2010. augusztus 23. hétfő - 11:41 | beküldő: AloeViki
Melyik jellemző rád?
Félelem...
a nyilvános beszédtől
az önérvényesítéstől
a döntéshozataltól
a meghittségtől
az állásváltoztatástól
az egyedülléttől
az öregedéstől
a vezetéstől
a szeretteim elvesztésétől
egy kapcsolat befejezésétől
A fentiek közül több is? A felsoroltak mindegyike? Talán hozzá tudsz tenni még néhányat a felsoroltakhoz. Nem számít... üdvözöllek a "klubban"! Úgy tűnik, a félelem társadalmunk ragálya. Félünk a kezdetektől; félünk a befejezéstől. Félünk a változástól; félünk a megrekedéstől. Félünk a sikertől; félünk a kudarctól. Félünk az élettől; félünk a haláltól.
A fájdalom, a tehetetlenség és a depresszió (a félelmet gyakran kísérő érzések) állapotából a hatalom, az izgatottság és a szeretet állapotába kerülhetsz.
Lehet, hogy meglepődsz a dolgon, de noha a félelem kezelhetetlensége pszichológiai problémának tűnhet, a legtöbb esetben mégsem erről van szó. Úgy vélem, ez elsősorban nevelési kérdés; az elme átnevelésével a félelmet inkább egy élethelyzetként fogadhatjuk el, sem mint a siker útjában álló akadályként. (Ettől megkönnyebbülten fogsz felsóhajtani, ha azon tűnődtél: "Mi a baj velem?")
Saját tapasztalataimból alakult ki az a meggyőződésem, hogy a félelem az átnevelésen keresztül kezelhető. Fiatalabb koromban mindig a félelem irányított, így nem volt meglepő, hogy sok olyan dologhoz ragaszkodtam az életemben éveken át, amelyek nyilvánvalóan nem működtek nálam.
A problémám egy része az a megállás nélkül beszélő, halk belső hang volt a gondolataimban, amely folyamatosan ezt hajtogatta: "JOBBAN TESZED, HA NEM VÁLTOZTATSZ A HELYZETEDEN. SZÁMODRA NINCS OTT KINT SEMMI MÁS. SOSEM FOGSZ EGYEDÜL BOLDOGULNI." Tudod, kiről beszélek – arról, aki szüntelenül figyelmeztet: "NE KOCKÁZTASS. HIBÁT KÖVETHETSZ EL. MEG FOGOD BÁNNI, ÖREGEM!"
Úgy tűnt, a félelmem soha nem enyhül, és egy perc nyugtom sem volt. Aztán egy napon fordulóponthoz érkeztem. Belenéztem a tükörbe, és egy nagyon is jól ismert képet láttam – az önsajnálat könnyeitől vörös és duzzadt szemeket. Hirtelen felhorgadt bennem a harag, és ordítani kezdtem a tükörképemnek: "ELÉG… ELÉG… ELÉG!" Addig ordítottam, amíg el nem fogyott az energiám (vagy a hangom).
Amikor abbahagytam, egy furcsa és csodás megkönnyebbülést és nyugalmat éreztem, amit korábban még soha nem éltem át. Akkor még nem fogtam fel, de kapcsolatba kerültem önmagam egy nagyon erőteljes részével, amelynek létezéséről addig a pillanatig sejtelmem sem volt. Ismét hosszan meredtem a tükörre, elmosolyodtam és bólintottam. A balsors és mélabú régi, ismerős hangja elnémult, legalábbis átmenetileg, és egy új hang került előtérbe – egy olyan hang, amely erőről, szeretetről, örömről és mindenféle jó dolgokról beszélt. Abban a pillanatban tudtam, hogy nem hagyom majd, hogy legyőzzön a félelem. Módot fogok találni rá, hogy megszabadítsam magam az életemen uralkodó negativitástól. Így kezdődött az én „odüsszeiám”.
Egy régi bölcs egyszer ezt mondta: „Ha a tanítvány készen áll, megjelenik a mester.” A tanítvány készen állt, és mindenhonnan mesterek bukkantak fel. Elkezdtem olvasni és annyi emberrel beszélgettem, ahány csak szóba állt velem. Szorgalmasan követve minden javaslatot és útmutatást, leszoktam arról a gondolkodásról, amely addig a saját bizonytalanságaim rabjaként tartott fogva. Kezdtem a világot egy kevésbé fenyegető és boldogabb helynek látni; és kezdtem magam olyan embernek tekinteni, akinek van életcélja. Életemben először szembesültem a szeretet igazi lényegével.
