2010. április 29. csütörtök - 10:17 | beküldő: ariela
Húsvét előtt, városunk központjában egy ici- pici utcácskában, ahonnan a templomtornyot látom az elsőemeleti teraszomról, nagytakaritást végeztem. Egy gerlice röppent irányomba. Mikor észrevett, eltünt. Elrepült. A takaritást befejeztem, most én tüntem el a teraszról. Ő visszajött. Figyeltem mit csinál. Hamarosan rájöttem hogy a szép nagy fenyőfánkat nevezte ki otthonának. Fészkét elkészitette, én pedig hetekig nem akartam zavarni ,,albérlőmet,,.
Beszélgetni kezdtem vele a nyitott ablakon keresztül. Válaszolt kérdéseimre. Pislogásából megtudtam hogy az otthona neki nagyon tetszik. Mivel nem mutatkozott be, megkérdeztem tőle haragudni fog-e rám ha Gerlikének szólitom. Mozdulatlanul ült, csak a szemét csukta le egy pillanatra. Beleeggyezett.
Hétfőn, megijedtem. Hol az én barátom? Tudniillik, Gerlikét kineveztem barátomnak. Nem tetszik az albérlő szó.
Hol van? Miért ment el? Mi történt? Megharagudott? Csak igy elmenni! Felálltam egy székre, hogy jobb betekintésem legyen a fészekbe. Volt mit látnom! Olyan két pinduri teremtést láttam pihegni, hogy örömömben csak hogy nem estem le a székről!
Mit tettem akkor? Hát felébresztettem a férjemet.
Messziről, Gerlike bemutatta az apukát. A szembenlevő földszintes ház égbenyúló, TV anténáján csevegtek.
Mondom a páromnak - Gerlike kiment a házból. Ránk bizta a gyerekeit.
Gyakran látom a páromat a nyitott konyhaablak mellett. Gerlike pedig jön és megy, eteti a fiókákat. Nem fél. Ma reggel megmondtam neki hogy bizony a reggeli kávémat a teraszon fogom meginni. Úgy is volt. Két méterre volt tőlem.
Csak ezt akartam Nektek elmondani.
Na még egy dolgot nem tudok. Én vagyok a baby sitter?
A nagy fenyőfát közelebb húztam az ablak felé. Első emelet, az nem földszint. Biztos, ami biztos. Hogy szólitsam a gyerekeket és hogy fognak ők repülni? Hát ez most nyitott kérdés marad.
Ugye segit nekem az Universum? Ez nekem nagyon fontos! A rendelést leadom, leirom, elküldöm. Tanuljanak meg a kis baby gerlicék nagyon jól repülni, úgy hogy ha elszállnak majd a nagyvilágba, vissza is tudjanak jönni.
Legyen igy!!! Köszönöm Neked Universum. Hálás vagyok hogy meghallgattál.
- ariela blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 506 olvasás
-
Hozzászólások
Tetszik:)aranyos:))))
Nekem is van hasonló kis történetem...február vége felé volt, hogy a hideg földön találtam egy katicabogarat.Először úgy tűnt megfagyott szegényke, de megszólalt bennem egy kis hang ,hogy még van remény.Fogtam bevittem a házba, ott vannak szobanövények, meleg is van, gondoltam ott majd feloldódik...azóta eltelt kb.2 hónap.Láss csodát, pedig már megfeledkeztem róla, az én kis bogaram él és virul:)az elektromos kávéfőző peremén pillantottam meg, ott mászkált és már nem volt olyan sápadt színe, mint mikor rátaláltam.Nagy örömöt éreztem iránta, hogy él és hálát is egyben amiért, hallgattam a belső énemre aki mindig a legjobb tanácsokkal lát el:)))))
Köszönöm,hogy megoszthattam Veletek...
Ariela!:)))))
Imádtam a történetedet!:))))))))))Simán beleképzeltem magam egy ilyen "barátságba":)))))
Hát igen....Azt hiszem Te vagy a baby sitter,de tudod miért?:))Mert az is akarsz lenni..:))))
Szuper volt köszi hogy leítrad!
(())Zsuzsi