Megjelenik a szenvedély?!

2009. augusztus 3. hétfő - 16:22 | beküldő: lollipop

szenvedély Mielőtt összepakolnék a nyári vakációmra, ezt még leírom ide.
Bár nagyon fáradt vagyok ma, de mégis valaki megremegtette a szivem.
Hülye mondat, hülye bugyuta... "oly távol vagy, de mégis közel"
És mennyire igaz... lehet, hogy bekapcsolódtam a szeretet keringési rendszerbe, és ez mostmár megállíthatatlan?!
Ha a szeretet megjelenik...
Áh erre nincsenek szavak, csak megint a lehetetlent próbálom megfogalmazni.
A hétvégén majd kiugrottam a bőrömből, a sok motor láttán.
Mondom, hát én motorozni akarok.
Valakivel, aki szintén szeret.
Fogtam és megváltoztattam a koromat, nem vagyok többé sok..., csak 29.
Lélekben ez teljesen jó lesz.
Vesszenek a számok, adatok, mit bánom én.
Elmondtam őszintén ki vagyok, mit szeretnék, mit várok.
Minden szavam igaz, minden szava igaz.
Most súg a mindenség.
Csak szeretet van.
Patakzanak végig a könnyek az arcomon, hogy fogok így csomagolni?!
A buksim, simogatva van. Nem ez nem ámítás, ahhoz vagyok elég ravasz, hogy észre vegyem.
Nincs itt ámítás, ez a színvaló.
Élvezem, ahogy a szeretet átmossa a lelkemet.
Ez talán egy angyal?
És hol lehet kapni ilyet?
Vagy csak angyalok hallhatnak égi zenét?
Sírok, halkan mert tudtam éreztem, hogy mindíg is ilyet akartam.
Ez nem felforgat, ez jól átmos. Elsöpör bánatot, sok üres napot.
Ha mindíg így élhetnék, hogy a szeretet folyton sugározna rám, az életet én is minden nap bearanyoznám.
Elteszem azt a levelet, hogyha bú, s baj szegi kedvemet, legyen mi simogassa majd a lelkemet.
Ez után érzem, tudom, hogy semmi nem számit, csak a szeretet.