thesecret.hu

(Filó eleje) Bármiben hiszel, vagy nem hiszel, mindegyikben igazad lesz. Hinni valamiben ennyire nagy adomány, nagy lépésekre késztethet. De erős, felelős akarat, tettek nélkül semmit nem ér. Az ima/kérés/vizualizáció csak maga nem elég. Kell akarni is mellé. TENNI érte. (Filó vége)

Akkor már 2 éve jártam hozzájuk, a lányukhoz. Szerettek. A lányuk haladt az angollal is és matekkal is. Bár elég vad volt és elkényeztetett, jó kis feje volt, az esze a helyén... de azért megdolgoztatott. Türelmetlen volt, sokat akart tudni, és hamar. Végül is 4-re érettségizett és a középfokúja is meglett. Aztán egyszer anyuka félrevont. Beteg vagyok - mondta. Rákos. Diagnosztizálták, hónapjai vannak hátra.

- Hogy kell úgy meghalnom, hogy a lányom jó kezekben legyen? - kérdezte riadtan és mély szomorúsággal a szemében. - Te jobban ismered már lassan, mint én.

Döbbent csend. Aztán gondolkodás. Ha arról kérdez, hova menjen továbbtanulni, akkor értem, miért hozzám fordul.

Elkezdtem beszélni, de igazából fel sem fogtam. Ahogy beszéltem, úgy jöttek a vigasztaló gondolatok. Aztán a hasznosak. Meg a fájók, de megnyugtatók.

- Vannak még hónapok? Akkor amíg még jól vagy, beszélj a lányoddal, neveld most az életre is kicsit, de ne védd annyira, hanem bízz benne, hogy megtetted, amit tehettél. És akkor nyugodtabb szívvel mehetsz el. A gyökereket megadtad, a szárnyai tollacskáit rendezgesd, fényesítgesd, és engedd repülni, hamarabb, mint gondoltad, mert az idő szorít. Bízz benne, hogy egyedül is tud majd repülni. Hisz hónapjaid vannak még, hogy tanítgasd az önálló egyedüllétre.

Aztán jött a nyár, a tél, az újabb nyár, az újabb tél...

Bank... sorban állok... ismerős hang üti meg a fülem. Odamegyek. Belesek. Kicsit meghízott, de mosolyog. És legfőkébben él és virul. Fél órát beszélgettünk, átirányította a munkát...

Azt mondta elkezdett reikizni. Neki ez segített. Gondolom másnak más.

Kinek mi segít? És ugye bejön a hit kérdése. (Netán Isten keresése... vagy másé...)

(Filó eleje) Bármiben hiszel, vagy nem hiszel, mindegyikben igazad lesz. Hinni valamiben ennyire nagy adomány, nagy lépésekre késztethet. De erős, felelős akarat, tettek nélkül semmit nem ér. Az ima/kérés/vizualizáció csak maga nem elég. Kell akarni is mellé. TENNI érte. (Filó vége)

Vajon ki miben hisz? Mennyire akar és tesz azért, hogy súlyos betegségekben is rendbe tegye a lelkiismeretét? Vagy talán pont ekkor döbben rá, miben maradt el és mit kell rendbe tennie? Ha kevés az idő, megváltozik a dolgokhoz való hozzáállása és a fontossági sorrend.... ? Akár..

Hogy képes legyen azt mondani, ne haragudj, vagy hogy szeretlek...

Ez a két szó oldja a karmánkat. A lelkiismeretünket. Az életünket helyrebillenti. A halálunk pedig elengedő, elfogadó lesz talán.

Ha szerencsénk van, még a kezünk is fogja majd valaki. Bár nem tudom, mennyire van olyankor egyedül, ott bent az ember.

Még mindig él. Csodás gyógyulását a mai napig őrzöm. Ahogy a nővéremét is. De arról majd máskor.