynak.
Amit egyre ritkábban érzek nem létezik, az csak hiányérzet.
A szeretet hiánya......az egós félelmek tudata. Még szerencse, hogy van tudat alatti és fölötti:)!!!
Az egós tudat mindenképpen elmezavar, a szeretet és a hiánya,
tehát a bizalmatlanság, a félelem között dúló harc.
Nagyon nagy harc, mindent meghatározó folyamat sokaknál.
Harc a félelemmel, menekülés. Elkerülése az érzelmeknek, vagy üldözése, a vágyak.
Pedig a kulcs az érzelmekben van.........önmagunkban!