thesecret.hu

Alapvetően kétféleképpen lehet megélni az életet.
Az egyik lehetőség: úgy, hogy valaki szeretne a mestere lenni az életének. Lehet, hogy te másképpen nevezed ezt az állapotot, de valószínűleg ismerős lesz a körülírása. Ilyenkor az életkörülményeid mindig alkalmat adnak a küszködésre, de sohasem érzel sem elégedettséget, sem beteljesedést. Olyan ez, mint a jól ismert rémálom, amikor minden erőnkből futni próbálunk, de mintha ólomból volna a lábunk, nem haladunk. Küszködés közben pedig reménykedünk, hogy majd csak eljön “az a szép nap”. “Egy szép napon” majd megtalálom az ideális kapcsolatot, a megfelelő munkakört, egészségesebben fogok élni, vállalkozásba kezdek, elutazom stb. Közben telnek a napok, és ha megvalósulnak is az álmaink, terveink, akkor is úgy érezzük, hogy semmi sem az igazi. Valahogy másra számítottunk.

Az élet megélésének másik lehetősége: úgy, hogy valaki igazából mestere az életének.
Az életkörülmények éppen ugyanolyanok, mint az előző esetben, csakhogy ezek hozzájárulnak a mester életéhez. Nehéz helyzetek éppúgy felmerülnek, bosszúságok éppúgy adódnak. A különbség egy “mestergyakornok” és egy igazi mester között az, hogy az utóbbinak a körülményei, beleértve a nehézségeket, érvényesítik azt az élményét, hogy ő mester. Bármi történik, teljesnek és egésznek érzed magad.

A társad vagy a barátaid, rokonaid veled kapcsolatos pozitív vagy negatív megnyilvánulásai mind alátámasztják azt az álláspontodat, amelyet a saját és az ő értékeikről alkottál.
Ha valaki nem szól hozzád és látszólag elfordul tőled, tudd, hogy az adott helyen és az adott pillanatban –ITT ÉS MOST - zárkózottság és a csend a helyénvaló. Ez a kapcsolatok taója. Minden, ami történik az "itt és most"-ban, hozzájárulás önmagad és az élet értékéhez.

Tehát van “mester-gyakornok”, és van igazi mester.
Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nem a külső körülmények határozzák meg, melyiket választod. Nyilvánvaló, minden normális ember az utóbbit választaná. Úgy tűnik, mégsem így van.
Ez a legalapvetőbb választásunk az életben, mégis a legtöbb ember úgy viselkedik, mint valamiféle két lábon járó panaszkönyv.
A különbség egy “mestergyakornok” és egy igazi mester között az, hogy az utóbbi nem akarja mindenáron bizonyítani mester voltát. Amíg a többi ember gyűjti a bizonyítékokat, addig ő élvezi a “mesterséget”.

ui:
Olyan világban élünk, ahol teljesen természetes és helyénvaló, hogy van háziorvosod, fogorvosod, adott esetben ügyvéded vagy egy sarki fűszeresed, de ha van egy mestered, az emberek furcsán néznek rád. Sőt: te is furcsán nézel magadra.

Elárulok valamit. A világban van egy titkos megegyezés, amelyről mindenki hallgat. Ez a megegyezés arról szól, hogy ne lelkesedjünk az élet élményéért, és ezen belül semmiért és főleg senkiért.

Bátorság és nagyság kell ahhoz, hogy teremts magadnak egy mestert. Első lépés: teremts magadban teret arra, hogy egy mester elférjen az életedben. Minél nagyobb a mester, annál nagyobb a tér, amelyet teremthetsz. Amikor mások bírálnak emiatt, óriási lehetőséged nyílik arra, hogy bővítsd ezt a teret és a barátaid is elférjenek benne. Ha mindezt szeretettel csinálod, mindenkinek jut tér a megvilágosodáshoz.