thesecret.hu - a vonzás törvénye

Rájöttem ördögi folyamat az írás; soha nem lehet abbahagyni, mondván na ezzel a mostani blog bejegyzéssel megfogtam a lényeget, tova kell haladni mert nem egy írás létrehozása a cél hanem nézetünk szétkürtölése abban az emberi közegben ahol úgy érezzük szétbont és gyümölcsöz gondolataink döntő része. Így hát nem is lehet más feladat mint az írás. Mint ahogy valamelyik nap énekelni kezdtem és felismertem hogy butaság előre eltervezni a dallamot a lényeget, hanem csak úgy hagytam had szóljon. Mintha lélegeznél, azt is hiába válogatod meg ha csak annyi dolgod van hogy lélegezzél. Ja.

Mivel folytasd? Ha már elkezdted utána nem kell nézned. Mintha medencében elrúgnánk magunkat a hűvös medence faltól, utána egész pontosan: csak lebegünk. De még senkinek nem kellett magyaráznia miért fog beszédbe ha például egy tanítóról, lelkeket gyógyítóról van is szó. Így ezt a mostanit is úgy kezdem el hogy nem figyelem hogy megmagyarázza önmagát. Írok tovább és egyetlen valamire való téma jut eszembe; a víz. Rengeteget gondolok a vízre, vagy csak érzem ... mintha benne lebegnék, vagy mintha felém magasodna. Azt imádom amikor felettem tornyosul engem elrejt a porban. Szeretek csak halakkal és áramlatokkal találkozni. Az emberek olyan idegenek. Olyan mintha egyetlen otthont sem ismerne ... az ember. Csak idegenként jár, kövekként szakítják át a faunát. Eleresztett vad otthontalan farkas csak tör pusztít.

Annyi jelző van az égre, földre: ismeretlen nyelveken becézik több tízezren
Mi mégsem helyezzük se tekintetünk elé sem beszédeinkben nem figyelgetünk a Napra
Halakra az ágakra ...

Pedig megtehetnénk, felfigyelhetnék kavicsok kiúttalan magányára,
kérdezhetnénk a hajnalt, őzekről és galamb odúkról

De magunkat is megkérdezhetnénk; ismerünk e más neveket az égre mint az ég, a vízre mint a föveny ... fára mint a tengerben álló
Igen ezt is könnyen megtehetjük hogy magunkat egy szinttel arrébb felejtve az ottani szelet elképzeljük: ami egyik patakban kavicson átbukó vízsodrás az másutt domb hajlataiban döngetve vonuló magasba perdülő szél torony. Vonuló sirály; plankton beláthatatlan hullámzása az ég kékjét oldó víz belsejében.

És bizony ismerünk e lelki neveket

návié: zuhatag