Ekkor kezdtem észrevenni, hogy mások is sokan küzdenek ugyanazokkal a korlátokkal, amelyeket végül megtanultam magam mögött hagyni – a legfőbb korlátot pedig a félelem jelentette.
Egyszer egy bölcs ember ezt mondta:
Amikor kockázatot vállalunk és belépünk valamilyen ismeretlen területre, vagy újféleképpen jelenünk meg a világban, félelmet érzünk. Ez a félelem nagyon gyakran visszatart bennünket attól, hogy előrelépjünk az életünkben. A trükk abban áll, hogy ÉREZZÜK ÁT A FÉLELMET, DE TEGYÜK MEG.
Együtt felfedezzük majd azokat a korlátokat, amelyek megakadályozzák, hogy úgy éljük az életet, ahogyan szeretnénk. Nagyon sokan leegyszerűsítjük az életünket azáltal, hogy a legkényelmesebb utat választjuk.
A félelem fogalmát áthelyeztem a gyógyászat területéről a parapszichológia-pszichológia területére. Az elméletek az emberek esetében is ugyanúgy működtek, mint az enyémben. És, nem meglepő módon, a tanítványaim a tanítóimmá is váltak. Újra megerősítették és tovább bővítették a tudástáramat, amint gondosan meghallgattam a bölcsességeiket.
Mind beismerték, hogy bárhol is tartanak pillanatnyilag az életükben, az nem pontosan az az állapot, ahol lenni szeretnének. Valaminek változnia kell. Ha te mindeddig nem voltál képes lépéseket tenni a változtatás érdekében, bármilyen körülmények között is élj, már most készen állsz arra, hogy elkezdd átvenni életed irányítását.
Nem ígérem, hogy a változás egyszerű. Bátorságot igényel, hogy életedet olyanra alakítsd, amilyenre szeretnéd. Mindenféle valós és képzelt akadályok jelennek meg majd. Nem kell megijedned tőlük.
Meg kell tanulnod:
hogyan lehetséges, hogy nem hibázhatunk és nem dönthetünk rosszul;
hogyan engedd el a negatív programozást;
hogyan válik lehetetlenné, hogy rászedjenek;
hogyan mondj igent életed minden körülményére;
hogyan növeld az önbecsülésed szintjét;
hogyan érvényesítsd jobban a saját érdekeidet;
hogyan lépj kapcsolatba a benned lévő energiaforrással;
hogyan hozz létre több szeretetet, bizalmat és elégedettséget;
hogyan kezeld az életed fontos szereplőitől származó ellenállást, amint nagyobb mértékben kezedbe veszed életed irányítását;
hogyan élj át több örömöt;
hogyan váltsd valóra az álmaidat;
hogyan lásd magad olyan embernek, akinek életcélja van, és aki fontos.
A javulás mértéke azon fog múlni, hogy mennyire vagy hajlandó az aktív részvételre. Emellett minél jobban beleveted magad a dologba, annál jobb mulatság lesz. Meg fogsz lepődni, hogy mekkora örömet és elégedettség-érzést jelent, amint megteszel egy-egy kis, előremutató lépést.
Nem számít, mekkora bizonytalanságot érzel, egy részed tudja, hogy sok csodálatos "dolog" van benned, ami csak arra vár, hogy kiengedjék, és EZ A PILLANAT tökéletes arra, hogy ajtót nyiss a benned lévő hatalom, izgatottság és szeretet számára.






Hozzászólások
Kedves Lorian Angel!
Köszönöm a hozzászólásod! Emberek vagyunk, ha nem lennének hibáink, és nem küzdenénk magunkkal, akkor már rég nem a földön élnénk. Én viszont szeretek itt, és már szeretem a hibáimat is. :)
Én is köszönöm az írásaid, rengeteget tanulok Tőled!
Viki
szia..
Nagy hatással volt ez az írásod is rám, mind a többit is olvastam, de eddig még nem írtam neked. Tetszett minden amit írtál, és sajnos sokban magamra ismertem, mint én aki ossza itt az észt..á-á a francokat én is ember vagyok, csak max a lelkem kicsit több mint az átlagnak.
Köszönöm, tanulságos volt, és fontos dolgokat olvastam benne.
Én köszönöm, Kedves
Én köszönöm, Kedves Borostyán!
Szép napot kívánok Neked!
Köszönöm...
Szeretem olvasni az írásaidat, mert jól írsz és
értem amit írsz, mert "egy nyelvet beszlünk".
Megnyugtatsz.
Köszönöm.
Kedves Lebeke!
