thesecret.hu

Sziasztok!
Amióta megnéztem A Titok c. filmet, mondhatni, megváltozott az életem!!!
A nyáron volt egy lány, akit nagyon de nagyon szeretettem, különlegesnek tartottam, bármit megtettem volna érte, levert a víz, ha megláttam, remegett a kezem (és még sok olyan, ami a szerelemmel jár:)). Csak párszor találkoztunk (jún. 22: az volt a legjobb, igazából akkor beszéltünk először kettesben, júl. 15: a nyár legmelegebb napja, vittem neki rózsát is, az már nem volt annyira felszabadult találkozó, mint az előző, aztán júl. 20 ... elmondta, hogy nem szeret, de nem részletezem, inkább nem állok rá arra a frekvenciára.
Próbálkoztam nála suli időben is (mikor még nem láttam a Titkot), nem sok sikerrel. Aztán megromlott az a maradék kapcsolatunk is, nem köszöntünk, nem beszéltünk, semmi. Az egyik barátomnak mondtam, hogy nem szeretném, hogy úgy menjen el ez a maradék két és fél év, hogy nem beszéltünk, és szeretnék jóban lenni vele.
Maaajd decemberben, miután, láttam a Titkot, felfogtam, hogy ami történt, az azért történt, mer' arra gondoltam, és azt vonzottam. A nyáron nem az járt a fejemben, hogy milyen jó vele együtt, hogy milyen boldog vagyok vele, és hasonló a jelenre vonatkozó gondolatok, hanem, hogy majd milyen jó lesz, ha összejövünk ( ami a jövőre utal, és meg is kaptam) majd a jövőben! Minden kitisztult ... :) Elkezdtem arra összpontosítani, amit szeretek benne, és elengedtem a hozzá fűződő negatívumaimat. :) Hmmm ... láss csodát, Ő hívott ENGEM a jan.15-ei 30y koncertre, sőt előtte nap egy jót teáztunk! :) Nagyon jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat. :) :)
A koncert után azonban mondta, hogy most tök jó barátok lettünk, de nem több. Ez annyira nem rázott meg, mer' én jóban szerettem volna lenni vele, és ezt vonzottam, és megkaptam. Rájöttem, amire gondolok, és teszek érte, rendíthetetlen hitem van, megkapok mindent! :)
Azóta olvastam a könyvet is, Az Erőt is, és rájöttem, hogy minden lehetséges! ;) ;)
Nah, persze, mondanom sem kell, azóta már mást kezdtem el vonzani, és arra álltam rá! :)

