Merjük-e egyáltalán?
2010. szeptember 5. vasárnap - 15:32 | beküldő: kreátor
„ Kevesen képesek a győzelem terhét elviselni…A legtöbben abban a pillanatban adják fel, amikor érzik, hogy álmuk valóra válhat. … A legtöbb ember nem akar harcolni a boldogságáért, mert nem tudja, hogy mit kezdjen vele, ha végre megszerezte.”
Tolvaly Ferenc
Te vajon hogy vagy ezzel?
-----------------------
http://men-for-the-women.hupont.hu
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| feladom.jpg | 4.54 KB |
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 825 olvasás
-
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
Tök jó:)Köszi:)
Tök jó:)Köszi:)
Miután tudom, hogy nincsenek
Miután tudom, hogy nincsenek véletlenek... ezt meg most kaptam mail-ben.... elhoztam Neked/ Nektek.
"Használd" egészséggel! :))
http://www.youtube.com/watch?hl=hu&v=JkxtlwX8LB0
Ezt tudom.Nem arról van
Ezt tudom.Nem arról van szó,hogy egykori önmagamat tagadom meg:)Ez eszembe se jutna,pont azért amit írtál.Nyugalmi állapot mostanában kezd előjönni,mert volt pár lelki folyamat.
Ez nagyon messzire visz, ha
Ez nagyon messzire visz, ha az állítod, hogy az akkori önmagad most nem vagy.
Evvel a mostani önmagad is tagadod, hiszen kellett az akkori éned, a jelenlegi jellemed, tulajdonságaid kialakulásához. Tehát szerves részed.
Kellett ahhoz, hogy ilyen lehess.
A nyugalmi állapotot meg csak Te és saját Magadban tudod megteremteni.
... és meg tudod teremteni. :)
Már nem.Az voltam. Szerintem
Már nem.Az voltam.
Szerintem amúgy nem voltam magammal tisztában nagyon sok dologgal,ezért nem tetszett.Valahogy meg kéne érkezni egy ilyen nyugalmi állapotba és úgy írni és akkor az tetszene hosszútávon.Szerintem.Én addig törlöm a jövőben is,amíg hiányosnak érzem.
"Mert mi van akkor,ha én önmagamat akarom adni egy könyvben?"
Az akkori önmagad, nem Te vagy?
Nem önbizalomhiány ez
Nem önbizalomhiány ez szerintem.Adhatott volna sokaknak,lehet.De pont ez nem tetszett benne amit írtál Te is,hogy továbbhaladtam gondolatban,tehát már nem értettem egyet egykori önmagammal.Ezért láttam szarnak.Azok a gondolatok nekem már kevesek voltak, hibásnak láttam őket.Mert mi van akkor,ha én önmagamat akarom adni egy könyvben?Vagy nagyon gyorsan kell megírnom,vagy csak egykori önmagamat tudom adni.Amúgy én senkinek se mutattam meg.
Hoppá! Nem mondod komolyan
Hoppá!
Nem mondod komolyan ugye, hogy önbizalom hiányban szenvedsz? :D
Nekem egy nagyon jó mérce volt... ma már sajnos eltűnt az életemből (nyilván nem kell már, hogy legyen), hogy volt egy nagyon jó barátom, aki elmondta kendőzetlenül a véleményét az irományaimról.
A kezdeti, botladozó lépéseknél, Ő sokat segített. Stilisztikailag,.... stb.
De, tudod van ennek egy másik oldala is.
A maximalizmusod. TE nem láttad pluszosnak.
Te leírtál valamit, ami az akkori gondolataid kifejezése. Később ez nem tetszett.
Ühüm. Értem.
Tessék szíves lennei megmondani, amikor másodszor, vagy x.-szer elolvastad, akkor is ugyan azok a gondolatok voltak Benned?
Akkor is annyi élettapasztalatod volt?
Akkor is ugyan az a mondandód volt?
Vagy közben az idő fogaskererekei haladtak és Te is más lettél már?
Úgy gondolom, hogy az első (bár nem olvastam), de igen is adhatott volna sokat, sokaknak... Te meg a következőben, már az új tapasztalataidat is leírhatod. :)))
Köszi,aranyos vagy.De akkor
Köszi,aranyos vagy.De akkor miért nem láttam plusszosnak a könyvem?Az volt a rögeszmém,hogy ha kiadják akkor égni fogok magam előtt, hogy ilyen szart írtam,ugyanis jobbat akartam.A gondolataim jobbak,mint ahogy leírtam őket.
:D :D :D
Bocs. Most kinevettelek.
NINCS BENNED PLUSZ? :o
Ez valami új!
Én úgy látom, nagyon sok plusz van Benned. :))
Így vagy teljes, egész és tökéletes, ahogy vagy! :)
Nem volt kár.Végigolvastam és
Nem volt kár.Végigolvastam és rájöttem,hogy hiányos.Felbosszantott,hogy nem teljes.Én nem bírom a hiányos dolgokat.Most nonstop könyvírás jön ki angyalkártyán egy ideje,de nem írok.Nem hiányzó láncszem kellett volna bele,hanem valami plussz.Nem volt benne plussz. Bennem nincs plussz.
