Ne összpontosíts többé a problémákra...

pszichológusEgy újabb gyöngyszem innen:
Női Portál

Sokan úgy gondolják, a megoldáshoz rá kell vetniük magukat a problémáikra. Tanulmányozni kezdik azokat, megpróbálják felkutatni a gyökerét, anélkül, hogy felismernék: minden problémában benne rejlik a megoldás is.

A problémák pusztán akkorára növekszenek, és csak annyira lesznek valóságosak, amennyire mi azzá tesszük őket. Sőt, csak abban az esetben léteznek, ha hagyjuk az egónknak, hogy létrehozza őket, mi pedig szakadatlan figyelmünkkel táplálásukba kezdünk. Vedd tehát fontolóra az alábbi javaslatokat, amelyekkel másképp szemlélheted életed „képzelt problémáit”. És soha ne kételkedj benne, hogy elméd megváltoztatásával képes vagy átalakítani életed minden egyes részletét.

Új viselkedésminta kialakítása

1. Többé ne csinálj nagy ügyet hétköznapi helyzetekből

Persze, ez jól hangzik, de vajon mit értünk a „hétköznapi” helyzet alatt? Például, amikor a számítógéped összeomlik egy fontos munka közepén, és megpróbálsz segítséget szerezni, amikor a rossz sorba állsz be a boltban, vagy amikor nem érsz oda időben a gyermekeidért az iskolába vagy az óvodába. És nem hagyhatjuk ki a közlekedési dugót sem, különösen akkor, amikor egyébként is késésben vagy. Ezek a szerfelett hétköznapi helyzetek hatalmas problémákká duzzadhatnak, ha hagyjuk. De nem kell hagynunk! Egyedül azok a valódi problémás helyzetek, amelyek veszélyeztetik az életünket, bár még ezekre is tekinthetünk úgy, mint egy új fejlődési lehetőségre.

Határozzuk el tehát most, hogy örömmel fogadunk minden helyzetet – a sorban állást, a közlekedési dugót, a lefagyott számítógépet, és a többit -, és arra használjuk ezeket, hogy abban a pillanatban bevonjuk Istent az életünkbe, majd figyeljük meg, hogyan változik meg észlelésünk – mert ez megtörténik. Az imádság ugyanis sohasem képes kárt okozni sem egy helyzetnek, sem az embereknek. Éppen ellenkezőleg. Az életünk átalakul, amikor elkezdjük a dolgokat másképpen észlelni. Ez olyan törvényszerűség, amelyre bizton számíthatunk!

2. Ne reagáld túl a dolgokat!

Meg kell értened, hogy ha nyugodt maradsz, képes leszel hatástalanítani a rémület érzését, és magát a helyzetet is. Megtapasztalod, hogy ha úgy döntesz, képes vagy valamiféle Belső Bölcsességre hallgatni. Ne feledd, a válaszok mindig ott rejtőznek bennünk. Ám túl sokszor feledkezünk meg arról, hogy a belső forráshoz forduljunk, amikor pedig a legnagyobb szükségünk lenne rá.

Amikor úgy döntünk, hogy abbahagyjuk a túlreagálást, a másokkal való kapcsolataink is sokkal gördülékenyebbé válnak, és elindulunk egy úton, amely olyan békéhez vezet, amilyet korábban nem, vagy csak ritkán tapasztaltunk meg, illetve kitárjuk az ajtót a mindannyiunkban benne rejlő bölcsességhez. Talán nem leszünk erre képesek minden egyes helyzetben, ám ha csak naponta egyszer tartózkodunk a túlreagálástól, az is olyan hatással lesz az életünkre, és a kapcsolatainkra, amilyenről soha még csak nem is álmodtunk.

