Önbecsülés és egyebek

önbecsülésNap mint nap olvasgatom az írásokat itt az oldalon, és egyre többen beszélnek a nők önbecsüléséről. Vagyis annak teljes hiányáról. Ma például unique cikke nyomán jutott eszembe pár gondolat, amit szeretnék megosztani Veletek, hátha valaki hasznát veszi, vagy továbbgondolja.

Nagy igazság, hogy míg önmagunkat nem becsüljük, addig mások sem fognak becsülni minket. De a legtöbben nem teszik hozzá, hogy az önmagunk iránti érzéseinket mindig a szívünk legmélyén kell keresni, és nem könnyű munka rájuk találni.

Sokaknak meggyőződésük, hogy ők bizony igenis becsülik magukat, ám ez a meggyőződés legtöbbször tévesnek bizonyul, legbelül koránt sem az az érzés dolgozik bennünk, amit hiszünk.

A lényeg:
Nemrégiben üresen maradt egy ház itt az utcánkban. Apró kis házikó, vagy 100 éves, úgy tíz évvel ezelőttig egy nagycsalád lakta, s bár anyagi lehetőségeiben nem volt túlságosan eleresztve, foldozgatták a házat, ahogy tudták, azért az állta a sarat, az otthonuk volt. Amikor sikerült másikat építeniük, egy idős ember vette meg a házat. Soha, egy fillért sem költött rá, a ház azonban állt. Látszott, hogy nem milliomos a gazda, mégis helyre kis épület volt.
Az öregember meghalt, s rá két évre a ház szó szerint összedőlt. Láttatok már gazdátlanul hagyott házat, otthont? Láttátok, milyen szélsebesen rommá lesz, miután elhagyja az ember?
Vajon miért?
Mi csaknem húsz éve lakunk a házunkban. Költeni rá sokat nemigen tudtam soha, mindig csak tűzoltásszerűen. A tetőhöz például a húsz év alatt egyszer sem nyúltunk, és míg a viharok több háznak is levitték a cserepeit, széldeszkáját, a miénk kifogástalan.
Szóval csak azért mondom el mindezt, mert az ilyen történések, és a nyomukban feltoluló gondolatok győztek meg engem a mentális szennyezés létéről, és óriási veszélyeiről.

A lakott házat a benne lakók szeretete, figyelme óvja, és még millió érzés, ami velük összeköti. A lakatlan ház ezek hiányában dől össze, más – racionálisabb – magyarázat még azok kedvéért sem létezik, akik nem hisznek a gondolatok, érzések erejében. Hisz az általam megfigyelt házakra addig sem lett komolyabb összeg költve, míg laktak benne, vagyis nem mondhatjuk, hogy persze, mert a lakottakat fenntartották a lakók.

Sokat olvashatunk már arról is, hogy Földünket valójában nem az emberi civilizáció léte teszi tönkre. Nem a gyárak, s a többi fizikai szennyezés pusztítja, és koszolja a vizeket, a légkört.
Hanem mi?
A mentális szennyezés.
Azok a gondolatok, hit, meggyőződés, amivel viseltetünk Földanya iránt. Erről beszél – többek közt -, a Mi a csudát tudunk a világról című film is.

Aki egy kicsit is jártas őstörténetben, hagyományokban, szokásokban, az tudja, hogy eleink tökéletesen ismerték a Világegyetemet. Olyannyira, hogy életükben az „Amint a Mennyben, azonképpen itt a Földön is” szerves részt képezett. Igyekeztek megfigyelni a Világegyetem törvényszerűségeit, és hasznosítani azt mindennapjaikban.

Tudták jól, hogy női és férfi energiák egymást kiegészítik, egyik sem létezhet a másik nélkül. A kétféle energia mindenben jelen van, de egyikük mindig meghatározóbb. A Föld például a hagyomány szerint NŐ, és ha végiggondoljuk, mi más lehetne, hisz befogadja a magot, ami benne kihajt, és gyümölcsöt terem. A Föld gondoskodik gyermekeiről, enni ad nekik, hisz bárki beláthatja, ha nincs termés, nincs semmi, s még a véres verítékkel megkeresett milliók sem segíthetnek ezen.