Valahogy úgy tévedtem erre a fórumra h valami igencsak motiválót szeretnék olvasni, és ahogy olvasgattam, egymásután eszembe jutottak a saját sikersztoriaim. És most muszaj nekem is megosztanom őket. :)
Középiskolás koromban volt egy irodalmi pályázat, amelyen én is indultam. Az volt az első ilyen pályázat az életemben, nem gondoltam soha ilyesmin indulni, de akkor a téma amiről írni kellett, roppant megfogott. Még aznap a suliból hazaérva rögtön munkához láttam, úgymond égtem a vágytól h leírhassam a gondolataimat, és csak írtam és írtam, és közben végig TUDTAM h ezt meg fogom nyerni, és ez olyan nagyon jó érzéssel töltött el. :) Pár napig még csiszolgattam, utána beadtam. Nem idegeskedtem rajta, hiszen tudtam h meg fogom nyerni. :) Pár nap múlva a buszállomáson összefutottam az egyik szervezővel, aki résztvett a zsűrizésben is, és szokatlanul kedves volt hozzám, érdeklődött felőlem. Ekkor ez mégjobban megerősített abban h nyertem, hiszen ekkor már megvolt az eredmény, csak még mi nem tudtuk. Aztán pár nap múlva a suliban odajött az egyik osztálytársam azzal, h Gratulálok. Kérdeztem h mihez, mire ő mondta h hát ahhoz h első lettél. :) Végülis holtversenyben nyertem, ketten lettünk elsők egy másik lánnyal, de ez egyáltalán nem zavart, hiszen én az első helyre vágytam, és ezt meg is kaptam. :) A díjkiosztón aztán a szervező (akivel összefutottam az állomáson), odament anyuékhoz és gratulált nekik is, és elmondta h gyönyörű amit írtam. :)
Egyszer volt egy barátom akit nagyon szerettem de valamiért nagyon megromlott a kapcsolatunk. Nem válaszolt az smseimre, le se sz*rt, ráadásul magyarázatot sem adott, hiába kértem. De én a fejembe vettem h mi igenis ki fogunk békülni, csak legalább mégegyszer találkozzunk, h elmondhassam neki h mit gondolok kettőnkről. Napokig ismételgettem magamban a monológomat, h mit fogok neki mondani, szinte már kívülről fújtam, és egyszerűen tudtam h ki fogunk békülni. Rá is tudtam beszélni h találkozzunk. Amikor odaértem hozzá, elég hidegen fogadott, de én nem engedtem az agyamba semmi eltérítő gondolatot, és nem törődve a szemmel láthatóan nem túl kecsegtető "tényekkel", el kezdtem mondani neki. És csak mondtam és mondtam az otthon százszor elismételt monológomat, óriási magabiztossággal,mert közben éreztem és tudtam h ki fogunk a végére békülni. És ő, a végén, lehajtott fejjel annyit mondott, h szeretné folytatni. :) És átölelt, aztán ő is mondott pár dolgot kettőnkről, h ő nem biztos benne h velem képzeli el az életét, de egyszerűen nem tud mit tenni, kötődik hozzám, és ezt főleg ebben a pár napban érezte rettenetesen, és erre nem talál magyarázatot azóta sem... Hát igen... :)
Aztán volt olyan, h a régi telefonom helyett újat akartam venni. A régi telefonom szürke volt és Nokia, és én elképzeltem h szintén egy szürke Nokiát akarok, mert ezt is úgy megszerettem. Aztán mi történt? Amikor körbejártam az üzleteket, és Nokiát kerestem, akkor egy pár helyen elém raktak ugyanolyan telefont mint a régi Nokiám. :D Mondtam h köszönöm ilyenem már van, újabb típust szeretnék. :) Aztán az egyik üzletben rászaladtam egy szürke Nokiára, amit az eladó is nagyon ajánlott, és pont megfelelt kívül-belül annak amilyet szerettem volna, így az lett a kiválasztott, nagyon szeretem. :)
Aztán volt egy olyan, h vizsgáztam, és volt pár kérdés amit nem vágtam annyira. Vizsga előtt azt vizualizáltam h azt a három kérdést kapom, amit a legjobban tudok. Amikor bementem, láss csodát, kettő kérdés abból a háromból amit szerettem is volna, a harmadik pedig szintén egy olyan amit elég jól tudtam. Azok a kérdések amiket nem tanultam meg eléggé, teljesen elkerültek. :)
Rakásszor volt olyan is, h pont akkor kaptam pénzt, és általában olyan összegben, amennyire szükségem is volt (nagymamáktól, rokonoktól). :)
Röviden ennyi... :) És hihetetlen h az ember ilyenkor amikor átveszi h Úristen, mennyi mindent egyértelműen bevonzottam már, akkor rájön, h dehát én tök jól tudok vonzani... :D Cs általában túlkomplikáljuk az életet...

Én is élnék a lehetőséggel és leírnám legfrissebb "sikereimet". :) Kb két héttel ezelőtt, pénteken, a szokásosnál lassabban készültem el reggel, így igen csak késésben voltam, a suliból pedig nem szerettem volna elkésni, szóval gondolatban előre elterveztem (Joe Vitale ötlépéses módszerével), hogy pont elérem a trolit, a metrot stb. Persze így is lett, csöngetés előtt beértem kb 3 perccel, de ebben még semmi érdekes nincs. :) Ahogy bezártam magam mögött az ajtót, láttam, hogy a lift foglalt (gondoltam is magamban, hogy ilyen nincs, még a liftre is várnom kell!), már valaki meghívta (pirosan jelzett a lámpája, ha szabad, akkor zöld). Erre a lift megállt nálam... oO És ugye ez nem olyan lift, hogy beszállok, megnyomom a gombot, gyorsan kiszállok belőle, majd a lift üresen elmegy az adott szintre. Csak akkor lehet vele közlekedni, ha van benne valaki. Már pedig most senki sem volt benne. :) Olyan, mintha meghívták volna nekem! ^^ =DD Mindenesetre nagyot néztem. :)

Múlt hét szombaton pedig családommal 10-re mentünk egy pránás előadásra. Az útvonalat nem ismertük, akkor jártunk arrafelé először. Negyed 10-kor kellett volna elindulnunk, hogy 10-re megérkezzünk. Mi meg elindultunk félt 10-kor... na, akkor gyors vizualizálás! :D Elképzeltem, hogy 9:53-ra megérkezünk a helyre, és az első sorban kapunk helyet. Amikor már közel voltunk a "célponthoz", véletlenül továbbmentünk egy utcával, így hát vissza kellett fordulnunk. De végülis sikeresen megérkeztünk. Még mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, ránéztem az órára, ami 9:53-at mutatott. :) (ha nem megyünk tovább egy utcával, akkor nem 9:53-ra érünk oda.) És persze az első sorban ültünk. ;]

