thesecret.hu

Izgalmas időszaknak lett vége kedden, végre az elmúlt öt év meghozta gyümölcsét, még ha néhol ütődött is a gyümölcs megvan. Nem kertelek tovább kedden államvizsgáztam, nem summa cum laude, de ott van a közelében ezért a Magna cum laude pálnikás dalára a barátaimmal kicsit pálinkáztunk, csak úgy stílszerűen. Nagyon fárasztó volt az a keddi nap, nem a pálinka súlya, az inkább csak jelképes koccintás volt, hanem az egész "teher" ami végül is legördült a vállaimról. Mert kettős volt az érzés, örültem persze végre vége, bánkódtam természetesen azért mert vége. Fura mi???
Akárhogy is nézzük imádtam jó előadásokra járni, jó volt a suli, a tanári kar mindenki... nem vagyok én stréber, sem elsőpados diák...de mégis...végre megtaláltam az alma malterom, ha lehet ezt ilyen szépen megfogalmazni...

A nagy fáradalmak kipihenése végett/miatt és "csakként" szerdán tüntetőleg pihentem, azaz nem mentem dolgozni. Ennek apropóján takarítottam a lakást, pakoltam némi jegyzetet, mostam, mosogattam. S utólagos döfésként visszavittem a könyvtárba a könyveket, amik még az utolsó megmérettetéshez szükséges volt. S ekkor találkoztam a régi nagy Ő-vel, aki boldogan ismert meg és a röpke pár szó amit váltottunk, egymás vad vizslatása tette a koronát a napra. Holott azt hittem a szívem begyógyult már. erre meglátom vadul kalapál és cserbenhagy ismét, ezerszer. De nem baj mert jóleső volt az ismerős érzés. S már nem is fájt, annyira. Reménytelen érzelem volt ez akkor is sejtettem hiába vizualizáltam annyit a "mi-t". De ennek oka volt, hogy így történt, Istennek megvannak a tervei velem és a "mi" még várat. Ennek számos oka van, talán az, hogy megtaláljam magam. S ha akkor leszünk mi akkor mindenem feladom, s teljesen csak ő lett volna a fókuszban. Mint eddig minden esetben (barátok, család) elég önfeláldozó vagyok, sőt nagyon is. A legjobb barátnőm mindig megfedd, legyél kicsit önző magadra is gondolj. Lehet ezen a hosszú úton az a feladatom, hogy megtaláljam saját magam, ne csak másoknak akarjak megfelelni.

Ez a keddi nap csak a kezdet, közbe várom a nyelvvizsga eredményét..ami meglesz, most már meglesz, tudom. Az önbizalmam erősödni fog. De valami változás biztos volt benne. Mert kedden az eredményhirdetésre várva egy közeli kerthelyiséges pizzériába, beültem kávézni, telefonálni, mesélni... és a pincérrel is csacsogtam egy sort. A fura, hogy fiatalabbnak nézett legalább 6 évvel a valós koromnál. Mert ez már a második védésem volt :) Mondjuk most, hogy sokat változtam, többen nem hiszik el a korom, igaz nem is mondogatom az az én dolgom, és a 3 x még nem olyan sok!! Csak hát lassan jött meg az eszem, de megjött. A következő célom, a magánéletem rendbe tétele, ennek apropóján rendet teszek a lakásban, a lelkemben és meglesz hamar a "mi" is, mert erre van szükségem.
Új cél, új álmok...