thesecret.hu

Egyik évben megrendezték a hegymászó világbajnokságot. Országonként a legkiválóbbak, legtapasztaltabbak jöttek el, hogy összemérjék tudásukat a világ legjavával. Természetesen a legprofibb felszerelésekkel érkeztek. Azonban egy kis ország versenyzője kivétel volt. Ugyanis ahonnan jött, olyan szegénységben élt, hogy mindig mezítláb mászott, és annyira megszokta, hogy a versenyen is levette cipőjét.
A legtöbb versenyző sanda szemmel nézett rá, gúnyolódtak rajta, de ő mit sem törődött vele.

Egy hatalmas sziklafalat kellett megmászni, melynek rajtszóra kellett neki rugaszkodni, természetesen biztonsági köteleket használva.

Ahogy nekikezdtek a mászásnak, a mezítlábas hegymászó egyre nagyobb előnyre tett szert, míg nem végül ő ért fel elsőként a csúcsra.
Ahogy felért szokatlan dolgot kezdett csinálni. Fentről segíteni kezdett a többi versenyzőnek, hogy minél többen felmászhassanak, ugyanis olyan nehéz volt a falat megmászni, hogy sokan inkább félúton visszaereszkedtek.

A mezítlábas férfi így indokolta az esetet:
"Mi értelme a csúcsra jutni, ha ott egyedül vagyok. Hiába kezdek ünnepelni, mert mit ér az, ha nincs kivel megosztanom.
Inkább segítettem minél több embernek és biztattam őket, hogy másszanak fel, mert fantasztikus érzés volt feljutni oda, és lenézni a mélybe, ami csodálattal tölt el egy hegymászót. Inkább segítek másoknak is, mintsem magányosan ücsörögjek és egyedül örömködjek."

Ránk nézve példamutató magatartás lehet ez a tett.
Életünk nagy része versengés,és arra törekszünk,hogy mi egyedül kerüljünk a csúcsra...
De az örömmámor után jön a józanodás. Rájövünk, hogy egyedül magányosak vagyunk.
Csalódottak leszünk, az emberek elfordulnak tőlünk vagy éppen irigykednek.

Kövessük a példát, ha felérünk a csúcsra, segítsünk másoknak is feljutni oda.
Ha valamiben sikereket érünk el, osszuk meg másokkal azt, hogyan érhetik el.
Tanácsoljunk, segítsük őket: akkor lesz igazi gyümölcse a sikerünknek, ha mások is részesülnek belőle!

Szeretettel: Ágica