Kár volt törölnöd :( Én is
Kár volt törölnöd :(
Én is írok olyat, ami akkor nem kerek és nem egész.
Félreteszem... és bizonyos idő után elővéve, ha épp hangulatom van az íráshoz, bizonyosan megtalálom a hiányzó láncszemet. :)
Értem hát.Írtam volna egy
Értem hát.Írtam volna egy könyvet.Mondjuk az egy cél volt,nem irány.Tul.képp írtam is.Kábé két hónapja töröltem ki az egészet,mert hiányzott belőle valami.Ugyanakkor amikor írtam tök büszke voltam magamra,hogy milyen tök jó.
Jayme! Nehéz szavakba önteni,
Jayme!
Nehéz szavakba önteni, mert nem tárgyak megszerzésére gondoltam, hanem valamilyen érzés megélésére (elérésére).
Talán a legjobb erre egy példa:
Írok. Nem mondom, hogy húúúú, de nem tudom milyen szinten, nyilvánvalóan nem irodalmi érték, de nekem jó, engem boldoggá tesz, engem kielégítő módon.
Ha egy - egy novellám / cikkem befejezem és kiteszem az utolsó írásjelet, akkor egy olyan hiányérzetem van, mint anno egy egy főiskolai / egyetemi vizsgaidőszak után.
Gondolom, érted?
Tehát valamit elértem, a cél megvalósult és ez boldoggá tesz, hisz magamnak bizonyítottam valamit (avagy egy írás megszületett), adtam másoknak valamit, de maga az út hiánya kiégetté tesz, bár talán nem is ez a jó szó rá, inkább... hiányérzetem támad. :)
Nem megszerezni kell.Tehát
Nem megszerezni kell.Tehát nem kell cél.Mondom én,hogy a céltalanság a tuti.Irány kell szerintem,nem cél.Legalábbis mai gondolkodásmódom szerint,de hát ez naponta változik.Bár ezt stabilizálom.
Ismerős..Ez szerintem egy
Ismerős..Ez szerintem egy védekezési mechanizmus. A biztonságos, megszokott állapotodban tart téged. Ha tényleg akarod akkor megszerzed. Ha állandóan az jár a fejedbe akkor megszerzed. Ez is védekezési mechanizmus. :)
Egyetértek vibrocillal,az
Egyetértek vibrocillal,az akadályozó dolgok bennünk vannak.Miért érzel kiégettséget Mágusnő?Illetve mit értesz kiégettség alatt?Én mindig azt éreztem,mikor elértem valamit,hogy "na,már megint egy szar ami rohadtul nem kell,de megint megvan,nem elég,hogy küzdeni érte unalmas volt,de így is unalmas".Egyébként szerintem ez csak pótcselekvés.Plussz az a poén,hogy ahhoz,hogy észrevegye valaki a boldogságot,ilyen pótcselekvéseken kell keresztülmennie,hogy lelkileg eljusson az észrevételig.Csak az a durva,hogy én már közben is tudtam,hogy nem a megszerzett dolgok okozzák a boldogságot,mégis végig kellett mennem odáig,hogy észrevegyem.Nagyon unalmas volt.
Bocs :)
Igen Vibrocil, Neked szólt, az írásaid alapján. :)
HA a kérdés nekem szól,
HA a kérdés nekem szól, akkor a válaszom, egyértelmű IGEN!
O.K. Te boldog vagy?
O.K. Te boldog vagy?
Én úgy gondolom, hogy a
Én úgy gondolom, hogy a boldogságért harcolni kéne, vagy a boldogságot soha senkinek nem kell megszereznie, mivel mindig is a miénk volt, soha nem vette el tőlünk senki.
Éppen ezért érzik sokan hogy harcolni kell érte, mert meg akarják szerezni, mert azt hiszik, hogy nincs meg nekik. Miért? Mert eltakarják maguk elől mindenféle gondolattal, illúzórikus jövőképekkel, stb. Pedig ott van körülötte és benne. Nem látod? Nem tapasztalod? Akkor szüntesd meg az akadályt, ami láthatatlanná teszi.
Olyan ez, mint a levegő. Ott van körülötted, és használod. Mindig áramlik. Max, valami akadályozza a hozzád jutását. Ahhoz hogy levegőhöz juss, csak meg kell szüntetni az akadályozó tényezőt.
...hm.... és .... hm... Hogy
...hm.... és .... hm...
Hogy is vagyok vele?
Azt hiszem, abban a pillanatban, amikor elértem egy célt (ebben az esetben, ez boldogsággal tölt el), akkor valami kiégettség félét érzek.
Valaminek a beteljesedése, az egy út végét is jelenti. A kűzdés végét.
Jól esik és elégedettséggel tölt el.
Hogy feladnám-e?
Nem, nem hiszem, az nem én vagyok.... főleg nem a célszalag átszakítása előtt 5 m-rel.
Végigcsinálom.
Majd keresek újabbat és újabbat. :)