Igen ám!
De mivel az Univerzum összes, egyforma energiája valójában ugyanaz az energia, egymástól elválaszthatatlan, és egymással állandó kölcsönhatásban áll, gondolkodjunk el valamin!

Azok a nők és férfiak, akik nem viseltetnek kellő alázattal, tisztelettel, hálával a női energiák, a női energia egyes megnyilvánulásai iránt, vajon mit tesznek Földanyával?

Ősrégi korok istenként tisztelték a Földet, az Asszonyt – vagyis a női energiát. Ma ezt a szokásrendszert termékenységi vallásnak nevezzük, és millió tévhit kapcsolódik hozzá. Lényege aligha nem az a felismerés lehetett, hogy amit nem értékelnek, nem tisztelnek, amiért nem adnak hálát, az – mindezek hiányában - elsorvad.

Ma a férfi minőségű energiát istenítjük, immár évezredek óta. Ezért ez az energiaminőség olyan szinten felerősödött, hogy szó szerint letarolja a Földet. Kiégeti, elsivatagosítja, és ne fogjunk mindent a Napra, mert nem az ő hibája. Mi magunk vagyunk azok, akik a támadó, agresszív férfienergia bűvöletében élünk, s ezzel mentálisan szennyezzük – szép lassan elpusztítjuk - a Földet. Lehet vitatkozni a vallásokról, de gondoljuk végig. A dogmák szerint Isten férfi, az a nő, aki valamicskét is méltó a tiszteletre, szűz, az a férfi, aki méltó a tiszteletre, pap, és nincs családja. Szerintetek mennyire összeegyeztethetőek ezek az alapelvek az ÉLETTEL?

Mindezekkel szemben, párezer éve a sumérek még kiközösítették azt, akinek nem volt gyermeke, és az a férfi, akinek nem volt felesége, sosem volt megbecsült tagja a társadalomnak.

Tehát, Hölgyeim!
Elgondolkodtatok-e már azon, hogy egyek vagytok Földanyával? Hogy amit éreztek, érzi Ő is? Hogy amit tesztek, úgy tesz Ő is? Hogy amennyire magatokat értékelitek, annyira értékelitek Őt is?

Uraim?
A kérdés egyik részről ugyanez, hisz nektek is van egy női oldalatok. Mennyire tudjátok tisztelni a női energiát önmagatokban? És mennyire tudjátok édesanyátokban, párotokban, egyszóval a nőkben? Mert épp annyi tisztelettel adóztok Földanya iránt is.

Hogy ez miért fontos?
Nos, mert a női szerepek nem attól női szerepek, hogy mi emberek kitaláltuk, és szokásba hoztuk, ó dehogy! Egész másról van itt szó.

Amit az asszonyok tesznek, azzal mintegy szimbolizálják a Földet, de nem csupán szimbolizálják, hanem mentális energiákkal stimulálják is. Hatás és visszahatás, emlékeztek? Az anya kihordja, megszüli a magzatot, elkészíti étkét, elébe teszi, ha kell, meg is eteti. Óvja, védi, gondozza.

Mindez a szerep FÖLD-EMBER viszonylatban nézve már nem is olyan lebecsülendő. Az ember a Föld gyermeke.

És most a legfontosabb kérdések:
Hálát adtunk-e valaha az életért édesanyánknak?
Hálát adtunk-e a gondoskodásért?
Hálát adtunk-e, amiért óvott, vigyázott ránk?
Hálát adtunk-e az otthonért, amit kialakított körülöttünk?
Hálát adtunk-e az ételért, amit elkészített és elénk tett?
Hálával gondolunk-e rá azóta is?
Milyen gondolatok törnek elő bennünk, amikor látunk egy áldott állapotban lévő asszony? Netán olyasmik, hogy nézd a marhát, képes gyereket szülni, van ennek esze? Mert igen gyakori, hogy így érzünk – sajnos, főleg ha sokadik gyermekről van szó.
Mit gondolunk arról az asszonyról, akinek meggyőződése, hogy neki élethivatása otthon tenni-venni, a gyermekeit gondozni, a párjáról gondoskodni?

