Na és?!

"Na és?!" - Elméletileg emberfeletti ereje van ennek a két kis kérdésbe foglalt szónak...vonzás témában...
Egy kis bevezető hozzá: Amire a legtöbbet gondolunk, ahhoz társítjuk általában a legtöbb érzelmünket... Egy példa: még ha kezdetben csak egy buta kis démoni sugallatnak tűnt is az az apró kis kritika amit szerény személyünk kapott egy másik embertől, előfordulhat hogy nagyobb hatása lesz ránk és életünkre, mint azt a kritikus mondat elhangzásának pillanatában gondoltuk volna... Először talán csak rosszul esik, és jobbik esetben még abban a pillanatban el is felejtjük, mielőtt még gyökeret eresztett volna elménkben, még több negatív gondolatot és ezzel együtt érzést hívva életre... rosszabbik esetben elmélázunk rajta, hogy talán mégis van vmi abban amit mondott nekünk az a bizonyos illető... És itt, és csak és kizárólag ebben az esetben indul el az az ördögi kör, amiből már sokkal nehezebb kiszállni, mint bele se szállni... Mert ugye elkezdünk agyalni...hogy "mi van ha...", "mi van ha igaza van...", és hasonlók...pedig tudjuk jól hogy nincs igaza, mert amíg ő nem állt elő a kedves kis megjegyzéséval, addig eszünkbe se jutott volna ilyesmin agyalni... De ő bizony előállt ezzel a butasággal, és mi pedig ezután amint esélyt adtunk az első ezzel kapcsolatos negatív érzelemmel töltött gondolatnak, ez esetben a kritikának(és itt most nem az építő jellegű kritikákra gondolok, ami a fejlődésünket segítheti, hanem a rosszindulatú kritikára), tehát az abban a pillanatban elkezd terjeszkedni, mint amikor a sejt osztódni kezd...és nem sok időbe telik h uralkodó gondolatunkká váljon...és jön az egyre több hasonló gondolat, és mivel már magad is elkezdesz hinni abban hogy ezek a gondolatok igazak és "sajnos ilyen szar az élet", ebben a pillanatban elindul az hogy már szinte a negatív gondolataidhoz nem csak negatív érzések társulnak, hanem ebbe a negativitásba vetett hit is... És mivel rátérsz ezáltal arra a bizonyos alacsony rezgésszintre, amitől a szakmabeliek annyira óva intenek, mivel az minden keserűségünk és szerencsétlenségünk táptalaja, így a hasonló a hasonlót vonzza alapon, el kezded a hasonló alacsony rezgésszintű gondolatokat vonzani az életed minden területén...és ezzel együtt a hasonló negatív embereket...a hasonló negatív helyzeteket...ugye nem kell hogy folytassam...? És láss csodát, tényleg odajutottál, hogy az a kezdeti aprócska kis negatív kritika egy egész katasztrófa sorozatot hozott az életedbe... De ezt persze nem feltétlenül kell hogy egy negatív kritika indítsa el benned...nem...ezt akármilyen negatív életesemény elindíthatja, ha megengeded neki... Na igen, de ugye nem is olyan egyszerű azt nem megengedni... Mert álatalában nem vagyunk immunisak az ilyen helyzetekre, mintha direkt úgy lennénk beállítva hogy tárt kapukkal fogadjuk azt a bizonyos kezdő lökést adó negativumot, ami aztán elindítja bennünk a lavinát...
Na,és itt lép képbe a "Na és?!" Ezt mintha direkt az ilyen helyzetekre találták volna ki... Igen ám, csakhogy ebben hinni is kell... hinni kell benne abban a pillanatban amikor kimondod... Hogy például szörnyű otthon a hangulat, állandóak a veszekedések, vagy akármi jelen van az életedben ami elszomorít,alacsony szintre húz le, fékezd le abban a pillanatban azzal hogy "Na és akkor mi van ha szörnyű itthon a hangulat?!" Ez egy semlegesítő hadművelet... Mert ugyan világmegváltóan magas rezgésszintre nem fog emelni, de az adott érzéseidet semlesítheted vele, és a kiinduló helyzetedhez képest máris a mennyországban érezheted magad...hangsúlyozom a kiinduló helyzetedhez képest... De ugye valahonnan el kell indulni...