Na és még egy utolsót. =D Kinéztem neten egy húzódzkodó rudat itthonra, 8 ezer Ft-ért + ugye szállítási költség. Vizualizáltam, hogy valamilyen úton-módon megszerzem magamnak, persze nem volt kedvem külföldről rendelgetni. Erre mi történik? :) Egy hétre rá, az Auchan-ben jártunk (nagyon ritkán szoktunk oda menni), és ott látom a húzódzkodó rudat, 9 ezerről leértékelve 4 ezerre... :)

Nah, egyelőre ennyi. :)

Megérintőek:) Ösztönző erő van bennetek:)
És motiváló is egyben. Sok történetem van már nekem is, és különösen mostanában sokszorozódnak meg.... ami egybeesés szellemi fejlődésem növekedésével. És, ahogy olvaslak titeket, kaptam kedvet, hogy lejegyzeteljem ami eszembe jut, és innentől ezt mindennap tegyem be emlékezetem után a füzetem tárházába.
Beidézek: Jean - Luc Porquettől:

" Az 1970 - es években Kaliforniában megszületett a New Age mozgalom, amihez az egész világon egyre több millióan csatlakoztak, vagy szimpatizáltak vele.
Hívei univerzális vallásról beszélnek, de nem nevezhető semmilyen szektának, mert nincs se vezető se guru az élükön.
Filozófiai nézetük abból indul ki, hogy mindannyian az Isteni fény részei vagyunk.
Minden vallásból, és minden spiritualitásból merítenek.
Előnybe részesítik a bal agyféltekés értelmi tevékenységet, az önismeretet, a pozitív gondolkodásmódot, és pozitív hozzá állást.
Követői között számos híresség, színészek, zenészek ,sportolók, politikusok, vállalatok,és vállalkozók, reklám és egyéb szakterület képviselői éppen úgy megtalálhatok mint azok akik nem szereztek maguknak hírnevet, de jobb, szebb, sikeresebb, boldogabb életre vágynak.

New Age hitvallása:

1. Mindenki Egy.
2. Több testünk van.
3. A tested nem hazudik.
4. Előttem ott vagyok Én, utánam ott vagyok Én.
5. Már feltalálták, hogy mi van az élet után.
6. A tudomány velünk van.
7. Nincsenek véletlenek.
8. Dolgoznunk kell saját magunkon.
9. Az Angyalokkal lehet kommunikálni.
10. Ha hiszel benne, akkor igaz. / és az is, ha nem hiszed. /
11. A Föld élőlény és a neve Gaia. "

Mennyire érdekes, hogy ezt megalkották így:) ui. Egy újszülöttnek minden vicc új!

A legfrissebb sikersztori:

Szüleimnek kb. egy hónapja mutattam meg a Titok filmet, előtte pedig a Mi a csudát tudunk a világról? címűt (elég szkeptikusak, így a természettudományok felől indítottam).
Utána jót beszélgettünk. Anyu megemlítette, hogy "de hát hogyan lenne neki a teraszunk fölé egy ponyva tető, csak a gondolatoktól még nem fog odamászni egy". Mondtam neki, hogy a "hogyan" nem az ő dolga.
Ezután nem tudom, gondolt-e valamit, vagy dolgozott-e ezen, de rá két hétre volt sógornőm apja jött hozzánk látogatóba. A többit csak anyu esti elbeszéléséből tudom:

Épp jöttünk föl a kertből, amikor apu elkezdte mondani, hogy szép ez a terasz, amit csináltunk, de egy ponyva tető még elkélne. Erre Zoli (sógornőm apja - a szerk.) csak annyit mondott: Éppenséggel nekem van egy. A velencei házat úgyis ürítjük, és nem tudunk mit kezdeni vele.

Amikor anyu mesélte, csak mosolyogtam. Este azért befoglaltam a napi köszönetek közé :)

Sok sok sikerről mesélhetnék.
Rengeteg elképzelésem valósult meg.
Persze sok sok , amitől nyugodtabb, kényelmesebb lehetett volna, vagy lehetne az életem- nem. De azt gondolom, ahhoz, hogy a olyanná legyek, amilyen vagyok....éppen erre volt szükségem.

A legnagyobb sikernek azt könyvelem el, hogy van lehetőségem arra, amiről gyermekkorom óta álmodom.
Leírhatom a gondolataimat. S nem csak magamnak, afféle terápiaként, hanem mások is olvassák.
Ennek köszönhetően találkoztam rokonlelkekkel.

