Mitől boldogok az emberek?

boldogságSzókratész óta léteznek javaslatok arra, hogy hogyan kell boldogan élni, de csak mostanában kezdik a tudósok vizsgálni ezt a kérdést rendszerezett, tudományos körülmények között. A régóta hangoztatott elvek mellett új szempontokra is fény derül. Tekintsük át a boldog emberek néhány közös vonását – talán van közöttük olyan, ami megfontolandó!

Teret adnak a saját személyiségük kifejlődésének

Az eudaimonia görög szóösszetétel, jelentése jó lélek. Arra utal, amikor az egyén a saját adottságait tökéletességre fejleszti. Ma talán az egyéni fejlődés utal a leginkább erre a folyamatra, ami önmagában foglalja az új kihívások keresését és az életút beteljesítését is.

Az eudaimónikus jólét több mint az egyszerű boldogság. A fontos célok megvalósulása olyan pozitív gondolatokat szül, ami a boldogság egyik tartós alapja lehet. De az eudaimónia jó a testnek is: segít a normális testsúly fenntartásába, az egészséges alvásritmus kialakításában, és csökkenti a stresszhormonok és a szívinfarktus kockázatát.

Úgy tervezik az életüket, hogy örömöt kapjanak

Nyilvánvalónak tűnik, mégis a legtöbb ember nem fordít elég figyelmet arra, hogy olyan dologgal töltse az idejét, ami örömet okoz. Ha összeírjuk, hogy mit csinálunk egy nap alatt, meglepő, hogy mennyi időt töltünk olyan dolgokkal, amiket nem szeretünk, és mennyire tervezhető az örömforrások beiktatása a napi programba. Nem könnyű életünket ilyen szemmel elemezni, és van, hogy fel kell adni régóta fenntartott elveket is. Egy tekintélyt parancsoló karrier lehet, hogy nem ad akkora örömöt, egy régóta vágyott kapcsolat kimerítő és felőrlő lehet.

Szerencsére nem kell rögtön nagy döntéseket hozni. Ha naponta egy órát foglalkozunk egy gyűlölt tevékenység helyett valami kellemessel, már sokkal boldogabbak leszünk. A lényeg a változás. Egy vizsgálat szerint azok a változások, amelyeket mi idéztünk elő, tartósabban okoznak örömöt, mint a passzívan bekövetkezett események.

Kerülik a reménytelen álmokat

"Bárcsak lefogynék / találnék egy párt / kapnék egy jobb állást, és az élet tökéletes lenne." A boldog emberek nem gondolnak ilyesmire. A legutóbbi vizsgálatok szerint megdöbbentő, hogy mennyire nem tudjuk megítélni, mi tenne minket boldoggá. Sok ember pedig egyetlen egy dologra egyszerűsíti le vágyait, és ennek fényében vizsgálja boldogságát.

A másik érv a "bárcsak" kezdetű vágyak ellen az úgynevezett hedoni adaptáció. Egy ház nem okoz akkora örömöt egy év után, mint újkorában, és egy új szerelem izgalmasabb, mint kapcsolatban élni. A boldog emberek ezt tudják, és folyamatosan újdonságokat vezetnek be az életükbe, legyen az akár egy új hobbi, vagy egy régi örömforrás megújítása.

A barátokat helyezik előtérbe

Nem újdonság, hogy a társasági programok a boldogság egyik legfontosabb pillérét alkotják. Ami új, hogy a kapcsolat jellege a fontos. Az ismerősökkel való beszélgetésnél több örömöt ad egy közeli baráttal eltöltött hosszabb idő. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a legjobb barátság nem a beszélgetések mélységén múlik. Sokkal inkább számít az együtt töltött idő, legyen az vásárlás, vagy egy mozifilm alatti rágcsálás a sötétben.

Megengedik maguknak, hogy boldogok legyenek

Bármennyire is akarjuk, mégis sokan meg vannak győződve arról, hogy nem jó boldognak (vagy túl boldognak) lenni. Ez a hiedelem fakadhat vallási, kulturális vagy a családi háttérből, és általában bűntudathoz vezet, ha az illető jól érzi magát.

Vannak, akik azt mondják, hogy nem szabad a személyes boldogsággal törődni, amíg a világon minden éhező ember nem kap megfelelő segítséget. Azonban a saját boldogságunkat és a világ jobbá tételét párhuzamosan kell keresnünk. A boldog emberek szívesebben segítenek másokon, jobb házastársak, és jobb szülők is.

Hozzászólások



Tárgyakra váltott szeretet...

A hetvenes években tanultam hivatásomat, akkor ezzel címmel jelent meg egy cikk egy újságban....már akkor....azóta pedig....hm....

