Müller Péter: realitás és szeretet

Müller PéterKét, egymásra reagáló idézetet olvashattok Müller Péter: Szeretetkönyv c. művéből:
"Örökös félhomály van, ködszürke sivárság. „Reálisan" tudjuk, hogy „élünk még tíz-húszezer napot, és utána elkaparnak ". „Reálisan" azok is teli lesznek gonddal, betegséggel, kudarccal. Előbb-utóbb mindenkit elveszítünk, és a végén mi is meghalunk.
Erre a képre mondjuk, hogy "reális".
De vajon reális-e egy táj napsütés nélkül?
És reális-e egy élet szerelem nélkül?
Nem hiszem.
Tudom, hogy manapság ez az uralkodó koreszme. Az irodalom jószerivel nem más, mint nyögés, fájdalom, panaszkönyv, látlelet, vagy irónikus viccelés arról, hogy NINGS ÉRTELME AZ EGESZNEK.
Már a gyerekektől ellopjuk az igazi meséket, és beledöngöljük őket a ,,realitásba". Az élet minden területét uraló „kulturális" hadigépezet reggeltől-estig szuggerálja, hogy egyszer élünk, hogy minden távlat - Isten, szellem, boldogság, szeretet - káprázat és önáltatás, hogy az emberi tudat hamarkihűlő, szerencsétlen meteor-jelenség ebben a könyörtelen mindenségben. Minden értelmetlen. Nincsenek távlatok. Az hogy szeretsz, vagy nem szeretsz, agysejtjeid működésétől függ - ha hűtlen leszek hozzád, ne velem, az agysejtjeimmel beszélj. Vagy hívd föl a központi idegrendszeremet, ott dől el minden. A valóság nem az, amit élsz, hanem amit a mikroszkóp mutat, jókedv?-Adrenalin! Szex? -Viagra. Nem jössz ki velem? Beszélj a hormonjaimmal. Vagy beszélj az őseimmel, mert hibás géneket örökítettek rám.
Így tanítja a modern világ "vallása", ebben hiszünk.
Csakhogy ez ellen lázadni kell, barátom!
Ne hagyjuk - ha csak egyszer fölszikrázott bennünk - a szerelem igazságát kialudni!
A szeretet tüzéből, ha igazi - hadd mondjam ki végre -, sohasem lesz parázs! Ne hidd el, hogy a szeretet nem más, mint takarékra állított Szerelem. Hogy az idő kimerítette, s most már nem lángolva ég, csak halványan parázslik. Ezt ne hidd el! Soha! Minden vallás a szeretetet hirdeti, de „Örök Parazsat" nem találsz egyetlen templomban sem, csak is Örök Lángot!
Ez a szimbóluma.
Ez így van nemcsak az isteni, de az emberi szeretnél is - ha valódi.
Lángol.
Öregen is lángol.
Mindig.
Különben nem szeretet."
(...)
"Ha jól élünk, a szeretet sokkal forróbb, mint a szerelem. Ami a szerelemből előbb-utöbb elmúlik, az a testiség hangja. A nagy szimfóniából kimaradnak az érzékiség vadabb dobszólói, s helyettük sokkal erősebben megszólalnak a lelki motívumok. Itt nem arról van szó, hogy az egész lényünket megrendítő nagy sze­relemi extázis helyett később egy jóval hűvösebb lelkiállapottal is beérjük. Éppen ellenkezőleg: a valódi misztérium még csak ezután kezdődik! Amikor a szexus hordozórakétája leválik, s innentől kezdve már nem a földön araszolunk, hanem repü­lünk, egyre finomabb és magasabb lelki világok felé. Ha valami finomabb, az nemcsak szebb, de intenzívebb is! Magasabb rez­gésszámon az élmények is megnőnek, maradandóbbak lesznek.
Vagyis fordítva látom, mint általában az emberek.
A szeretet több, mint a szerelem!
Aki jól szeret, az idővel nem „kijózanodik", hanem egyre részegebb lesz. Ha láttál már öregeket, akik egy emberöltő után is görcsösen fogják egymás kezét, tudod, miről beszélek. Ritka, de van még ilyen.
És egy igazi öreg nem unja meg az életet? Elfárad - olyan van. Sok mindene fáj - olyan is van. Szeretne már odaát lenni - olyan is van. De unalom nincs! Minden pillanat űzen neki. Ha már nem innen, akkor onnan. Szeme - akárhány dioptriás szemüvegen keresztül - örök, megfejthetetlen csodákba néz. Ha valaki jól élt, úgy jut a halál szélére, hogy még csak most kezdődik az egész!...
Soha nem értettem egyet azzal a hasonlattal, hogy a„tűzből parázs lesz".
Soha!
Lehet, azért, mert vallásos vagyok.
És, ahogy már mondtam: a világ egyetlen vallásának temp­lomában sincs „Örök Parázs" - csakis Örök Tűz.
Tudják, hogy miért.
A lángnak örökké lobogni kell.
És nemcsak a templomban, hanem a szívben is."

