Most én kérek tanácsot!

Kedves Ismerőseim!!

Néhányszor már írtam bölcsnek tűnő :) dolgokat a vonzással kapcsolatban és remélem, néhányótoknak talán segített is egy kicsit. :):)

Most én kérnék Tőletek segítséget.

A problémám már lerágott csont. :):D

Tudom, nagyon sok írás, cikk, bejegyzés (Ritocska, Secret Admin) szólt már arról, hogy akkor gondoljunk e a kérésünkre, avagy nem, ismételjük e naponta, vagy ha már egyszer kértük, csupán annyi a teendőnk vele, hogy elengedjük.

A legtöbb írásban az a változat a "befutó", mely szerint, engedjük el a kérésünket, tehát ne is foglalkozzunk vele tovább. A Titok film viszont azt mondja, hogy gondolj rá naponta pár perc erejéig, érezd az érzést, lásd magad előtt azt, amit kívántál.

No, most akkor, hogyan is??

Lehet, csak én nem látom a két lehetőség között a párhuzamot, de tényleg nem tudom eldönteni, hogy akkor melyik a helyesebb. :)
Ha van egyáltalán olyan, hogy az egyik jobb, mint a másik.

Válaszaitokat előre is nagyon köszönöm!!!!!!!:):):D:D

Üdvözlettel:
Bogica

Hozzászólások



:)

Nagyon jó gondolatnak tartom, hogy embere válogatja, kinek mi a megfelelő!!!:) Engedni, vagy újra és újra átélni... (Én a második csoportba sorolom magam!) :D

Köszönöm a választ, sokat segít!!:)

Üdv: Bogica



Kedves Bogica!

Én úgy gondolom, hogy tipusa válogatja, hogy kinek mi válik be illetve hogy érdemes csinálnia. Én egy türelmetlenebb típus vagyok, általában határozott, legtöbbször tudom mit akarok és ezért teszek is. Nekem nem szabad minden nap gondolnom rá, mert a büdös életbe nem valósul meg amit szeretnék. :) Ám nem mindenki ilyen...ami nem jó vagy rossz, egyszerűen tény. Valakinek igenis minden nap gondolni, vizualizálni, érezni kell, hogy elérje a vágyott dolgot. Szerintem Te is érzed miben vagy erős...
Ha az a tipus vagy aki türelmes, lágy, hagyod a dolgokat folyni a maguk medrében (esetleg hajlamos vagy elodázni dolgokat, néha nehézséget okoz dönteni), akkor lehet kicsit "rádolgozni még", ám ha gyakran túlbuzog benned a tettrekészség, akkor érdemes beleereszkedni az áramlásba és hagyni, elengedni, nehezebb esetekben elfelejteni (én ez utóbbit írtam fel magamnak receptre). :) A teremtésen kívül, ezzel még csiszoljuk is magunkban a kevésbé erőteljes oldalt. szerintem...aztán lehet tévedek. :)



Elengedés

Én a kívánságokra úgy gondolok ez esetben, mint léggömbökre. Felfújod őket, megtöltöd, és szabadon engeded. Az a léggömb elrepül. Másnap megint felfújsz egy léggömböt ugyanúgy, és azt is szabadon engeded. És a sok léggömbre jólesik ránézni. Az Univerzumnak egy léggömb is bőven elég. De az embernek kell a megerősítés :)

Ha már egyszer kértél, akkor adatik. Ha kétszer kérsz, akkor is adatik. Szerintem a többszöri kérés inkább csak biztosítéka, hogy esetleges másféle, elbizonytalanító gondolatoknak ne adj helyt. Tehát nem az Univerzumnak szól a napi megerősítés, hanem saját magadnak. Biztonságot ad.



Szerintem...

Ne várd el az eredményt, olyannak amilyennek te akarod, legyen az mindenki számára a lehető legjobb.
A titok változat a jó, amikor gondolsz rá, akkor pozítív érzésel töltöd fel magad. Ennek az energiája számít, ez visz el a célodhoz.
Az elfelejtés, nem elengedés. Elfelejtettem, max. hogy a boltból sót kell hozni. Vágyok valamire, gondolok rá, viszont elengedem az aggódást, rossz érzéseket, hogy ez hogyan fog kialakulni. Át is lehet küldeni a testeden a vágyott célt, állapotot amiben lenni akarsz, ha nem megy át a tested közppontján, akkor még nem hiszed el, hogy megvalósulhat. Engedd át minden ellenállás nélkül.
Ez is a lényeg, hogy a jó dolgok ellenállás nélkül jönnek az életünkbe. Add át magad a jelen pillanatnak...eszel egy fagyit..epreset..amit a Józsival szoktál nyalni...Józsira gondolsz, de kedves ember...és mész tovább...és ennyi. Következő nap megint...amikor jön, ezt nem kell erőltetni, meg gyakorolni.