3. Ne tegyél semmit!

Amikor valaki ’”kiakaszt” minket, vagy bármilyen módon ránk támad, teljesen elboríthat a megtorlás vágya. Egyszer sem jut eszünkbe, hogy nem szükségszerűen kell reagálni arra, amikor szavakkal vagy akár fizikailag megtámadnak. Úgy véljük, ha továbblépünk, az azt jelenti, hogy feladjuk. Ám amikor továbblépsz, az nem azt jelenti, hogy egyet is értesz az ellenfeleddel. Éppen ellenkezőleg, semmivel sem mutathatod ki jobban, hogy úgy döntöttél, elhatárolod magad a témától. Hiszen a harag semmiféle helyzetet nem old meg, és valójában nagyon kevés olyan szituáció adódik, amely ténylegesen veszélyeztetne téged, vagy az életedet. Sohasem találsz rá a békére, ha hagyod, hogy az értelmetlen civakodások csapdája fogva tartson! Mihelyst erre rájössz, rádöbbensz, hogy életünknek csak egészen apró szeletkéje az, amire nem érvényes az a kategória, amit úgy nevezünk el, hogy „nem életveszélyes”. Amikor minden elhangzott, és minden megtörtént, leginkább azzal segítünk minden érintettnek, ha nem teszünk semmit.

4. Engedd el a káoszt!

A legtöbb zűrzavart a múltban gyökerező – gyakran pusztán képzelt – méltánytalanság okozza. Az egyik módja annak, hogy megszabadulj a drámáktól, ha megpróbálsz jelen lenni a pillanatban, és az aktuális helyzetet nem töltöd fel emlékezetes és kaotikus múltbéli tapasztalatokra vonatkozó érzelmekkel. Ám ez valódi éberséget kíván! Elménket erősen vonzzák ugyanis a múlt élményei – legalábbis mindaz, amiről úgy véljük, hogy átéltük -, mert így próbálja meg értelmezni vagy előre kiszámítani, hogy mi lehet a következő lépés. Ha az emlék zűrzavarhoz kötődik, természetes módon a jelenben is ennek bekövetkezésére számítunk, és ezzel megnöveljük annak az esélyeit, hogy az itt és mostban ténylegesen káoszt teremtsünk.

Ha pl. a családban, ahol felnőttél, gyakori volt a veszekedés, és sokkal több volt a drámai, mint a békés pillanat, kétségkívül ugyanezt fogod elvárni ma is a számodra fontos kapcsolataidban. Ám dönthetsz másképpen is! Hiszen nem kell azt tennünk, amit eddig! Nem kell úgy gondolkodnunk, ahogyan mostanáig, nem kell arra számítanunk, amit mindig is elvártunk. Mi döntjük el, milyen mértékben szabadítjuk ki elménket a múlt káoszából – ami természetesen azt jelenti, hogy nem kell részévé válnunk semmilyen drámának, amit olyasvalaki idéz elő, aki a jelenben keresztezi utunkat. A kilépés épp olyan könnyedén válhat szokásunkká, mint ahogy az volt sokunk számára a félreértelmezett bevonódás. Valójában ez egyfajta gondolkodásmód, lehetőség arra, hogy megváltoztassuk elménket, és átéljük, amint életünk új, békésebb irányt vesz. Ha tehát ki akarsz próbálni egy újfajta megközelítést, kezdd el gyakorolni a kilépés szokását. Semmi sem állíthat meg, hiszen a részedről pusztán egy kis hajlandóságra van szükség.

5. Na és?

Na és, lépj túl rajta! – bármi is legyen az, amin túl kell lépni! Igenis kiléphetsz azokból a helyzetekből, amelyek meghatározzák a gondolkodásodat, ha képes vagy elszakadni az állandó panaszkodástól. Kapcsolatainkban túl könnyedén találunk bizonyítékot a figyelmetlenségre ahelyett, hogy észrevennénk az állandóan jelenlévő szeretetet.

A „Na és?” jelentősége: az élet legtöbb helyzete nem igényel semmiféle boncolgatást.

Életutunk arról szól, hogy meg tanuljuk kezelni azokat a szituációkat, amelyek fiatalkorunkban összezavartak. Akik utunkon kísérnek, mindannyian életünk nagy színpadának szereplői. Ahogy egy-egy élményünkre visszatekintünk (vagy akár mindegyikre), láthatjuk, hogy bármelyikre mondhattuk volna azt, hogy „na és?”. Egyik helyzet sem fenyegetett azzal, hogy összezúz, hiszen csakis az elménk volt a bűnös! Hagytuk, hogy irányítsa az érzelmeinket, és túl sokszor a tetteinket is.

Mindig választhatsz aközött, hogy kitartasz, vagy továbblépsz. Legközelebb, amikor az élet árnyékos oldalán találod magad, áldozatként, kezdd el mondogatni: „Na és?”. Majd figyeld meg, amint elmúlnak az aggodalmaid.