Néha sikerül közvetlenül, de közvetetten is, a szeretetemmel, a gondolataim erejével másokon segíteni. Igazi siker, ha valakinek a fájdalmán enyhíteni tudok. (itt nem csak fizikai fájdalomra gondolok)
Tehát, sok kis apró, és nagy sikert tudhatok magaménak.

Vannak álmaim, talán még nem késtem el, hogy a legfontosabb álmaimat is a siker kapuja felé toljam.

a történeteket és a biztatást! :D

Szia!

Nekem is van pár sztorim, van, ami kissé banális, és van, ami viszont teljesen megváltoztatta az életemet. A nagyobb durranás nekem az volt, mikor egy éve elhatároztam, hogy nem vagyok hajlandó többé semmin sajnálkozni, mert az élet igenis és szép, és én csak azért is élvezni fogom. Nagyon rossz volt akkoriban a hozzáállásom, de már maga a tény, hogy változtatni akartam rajta, fontos lépés volt. És aztán jöttek a jó dolgok. Siker az iskolában, jöttek a munkalehetőségek és vele a pénz is, ami akkor nagyon kellett. Nem mondom, hogy nem történtek kellemetlen dolgok az elmúlt egy évben, de nem keseredtem el, hanem azt mondtam magamnak, hogy rendben, ez is valamiért történik, és meg is fogom tudni, hogy miért, ha eljön az ideje. És ma már látom a hasznát mindennek, mert ahol most tartok, ahhoz még ezek a kellemetlenségek is kellettek. Amellett pedig észrevettem, hogy a problémákat higgadtan kezelem, nem is problémaként élem meg őket, hanem feladatként tekintek rájuk, és mindig tudom, hogy meg is fogom oldani őket, mert képes vagyok rá. Olyan magabiztosságra tettem szert, hogy egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy bárki vagy bármi tönkretehetné az életem. És itt nem nagyképűségről van szó, hanem csak az önmagamba vetette hitemről, ami szerintem a boldogság és a boldogulás egyik kulcsa. És most mindez megvan, ezért úgy gondolom, hogy jöhet bármi, állok elébe.
A másik, ami példázza, hogy semmi sem véletlen. Szerelmet akartam, és nem sokkal később teljesen beleestem valakibe, aki visszautasított. Nem volt kellemes, és voltak pillanatok, amikor kifejezetten rossz volt, de azt mondtam magamnak, hogy nem számít, ez is okkal történik. Így is volt. Ma már túl vagyok a dolgon, pedig nem hittem volna, hogy ez így lesz, és örülök, mert érzem, hogy egyre közelebb kerülök a céljaim eléréséhez, amiben viszont ez a valaki meggátolt volna. Szóval jó így. Plusz, ez alatt az idő alatt sokat tanultam magamról, a férfiakról, és rengeteg olyan tapasztalatot gyűjtöttem, ami nélkül nem is tudom, hogy mit csinálnék most. Hát igen, nagy igazság, hogy minden rosszban van valami jó!
Így a végére, mert kissé hosszúra nyúlt a mesélés, van egy kisebb siker is, de szerintem ez is jó. Imádom az édességet, de nem volt otthon semmi, viszont nagyon enni akartam. Lusta voltam elmenni, hogy vegyek, ezért, erősen koncentráltam arra, hogy mikor anyu hazaér hozzon magával valami csokit, vagy valamit, ami egyébként nem szokásos dolog, mert már nem vagyok gyerek. És mikor hazajött, egy édességcsomagot húzott elő a táskájából, amit aznap ajándékba kapott. Nagyon finom volt:D

Hát ennyi lenne, de remélem, hogy az első sztorim, amit azóta is élek, segít visszanyerni kicsit a hited. Semmi sem törhet meg, ha nem hagyod magad! Az élet pedig szép, és tele van lehetőségekkel. Akard bátran, amit akarsz és légy türelmes. Amíg pedig várod, hogy megkapd, amit akarsz, élvezd az életet, mert az élet nagy kaland.

Szép napot!

puszi, Z.