Hozzászólások



Kedves Jamy!

Hát igen, jól leírtad a folyamatot.
Valószínűleg ez két okra vezethető vissza:
1. Összekeverik az emberek a rossz értelemben vehető érzékenységet a pozitív értelemben vett érzékenységgel (ha pl. nem lenne elég érzékeny a vevőkészülékem, akkor nem tudnám jól fogni az adást, és zsizsikes lenne a kép - látható a példából, hogy lehet jó értelemben használni az érzékenységet)
2. Ha pedig mindenki tisztán érti, hogy az érzékenység milyen formájáról van szó, akkor meg a szeretettel, szerelemmel, egyáltalán lelki világuk tiszta, és őszinte átadásával kapcsolatos negatív tapasztalataik sarkallják őket arra, hogy nemet mondjanak az érzékenységre. Az emberiség által jelenleg létrehozott világban ugyanis könnyen összeszedhető a következő képlet:
Ha átadod önmagad, érzékeny vagy, szeretetteljes vagy, ha "jobban szeretsz, mint a másik", akkor te húzhatod a rövidebbet, te leszel aki többet veszíthetsz.
S ez egy bizonyos állapotból igazság. Ha nem változik az állapot, marad az igazság, ha változik az állapot, elmozdul a kép, és akkor van esély arra, hogy a megélt eseményeket ne értékelje valaki igazságnak, mert felfedezhet más nagyszerű élményeket is.



Drága annuska!

Én pont most értem egy ilyen időszakhoz. (Véletlen?:)) Olyan állapotba kerülhettem, ahol nagyobb rálátást kaphattam bizonyos csodálatos folyamatokra. Ez a következő érzéseket váltotta ki belőlem címszavakban:
szeretet, öröm, pici félelem az elém táruló nagyságtól, alázat (az elém táruló nagyságtól), elszántság (hogy az új lehetőségeket maximálisan jól, képességeimhez mérten kihasználhassam, természetesen a szó jó értelmében)



nézheted:)

Örülök, hogy jól vagy és köszi a jókívánságot:) ... már az is valami, ha valami végén nem csak a véget látjuk, hanem az új kezdetét is. Lassacskán elérek ide. Húúúúúú, de hosszú út volt. De már múlt idő és nincs feltételes mód (talán:) )
puszi Drága, ezerrel.
Meli



Hát ez óriási!

Manapság a divat az értelem,érzelem meg minél kevesebb,annál praktikusabb a társadalmi beilleszkedéshez.Sokak szerint az érzékenység hátrány és meg kell változtatni.Gyakran hallani:"Ne légy már ilyen érzékeny!"Vagyis felszólítják az embert az érzelmei elnyomására, úgy könnyebben igazodhat ahhoz a világhoz amit látunk.Hallotta bárki,bármikor azt a felszólítást,hogy "Légy érzékeny?" Mert én soha.Szerintem viszont pont az érzékeny emberek váltják meg az emberiséget és pont ők,vagyis mi hozunk színt a szürkeségbe.