Címkék:

Hozzászólások



Áprilisban akadt némi

Áprilisban akadt némi nézeteltérés köztem és a konzulensem között, ő azzal érvelt, hogy ha mások fél évig évig dolgoznak a diplomamunkájukon én ne írjam meg három hónap alatt. Értetlenül álltam a kérdés előtt, és mivel sok munka volt mögöttem és némileg megvilágosodtam (buddhizmusból írtam a dolgozatot) egyszerűen tovább léptem az ügyön. Aztán másnap azon gondolkodtam, hogy ha már így alakultak a dolgok és nem diplomázom júniusban mit tegyek a dolgozattal és milyen szinten ültessem be a fejembe azt a tényt, hogy még lesz tennivaló iskola ügyben. Mivel azt már tapasztalatból tudtam, hogy ha a gondolat hatalma óriási, hát csupa szép és jó dolog járt a fejemben, így jutott eszembe egy nagyon régi barátom, akivel vagy 10 éve nem találkoztam. Kerestem a telefonszámát, nem találtam. Ha nem, hát nem - gondoltam magamban, így is jó. Másnap a Duna Plaza parkolójában összefutottam egy barátommal, aki azt mesélte, hogy éppen ezzel a régi ismerősömmel találkozott, aki egyébként valamelyik buddhista egyetemen tanított, és megadta a számát. Még aznap felhívtam. Nagyon megörültünk egymásnak, pár nap múlva találkoztunk, elolvasta a diplomamunkám adott egy-két tanácsot és ajándékba egy gyakorlatot. A gyakorlat a következő volt. Amilyen sokat csak tudok tartózkodjak a jelenben. Elsőre nem értettem. Hol is lehetnék, ha nem jelen - ugyebár! Nem, nem, tette hozzá. Az előbb éppen csöngött a telefonod, felvetted, beszéltél. Emlékszel arra, hogy milyen érzés volt a telefonodat a kezedben tartani? A másik kezed az asztalon volt, fel tudod idézni, hogy puha, kemény, hideg, meleg vagy egyáltalán milyen volt a fa? Aztán a lábad alatt a szőnyeg? Nem? Akkor nem voltál jelen. Benne voltál a beszélgetésben, de nem a jelenben, az itt és most-ban. Szépen megköszöntem a tanítást és azóta minden nap, amilyen gyakran csak tudom megélem a jelent. Azóta egyre élénkebbek, tartalmasabbak a minden napok. Ha döntenem kell, jobban átlátom a helyzetet, még az intuícióim is jobbak lettek, pedig gyakorló agykontrollosként minden nap edzem. Azt is megéreztem, hogy a most-nak nagy energiája van. Mindig csak arra figyelek, ami történik velem, bennem. Nem agyalok azon, hogy kivel milyen bajom van, mivel általában nincsenek jelen. Mivel jelen vagyok, kevesebbet aggódom, jobban örülök mindennek ami TÉNYLEG itt van, például az íróasztalomon a csokor virágnak. Mivel jelen vagyok és még a hálát is gyakorlom nem AKAROK folyton. Egy barátom értetlenül meg is kérdezte tőlem, hogy akkor ez most azt jelenti, hogy neked minden mindegy? Természetesen nem, egyszerűen csak teszem a dolgom és hagyom, hogy az életenergia vezesse a dolgaimat. Mivel nem akarok, valahogy automatikusan sok dolgot megengedek a teremtő erőnek, az pedig egészen egyszerűen működik, ha nekem működik mindenki másnak is működnie kell!



Jamy! Szívesen segítek! Ehhez

Jamy!
Szívesen segítek!
Ehhez kérlek bátran, írj egy emailt nekem a konkrét problémával.
Sándor



Kedves Sanyi!

Azt írod azért vagy itt,hogy segíts.Ennek örülök,remélem segítesz.Én pont a szüleimmel való problémáimat szeretném elengedni de nem megy.Nem tudok nem rájuk összpontosítani.Mit tegyek?Hogyan engedjem el?Remélem válaszolsz.Köszönöm.



András az egyik legjobb

András az egyik legjobb tréner akit ismerek, mondhatnám hogy minden szava aranyat ér, de ez nem igaz, csak átvitt értelemben :-) Szóval az a "mit kezdj a családi múltaddal" egy nagyon hasznos dolog. Akárcsak ez az írás...