De elgondolkodtató apróságnak tökéletes. Nekem legalábbis akkor nagy bizonyosságot adott, és még jó ideig nevettem rajta:)
Szóval, egyszer eléggé unatkoztam a gép előtt, és elkezdtem aknakeresőzni. Megnéztem a rekordokat. A kezdő 11 mp volt, a haladó kb 73-74 körül, mester 333 mp. Ekkor eszembe jutott, hogy milyen jól nézne ki, ha 11, 66, 333 lenne a háromféle rekord...:) Igen, tényleg unatkoztam akkor:D
Úgyhogy elkezdtem a haladóval játszani, de csak azért se akart sikerülni... a végén már olyan mérges lettem, hogy végig se sikerült csinálnom, nemhogy lefaragnék az időből, és ettől még idegesebb lettem. Aztán amikor erre rádöbbentem, vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, hogy kit érdekel az idő, legalább befejezek normálisan egy játékot, mert hát ne mááár, hogy nem megy...:D
Úgyhogy, szépen elkezdtem játszani, nem is siettem. Utolsó kattintás az utolsó négyzetkére, és hopp előugrott az ablak, hogy új rekord. Már ettől is meglepődtem, amikor ránéztem az órára, akkor pedig még jobban. Pont 66 mp volt... :)
Szóval levontam a tanulságot, hogy élvezd amit csinálsz, és csak lazán;)
Köszi, hogy ezt eszembe juttattátok :D

Még két sikersztori eszembe jutott:

Anno még össze akartam jönni egy nagyon helyes fiúval. Tetszettünk egymásnak, de valahogy nem jöttünk össze. Sőt, nem írt rám, és nem válaszolt nekem soha msn-en. Én olyan mérges lettem, hogy letöröltem msn-ről, és azt mondtam magamban nagyon dühösen, hogy: XY, még fogsz utánam jönni, és azt kérni, hogy legyek a barátnőd!!!!
Teljesen elfelejtettem ezt az egészet, és kerek 1 év után jött is hozzám, hogy legyek a barátnője, meg ilyenek :D :D :D Pedig többet nem gondoltam rá tényleg, és nem is érdekelt. És ez nem igazi vágy volt részemről, mert tudtam, hogy ha jönne utánam, akkor visszautasítanám, és megalázom úgy, ahogy ő engem azzal, hogy nem ír nekem vissza sohase. És így lett 1 évre rá, és tényleg visszautasítottam :D

A másik sztorim, hogy itt, ahol mi lakunk, csak 1 busz jön. Viszont megtudtam, hogy egy olyan lány fog ezzel a busszal bejárni az egyetemre, akit nagyon nem szeretnék látni. Egyik nap, délelőtt tudtam meg ezt. Kértem az Unit és mindenkit, hogy ne találkozhassak ezzel a lánnyal a buszon. Estére megtudtam, hogy Budapestre fog járni egyetemre, és nem oda, ahova én gondoltam :D :D

sta és mit tettél ennek érdekében nem hitél annak amit más mond és pozitívan gondolkodtál róla?
én hasonló helyzetben vagyok csak a barátommal senki sem mond rá jót mégis én úgy érzem velem más és nem akarok nekik hinni mert ha én is azt hiszem el hogy ö olyan rossz h mindenkit átver és engem is csak kihasznál akkor ezt is fogom bevonzani?ugye?

A legnagyobb siker a Titokkal nekem az Egészség megteremtése volt. S azóta meg van mindenem. :)

Nekem a legelső sikerélményem a pénz teremtése volt. Azóta szinte minden mást megteremtettem, amit akartam, de van, amin még dolgozom. :)
Ha ráérez az ember, nagyon egyszerűen megy az egész. :)

A legnagyobb^^..
A legnagyobb az amikor elképzeltem pár éve hogy felébredek és megkapom a választ a szemeim egészségére (nincs vele olyan probléma ami zavarna a látásba, de az most mindegy). Szóval elképzeltem hogy megkapom, tök játékosan fogtam fel, nem is nagyon foglalkoztam vele hogy amikor felkelek vajon megálmodtam-e, csak vizualizáltam és kész.
És vizualizáció közbe, ugrott be (reggel..) az álmom.. Tehát amikor felébredtem rögtön nem emlékeztem rá, de vizualizáció közbe hogy megkapom a választ akkor ugrott be az álom, és éreztem hogy a válasz jó..
Tehát az szemeim egészségére az elfogadás volt a válasz (balogh béla tudatalatti tízparancsolatát láttam álmomban, és abból az elfogadás nevü jelent meg, a windows media lejátszó listájában, a többi rész is ott volt ,de az elfogadást láttam, és éreztem hogy az a helyes).
Ami persze nem meglepő hisz az nem elfogadásból adódnak rossz érzéseink, és azok okozzák betegségeink több mint 80%-át, mármint a rossz érzések.
Szóval szerintem ez egy óriási dolog! Biztos vagyok benne hogy csak azért sikerült mert játékosan fogtam fel, nem komolyan, és csak élveztem! Hogy megkapom a választ és milyen jó, nem foglalkoztam azzal hogy tényleg megkaptam-e már, szerintem, ez valahogy eszembese jutott:)

ez aranyos :D