Milyen érdekes, hogy tudunk olyan embereket szeretni és ragaszkodni hozzájuk, akik minket semmibe vesznek. Szép és csodálatos, csak nagyon fárasztó. Inkább engedd el, mint a végén teljesen befordulva éled az életedet. A végén amikor meg fel lázadunk, addigra Ők már köszi jól vagyunk mondattal, simán tovább állnak. Engem is sokan befolyásoltak éveken keresztül. Na ennek vége régóta. Kevés embert engedek igazán közel magamhoz. Jó, most meg úgy nézek ki mint aki elérhetetlen pedig nem. Csak már válogatósabb lettem. Lehet pont ezért tűntek el a régiek.
Igazad van, kedves
Igazad van, kedves AloeViki... azt teszem mostantól, ami egyezik velem. Hiszen az én vagyok. Bár azt is tudom, hogy az említett, számomra kedves ember veszekedni fog velem. Azaz ő üvölt én meg csak nézem... Mindegy. Elengedem. :)
Kedves Lebeke!
Szerintem az egyetlen lehetőség, hogy boldog légy, az, ha önmagad vagy. Ne érdekeljen, ki mit mond. Inkább gondolkodj el, kik az igaz barátok. A barát úgy fogad el, ahogy vagy. Ha kritizál, akkor irigy Rád.
Egyébként meg önzőnek kell lennil azt tenni, amiben jól érzed magad, mert ha egyszer majd elmész a Földről, a saját életeddel kell elszámolnod, nem máséval...
Szia Viki!
Kösz, hogy mondtad olvassam el. Valójában szóban megbeszéltünk mindent, még is jó volt olvasni.
Az a helyzet, hogy valószínűleg minden ember, tök mindegy most hány éves, bizonyos életszakaszokban rá jön erre amire Te is. Persze ezek ismétlődnek, általában más gátakkal jelentkezve. Nehéz időszakok mindig vannak. A tükörbe nézés nálam is meg volt. Aztán sok éven keresztül simán ment minden. Most újra bele kell üvöltenem a tükörbe. De hát ez így van rendjén. Fejlődünk, változunk és ezzel az jár, hogy mindig felszakad egy seb. Jön a félelem. Mennyi energiát tudok neki adni. Bár az optimista gondolatoknak tudnék ennyit adni. Valamikor megy, most jelen pillanatban küszködök vele. De megértettem a miértjét. Jó volt erről beszélni veled. Írod ha a tanítvány készen áll, jön a mester. Ez velem is így volt. Amikor felkészültem valóban meg is jelentek. Most nagyon magányosnak érzem magam. Azt érzem, hogy egyedül nagyon nehéz ezzel szembe néznem. De teszem a dolgom. Egyet megfogadtam, nem adom magam oda az enyészetnek. Próbálom egyedül fel venni a harcot, saját démonaimmal. Valahogy most így kell kiállnom a próbát. Nem baj, csak elfáradtam kicsit.
És mitől félek? Hát azon túl amiket felsoroltál a legjobban attól, hogy nem változik semmi. Türelmetlenséget okoz a várakozás. Átírnám az életemet, de pont ebben rejlik a legfőbb akadály.De ezt neked már mondtam.
Srácok, mindenkinek kitartást és erőt kívánok!
Háát... én félek önmagam
Háát... én félek önmagam lenni, mert az egyik barátnőm irigykedik és féltékeny akkor rám. Így is, hogy "én nem én vagyok". :D Körbe vesznek az emberek (ismerősök és idegenek is egyaránt), és neki ez nem tetszik. Viszont én szeretem az Embereket és a velük töltött időt is... ^^' Azt mondja önző vagyok...
Kedves Jayme!
Nagyon örülök neki! Azért vagyunk, hogy segítsünk egymásnak. Bár csak magunkon segíthetünk, ezek az írások ugródeszkák mindehez! :)
Szép estét Nektek!
Nagyon köszi
ezt Viki!Most miattad rájöttem egy korlátomra.Sőt!Idáig azt hittem más korlátom van az ügyemmel kapcsolatban,de most rájöttem mi volt a korlát!Basszus 11 évig nem jöttem rá,most meg igen!!!!!!:DDD
Mégegyszer köszi!!!!!!!
Igen hozzá tehetnék még a
Igen hozzá tehetnék még a listához. Úgy gondolom keresem az utat. jelen pillanatban nem találom a hogyan-ra a választ.
Egyetértek azzal, hogy az
Egyetértek azzal, hogy az ember nem dönthet rosszul, mert minden okkal történik. Abból a helyzetből tud tanulni. Pont ezért felesleges az önostorozás. Hisz mindenki az akkori legjobb tudása szerint dönt.
Köszi az írást.