és ha megfékezed az első negatív érzést keltő gondolatot, azzal útját állod a többi, mögötte már harci készültségben felsorakozó negatív gondolatnak és érzésnek... Így pedig ahelyett hogy még lejjebb és lejjebb süllyednél, mind magasabbra és magasabbra szárnyalhatsz, először csak érzéseidben és gondolataidban, majd ez szépen kivetül az egész életedre...hasonló a hasonlót vonzza... Na de ugye ezt tényleg hittel kell kimondanod, hogy "Na és?!" Érezned kell hogy rád tényleg nincs hatással az adott negatív sugallat, az adott negatív helyzet, és hogy téged tényleg nem érdekel, és nem is érint, mert "Na és?!"...mert te teremtesz magad körül, és csak a saját gondolataid és érzéseid válthatnak belőled ki még több hasonló érzést és gondolatot...a saját világod te teremted... Igen ám, de megfékezni az első pillanatban a legegyszerűbb a negativitást...amikor még nem uralkodott el rajtunk, és nem vált uralkodó gondolatunkká... De mi van akkor ha már belekevereedtünk nyakig? Vajon akkor is használhat a "Na és?!"? Minden bizonnyal igen...Csak ebben az esetben már jóval több negatívumot kell semlegesítenünk... Meg akkor már az agyunk is jobban ellenáll neki, mivel ha már belekeveredtünk a negatív gondolatainkba és érzéseinkbe, akkor az már azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel kiveséztük a-tól z-ig az aktuális "sok gondot okozó problémánkat", ami azt jelenti, hogy valószínűleg még több negativitással ruháztuk fel mint amennyi valójában van, vagy egyáltalán nincs, és különféle elméleteket is gyártottunk arról hogy márpedig ez így van, és nem is lesz jobb, csak egyre rosszabb, ezért, meg ezért, meg ezért... És akkor észbe kapunk h hoppá, a "Na és?!"-vel esetleg semlegesíthetném ezeket a sok gondot okozó negatívumokat, mivel itt már rájövünk hogy nem is az éppen aktuális problémának vélt probléma a valódi probléma, hanem a hozzáállásunk...a minden szempontból negatívnak minősíthető hozzáállásunk, mivel éppen ezzel hívunk elő még több ehhez passzoló negatív dolgot az életünkbe... Igen, és akkor eme megvilágosodás után kellene azt mondani, hogy "Na és?!" De a berögzült gondolataink és érzéseink, amik már hosszú ideje magukba temettek minket, valószínű ezeregy ellenérvvel szolgálnak majd hogy miért NEM LEHET "Na és?!"-t mondani... Például, azzal az ellenérvvel, hogy ez a helyzet igenis ilyen, meg ilyen(közben lehet hogy feleannyira sem olyan), úgyhogy hogy mondhatnád azt hogy "Na és?!"... De itt neked kell "felhúzni a nadrágot", és azt mondani hogy igenis "Na és?!", mert ezeket a negatív gondolatokat és érzéseket én teremtettem, tehát módomban áll újakat teremteni ha ezek már nem tetszenek...és hogy igenis "Na és?!", mert ha az elején nem adom meg ezeknek a negatív gondolatoknak és érzéseknek a kezdő lökést, akkor valószínű hogy most egyáltalán nem ilyennek látnám a jelen helyzetemet amilyennek látom... Ez pedig nem mást jelent, mint hogy a jelenlegi helyzetem nem olyan amilyen, hanem olyan amilyennek látom...amilyennek én látom... És itt, ebben a pillanatban csődöt mond az elme minden olyan próbálkozása hogy NEM LEHET "Na és?!"-ezni, mert a helyzet igenis szörnyű...
Végezetül Epiktétosznak van egy nagyon ideillő mondása: "Az embereket nem maguk a dolgok zavarják, hanem a szemléletük, ahogy a dolgokat nézik." A legjobb tehát az ilyen negatív áradatokat még az elején megállítani azzal hogy "Na és?!", és akkor eleve esélyt sem adsz annak hogy elhatalmasodjon rajtad, még több negativitást vonzva ezzel az életedbe...hanem inkább ezzel rögtön pozitív előjelre váltasz, kaput nyitva ezzel a megannyi szépnek és jónak ami csak rád vár, mivel a hasonló a hasonlót vonzza...igaz ez a gondolatok szintjén, az anyagi és érzelmi világban egyaránt... Nos, "csak" ennyit szerettem volna e témában elmondani, ami most így "hopp hirtelen" eszembe jutott... Szép estét mindenkinek! :)



Persze,ez így van,közünk

Persze,ez így van,közünk nincs hozzá hogy mennyi önbizalma van a másiknak...és nem is kell hogy közünk legyen hozzá... Arra akartam ezzel rávilágítani, hogy sokféle ember van, és éppen ezért sokféleképpen kezelik a különböző helyzeteket, kritikákat...és ez mind mind önbizalomfüggő,mert a legnagyobb mértékben az önbizalomtól lesz mindenki az ami, boldog vagy boldogtalan, az önbizalomtól lát így vagy úgy dolgokat...éppen ezért nem lehet általánosítani...



Hmmm..

Azt gondolom, hogy inkább ott van a gubanc, hogy az ember másokat tisztán lát míg önmagára szemet se vet.

Értem ez alatt, amikor jönnek, hogy ilyenek az emberek, meg olyanok az emberek..
Mert itt van pl az akinek sok az önbizalma, fenn hordja az orrát és beképzelt, meg minden ilyesmi.. Na és???
Miért zavar ez engem??
Had legyen beképzelt, arrogáns meg fennhéjázó.. egészségére.

Inkább azt kellene látni, hogy az amit az emberekről gondolunk, azt valójában bennünk van és hogy ha nem szeretem valakiben a 'túlzott' önbizalmat, az valójában nem a másik 'hibája', hanem az én hozzáállásom az élethez és baromira hidegen hagyna, ha engem személy szerint nem érintene a dolog.

Különben nagyjából azt látom, hogy azt zavarja a 'túl' nagy önbizalom, akinek kevés van.
Akinek szintén 'túl' nagy az önbizalma, azt valahogy nem zavarja a másik 'túl' nagy önbizalma, mert számára természetes a 'túl' nagy önbizalom.. :)))



Ez nekem is tetszik.:)Mégis

Ez nekem is tetszik.:)Mégis úgy érzem van vele egy kis probléma...nem,nem is vele,inkább velünk emberekkel...mégpedig az,hogy minden az egészséges önbizalmunkon múlik...mert ha az megvan,csak akkor tudsz így tenni,semmibe venni,nevetni,vagy éppen reálisan látni,ha úgy kell, ha van benne igazság,még ha fáj is...viszont az én tapasztalataim azt mutatják,hogy az emberek nagyon kis hányada rendelkezik ezzel az egészséges önbizalommal,mert vagy túl sok van nekik belőle,vagy az ellenkezője,hogy éppen semmi... Márpedig ha túlteng vkiben az önbizalom,akkor az az illető hajlamos még azon is nevetni,amin nagyon nem kellene...vagy hajlamos azt az építő kritikát is semmibe venni,amiben igenis van igazság...mert "neki ne akarják már megmondani..."Az ellenpélda pedig a másik tábor,akiknek annyi önbizalmuk sincs mint egy halnak,és ők azok,akik nem tudnak különbséget tenni a között amiben van igazság,és a között amiben nincs...nem tudnak különbséget tenni az egyszerű rosszindulatoskodás és az esetleges építő kritika között...így egyértelmű hogy mindent komolyan és magukra vesznek,igaznak vélnek,ami persze csak még tovább húzza le őket a mélybe...Nem is tudom,ezért én azt mondom hogy mindenkinek először önmagát,az egészséges önbizalmát és önbecsülését kellene megtalálni,és aztán különbséget fog tudni tenni a között hogy mit kell komolyan venni,és mit kell elengedni a fülünk mellett... És ha vmit éppen úgy érez hogy komolyan kell vennie,attól még mondhat rá éppen Na és-t,és közben tehet róla hogy korrigáljon azon amin kell...de attól még Na és,mert annyira véresen komolyan azért nem kell venni semmit,hogy depresszióba és mély letargiába zuhanjunk miatta... x)



Ilyen jó dolgok vannak szó kincsünkben, és hajlamosak vagyunk a

feledésére.
Velem is pont ma történt egy "édes" apró eset, és nem voltam toppon, a Na és technika ügyben.



nekem is tetszik

az ember néha nem árt, ha magába néz



hi-hi:))

Ez jóó!:)



Olvastam egy jót a Na és?-ról..

"Ha valaki meg sért és a sértést méltósággal akarod elviselni, vedd semmibe.
Ha nem tudod semmibe venni, próbáld meg felülmúlni.
Ha nem tudod felülmúlni, nevess rajta.
Ha nem tudsz rajta nevetni, akkor valószínűleg van benne igazság."
(Russel Lynes)



Bizony,működik...

Igen,azt hiszem kreátor kimondtad a lényeget:"Az én teremtett világomban nem segítek felépíteni az ő házát!"Nem ám,mert ez az én világom,az én tapasztalataimmal,gondolataimmal,érzéseimmel,teremtéseimmel...és ha boldog akarok lenni akkor az én világomban inkább a saját házamat csinosítgatom,minthogy a máséban segédkezzek,ami minden bizonnyal hátráltatná a sajátom felépítését,sőt valószínűleg még az alapok is összedőlnének, ha elhanyagolnám...
Nettike,örülök hogy személyesen is megtapasztaltad hogy működik ez a dolog...a személyes tapasztalattól nincs nagyobb kincs,és motiváló erő,hogy "igenis érdemes ezzel foglalkozni!" :)
Szivecske,sok sikert hozzá,és személyes tapasztalatot! :)



zseniális

semmi olyan nincs ebben, amit bárki ne lenne képes megtenni! És alapjaiban változna meg az élete. És mégis mennyen töltik egész életüket azzal, hogy visszautasítják az őket ért támadásokat, hogy bizonygatják az igazukat olyanoknak, akik nem akarják azt elfogadni. Legyen az illető barát, vagy ellenség, kolléga, főnök, szülő, testvér, szomszéd...
még itt Titokfalván is látok embereket abba a hibába esni, hogy olyanokkal vitatkoznak, akik csak azért jöttek ide, hogy embereket kibillentsenek az egyensúlyukból. Na és? Az én teremtett világomban nem segítek felépíteni az ő házát!
Kössz Chloé



eset...:)

:D Épp tegnap történt egy ilyen "Na és?!"-es dolgom. Annyi jó dolgot vonzok be mostanában (kedvezmények, utazás, félárú éttermi vacsora), hogy miután 1-2 ilyen lehetőséget felhasználtuk a párommal, gondoltuk elvisszük a barátokat is.
Az a lényeg, hogy étterembe mentünk és amelyik asztalhoz a társaságunk le akart ülni, én igen kicsinek találtam. Mondtam is, hogy "Ez a hely kicsi lesz, itt nem fogunk elférni"
Erre, párom egyik barátja: "Hát igen, akinek nagy a segge...!" (ezt szó szerint idéztem:)
Erre én: "Na és?! Én szeretem!"
ő: "Az a lényeg, hogy a férjed szeresse:)"
én: "Hát igen, az sem egy utolsó szempont:))"- és nevettünk:D

Szóval bejön ez a módszer. És képzeld, ezután lesegítette a kabátom a drága barátunk, majd vacsi végeztével rohant is felsegíteni.....meglátogattunk egy másik helyet is az este és ott is ilyen kis úriember volt. Gondolom jóvá akarta tenni a rosszízű kis csipkelődését. De szeretem egyébként.:)))) Aranyos próbálkozás volt, hogy meddig mehet el.:)



Gakorolni ..

fogom.