Jómagam nem vagyok híve annak, ha én kérek szívességet valamelyik gyerekemtől, akkor vegyek érte valamit...szeretetből segítenek rajtam is és egymáson is:)))))

Amúgy kapnak ajándékot, megbeszéljük mire vágynak, és mit tudunk megvalósítani...néha közös erővel, összefogással tesszük ezt. Hiszen mindig érkezik egy következő vágy...és a listának sosincs akkor vége....

Nekem sem volt sem rollerom, sem biciklim...gyerkőceimnek igen...volt...pedig én is egyedül nevelem őket közel 10 éve:))))) De nem az motivált, hogy bezzeg nekem nem adatott meg...

"A mély barátság olyan, mint a szívárvány! Ha a boldogság és könny megfelelő arányban vegyül, az eredmény egy színes híd lesz két szív között:)))"
Evelyn:)



Kedves Origami!

Nekem gyerekkoromban megígérték,hogy kapok biciklit,ha megtanulok biciklizni!A mamám Campingjét (akkoriban ez volt a legmenőbb) taccsra vágtuk a hugommal egy nyáron,de megtanultunk biciklizni!De a két kerekű, csak ígéret maradt...Én akkor megfoggadtam,hogy a gyerkőceimnek előbb veszek biciklit,mint megtanulnának vele tekerni.És bár a fiamat teljesen egyedül vállaltam,mégis kapott biciklit.
És lehetne jóval több a bevételem,a kicsi lányomnak is megvásároltam a biciklit.
Igen a gyerekeknek szükségük van arra,hogy megtanulják,a sültgalamb nem repül mindig a szájukba,de vannak azért olyan "apró" dolgok, amit csak úgy megkaphatnak.A fiam egész nyáron vigyázott a húgára,mikor én dolgoztam.Ezért bármit megadtam volna neki!Nem is oly rég cserébe egy tengerparti nyaralást kapott,ahol nagyon jól érezte magát,és egyetlen egyszer kértük csak meg,hogy vigye a picit sétálni.Most is szívesebben ajándékoztam volna meg,hasonló élménnyel.De ha nem kapnak semmit,mert.......Ők akkor is a nyakamba ugrálnak:Anya!Szeretlek!
Ez a legjobb érzés a világon!Én ettől vagyok igazán boldog!(bár örülnék annak is,ha végre a fiam egy kislány nyakába is ugrálna :DDD )

Millió ölelés!

Tedd meg az első lépést hittel.
Nem kell látnod a lépcsősort.
Csak tedd meg az első lépést
anett



Akkor jó, Origami!

Ezt tényleg fontos, nagyon fontos kihangsúlyozni, mert semmi mással nem pótolható, nem vehető meg!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Persze, Ery, Anett is leírta, mennyire szeretetteljes a légkör

otthon a családban, nem is Rólatok írtam, amit írtam.
Csak fontosnak tartottam megjegyezni ezeket a dolgokat.



Kedves Origami!

Egyetértek, de kettőnknél nem ez a helyzet. Mindketten tudjuk miről beszélünk. Én most már jobb sorban élek, de néhány éve bizony többször előfordult, hogy nem tudtam mit fogok adni enni másnap a három kisfiamnak. Anett is tudna erről mesélni, mint ahogy egymás között korábban beszéltünk is dolgokról. A mi barátságunk így kezdődött a neten, a gyerekekhez fűződő érzelmeink megosztásával. Mivel én idősebb vagyok, ezért néhány elejtett félmondatból ráéreztem Anett problémáira, aki kérésemre szívesen meg is osztotta velem azokat. Most mindketten jobban élünk, de még mindig kevés az, amit pénzzel megadhatunk a gyerekeinknek. Számunkra, a lehetőségeinkhez képest sok, ezért írunk róla.
Persze, hogy a szeretet. Mit is mondhatnék erről. Talán azt, hogy az enyémek most már kis-felnőttek, de még mindig olyan szálak kötnek bennünket egymáshoz, amit csak is a szeretetből lehetett felépíteni.
Egyébként jó a példád a gitár vásárlásával, mert volt olyan eset, hogy én is megvehettem volna nekik valamit és nem tettem. Azt kértem tőlük, hogy előbb lássam mennyire szeretnék és tudnak a saját kis pénzükből félretenni rá. Amikor láttam, hogy komolyan gondolják, mert összekuporgatták már a felét (pl. egy biciklinek), akkor hozzátettem a másik felét. Ez akkor ösztönzőleg hatott és öröm, segítség is volt számukra. Szeretet pedig van, azóta is van, bőven van, jut belőle oda-vissza ebben a körforgásban.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Tudjátok, a mai világban minden "jó szülő" költekezik a ....