Melyik asszonyt tiszteljük jobban? Aki fészket rak, otthont teremt, amit tisztán tart, s amiben gyermekeket nevel, ahol hatalmas gonddal és szeretettel készíti a család reggelijét, ebédjét, vacsoráját, vagy azt, aki hajnalban bedobja a gyermekeit a bölcsibe, oviba, egész nap rájuk sem gondol, este holtfáradtan hazacitálja őket, és sebtében összecsap valami gyors kaját, közben türelmetlen, és ingerlékeny, mert a fáradtságtól nem is lát, és alig várja, hogy a lurkók ágyba kerüljenek, hogy legyen némi nyugta? Tegyétek a szívetekre a kezeteket! Az utóbbit, ugye??

Hölgyeim?
Meddig tudnátok úgy élni, hogy „csak” édesanyák, feleségek vagytok? Értékelnétek önmagatokat, ha „csak” ennyi lenne a dolgotok? (Sokat hallottam asszonyoktól, hogy megőrülnek otthon egész nap, akkor már inkább a munkahely, és különben is kell a pénz, meg hát nehogy már apuci azt higgye, hogy egyedül ő tud pénzt keresni, majd én megmutatom! És a végén kiderül, hogy még mi nők sem érezzük teljes értékű embernek önmagunkat, ha „csak” nők, anyák, feleségek vagyunk. Bizonyítani akarunk, s aki bizonyítani akar, az nyilván alábecsüli önmagát. Őszinte választ adjatok, legalább önmagatoknak!)

Uraim?
Meddig viselnétek el, hogy egyedül ti kerestek pénzt, az asszony pedig „csak” a családdal” törődik? Munka ez vajon? Érdemel vajon megbecsülést, tiszteletet, hálát egy édesanya, egy családanya, aki azért él, hogy ellássa a családját minden földi jóval? (Sokat hallgattam férfiaktól, hogy mindez nem munka, az asszonyok semmit sem csinálnak, bezzeg ők beleszakadnak a pénzkeresésbe, és különben sem lehet egyedül eltartani egy családot. Ez az általános hozzáállás. Őszinte választ adjatok, legalább önmagatoknak!)

Nos, hát Földanya is úgy tesz velünk, ahogy mi anyák a gyermekeinkkel, az édesanyánkkal, és főleg önmagunkkal.
Ha hajnalban eszébe is jutunk, egész nap nem gondol ránk, este pedig elénk dob valamit, mindegy mit, és többé nincs ránk gondja, mert fáradt, kimerült, és végtelenül dühös – gondoljunk csak viharokra, árvizekre, földrengésekre, szökőárakra. Magányos, szomorú, elhanyagolt, csalódott. Legfőbb gondja a „pénzkereset”, akár az asszonyoknak, s emiatt nincs ideje, és energiája arra, amire szánták. Lehet, hogy jobbszeretne megszabadulni tőlünk, hálátlanoktól. Rosszabb esetben az élettől is. Semmirekellőnek, haszontalannak érzi magát, hisz Ő „csak” egy édesanya, de akinek soha, senki nem ad hálát, akit senki sem becsül, s nem tisztel. Epekedik a férfi szerelméért – meg is kapja, perzselő napsütés formájában -, ám valójában önmagát nem becsüli, és nem szereti – s talán már a gyermekeit sem tudja úgy szeretni, ahogyan kéne, hogy minden rendben legyen a világban. Hogyan várhatjuk Tőle, hogy ragyogjon, virágozzék, és elegendő ételt tegyen elénk?

