thesecret.hu

Hosszú ideje benne toporgok valamiben. Egy lelkiállapotban, küzdelemben saját magammal. Annyira szeretnék túllendülni, hogy ez tart vissza. Makacs vagyok és ez hátráltat. Olvastam egy közel egy évvel ezelőtti blogbejegyzést az elengedésről. Rájöttem nem hagyom áramlani a dolgokat. Vagyis amikor már nagyon szarul vagyok, összeszedem magam, vagyis nem...elhagyom magam jó értelemben, mert már annyira feszül a cérna és utána jéé, én is tudok elengedni, ellazulni, tök jól érzem magam (vagyis kezdetben úgy szoktam fogalmazni, hogy annyira szarul vagyok, hogy már jól vagyok), de mindig csak egy darabig. Mert az történik, hogy ellazulok, leteszek arról amit nagyon szeretnék elérni vagy éppenséggel megszüntetni szeretném, atán egyre jobban érzem magam. Kezdem élvezni az életet, már azzal együtt is, hogy nincs az a valami...aztán iilyenkor hibázok! Elbízom magam, elhamarkodom. Fúú hisz már tök jó minden, de király vagyok, de ügyes, önfeledt, tök laza, ide nekem az egész Világot! És ilyenkor valamiért megint hibázok, megint akarok, vagy nem akarok, előjön a türelmetlenség esetleg hülyeséget mondok, teszek, másnak magamnak, rengeteg arca van a jelenségnek. És arra gondolok, hogy basszus már megint ugyan ott tartok. 2010. tavasza van és kb. majdne ugyan ott tartok, mint 1 éve. Bár sok dolgot megtudtam azóta magamról, rengeteg felismerésem volt, tehát biztos több vagyok. De a gyakorlatban mégis ugyan ott tartok. Minden csak elméleti síkon van meg! a francba...olyasmi ez mint a fogyokuránál, amikor az emeber elkezd fogyni, tök jól halad, élvezi is, sikerélmény, majd elbízza magát és ilyenkor jön a jutalomfalat, majd a kudarc.
Nehezen viselem ezt az állandó hullámvasútat, visszaeséseket! Olyan mintha tudnék elengedni, de csak ideiglenesen. Gáz! és az a gondolat is csapda, hogy "lehet már csak egy kis ideig kellett volna bírnom és visszaigazol az élet." Mert a visszaesés után mindig szemrehányok magamnak, Istennek, mindennek, hogy tök fölöslegesen igyekszem, fejlődöm, tanulok, értelmezek, elemzek, majd elengedek stb. hisz igazából semmi nem változik körülöttem egy jó ideje. Szóval lehet nem ezt kéne gondolnom, hogy "egy kicsit még tovább kellett volna bírnom és minden változásba lendülne"?? Mert ebben már benne van a számítgatás, az idő tényező és megint a célra fókuszálás. Hanem azt, hogy az elmúlt egy évem kb. több száz imádságot, kérés kiküldést, vizualizálást, jó érzést tartalmaz és igenis ossza be magának az Univerzum, hiszem, hogy nem rontottam el a többszöri visszaeséssel é nem kell mindig mindent előlről kezdenem! :) Mert egy ilyen előlről kezdést, ebből adód fáradságot, majd dühöt élek meg. Hogy a francba, már megitnt az a hülye program. Van, hogy azt érzem törölném az egész operációs rendszert, mert valami nagy hiba van benne. :) Na de ezt most nem folytatom és nem is taglalom tovább.

Ma megteszem az első lépést megint:
Szóval annyira szarul vagyok, hogy már jól vagyok és lesz ami lesz! :) Én tudom mit szeretnék, de most nem érdekel, nem vagyok hajlandó többet agyalni, ezzel foglalkozni, hogy valósítsam meg!!! Tehát most ide le sem írom, gondoltam már, írtam már, kértem már eleget! Jót, rosszat magam mögöt hagyok! és nagyon fontos kislány!! : ha kezded magad jól érezni, akkor néhány nap után nem térünk rá az agyon taposott mentális útra! Maradunk a semmiben, az áramlásban és lesz ami lesz!!!!!!!!

Tehát jól fogom magam érezni, bármi is van körülöttem, elfogadok mindent! Már most érzem! :) Igen, jobban vagyok mint akár csak fél órája! és kitartok sokáig! Sőt nagyon nagyon sokáig!