"Egy kis semmi a víz alatt"

fehér lótuszLin-csi kolostorában élt egyszer egy jóravaló öreg szerzetes, név szerint Ling. Hallgatag, töprengő öreg volt, a tudás titkát kutatta egész életében.

"Mi a titka annak, hogy egyesek tudás nélkül is bölcsen elhelyezkednek a világban, s boldogan élnek benne, mások meg kiolvassák a kolostorok és a paloták összes könyvtárát, s mégsem boldogulnak?" Ilyen kérdéseket tett föl magának Ling, s Lin-csit is rendszerint effélékről faggatta.

- Mondd, Mester! Tudás-e az, amit a felhőkből olvasunk ki nem a könyvekből? Tudás-e az, amit a könyvekből olvasunk ki, de nem tudjuk, mire való? – kérdezte egy nap az apáttól.

Az apát a kérdésére kérdéssel válaszolt.

- Tudod-e, jó öreg Ling, hogy mi a lótusz, amikor még nem bujt ki a víz alól?

- Nem tudom- felelte Ling. – Talán semmi. Egy kis semmi a víz alatt.

- Egy kis semmi a víz alatt. Miként minden csak az, míg teljességében elénk nem tárulhat, valódi természete meg nem mutatkozhat- szólt az apát, s máris intett, hogy a kérdésről nincs több mondanivalója. Ling szerzetes megértette a választ. Meghajolt Lin-csi előtt, majd kiballagott a folyópartra.

"Ahol a szónak helye nincs,
Tanult szavakkal ha felelsz,
Locsogsz összevissza,
S az útra rá nem lelsz."

Idézte magában a régi strófát séta közben, s hirtelen mintha könnyebbé vált volna a járása.

“Lám, mindenből támadhat tudás! Csak a szavak hínárja vissza ne húzza a megtalált gondolatot a víz alá. Támadhat felhőkből, szívekből, szemekből- csak a szó, mi róla mondható nem felhőkből, szívekből, szemekből való. Nincs öröktől való szó!” Így emlékezett Ling szerzetes a Huo-to folyó partján, szavainak rongyfoltos ruhájába próbálván öltöztetni a mélyből fölbukkant gondolatot. Milyen jó, hogy hosszú sétáin annyit bámulta az eget! Milyen jó, hogy az eget bámulva hallgat az ember.

(Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában, 19. történet)

Címkék:

Hozzászólások



Andro

Telepatia!
Koszonom a tortenetet,
szeretettel,
felebarat



.

:)

a minap egy régi jó barátom is szinte ugyanezen szavakkal fejezte ki csodálkozását afelett hogy ő úgy látja hogy én most pont ugyanott tartok ahol ő egy két éve

mivel egy mélyen gyökerező szeretet áramlat köt össze vele :) nagyon örültem eme kijelentésének

most pedig hasonlóképpen örülök a tiédnek

:)



Nekem is, rólam is!..:)

Mennyi út van!...:) És egy régen járt, régen látott, ismerős ösvény mekkora örömet tud szerezni!..:) Köszönöm az élményt!..:)



Sophie

nagyon örülök ennek :)))
kérlek hogy előző hozzászólásom értelmével is próbáld az elakadásokból történő elindulások lendületét gyarapítani.
vagy hogy is fogalmazzak: remélem ez is segít az elindulást folytonossá tenni :)
kicsit magamba kellett nézzek, az utolsó mondatok is rólam szólnak, nekem szólnak



.

"Csak a szavak hínárja vissza ne húzza a megtalált gondolatot a víz alá."

ma, számomra, a saját szavaim viselkedtek eképpen mikor visszaolvastam régebbi bejegyzéseimet annak reményében hogy az útra bennük újra rálelek, de csak a vízfelszín alatt rejlő semminek tetszettek

felülről várnám a lótuszt hogy kinyíljon de nem veszem figyelembe hogy alulról a szavak hínárjába jómagam kapaszkodom

még kettő vagyok

langymeleg

a magasztos szájából kivetni való

de hálás vagyok hogy a halál elkerült, hisz az utolsó lépcső fokon állok már jó ideje,
lentebb nem léphetek
a kegyelem tart életben
többet nem tehet értem hisz lentebb már nem léphetek

miért a testben élés? miért a szenvedés?
nem lenne esélyünk ha súlyunkat a szenvedő: kíméletlenül változtatható test meg nem tartaná
a segítség, a szeretet az ami számodra fájdalom
mentő övtől fuldokolsz
és hidd el nem téged ölnek,
te vagy az aki a saját lelked szipolyozod
panaszkodsz e még?
ha a szenvedésben nem látod az esélyt,
mit hiszel, a halálban meglelnéd?
ha szenvedés nem lenne: a halál Halál lenne



Kedves Andromed!

Nagyon köszönöm Neked az írásaidat, sokat visszahoztak a régi életörömömből, életszemléletemből és segítettek egy pár "elakadásban" mostanában..:)