Gondoljátok végig!
Ha ugyanaz az energia ugyanarra az energiára gyakorol hatást, akkor mindaz, amit fent felvetettem, nyilvánvaló. Ha valamit is irányíthatunk a világon, akkor az a saját energiánk lehet, vagyis a saját érzéseink. Tehát az asszonyok mindegyike arra hivatott, hogy Földanyát olyanná tegye, amilyen ő maga. De milyen ő maga?

Míg túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítunk a férfias energiáknak, és lebecsüljük a nőit – és ez mindenkire, kivétel nélkül igaz – mentálisan szennyezzük a Földet, a Világegyetemet.
Ez az EMBER felelőssége.

Mi emberek vagyunk az egyetlen lény közel s távol, akik érzésekkel, gondolatokkal, és tudattal rendelkeznek. Földanya reagál ránk – és nem csak Ő -, s hogy miképpen, az egyedül rajtunk áll. Ahogy mi állunk más nőkhöz, anyánkhoz, szüleinkhez, és gyermekeinkhez, párjainkhoz, és persze nem utolsó sorban önmagunkhoz, pontosan úgy viszonyul hozzánk a Föld, a Nap – és az Élet.

A férfiakban például mostanra teljesen elnyomtuk a női energiát – egy férfi nem sír, és a többi marhasággal. Mi több, mostanra a nők sem nők, hisz tökéletesen úgy viselkednek, mint a férfiak, s azt mondják, ez a túlélés feltétele.

Pedig a túlélés feltétele a Föld egyensúlyba hozása, a női és férfi energiák egyensúlya. Talán újra kéne értékelnünk magunkban, és a társadalmakban a női és férfi szerepek jelentőségét. Nem azért, mert be lennénk skatulyázva, ó nem! Hanem mert ez az élet rendje. A pillangó sem akar sas lenni – nem is ő bontotta meg a Világ egyensúlyát, hanem mi.
Persze mindennek csak akkor van értelme, ha a gyermekeink, a párunk, s önmagunk részéről is kellő megbecsülést, hálát, tiszteletet kapunk cserébe, és adunk is – mert a megbecsülés, a tisztelet, a hála mindenkinek kijár. A lényeg, hogy MINDENKINEK EGYFORMÁN!

Egyre több az úgynevezett viselkedészavaros gyermek. Mostanra nagy gondot jelentenek mind a bölcsődei, óvodai ellátásban, mind az iskolákban. Vajon mi lehet ennek az oka?

A következő cikkben erről lesz szó.

Hozzászólások



Köszönöm, és viszont

Köszönöm, és viszont kívánom!:)
Egyébként, ha már itt tartunk (elkeseredés), sose felejtsd el, hogy te mennyivel szélesebb spektrumon látod a világot, az embereket. Ez már nagy szó, s ezzel néha nem árt ismét szembesíteni magadat, ha nagyon elkenődnél, mint meleg nyári napon a túl sok smink.:)
Hiszen sokkal jobb úgy élni, hogy valaminek/valakinek, a világnak nem csak a sötét oldalát látod, hanem a naposat is. Ellátsz a szépséges és reményt keltő részekig. A folyamat gyakorlati értelemben itt kezdődik!



Kedves Zsul! Néha, amikor

Kedves Zsul!

Néha, amikor elkeseredem kicsit a Világ miatt, annak milyensége okán, azzal vigasztalom magam én is, hogy most épp ezért vagyunk itt. Változtatni. Nagyon remélem, hogy tényleg jó irányba haladunk:)
Jó munkát, sok sikert kívánok Neked, és mindenkinek:)



a lehetséges megoldás

A lehetséges megoldás felvillantására idézek az előbb leírt szövegemből:
"Ha elindult egy hatalom, nőtt, nőtt, nőtt, aztán valamilyen probléma miatt széthullott. De aztán újra megszületett, hiszen a tudatállapot nem változott, ha úgy tetszik a föld ugyanúgy alkalmas volt a hatalom kicsíráztatására, így ismét jött egy, amely megint nőtt, nőtt, majd elpusztult, aztán elölről az egész folyamat."