Nézhetem ahogy

Nézhetem ahogy tanulsz?:P
Igen, köszönöm kérdésedet jól vagyok.:)
Minél többen élik meg ezt a fajta szeretetet, még ha csak töredékeiben is, annál jobb.:)
S igen, kívánom Neked, hogy mihamarabb ismét aktív részese legyél ennek a létállapotnak, és a hozzá tartozó csodás érzésnek.:)



Szia Zsul:)

Na, nekem meg épp kimaradt a Gondviselés... Tetszett Neked? Tervezetem, de valahogy mindig kimaradt. :( A Titkos tanítások nagyon-nagyon tetszett, de olvastam a Benső mosoly és az Örömkönyv c. könyveket is. Ja, meg a Jóskönyvet is.
Ami az aláhúzásokat illeti: olyan jó volt a felismerés, hogy értem/érzem mit mond az Író. Tudom, amikor arról írt, hogy milyen is az, amikor fölfelé szeret az ember.... Jajj, akkor már nagyon fájt nekem valami/ki, de közben meg annyira élő érzés volt bennem mindaz, amiről írt... Olyan édes-fájdalmas volt az egész... Már a múltté... (bár ebbe nem bonyolódok most bele) Lassacskán rám férne, hogy átéljem újra ezeket:)
Már jó rég jártam erre, remélem jól vagy, drága Zsul :)
Most jó éjt mindenkinek, még tanulnom kell a holnapi angol órámra.
Puszi. Meli



Kedves annuska/Meli!

Egyáltalán nem volt zavaros, nagyon is érthető volt! Ez az érzés (ha tetszik létállapot) nagy kincs és sok mindent átrendez az ember életében.
Egyébként vicces, hogy a Szeretetkönyvben még utal is az olyan olvasókra, mint amilyen ezek szerint Te is vagy! (aláhúzás):)
Müller Pétertől még én nem sokat olvastam, ez a második könyvem, az első a Gondviselés volt. A jóskönyvet tervezem még elolvasni.

pusszantás



Én is nagyon kedvelem Müller

Én is nagyon kedvelem Müller könyveit. Nem csak a Szeretetkönyvet, hanem több másikat is. Ezt pl. úgy olvastam, hogy ceruza a kezemben és folyamatosan jelölgettem azokat a sorokat, amelyek nagyon megszólítottak, plusz még mellé is írtam ezt-azt, ahol nagyon kikívánkozott belőlem. Emlékszem, az annyira tetszett, amikor arról írt, hogy hogyan vásárol a feleségével.... ahogy messziről figyeli, ahogy pakol a nő a bevásrálókocsiba és újra és újra ráeszmél, hogy mennyire szereti ezt a nőt. Sőt, újra és újra beleszeret. És nagyon jó felidézni az érzést, amikor 'így" néz rád valaki hosszú évek után vagy te magadban fedezed fel, hogy "így" tudsz még nézni valakire...
Na, ez most lehet zűrzavaros pár sor volt, de most nem megy jobban.
Üdv mindenkinek, Neked meg Zsul, köszi:)

Meli



Kedves Mindnyájatok!

Igen, ez tényleg szép volt, és most bátran leírhatom, hiszen nem én írtam.:)
Ezt a könyvet olvasgatom, és ez volt az első, ahol azt mondtam: "na jó elég!:) Ezt már le kell írnom a secret oldalra is!":)



kedves Zsul

ez tényleg nagyon szép volt :)



:)

Hogy megint milyen szépet írtál-idéztél Nekünk....Köszönöm Zsul!



Olvasom ezt a szellemdús szép írást.

Drága Zsul, és kedves mindenki! A F Ö L D H Ö Z kötést senki ne mulassza el megcsinálni, képzeletbeli aranyfény zsinórjával, vagy lajtorjájával, mint nekem van, mivel a szellemiek a szellemit adhatják, ám Föld anyától kapjuk a Földünkön nélkülözhetetlen energiáinkat.

Amióta a Csakra tant csinálom, jöttem erre csak rá.



Köszönöm!

Köszönöm Zsül! Mindig a szívemből szólnak a beidézett meg a saját soraid is.
Maradok "irreális" :)))