"gyerekeiért", pedig nem ez a lényeg, és nem ezzel tesz jót. A lényeg az idő, amit velük tölt el egy szülő, és a SZERETET, ami nem váltható pénzre. Én sajnos azt látom, hogy a szülők nagy része látástul vakulásig dolgozik, hogy a gyerekeinek mindent megadhasson, közben meg már nem marad idő arra, hogy foglalkozzanak a csemetékkel. Ráadásul nem is tesz jót egy gyereknek az sem, hogy mindent készen megkap, és nem kell önállóan megküzdenie semmiért.
Nekem még gimiben volt egy olyan ismerősöm, akinek a szülei rettentően gazdagok voltak. Mindenük megvolt, kertész, luxusház medencével már akkor, pedig nem ma voltam gimis. :-)
És a gyerek mindent megkapott az élethez és a tanulmányaihoz. Viszont ha szeretett volna valami olyat, ami nem feltétlenül szükséges, magának kellett érte megdolgoznia. Így vett gitárt például, mert nem vették meg neki, pedig mellényzsebből kifizethették volna a legdrágábbat.
Valami azonban még drágább volt számukra, a gyermekük.
Nem akarták, hogy tehetetlen, önállótlan felnőtt legyen belőle, ezért arra nevelték, hogy gondoskodjon magáról.
Az ilyen szeretet AD igazán, és nem büszkélkedni akar önmagával, és önmagát jó szülőnek mutatni azzal, ha önzően szeret, és azzal villog, mit is képes megadni a gyereknek.
Mert azzal, hogy megmutatjuk, mi mindent megadunk, csak magunkat fényezzük, és nem szeretünk okosan. :-)
Persze, aki mellette még küzdeni is megtanítja a gyermekét, arra mindez nem vonatkozott, hiszen nem ismerlek benneteket jól.
Tehát, akinek nem inge, nem veszi magára.



Drága Anett!

Én sem tudok takarékoskodni, mert ugyanezt csinálom, amit TE. Most már kicsit másképp állnak a dolgok, hiszen önálló keresettel rendelkeznek, de képes vagyok kiköltekezni egy jó ajándékért, vagy egy nagyon finom kedvencük elkészítéséért. Nagyon jó az érzés és úgy, ahogy mondog ez egy körforgás, amit nem teljesen önzetlenül csinálunk, hiszen, ha nem is jut akkor eszünkbe, de visszakapjuk kamatostul. Én tudom, hogy TE ilyen vagy és hidd el jó, hogy hozod magadat, mert csak így vagy boldog. Sok puszi és ölelés Mindannyiótoknak!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Drága Ery!

Az én családomnál sem volt divat kimutatni a jó érzéseket,nem kaptunk öleléseket,nem mondták nekünk szeretlek...
De most a kicsi családom aztán részesül mindenben!A fiammal egymás nyakába borulva mondjuk Szeretlek!A kicsi lányom is gyakran rohan,hol az egyikünkhöz,hol a másikunkhoz,Szeretlek felkiáltással.
Én akkor vagyok a legboldogabb,ha ők boldogok,de ez teljesen kölcsönös,mert ők is akkor a legboldogabbak.
Imi írt nem is olyan régen arról,hogy hogyan takarékoskodunk,bevallom őszintén,én nem igen szoktam.Ha marad pénz hó vége felé,vagy egyszerűen csak többlethez jutok akkor azon a pénzen a gyerkőcöket szoktam meglepni különböző apróságokkal.Így lett a kicsimnek biciklije és egy rollere a nagyocskámnak,memória kártya a telefonjába és egy bérelt szervere az egyik internetes játékhoz.Ezektől az apróságoktól ők olyan boldogok,hogy csak na,és olyan jó érzés a másiknak boldogságot csalni a mindennapjaiba.
Teljes szívemből kívánom,hogy mindenki megkapja azt a boldogságot amit én mindennap megkapok és tovább is adok.Ez egy csodálatos körforgás!

Millió ölelés!Anett

Tedd meg az első lépést hittel.
Nem kell látnod a lépcsősort.
Csak tedd meg az első lépést



Drága Anett!

Tudod, nekem többszörösen is jó volt ezt a blogodat olvasni.
Egyrészt, mert születésemnél fogva, nekem lételemem a boldogság, öröm és szeretet.
Másrészt, nekem korábbi környezetemmel, családommal nem volt ezt olyan nagyon egyszerű elfogadtatni. Nem illett kimutatni, hogy TE boldog vagy, hogy mennyire szeretsz és mennyire örülsz. Az csak úgy volt, de nem beszéltünk róla és nem engedtük látszódni. Ha pedig még is, akkor nem illően dicsekvőnek, kérkedőnek is tűnhettél ott, ahol én fiatal voltam és ahol a gyermekéveimet töltöttem.
Az én gyerekeim "gyermeki énje" erősített meg abban, hogy igen is boldogan, örömben, szeretetben jövünk a világra, erre meg van a teljes jogunk, hogy kimutassuk és meg is kapjuk. ÉS MEG IS KAPJUK!
Köszönöm mégegyszer és további sok boldog, örömteli, szeretetteljes napokat, időszakokat kívánok magunknak, mindnyájunknak!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu