thesecret.hu

Drága Játszótársak!

Előzményként csak utalnék egy linkkel a januári oldalra...ott megtalálhatjátok (akik csak most kukkantanak be ide), milyen könyvből írom a tanításokat és hogyan jó használni, értelmezni az olvasottakat:

http://www.thesecret.hu/node/10019#comment-116752

Kérésetekre belinkelem az előző havi játszótereket:)))))

http://www.thesecret.hu/napi-tanitasok-2010-majus_evelion
http://www.thesecret.hu/napi-tanitasok-2010-aprilis_evelion
http://www.thesecret.hu/napi-tanitasok-2010-marcius_evelion
http://www.thesecret.hu/node/10342
http://www.thesecret.hu/node/10019

Minden vágyatok így teljesüljön:)))))

Elérkezett a nyár első hónapja!!! Immár fél év el is telt, mióta közzé teszem Kurt Tepperwein napi tanításait! Nagyon gyorsan eltelt ez az idő...
Írónk erre a hónapra ezt gondolta fő témának: ÉRZELMEK

Június 30. Szerda

Ha a legkülönfélébb érzéseinket hagyjuk érvényesülni, azok az élet szivárványszíneivé válnak.

Az érzéseknek van mélységük és van magasságuk. Mindkettő érdekes. Aki csak kitörő jókedvre törekszik, az mániás, aki kizárólag a szomorúságot kedveli, az depresszív. Nem szabad megragadnunk sem a magasságnál, sem a mélységnél, hanem olyan értékes kincsnek kell tekintenünk az érzések széles skáláját, amely összeköt bennünket, embereket. Mindegy, hogy milyen nyelvet beszélünk, milyen a bőrünk színe, öregek vagyunk, vagy fiatalok, nők vagy férfiak, mindnyájunknak vannak érzései. Suzuki Roshi, zen mester mondja: "Minden ember szeret valamit - legyen az akár csak a tortilla."

Ma tudatosan akarom méltányolni azt, hogy vannak érzéseim és tiszteletben akarom tartani mind a magam, mind mások érzéseit.

Június 29. Kedd

Az agresszió népszerűtlenné teszi az embert, s önmaga és mások számára is nehezebbé teszi az életet. Ha rájövünk, hogy valójában mi az, ami ellenünkre van, addig kell változtatnunk magunkon és az életünkön, ameddig az kedvünkre valóvá nem válik.

Kétféle agresszió van: az egyik egészséges, a másik egészségtelen. A hétköznapi életben az "agresszió" szót olyan emberekkel összefüggésben használjuk, akik az élet (és embertársaik) ellen cselekszenek. Ez egészségtelen dolog. Ugyanakkor a szó eredeti jelentése (a latin eredetű gredere ige) pozitív töltésű: nekilát, pozitívan kezdeményez. A megoldást minden bizonnyal a következetes cselekvés jelenti - és az együttérzés is.

Ma tudatosan akarom átgondolni, hogy ki vagy mi tesz agresszívvá és hogy mire hívja fel a figyelmemet ez az agresszió.

Június 28. Hétfő

A harag nem változtatja meg a valóságot, mert ami miatt bosszúsak vagyunk, az nem változik meg, azt a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolja a mérgünk - tehát akár máris újrakezdhetjük a bosszankodást.

A bosszúság mindig a tudatlanságnak, valami nem ismerésének a jele. Fogjuk tehát vissza egy kis időre a haragunkat és próbáljunk ráérezni önmagunkra: az érzéseinkre, illetve az elvárásainkra. Néha, ha nem megy másképp, ki kell üvöltenünk magunkból az érzelmeinket. Ahogy tudatosabbá válunk, egyre inkább megtanuljuk kezelni a haragunkat, pontosabban szólva elkerülni a bosszankodást. Ha "szövetkezünk" önmagunkkal, megszerezzük azt a szükséges belátást, amely világosan megmutatja, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy kiiktassuk az életünkből a haragot, a bosszúságot.

Ma tudatosan visszafogom magamat, ha bosszúság ér, befele fordulok és kérem, hogy elnyerjem a szükséges tudást, belátást.

Június 27. Vasárnap

A világon semminek és senkinek nincs hatalma arra, hogy bosszantson. Erre csak is én vagyok az egyetlen, aki bármikor meg is tudja szüntetni ezt az állapotot - például MOST!

Ahogy azt a "bosszantja magát" kifejezés is mutatja, a bosszúság olyasvalami, amit magunknak okozunk. Gyakorlatilag bármi bosszantja az embert, ugyanakkor nem szükségszerű, hogy bosszankodjunk. Előfordul, hogy nem tesz rendet a gyerek, barátságtalan az eladó, vagy morcos a házastársunk - mindig és mindenütt "adódik lehetőség"arra, hogy bosszúsak legyünk. De ahelyett, hogy bánkódunk azon, hogy nem a kedvünk szerint alakulnak a dolgok, inkább arra kellene fordítanunk az erőnket és a szellemi kapacitásunkat, hogy egy olyan világot hozzunk létre, amilyenben élni szeretnénk. Ezt valósítjuk meg, amikor azt mondjuk magunknak és másoknak: "Én EZT ÍGY szeretném!"

Ma tudatosan szembenézek egy bosszantó dologgal, megkísérlem konstruktívan megváltoztatni azt, de ha nem sikerül, igyekszem pozitívan hozzáállni.

Június 26. Szombat

A bosszankodás olyan ostoba szokás, amely csak kárt okoz. Nem méltó a homo sapienshez.

A bosszankodás rossz szokása mélyen gyökerezik a génjeinkben, a harag ugyanis a még zabolátlan "harci és menekülési szindrómánkból" ered. Mérgelődés helyett tudatosan fogadjuk el a haragunkat, de ne fordítsuk magunk vagy mások ellen. Ehelyett inkább belső üzenetekkel pozitív irányban változtassuk meg az adott helyzetet, vagy - ha éppen dugóba kerülünk - lazításra használjuk ki azt. Ezt nevezzük intelligens viselkedésnek.

Ma tudatosan intelligensen fogok reagálni egy felmerülő bosszúságra.

Június 25. Péntek

A kisebbségi érzéstől az a felismerés segít megszabadulni, hogy senki sem kevésbé értékes a másiknál, mert mindenki része annak az Egy tudatnak és annak az Egy akaratnak, amely mindent létrehozott. Senki nem áll fölöttünk, de alattunk sem.

A kisebbségi érzés mindig annak a jele, hogy rossz mércét használunk. Mivel nem ismerjük az énünket és annak szándékát, versengünk másokkal, és azt tekintjük mérvadónak, amit az "előimádkozóink" (például a szüleink, tanáraink) szerint tudnunk kellene, illetve amilyennek őszerintük lennünk kellene. Ez kisebbségi érzést okozhat, vagy arrogáns nagyképűséghez vezethet a kevésbé jó adottságú embertárainkkal szemben. Ha a kisebbségi érzést együttérzésre váltjuk, nincsenek normák, mércék, nincs alacsonyabbrendűség.

Ma felhagyok azzal, hogy másokhoz hasonlítom magamat, ehelyett önmagamat akarom érezni, és azt akarom kifejezni, hogy én milyen vagyok.

Június 24. Csütörtök

Más a helyzet, ha nem bűntudatról, hanem tényleges bűnről van szó. Azt komolyan kell venni, mert akadályozza a későbbi sikereinket. A bűn ugyanis lehetetlenné teszi, hogy becsülni tudjuk önmagunkat és jól érezzük magunkat a bőrünkben. A bűnért fizetni kell, függetlenül attól, hogy mikor és miért történt.

A bűntudat és a bűn két különböző dolog. A bűntudat érzelem. A bűn sérti az emberi együttélés szabályait. Ha tagadjuk a bűneinket, akkor az egymással szembeni követeléseinket is tagadjuk. De ha, mint tudjuk, megfizetjük az adósságunkat, újra méltóvá válunk a bizalomra - saját magunk bizalmára is.

Ma mérleget készítek és megnézem, hogy van-e tartozásom valamelyik ismerősömmel szemben.

Június 23. Szerda

Senki sem járhatja ki az élet iskoláját anélkül, hogy hibát követne el. Butaság volna tehát, ha bűntudatot ébresztenénk magunkban, vagy ha hagynánk, hogy bűntudatot keltsenek bennünk. Akkor járunk el a legokosabban, ha tanulunk a hibáinkból, szükség esetén változtatunk a viselkedésünkön és a jövőben helyesebben cselekszünk.

A bűntudat arra hívja fel a figyelmünket, hogy a viselkedésünkben valami nem megfelelő. Attól azonban, hogy bűntudatot érzünk, vagy bűntudattól vezérelve cselekszünk, még nem szűnik meg az így előidézett diszharmónia. Csak pokollá tesszük a magunk és mások életét. Célszerűbb tehát, ha bűntudat helyett megbánást tanúsítunk. Így eljutunk annak belátásáig, hogy mi is csak emberek vagyunk, lassan megbékélünk a magunk és a mások gyengéivel és legközelebb igyekszünk helyesebben cselekedni.

Ma meg akarok szabadulni egy bűntudattól azáltal, hogy tudatosítom magamban a cselekedetemet, megbánom és szeretettel tanulok belőle.

Június 22. Kedd

Annak felismerésével szabadulhatunk meg a hamis bűntudattól, hogy nem követtünk el bűnt. Azáltal, hogy tudatosan törekszünk erre a felismerésre, s készek vagyunk ennek megfelelően viselkedni, feloldjuk a bűntudatunkat.

A bűnt németül = die Schuld. A szó kelta eredetű és a három sorsistennő egyikét, nevezetesen Skuld istennőt jelöli. Bűntudatot akkor érzünk, ha önfejűen cselekedtünk. Ha az önfejűségünket a sorsistennőnek és Istennek ajándékozzuk, s elfogadjuk önmagunkat és a tetteinket - vagyis megbocsátunk magunknak -, ismét összhangba kerülünk a törvénnyel, aminek mi, emberek, alá vagyunk rendelve, s ezzel elnyerjük sorsunk és az isteni erők védelmét.

Ma tudatosan megbocsátom vagy elfogadom az egyik cselekedetemet, annak tudatában, hogy Isten nem is ítélkezett fölötte.

Június 21. Hétfő

Amint megszüntetjük az "akarom" és a "tudom" közötti téves összefüggést, eltűnik a stressz - úgy, ahogy jött, magától és örökre.

A stressz mindig a mértéktelenségnek a jele. Nem tudjuk megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől és ez feszültséget okoz. Ha könyörtelenül törlünk a listánkról, vagy későbbre halasztunk minden olyan tennivalót, ami nem fontos - például a hosszadalmas telefonbeszélgetéseket és más hasonló "időfalókat" -, máris elkezdtük a racionalizálást. Így előbb érünk a fontos teendők végére és utána elegendő időnk marad a kevésbé fontos dolgokra is.

Ma tudatosan leleplezem az "időfalókat" és kijelölöm a prioritásokat.

Június 20. Vasárnap

Stressz alakulhat ki akkor, ha a rendelkezésünkre álló idő alatt több feladatot akarunk elvégezni, mint amennyi adott idő alatt teljesíthető. Ez lehetetlen, tehát meg sem szabad kísérelnünk.

A stresszt meg lehet szelídíteni, mint egy vadlovat. Minél hektikusabb a külvilág, annál több belső nyugalomra van szükség. A nyúlról és a sünről szóló mese arra tanít: "Lassan járj, tovább érsz." A lényeg az, hogy prioritásokat határozzunk meg és minden energiánkat a legfontosabb feladatra összpontosítsuk - így tudatosan hajtjuk végre egyik feladatot a másik után. Stresszel és kapkodással ugyanis nem jutunk gyorsabban előre, mint tudatos cselekvéssel.

Ma figyelmeztető jelnek fogom tekinteni a fellépő stresszt, s röviden befelé fordulok, hogy utána tudatosan létezhessek tovább.

Június 19. Szombat

A stresszt sohasem a körülmények okozzák, hanem azok helytelen kezelése.

Mindig olyankor keletkezik stressz, ha nem vagyunk összhangban a "most"-tal, ha "kizökkenünk a középpontunkból". Villámgyorsan végrehajtott cselekvés közben is érezhetjük, hogy a lelkünk belső lótuszülésben marad. Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, az kell, hogy ne veszítsük el a fejünket, ha az élet követelményeket támaszt velünk szemben. Mert ha elveszítjük, kizökkenünk. Ezért stresszhelyzetekben szálljunk egy pillanatra magunkba és emlékezzünk arra, kik vagyunk valójában, hogy ezt követően a középpontunkból kiindulva cselekedjünk.

Ma azt fogom gyakorolni, hogy gyorsan és helyesen cselekszem, miközben nem billenek ki a középpontomból.

Június 18. Péntek

Ha már nem támasztunk elvárásokat, végre nyitottá válunk az életre - az életre, amely olyan, amilyen.

Egyesek olyan mélyen merülnek bele a csalódásukba, hogy kezdik megtagadni maguktól az életet. Lássuk be, hogy MI vagyunk azok, akik csalatkoztunk és okuljunk a csalódásból anélkül, hogy előítéleteket szűrnénk le belőle, vagy megkeserednénk. Az életet és embertársaink viselkedését időnként rendkívül tökéletlennek érezzük, de ha nem támasztunk elvárásokat, akkor mégiscsak csodaszép az élet.

Ma átgondolom, hogy az életnek mely területén zárkóztam be egy csalódás miatt és megpróbálok óvatosan újból nyitni arrafelé.

Június 17. Csütörtök

Minden csalódás egy elvárás előz meg. Ha nem támasztunk elvárásokat, senki sem okozhat nekünk csalódást, sőt bosszantani, megsérteni és bántani sem tudnak.

Ha nyitottak vagyunk az életre, láthatjuk, hogy esze ágában sincs teljesíteni az elvárásainkat. Mégis az a feladatunk, hogy beszálljunk az életbe és minden tekintetben a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk. Akkor is, ha nem tudjuk, hogy mi jön ki belőle. Lehetnek persze céljaink, szándékaink és reményeink, de mindig emlékezzünk a következőkre: bárhogy tervezzük is, az élet úgyis másképp hozza. Ha az élet az elvárásaink szerint alakulna, nem tudnánk tanulni belőle.

Ma átgondolok egy csalódást, hogy megállapítsam, milyen tudat alatti elvárások alapozzák azt meg.

Június 16. Szerda

Minden alkalommal, amikor csalódunk, megszabadulunk egy tévedéstől és esélyt kapunk arra, hogy "értéksemlegesen" lássuk a dolgokat, olyannak, amilyenek valójában.

Általában (túlzottan) személyre szólónak vesszük a csalódásokat. Ilyenkor azt szoktuk mondani: "Csalódtam ebben az emberben!" Sőt: "Csalódtam az életben!" Ha a csalódásokat személyes sérelemnek tekintjük, elszigeteljük magunkat a világtól és embertársainktól. Haragszunk az életre vagy másokra. Pedig sokkal jobban tennénk, ha az élet vagy mások helyett önmagunkra mutatnánk, mondván: "Igen tévedtem!" Ebben az esetben helyesen látnánk a dolgokat.

Ma tudatosan felidézem életem egyik komoly csalódását és megkérdezem magamtól, hogy jó esetben mit tanulhatok belőle.

Június 15. Kedd

Minden depresszió elfojtás jele. Meg kell kérdeznünk magunktól: "Mit fojtunk el?"

Azok az emberek szenvednek depresszióban, akik nem élhetnek a saját énjük szerint. Ebben kívülről ránk kényszerített elvárások vagy belső meggyőződéseink akadályozhatnak meg. A depresszióból kivezető utat úgy találhatjuk meg, ha felszabadítjuk az építő energiáinkat. Vagyis: nem fojtjuk el tovább az igazi lényünket, hanem aszerint élünk, amilyenek vagyunk.

Ma tudatosan megnézem, hogy mely életterületeken tudok egy kicsit lazítani önmagam érdekében.

Június 14. Hétfő

A félelemnek van egy különös tulajdonsága: ha elfutunk előle, egyre nagyobb lesz, ha viszont elébe állunk és alaposan megszemléljük, akkor összezsugorodik.

Nem kell teljes egészében szembenézni azzal, amitől félünk. Már az a tény, hogy csak EGY KICSIT is hajlandók vagyunk dacolni a félelemmel, kapcsolatba hoz az ősbizalmunkkal - és az énünkkel. Ilyenkor gyakran megoldódik életünk egyik fő problémája is és amire vissza fogunk emlékezni, az az életöröm és az az érzés, hogy érdemes erősnek lenni.

Ma - gondolatban- olyan helyzetbe hozom magamat, amitől félek és - szintén gondolatban - elviselem és legyőzöm ezt a helyzetet.

Június 13. Vasárnap

A félelem megmutatja, ha szűk a tudatunk és hogy hol tudnánk azt tágítani.

Olykor el sem tudjuk képzelni, hogy az élet ilyen vagy olyan területén félelemmentesen mozogjunk. Ilyenkor segíthetnek a pozitív példák. Nézzünk meg például valakit, aki nemhogy félelmet nem érez, de talán még örömét is leli olyan élethelyzetekben, amelyekben mi szorongunk. Próbáljuk meg beleélni magunkat egy ilyen ember helyébe és rájövünk, hogy mitől/miben más ő, mint mi - talán tanulhatunk tőle.

Ma tudatosan egy pozitív példaképet állítok magam elé.

Június 12. Szombat

Minden FÉLELEM arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember hol nem "önmaga". Felszólít, hogy ocsúdjunk fel és ismét emlékezzünk, hogy kik vagyunk valójában.

Minden félelemnek üzenete van az ember számára. Ez az üzenet így szól: ahol félelmet érzünk, ott nem vagyunk "önmagunk". A félelem tehát fontos tájékoztatás arról, hogy mely életterületeken hiányzik még az énünk. Forduljunk tehát tudatosan a félelem felé és tanuljuk meg belőle, hogyan vihetjük be egyre jobban az énünket oda, ahol félelmet érzünk. Senki sem úgy jön a világra, hogy mindent tud: csak az számít, hogy igyekezzünk és pozitívan álljunk a dolgokhoz.

Ma szándékosan egy olyan életterületet veszek szemügyre, amelytől félek és hagyom, hogy áthatoljon rajta a tudatom.

Június 11. Péntek

Meg kell tanulnunk kapcsolatban maradni a felszínre jövő érzéseinkkel. Így akadálytalanul élhetnek bennünk és a "fogadócsatornánk"szabad és nyitott feléjük.

Rajtunk múlik, hogy milyen a kapcsolatunk az érzéseinkkel. Tulajdonképpen nem az a fontos, hogy milyen érzések élnek bennünk: szerelem, depresszió, harag vagy öröm, sokkal inkább az, hogy milyen viszonyt, milyen érzelmi kapcsolatot alakítunk ki azokkal. Ez a kapcsolat lehet durva vagy szelíd, rugalmas vagy merev, jóindulatú vagy megvető. Magunknak teszünk jót, ha arra törekszünk, hogy szeretetteljes kapcsolatban álljunk az érzéseinkkel.

Ma tudatosan arra fogok törekedni, hogy jó legyen a kapcsolatom az érzéseimmel.

Június 10. Csütörtök

Az érzések annak az állandóan változó érzékelésnek a részei, hogy élünk.

Az élet változást jelent. Változás nélkül nincs élet. Nem fagyaszthatjuk be be az érzéseinket azt remélve, hogy nem sérül emiatt az életképességünk. Érzelmeink befagyasztása helyett keressük magunkban a változatlant, azt, ami mindig volt és mindig is lesz és azonosuljunk vele. Ily módon könnyen elviselhetjük, sőt akár még élvezhetjük is, hogy változnak az érzéseink.

Ma nemcsak tudatosan akarok érezni, hanem - ha felébred bennem egy érzés - azt is megkérdezem magamtól, hogy valójában ki az, aki érez.

Június 9. Szerda

Az érzések olyanok, mint az időjárás, bizonyos ciklusoknak és állandó változásoknak vannak alárendelve. Egy óra, egy nap vagy egy hét alatt az érzelmek széles palettáját éljük át.

Az érzelmek olyanok, mint a hegyi patak, amelynek állandóan változik a folyása. Mi magunk pedig olyanok vagyunk, mint a kajakosok. Ha igyekszünk megkapaszkodni érzelmeink patakjának kanyarulataiban vagy szűkületeiben, megakadályozzuk, hogy a "folyásban" legyünk, hogy benne legyünk az élet áramlásában. Ebben az esetben hagyjuk, hogy bizonyos részeink visszafejlődjenek, egy ötéves gyermek tudati szintjén maradjanak, ahelyett hogy észlelnénk az érzelmi változásokat és ezáltal érzelmi tudatosságra tennénk szert.

Ma érzékelni akarom az érzelmeim változását, anélkül, hogy azonosulnék azzal.

Június 8. Kedd

Ha félelemből elfojtjuk az érzéseinket, lelki fájdalmat érzünk. Amennyiben hagyjuk, hogy felszínre jöjjenek az érzések és teljes mértékben elfogadjuk azokat, akkor intenzív - de nem fájdalmas - érzésben lesz részünk.

Az elfojtott érzések elszigetelődéshez, szélsőséges esetben a lélek megkeményedéséhez vezetnek. Pedig épp a lélek köti össze az embert a "nagy egésszel". Az érzéseinkre azért van szükség, mert végül is belőlük állítjuk elő azt a köteléket, amely "legbelül összetartja a világot".
Az elfojtott érzések ugyanúgy hatnak, mint a mérgezőhulladéktárolók: megterhelik az (érzelmi) életerőnket.

Ma - zene, vagy elmélkedés segítségével - tudatosan kapcsolatba lépek a lelkemmel és érezni akarom, hogy milyen érzések ébrednek bennem.

Június 7. Hétfő

Ha felszabadítjuk a múltból az elfojtott érzéseinket, sokkal több lesz az energiánk és az életerőnk. Meglepő látni, amint néhány perc alatt feloldódik egy harminc éven át elfojtott fájdalmas érzés. Ha újra átéljük azt az érzést, felszabadultság és belső béke lép a helyébe.

Gyermekkorunkban gyakran megbüntettek, ha kimutattuk az érzéseinket. Később, felnőttként, mi magunk szégyelltük kimutatni azokat, féltünk, hogy gyengének és kiszolgáltatottnak látszunk. Talán éretlenségnek érezzük, ha kifejezésre juttatjuk az érzelmeinket. Pedig meg lehet tanulni, hogy hogyan kell éretten kezelni a félelmet, a dühöt, a csalódást vagy a fájdalmat. Ehhez olyan közegre van szükség, amelyben nem kell büntetéstől tartani, ha kifejezzük az érzéseinket és olyan barátokra, akik elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk.

Ma megvizsgálom a barátaimat abból a szempontból, hogy képesek-e elfogadni valamennyi érzésemmel együtt.

Június 6. Vasárnap

Ha hagyjuk, hogy érvényesüljön egy adott érzés, gyorsan felszabadul az addig elfojtott energia és feloldódik az érzés. Ha végre felszínre kerül az adott érzés és teljesen kiéljük, akkor általában percek alatt eltűnik.

Werner Erhard, az EST-tréning (Erhard Seminars Training) megalapítója azt mondta egy alkalommal: "Amit elfojtunk, az megmarad, amit újra felelevenítünk, az eltűnik." Aligha akad olyan ember, amit ne kínoznának elfojtott érzések. Ez - sajnos - teljesen normális. Ám nem szabad ezzel lezárni a dolgot. Meg kell indítanunk az érzéseink áramlását, hogy szabadon áramolhasson az életünk.

Ma felkeltek magamban egy érzést, eltúlzom és eljátszom azt, mint egy színész a színpadon, azután elengedem.

Június 5. Szombat

Sokan azért vesznek részt az általam rendezett szemináriumokon, hogy elsajátítsák a "pozitív gondolkodást" , mert nem akarnak a negatív érzéseik fogságában vergődni. Nagyon csodálkoznak, amikor arra szólítom fel őket, hogy bátran adjanak hangot a negatív érzéseiknek.

Bár gondolkodni és érezni két különböző dolog, bennünk mégis együtt kell működnie a kettőnek. De nem úgy, hogy a gondolkodás elfojtsa vagy meghatározza az érzéseket, mert akkor az érzések már nem is nevezhetők érzéseknek. Akkor ugyanis az érzéseket kizárólag a gondolkodás szolgálatába állítanánk és az végzetes következményekkel járna. A gyengédség helyét gondolataink által vezérelt "mentalizált" érzések vennék át. Csak akkor élhetjük meg az érzelmi szabadságot, ha készek vagyunk egymástól elkülönítve kezelni a gondolkodást és az érzelmeket.

Ma tudatosítom magamban, hogy milyen értelmezést adok az érzéseimnek, hogy - megszabadulva az értelmezésektől - csak a puszta érzések maradjanak.

Június 4. Péntek

Ha bizonyos érzések - például a szomorúság vagy a düh - félelmet keltenek bennünk, már akkor meghúzzuk az érzelmi vészféket, amikor még csak ébredezni kezdenek. Nem akarjuk teljesen átélni őket, ezért megrekedünk félúton és sohasem tapasztaljuk meg azokat teljes valóságukban.

A legtöbb ember ellenállást tanúsít a kellemetlen érzésekkel szemben, ezért inkább elkerüli, megtagadja azokat. De ha vesszük a bátorságot, hogy tudatosan és mélyen merüljünk el az érzéseinkben - akár terápiás segítséggel -, akkor megtapasztaljuk azt a csodát, hogy egy korábban mégoly kellemetlen érzés is elviselhetővé válik. Annak is megvan a módszere, hogy akár saját magunkat is megemésszük és kiválasszuk - ehhez az kell, hogy utat engedjünk a folyamatnak, hogy elég türelmünk legyen és megtanuljunk tudatosan figyelni az érzéseinkre.

Ma egy ideig - mondjuk, tíz percig - tudatosan át akarok érezni egy általam eddig nem kedvelt érzést, majd elengedem.

Június 3. Csütörtök

Nincsenek negatív vagy pozitív érzések. Mi magunk adunk negatív vagy pozitív irányt az érzéseinknek azáltal, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk azokat. A terápiák során arra biztatom az embereket, hogy hagyják felszínre törni az elfojtott érzéseinket.

Az érzéseknek van egy különös tulajdonságuk: ha elfojtjuk vagy elutasítjuk őket, rosszindulatúvá válnak és ellenünk fordulnak. Ha viszont tudatosan elfogadjuk azokat, pozitívvá válnak. Így lesz a gyász fájdalmából a mélység szépsége, a düh hevéből vitális erő, a depresszió mélységéből teljes összhang az Egésszel, a fájdalomból jóindulatú együttérzés.

Ma az érzésvilágomhoz, bensőmhöz fordulok, hogy megtudjam, melyik az az érzés, amelyet esetleg elutasítok, hogy azután szeretetteljesen elfogadjam.

Június 2. Szerda

Ha elfojtjuk az érzéseinket és elszakadunk tőlük, nem tudunk érintkezésbe kerülni a bensőnkben lévő világegyetemmel.

Senkinek sem jut eszébe azt mondani, hogy "elfogadom a testemet, a bal lábam kivételével". Ha így tennénk, járni sem tudnánk rendesen. Ugyanez a helyzet az érzéseinkkel is. El kell fogadnunk őket, különben hiányzik belőlünk valami értékes. Ez azonban nem azt jelenti, hogy féktelenül ki kellene élni az érzéseinket, csak azt, hogy hagyjuk, hogy létezzenek. Az érzések ugyanis nagyon fontos dolgokat mondanak el rólunk magunkról. Ha elfogadjuk az érzéseinket, még a kellemetleneket is, az értékeinket is birtokba tudjuk venni.

Ma megvizsgálom az érzéseimet, hogy megtudjam, most milyen érzéseket táplálok.

Június 1. Kedd

Az egyik leggyakoribb probléma, amivel munkám során találkozom, az, hogy nagyon sok ember elveszítette a kapcsolatot az érzelemvilágával.

Az érzelmek révén értékes kapcsolat áll fenn belső és külső világunk között. Sajnos azonban hozzászoktunk, hogy az érzelmeket is "fogyasszuk", ahelyett, hogy érző lényekként élnénk ebben a világban. Ennek oka nemritkán az attól való félelem, hogy "negatív érzelmeket" éljünk meg. Nem tudjuk ezeket kezelni, hiszen erre senki sem tanítja meg az embert. De ha merjük vállalni, hogy tudatosan érezzük azt, amit érzünk, maga az érzés fogja megmutatni az utat.

Ma tudatosítom magamban az érzéseimet és felteszem magamnak a kérdést: "hogy mennek a dolgaim, hogy érzem ma magam?"