Szerintem ez rávilágít arra, hogy mit tartok megoldásnak. Tehát, végkövetkeztetés: minden rendben halad a megfelelő úton.:)



Hűűű! Ez gyönyörű

Hűűű! Ez gyönyörű eszmefuttatás volt, kedves Zsul, le a kalappal!
Egyetlen kérdésem van:
Szerinted mi a megoldás minderre?



Ismét szia Keisla!:)

Nem muszáj, hogy cikk legyen belőle. Itt is leírhatom.
Röviden valahogy így:
A jelenlegi túlságosan ego, elme, férfienergia orientált világunk rengeteg tünetet produkál. Példának okáért a környezetszennyezés, a folyton "rakoncátlankodó" kapcsolatok, vagy az, hogy "izgágák" az emberek, és nehezen találják meg a belső békéjüket, stb. stb. A sok tünet közül az egyik a hatalomvágy. A hatalom, amely teljes ellenőrzésen, birtokláson alapszik, és persze mindig kapcsolódik hozzá valamilyen ideológiai elmélet, amit az aktuális hatalmat gyakorlók vallanak, hogy megmagyarázzák miért van úgy rend a világban, hogy "ők vannak a tetején".
A világtörténelemben rengetegszer fordult elő ilyen hatalomépítés. Innen lehet tudni, hogy ezt a jelenséget, tünetet az emberiség régóta cipeli magával. Minden birodalmi, hatalmi építkezés totális akart lenni méretekben, és persze rabszolgatartáson, kizsákmányoláson alapult. Ez mindegyikben közös. Ha elindult egy hatalom, nőtt, nőtt, nőtt, aztán valamilyen probléma miatt széthullott. De aztán újra megszületett, hiszen a tudatállapot nem változott, ha úgy tetszik a föld ugyanúgy alkalmas volt a hatalom kicsíráztatására, így ismét jött egy, amely megint nőtt, nőtt, majd elpusztult, aztán elölről az egész folyamat. Az újdonság a jenlegi világunkban talán az, hogy a "legújabb" hatalom egy kicsit rejtve akar maradni. Nem akar bemutatkozni, hogy "Szia én vagyok a hatalom, és én most elveszem ami nekem jár, és te engem imádsz és csak nekem szolgálsz". Így azt a mechanizmust, amivel végzi a kizsákmányolást, elrejti. Úgy teszi ezt, hogy ezen folyamatokat elnevezi KÖZGAZDASÁGTAN-nak. Természetesen ha messzebbről nézzük a folyamatokat, akkor ehhez még hozzátársul a POLITIKA, és JOG. Ezzel a három varázsszóval elrejthetők azok a folyamatok, amiket ha valaki leír, akkor általában összeesküvés elmélet-szövőnek nevezik.
Most lássuk szorosabbról magát a kapcsolatot:
Anélkül, hogy komolyabban belemennék közgazdaságtani fejtegetésekbe, a lényeg, hogy a pénz, pénzbe kerül. Így az állam azzal a problémával találja magát szembe, hogy ha elfogadja (és persze valamilyen "fura oknál fogva" mindig elfogadja) a jelenlegi feltételeket, játékszabályokat, s így akar - röviden szólva - az emberek életéhez szükséges OPTIMÁLIS pénzmennyiséget létrehozni, akkor azért lesz kevés pénz a gazdaságban. Mert ugye, ahogy írtam a pénz pénzbe kerül, tehát sok pénz sok pénzbe kerül. Tehát oda jut, hogy pénzszűkét hoz létre. Az emberek fuldokolni fognak a pénzhiánytól. Ok, ha viszont a másik úttal próbálkozik meg, hogy kíméletes akar lenni, és kevesebb pénzt "hívat elő" a neki előírt lehetőségek segítségével, akkor meg azért lesz pénzszűke. Bármelyik olyan utat választja, amit a "közgazdaságtani szakma" megenged neki, mindig ugyanide lyukad ki. S most következzék az emberek szemszögéből a folyamat: az alaphelyzet ugyanez: a pénzhez pénz kell, mert pénzbe kerül a pénz. Így ha te bármilyen termelői munkát elvégzel (s itt kapcsolódunk a természethez), akkor neked fokoznod kell a termelést. Miért? Azért, mert:
-még több termék---- több pénz
-több pénz---- több adósság
-több adósság--- megint növeled a termelést, hogy több terméked legyen, de a több termék és több eladás még több pénzt szükségeltet, ami még több pénzbe fog kerülni
stb. stb. Egy öngerjesztő kör jön létre, amiből csak a pénz az ami egy emberi elképzelés, találmány, mely matematikailag leírható így: pozitív végtelen szám. Az adósság, ami neked persze minusz, valahol bevétel, tehát plusz. Ezért azt is pozitív végtelen számnak tekinthetjük elméletileg. Azonban a termelést NEM fokozhatod a végletekig, vagy ha igen, akkor ilyen mértékű környezetszennyezést fog eredményezni, mint amit látsz a világban.
És, hogy ne csak nagyban gondolkodjunk, hanem kicsiben:
Náncsi néni almát termeszt a kertben: a természet végtelen, de véges szakaszokban adagolva szüretelhető le az alma. Meg van ennek a maga rendje. Így ennek a rendnek a szakaszait nem feszítheted szét. Hiába lesz az adósságod egyre növekvő, van egy szint, amitől kezdve nem fokozhatod a gyümölcsösöd termelési szintjét. Az árakat nem emelheted a végtelenségig, továbbá a saját fizikai erődet, vagy a munkaerőd, ha van olyan, az ő emberi erejét sem lehet a végtelenségig növelni. Ezek tehát véges paraméterek. (Persze egyből bejön a képbe a csodás génmanipulált alma.... majd biztos úgy fogják reklámozni: Lekörözzük a természetet!)
Remélem érthető voltam, s bízom benne, hogy ha van kérdésed, bátorkodsz feltenni.:)



