Miért van ez?

Nagyjából egy éve ismerem a Titkot, és a napokban rájöttem valamire, ami nagyon elgondolkodtatott, rengeteg kérdést vetett fel bennem.

Rendszeresen írok naplót, így elolvashattam, hogy hogyan gondolkodtam a „bevonzásról”, és miket csináltam. Pofonként ért a felismerés, hogy egy éve, a „kezdőpont” óta nem fejlődtem semmit. Sőt… csak ellustultam.
Akkor annyira intenzíven hatott rám az újdonság varázsa, hogy mindent bevonzottam magam köré, a lehető legnagyobb tökéletességgel. Még a számomra tökéletes társat is, akivel azóta boldogan élek.
Az utóbbi időben pedig… „Oké, oké, vonzás törvény, mindent én teremtek magam köré, blabla” de mégis csak punnyadok egy helyben, és hiába tudom, hogy mit kéne tennem, akkor sem teszem.
És tudom, a címben szereplő kérdésre a választ: MIATTAM.
De valahogy most már minden nehezebbnek tűnik, mint az elején…
Volt/van más is ilyen helyzetben? Hogy lehetne ezen túllépni?
Hogy tudnék megint annyira lelkes lenni, mint amikor megismerkedtem a titokkal?

Címkék:

Hozzászólások



Köszönöm!

Nagyon szépen köszönöm a válaszod SanTa! Már most, első olvasásra is nagyon sokat segített! :)



Elérted azt a pontot, amikor

Elérted azt a pontot, amikor megszokott rutinná válik a teremtés, és nem kapja meg a megfelelő energiát, figyelmet, törődést.
Ahogy a Titokban is elmondják: Nem szabad, hogy munkává váljon a teremtés. Nem olyan "na, megint be kell vonzanom valamit". A teremtés mindig öröm.
Persze, amikor mindened megvan, amit akartál, hajlamos vagy ellustulni, mert az apró-cseprő dolgokat Te magad is meg tudod szerezni, Titok nélkül. Ez a maximalisták egyik csapdája egyébként: ha már rutinból megy valami, akkor nem is érdekes. "Meg tudom tenni, akkor nincs benne semmi extra". De a teremtés mindig csoda, a teremtés működik. Keresd meg újra azt az újdonságot, amit akkor éreztél, amikor elkezdted. Ne csak megfőzd a kávét, hanem teremtsd meg. Amikor elindulsz dolgozni, ne közlekedj, hanem teremtsd meg az utat a munkahelyedig. Vedd észre, hogy akkor is teremtesz, amikor nem vagy tudatos.
Ez olyasmi, mint a lélegzetvétel. Mindig veszel levegőt, akár figyelsz rá, akár nem. De vedd észre, ha nem megfelelően veszed a levegőt, akkor légszomjad lesz, vagy hiperventilálsz... Olyankor megint figyelned kell a levegővételre, mert valami kezd kicsúszni a kezeid alól.
Minden percben teremtesz. Hogy tudatosan, vagy tudattalanul, az csak rajtad áll. Nem tudsz nem teremteni. És ha ebből a szempontból nézed, akkor máris más a kérdés: hogyan tudnád megint tudatossá tenni a teremtést.
A válasz pedig egyszerű: figyelj oda a legapróbb vonzásra is. Nem csak a nagy dolgokról szól a Titok. Akár egy jó parkolóhely megtalálása, vagy egy 10 forinttal olcsóbb, ugyanolyan táska megtalálása is hasonló. Ne felejtsd el, az Univerzumnak nincs szabadnapja :)