thesecret.hu

Ahogy épp nyitott szemmel jártam és lehetőségeimben gyönyörködtem, egy apró, sötét alakot pillantottam meg a fák között. Nem is tudom, honnét jött az ötlet... "Nicsak egy kobold!", mondtam magamnak.
A következő pillanatban jó métert ugrottam hátra ijedtemben, mert a kis figura előttem termett a semmiből. Olyan volt, mint egy törpe, de még egy átlagos törpénél is nehezebben lehetett volna megtippelni a korát, mert ráncos vonásai fölött kortalan fény csillogott a szemében. Tekintete vidám és szúrós volt egyszerre, ijedtségemen szemtelenül derült, majd lebiggyesztette ajkát és játékosan csettintett.
- A fenébe! Felismertél. A koboldok törvénye alapján most teljesítenem kell egy kívánságodat. - mondta mosolyogva, majd kicsit komolyabban folytatta. - De vigyázz ember, mert csak egy kívánságodat teljesítem és nincs olyan, hogy minden kívánságodat teljesítsem... ráadásul mindössze 10 másodperced van, hogy kitaláld, mi legyen az.
- Hogy a csudába?!... - kérdeztem volna meglepetésemben, ám a törpe hangosan számolni kezdett.
- 1...2...
Agyam lázasan zakatolni kezdett. Micsoda lehetőség! Bármit kívánhatok és teljesülni fog!...
- 3...4...
De mi legyen az? Világbéke?... Ehh, naiv és ostoba gondolat, nem vagyok én szépségkirálynő-jelölt...
- 5...6...
Valami, ami az egész életemet megváltoztatja... egészség? Nem! Arról magam is tudok gondoskodni...
- 7...8...
Legyen sok pénzem? De mennyi lenne elég? És az meddig tartana? És mit változtatna a lényegen?...
- 9...
- Oké! Várj! Megvan! Eldöntöttem.
- Nos, mi lenne a kívánságod ember?
- Azt kívánom... azt kívánom, hogy boldog legyek.
A kobold kajánul elvigyorodott, de tekintete barátságos maradt.
- Úgy legyen. - mondta halkan. Csettintett egyet és eltűnt a semmiben.

Sokáig álltam még ott, az apró figura hűlt helyét bámulva. Ahogy döbbenetem csitult, próbáltam magamat szondázni, de nem éreztem semmilyen változást. Tovább indultam. Egy ideig még reménykedtem, történik valami, ami arra utal, hogy kívánságom teljesült, de minden a megszokott maradt odakint és bennem is.
Lassan azután rájöttem, mekkora baklövést követtem el. A gondolat fokozatosan és kérlelhetetlenül kúszott a tudatomba, mint egy sötét felhő, ami kellemetlen vihart sejtet és hűsítő megtisztulást.
Azt kívántam, hogy boldog legyek?.. Hiszen, mintha azt kívántam volna, hogy a kezem legyen az enyém, vagy mintha a hal az óceánban vizet kívánna! Óh, én szerencsétlen balga! Hiszen a boldogság alanyi jogon járandósága minden Létezőnek!

Nem! Nem azt kellett volna kérnem, ami bármikor az enyém lehet... hanem bátorságot ahhoz, hogy elvegyem azt...