MIÉRT NEM KELLEK NEKI 2. rész ??!!

Jómagam is megéltem azt a gödröt, amiről írok. Az első ilyen esetem jó régen történt, még semmiféle önismereti tapasztalatom nem volt, úgyhogy „jól megéltem” az ilyen szituációk minden nyűgét és nyilait. Amikor a második ilyen eset is beköszöntött (jó néhány évvel később), akkor már voltam annyira tudatos, hogy legalább azt felismerjem: a dolog nem véletlenül történik meg újra velem, és hajlandó voltam megvizsgálni mi is történik valójában bennem a felszín alatt. Na persze koránt sem állítom, hogy hideg fejjel, mindenféle nyűglődés és szenvedés nélkül csináltam végig. De azt bizton állíthatom, hogy sokkal könnyebb volt, miután felismertem, hogy az egésznek valami értelmes „felsőbb” célja van – mintha a sors szerencsétlen véletlenjének tulajdonítottam volna a dolgot.

Az, hogy a belső változás valóban sikeres-e egyetlen módon tudjuk lemérni: a külvilág tükrében. Ha sikerül kilépnünk a mókuskerékből és nem esünk bele ugyanabba a gödörbe többé, akkor élhetünk a gyanúval, hogy sikeresen megoldottuk a problémát. Pontosabban fölé emelkedtünk.
Utólag persze visszanézve mindenki okosabb, de ha jól használjuk ki életünk nehezebb periódusait, akkor sokat profitálhatunk belőlük.

Jelen pillanatban egy csodálatos elkötelezett párkapcsolatban élek, amelyben az első pillanattól kezdve érzem, hogy nagyon is „kellek”.

Azért írom le, hogy mit tettem, mert reménykedem benne: hátha segít valakinek az, ami nekem segített.

Először is abból az alapfeltevésből indultam ki, hogy bármi/bárki, ami/aki vágyat ébreszt a szívünkben, az azért történik, mert át szeretnék élni, meg szeretnék tapasztalni EGY ÉRZÉST. Hogy mi ez az érzés, azt saját magunkból kell kihámoznunk. Igen, szó szerint „hámoznunk”, mert sokszor az első gondolat magában rejt még egy alatta levőt meg egy másik alatta levőt. Első blikkre nem mindig egyértelmű…
Pl: van egy férfi, aki elhatározza, hogy jó kocsit akar. Mondjuk tudatos, és ismeri a vonzást: elkezd tehát egy jó kocsit bevonzani. Igen ám, de miért akarja ezt? Hát, mert arra buknak a nők (szerinte…). De miért akarja, hogy bukjanak rá a nők? Mert kapcsolatot szeretne. És miért szeretné ezt? Mert arra vágyik, hogy valaki szeresse. Hoppá! Hiszen ebből az következik, hogy nem érzi magát szerethetőnek! És miért nem? Mert úgy gondolja, akkor lesz szerethető, ha erőteljes férfivá válik, aki képes biztonságot teremteni. Tulajdonképpen az erő, a stabilitás és a szerethetőség ÉRZÉSÉRE vágyik. Persze, itt már tisztán látható, hogy koránt sem biztos, hogy egy autó mindezt képes lenne dobni neki – hosszú távon legalábbis tuti nem.
(Mellesleg az egész fogyasztói társadalom erre épül. X vitamintól életerős leszel, Y mosóportól boldog családanya, Z sampontól dögös hajrázós modell…Aztán persze nem, de ne izgulj jön a következő „innováció” és attól már biztos…)

Természetesen mindebből az következik, hogy az a bizonyos „csodálatos, elérhetetlen másik” is képvisel a számunkra valami olyasmit, amit nagyra becsülünk és mindenképpen érezni szeretnénk az életünkben. Ha megtaláljuk azt az érzést, amire szükségünk van, akkor a másik, mint „személy” nem lesz olyan égetően fontos. Ez nem azt jelenti, hogy tárgyiasítunk egy másik embert, sőt épp ellenkezőleg: levesszük a válláról a rajongásunk és sóvárgásunk terhét. Ezáltal a kapcsolat is „könnyedebbé” válik, mi pedig lazábbakká – és ezáltal sokkal vonzóbbakká.
Hisz legyünk őszinték: egy mohón sóvárgó, szeretetért, elismerésért kolduló ember nem túl vonzó, igaz?
A másik probléma ezzel az, hogy alkalomadtán hiába is kapjuk meg a másik embert, arra a bizonyos „hiányzó energiatípusra” nem tehetünk szert csak általa. Attól, hogy kívül jelen van az életünkben még nem a miénk belül. Ennek következményeképpen pedig egy idő után a hiány újból előjön – és még jobban tombolni kezd. Láthatjuk ezt például azoknál, akik voltaképpen sikerre vágynak, de azt önerőből képtelenek megélni. Ilyenkor, ha a partner sikeres egy ideig boldogan sütkéreznek a fényében, de aztán újból előjön a belső hiány és pl. féltékenység formájában kezdi rombolni a kapcsolatot.

Épp ezért első lépésként nagyon fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: mi az, amit a másik által vágyunk megélni.

Aztán pedig tudatosítsuk magunkban: az adott dolog bizony bennünk is megvan!! Lehet, hogy elfojtott vagy ki nem fejlesztett formában, de ott kell lennie, különben nem érintene meg, nem vonzana a másik emberben sem!!

Ettől a pillanattól kezdve pedig már önmagunkkal van dolgunk, önmagunkon kell dolgoznunk. Abban biztosak lehetünk, hogy a vágyott energiatípus megélése és kifejlesztése vonzóbb emberré tesz bennünket – nem véletlenül botlottunk bele.

Innentől kezdve pedig már bármi megtörténhet…

Réka
www.sziv-utjan.eoldal.hu

Címkék:

Hozzászólások



köszönöm

Köszönöm szépen, Mó!
Nagy öröm járt át a szavaidtól!
Minden jót kívánok Neked is!

Szeretettel: Réka



pontosan

Igen! Feltéve persze, ha úgy érzed nincs meg benned... :-)
Az ilyen esetek azért nagy ajándékok, mert a másikban csak azt tudjuk csodálni, aminek a magja bennünk is ott van...csak ugye az ember olyan teremtmény, hogy bizony nem csak a szálkát nem veszi észre a saját szemében, hanem sokszor a saját csodáját sem képes meglátni...Azt hisszük a másik olyan nagyon csodálatos (ami persze így is van...), de mi magunk is azok vagyunk. Ezt is kéretik észrevenni!!!

Köszönöm a kérdésed, szeretettel: Réka



Szia Réka!

Érdekes az írásod! Példát nem nagyon írtál...csak szeretnék pontosítani, hogy jól értem-e.

Tehát ha a másikban mondjuk rendkívül vonzónak tartom, hogy kiegyensúlyozott, szereti önmagát, harmónikus, tartása van, akkor ezeket a tulajdonságokat érdemes magamban keresni és növelni?

szép napot!



Üdvözöllek, Réka!

Végigolvastam a weboldalad, nagyon tetszett!
Kívánok Neked sikereket!
szeretettel: Mó