2010. április 15. csütörtök - 10:48 | beküldő: Mó
Azt hiszem, a cím tartalmazza a lényeget.
Ezt a dolgot én is most tanulom, azaz, valahogy nem megy ki a fejemből ez a mondat, amit egy filmben hallottam, ezt hagyta örökül egy apa, a fiának.
Ha így történt, akkor több van ebben, mint amennyi első hallásra lejön belőle.
Benne van, hogy ne kössem az ebet a karóhoz, mindenáron, és ne ragaszkodjak folyton a vélt igazamhoz, hiszen ahogyan Palacskó András mondta , nincs igazság, csak karma, azaz vonzás törvénye van.
Főleg azért jó nagyvonalúnak lenni, hogy ne bántsunk meg másokat. Hogy elhagyjuk a keményszívűséget, a kategorikusságot.
Hogy meg tudjunk bocsátani a másiknak, hiszen a tőle telhető legjobbat tette. Nem volt más választása abban az adott helyzetben, és mi sem vagyunk tökéletesek.
Ezért is megéri már, hiszen a megbocsátás maga a szeretet, és itt, így, nincs de.
Ha nagyvonalú vagy, magaddal szemben is az leszel, így képessé válsz megengedni magadnak, hogy hibázz.
Elhagyod görcsösségedet!
Nem baj, ha nem Te vagy a legjobb! Az élet nem verseny, hanem tapasztalás!
Ha igaz, hogy lelki lények vagyunk, és tapasztalni jöttünk erre a Föld nevű bolygóra, azért építettük magunknak ezt az emberi testet, hogy átéljük a dolgokat, akkor bűn görcsösségben élni, és a kis dolgoknál leragadni.
Ha átlátom az egész létezést, más nem is tudok lenni...csakis nagyvonalú!:)
- Mó blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1096 olvasás
-
Hozzászólások
Kedves Ragyogó Anikó:)
Örülök, hogy elmesélted ezt a történetet!
Bizony az embereket oly kevesen hallgatják meg mostanában, amolyan igazán, szívvel, épp ezért sok a frusztrált ember, Aki sajnos nem tud energiát kapni sehogyan, hiszen nem ismeri annak módját, hogyan juthat hozzá természetesen, így keresi a konfliktusokat.
És, ha meglepő reakcióval találkozik, van, hogy szinte sokként éri a felismerés, igen, vannak még olyanok, akik ezt a játszmázást kihagyják az életükből, és a nehezebbik utat, a szeretet és megértés útját választják.
....
Imátkozom, hogy mindig legyen annyi gondolati terünk, hogy meg tudjuk ezt tenni.
Fehér a hajad?:)))) De jó:))) az tiszteletet sugároz:)
azért a Ragyogás név?
Jaj drága Mó, annyira jó, hogy ezt a témát is felhoztad!
Elmesélem az én esetemet:
trolihoz igyekeztem, a villamosról leszállva... a járda hatalmas pocsolyákkal tarkított, és mit tesz a véletlen!
Egy fiú mellettem a legnagyobb pocsolyába beletrappolva, mint egy vásott kölök, fröcsögtette szerte-széjjel a vizet. Én nem készültem erre, a cipóm a kénylememet és nem az esőt szolgálta, lelassítottam lépéseimet.
Mire mögöttem valaki, taszított egyet rajtam, és mondta, hogy: - Menjen már, mit totojázik! Meglepődve fordultam hátra, hogy mit meg enged magának az a valaki, és egy fiatal jól szituált kis hölggyel találtam szemközt magamat, aki elviharzott mellettem, a vízbe ugyanúgy belegázolva a felszabadult helyen, / hiszen csizmában volt a drágám! /, és ugyanzzal a trolival utazott volna tovább, mint én. Elgondolkodtam.... szóljak, ne szóljak, hogy látja, mennyire sietett, és itt várjuk mégis együtt a trolit.... aztán mégse tettem meg megjegyzésemet... csak mosolyogtam magamban. Ez se tetszett a hölgynek. - Magának aztán bejött az élet, mondta morózusos hangon nekem:) Mire én: Igen. És tettem is ám érte, becsülettel! Mondtam neki. Erre csak olajként a tüzön, mondta a magáét, többek közt, ostoba vénasszonynak nevezett:) / ezüt fehér a hajam színe, erre is büszke lehetek.... / és azt válaszoltam neki szó szerint, hogy: - Igen. Vénasszony vagyok már. De mondom maga egy mogorva, neveletlen ifjú hölgy.
Erre kitört a sírás belőle. És elmondta, mert csak arra várt, hogy valaki meghallgassa, hogy.... és ömlött belőle a panasz, jelenlegi élethelyzetéről.....
Együttérzően hallgattam. Bocsánatot is kért minősítetlen viselkedéséért, és megkérdezte tőlem, hogy keresztény vagyok-e? Mire mondtam, a kérdés jogos. Keresztény vagyok. Hitem van. Ha vallásost mondott volna is ugyanezt mondom:)))
Végül, mivel azonos helyig utaztunk, testi-lelki kapcsolat alakult ki közöttünk, s mint kiderült: NINCS AKINEK ELMONDHATTA VOLNA PANASZÁT. Senkivel nem tudja megosztani problémáját.
Telefonszámomat odaadva neki, mondta, bármikor hívjon fel, ha erre érez késztetést. Megosztottam veled, mert csodaszép példája a témádnak: Légy nagyvonalú. Én megbocsátottam a mit is? Már el is feledtem. Hál'Istennek!