Köszönöm, kedves Zsul, és

Köszönöm, kedves Zsul, és viszont kívánom:)
Siess azzal a cikkel, igen érdekesnek ígérkezik:)



Kedves Keisla!

Kívánom Neked, hogy legyen alkalmad Rá. Ezzel persze magamnak is jót kívántam.:)
Szerintem nagyon igazad van. Egy másik példát hozva erre a kapcsolatra: a rákos sejt viselkedéséhez hasonlító pusztító hatalomvágy is mentális szenny, márpedig a hatalom és a környezetszennyezés között van egy jól látható logikai kapcsolat, amelyet lehet egyszer le is írok ide.:)



Kedves Zsul. köszönöm az

Kedves Zsul. köszönöm az értékes kiegészítést:) Természetesen igaz, hogy a gyárak szennyezik a környezetet, de véleményem szerint mindez eszköz csupán a teremtő emberi elme számára. Tehát amint a mentális szennyezésnek vége, eltűnnek a gyárkémények is, megoldódik a fizikai szennyezés gondja. Én így hiszem, és talán egyszer lesz alkalmam megfigyelni, mennyire volt igazam:)



két dolog

Az energia szintjén igaz ez a mentális, gondolati szennyezés, de ettől még igen is igaz, hogy a gyárak, szennyező anyagok, stb., stb. Az, hogy a Föld nem pusztult el egy "csoda" következménye... pedig olyan sokszorosan szennyezzük és olyan régóta, természetesen feleslegen.

A másik:
ha már ilyen szép részletesen leírtad ezeket az összefüggéseket, ráadásul ilyen szépen, nekem csak eszembe jutott a női és férfi energiák alaptulajdonságai... Természetesen mind a nőnek mind a férfinak az egyensúly kialakítására érdemes törekedni.
NŐ: befogadó, tápláló, elengedő
FÉRFI: kiáradó, megvalósító, védelmező



Keisla... beláttam ezt azt...

Keisla... beláttam ezt azt... igyekszem :) köszi



Kedves Szabox!:) Aranyos volt

Kedves Szabox!:)

Aranyos volt a megjegyzésed, megnevettettél, és igyekeztem én is mosolyt fakasztani az arcodra - cserébe. Úgyhogy most már nevess egy kicsit, a kedvemért, a fejcsóválás helyett!:DDD Köszönöm:)



Kedves Muyo!:)A sírás

Kedves Muyo!:)

A sírás szerintem nagyon is emberi dolog, és ha a férfiaknak nem lenne szabad, akkor nyilván nem is lenne könnyzacskójuk. Igenis sírhat bárki, akinek jólesik.
Az önbecsülés pedig...
Hát igen!
Amit lenézünk, leszólunk másokban - na azt nem birjuk sajátmagunkban elviselni. Ha valaki elítélünk, azzal automatikusan olyan helyezeteket teremtünk magunk köré, ami ellenkezője annak, mint amibe az általunk eléítélt ember került. Ez jó cikornyás lett, úgyhogy mondok egy példát. Ha megvetjük azt az asszonyt, aki "csak" anya, akkor valószínűleg nekünk kifulladásig dolgozni és pénzt keresni kell majd, hisz az önbecsülésünk - vagyis inkább az egonk, a képzelt énünk - ettől nyugodt. Azt érezheti, hogy ő igenis különb annál a másiknál. És erre millió példa hozható fel.
Férfiak esetében például, amelyik megveti könnyező társát, az titkon rettentően szeretne egy alapos sírással megszabadulni a feszültségtől, de nem engedi meg magának, mert azt tanulta, hogy ettől menten elveszti férfiasságát. Ugyanakkor különb férfinek érzi magát annál a másiknál.
Helyes irány, ha figyeljünk az érzéseinket, és idejében fülön csípjük magunkat, még mielőtt ítélkeznénk mások felett - bármiért. Aztán nézzünk alaposan magunkba, mi okon, milyen tévhit, meggyőződés alapján ítéljük el azt a másik embert. Sok igazságra bukkanhatunk ezen a módon, önmagunkkal kapcsolatban.
Legtöbb ember ezért nem boldogul anyagilag.
De ez már egy másik téma:)))



Keisla, Keisla... nincs mit!

Keisla, Keisla... nincs mit! :D :D :D :D :P



Igen ezek a NŐI/FÉRFI

Igen ezek a NŐI/FÉRFI szerepek érdekesek :D
azért igy belegondolva tényleg nagyok kevés ember van akki igazán tudja becsülni és szeretni magát őszintén és aki ki is tudja nyilvánítani /mutatni az érzéseit :)
Én most kezdetem erre az utra lépni hogy igazán kimutassam az érzéseimet.
Én fiu vagyok és szoktam sírni mikro ugy adódik :) néha vannak igen pilanataok de ez nem szégyen sztem épp hogy erősít :)



Kedves

Kedves Szabox!:)))

Kimondhatatlanul örülök ennek az igen érdekes, és értékes információnak, mely által - jóvoltodból - pontos képet nyerhetünk az életbe vágóan fontos kérdésre, miszerint: Milyen seggen akad meg a férfiember szeme? Hálásan köszönöm, hogy megosztottad velünk:DD



:)

jó segge van a képen a csajnak. :)



Na igen, a link



Kedves Kunigunda! Őszintén

Kedves Kunigunda!

Őszintén sajnálom, ha efféle érzést keltett Benned, mert eszembe sem jutott megijeszteni senkit:) Sőt, ha az ember biztosan tudná, hogy ez valóban így működik - mondjuk én pillanatnyilag erre esküdni mernék -, akár fel is lélegezhetne; Ó, hát csak ennyi? Ennyire egyszerű?
De tudjuk jól, hogy az érzéseink kezelése, mit több, a puszta megfigyelése, tudatossá tétele sem egyszerű annak, aki nem próbálja évek óta.
A lényeg az lenne, hogy a nap minden percében HÁLÁT érezzünk, de nem is csak hálát, hanem főleg ELÉGEDETTSÉGET. A kettő meglátásom szerint annyiban különbözik, hoyg amikor hálás vagy, akkor valójában megnyílsz, és örömmel elfogadod amit a Sors eléd hoz. Amikor elégedett vagy, akkor nem csupán megnyílsz, és a Sors ajándékait fogadod el, de Önmagadat és másokat is - és ez fontos.
Nem állt szándékomban senkiről, semmiről elítélő véleményt sugallni, de fontos lenne ráébrednünk, milyen szinten irányítanak bennünket a mai civilizáció berögzült gondolatmintái, melyek bennünk ugyanúgy jelen vannak, és a legritikusabbak önmagunkkal vagyunk, még akkor is, ha nem is tudunk róla. Ez ugyanis önműködő!!! Amit hiszünk, azt - még ha tudtunkon kívül is -, önmagunkról is hisszük, vagyis ha elítélünk egy nőt, mert "csak" anya, és feleség, akkor valójában önmagunkban ítéljük el ezt a vágyat. Pedig ez a váhy élteti a világot.
Nem mondom azt sem, hogy egy nő se dolgozzon, mert egyrészt úgyis hiába mondanám, másrész nem eszik olyan forrón a kását, de ha már dolgoznia kell, legalább próbálja kicsikarni magából az elégedettség és hála érzését - mindenért. Mert semmi, a világon semmi nem természetes, az sem, hogy a gyermekeink, a párunk itt van nekünk, hogy gondoskodhatunk róluk...az sem, ha emellett még pénzt keresni is nyílik alkalmunk - szóval nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy igazából az a lényeg, hogy miféle érzésekkel tesszük, amit teszünk. Az étel is sokkal finomabb, egészségesebb, ha szeretettel, örömmel készül, és ez csak egy példa. Egy anya a puszta érzéseivel képes kiszűrni temérdek, a szerettei ellen irányuló káros hatást, és azt hiszem, ez a legnagyobb adomány, amit kaphatunk a Sostól. Csak tudjunk élni vele!
Akit bővebben érdekel ez a téma, annak beillesztek ide egy linket. Érdemes rászánni az időt:)

Szeretettel: L.A.



Kedves Kunigunda!:)) Nem

Kedves Kunigunda!:))

Nem tudok érdemben válaszolni, ugyanis elképzelésem sincs, milyen is pontosan az a "fülpotyogtatós íz". Egy szóval sem állítottam, hogy bárki rossz lenne, attól tartok, épp az ellenkezőjéről beszéltem. :) - Nagyon köszönöm, hogy itt voltál, s véleményeztél:)



Kedves Szabox!:) Ez nem

Kedves Szabox!:)

Ez nem jelenti azt, hogy jó pillangó lenne. Ha a sejtemlékezet létező dolog - márpedig ebben nincs okunk kételkedni, hisz a neve is SEJT a testünket alkotó részecskéknek -, akkor a nőkben mára temérdek megaláztatás nyomai halmozódtak fel. Nem csoda, ha nem tudják elfogadni önmagukat, mápedig az első lépés ez lenne. Nők millió vetik meg magukat - persze nem tudatosan -, pusztán csak azért, mert nőnek születtek. És nem győzöm elégszer hagsúlyozni, hogy ez koránt sem egyes-egyedül a nők problémája, hisz a férfiak sem élhetnek boldog világban, ha az asszonyok boldogtalanok, ráadásul női felük nekik is ugyanígy viselkedik:) Köszönöm, hogy olvastál:)



Kedves Ragyogás! :)) Ha

Kedves Ragyogás! :))

Ha boldog vagy, akkor én is. :) Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad, és végtelenül örülök, ha tetszett, s ha hasznát tudod venni valaha is:) (Álomszép a neved!):)))



"A pillangó sem akar sas

"A pillangó sem akar sas lenni" --> :D :D :D



Én boldog vagyok, hogy elolvashattam.

És kedves Keisla, hálás, hogy megírtad. Klassz cikk.