Csodálatos ez a passzív elfogadó, minden mindegy állapot!

Köszönöm ezt a cikket!
Csodálatos ez a passzív elfogadó, minden mindegy állapot!
Csodálatos az ahogyan elfogadóvá, befogadóvá, türelmessé , szelíddé tud hirtelen mindenki válli a szerző szerint, és más szerint!
Csodálatos hogy a haragodat hirtelen el tudod engedni, hogy a csalódásod miatt nem fogsz sírni!
Fantasztikus hogy egyszerre itt élsz majd a jelenben, és nem lesz rád hatással, a szüleid hagyatéka, a szorongásod, a lelkiismeret furdalásod, a haragod!
Ez jelenti azt nem lesz szükséged a következő előadásra sem:” Hozott valóság - Mit kezdj a családi múltaddal? „amit itt hirdetnek az oldalon.
Fantasztikus hogy mostantól tudod mit kell tenned ,és kilépsz a saját komfort zónádból,(100 emberből 2-nek sikerül Bob Proctor szerint) és nem panaszkodsz többet ,vidám leszel.
Ehhez sok sikert kívánok, és szívből drukkolok mindenkinek!
„Életutunk arról szól, hogy meg tanuljuk kezelni azokat a szituációkat, amelyek fiatalkorunkban összezavartak.”
Nos ez itt a lényeg!
Ha véletlenül, nem megy, amit írtak és a továbbra is a problémákra összpontosítasz,/ mert hogy azt kérik, hogy” Ne összpontosíts többé a problémákra”/ nos ha nem tudod megtenni, amit itt leírtak semmi baj!
Ez azt jelenti emberből vagy!
Majd valaki megtanítja, mert tudod: ezt sokszor megpróbáltad már, sok- sok könyvet elolvastál már, és mégis veled vannak a túlzó gondolatok, veled van az elkeseredés, veled van a harag, a kétségbeesés,ott van a frusztrációd, a legyőzöttség érzésed, az irigység, az elengedni nem tudás, a katasztrófiziálás, ott van minden ami keseríti a mindennapokat!
Mert ember vagy!

Így én azt üzenném, koncentrálj a sikerekre!
Ja hogy ez se könnyű!?
Tudom!!!

Tudd, azért vagyok, itt hogy segítsek.
Sándor



...

Nem jó most nekem ezeket az írásokat olvasgatnom, annyira magam alatt vagyok. Vagy lehet, hogy éppen ezért, pont most kell?-:) Nem vagyok biztos benne, hogy nem voltam/vagyok életveszélyben, és akkor még ott vannak azok a veszélyek, amelyek a szellemet, a lelket veszélyeztetik. A reménytelenség. Sosem gondoltam volna, hogy erre az oldalra is ilyen negatív hsz.-t fogok egyszer írni. Talán oka van. Írnom kéne a veszélyről és a reménytelenségről ... Most, hogy ezt leírtam sokkal jobban érzem magam. Hálás vagyok Neked, hogy lehetőséget adtál rá. Köszönöm.



Indián bölcsesség a témához



köszönöm :)

Nagyon tetszett az írás.



milyen igaz. ezt minden

milyen igaz. ezt minden (szak)pszichológusnak kötelező olvasmánnyá tenném... :-)



Nagyon köszi Anett!

Nagyon köszi Anett!



Hát igen.

Ebbe csak az a poén,hogy a nyugati pszichológia meg a múltat elemzi.Csomóan meg terápiára járnak,ha van valami kettyójuk,mint mondjuk én anno.Kielemeztem a múltat, megértettem mi-miért-hogyan volt és van,közben azt hittem ettől leszek majd jól,meg hogy így teszek magamért,az életemért valamit,de ugyanazok a szituk jöttek felém nonstop. Nem csoda.Amióta meg elkezdtem elengedni a múltat,folyamatosan törlöm a dolgokat és nem elemezgetek,mások a szituk és az egész környezetem kicserélődött.Kicsit idegrohamot kapok ha arra gondolok,mi a fenének nyúztam magam annyit a pszichónál. Mire jó a pszichológia egyébként azonkívül,hogy 6000 egy óra ami 50 perc?A Dalai Láma 6000-ért 8 órát fog beszélni szeptemberben,annak legalább értelme is lesz.



I like it:)

I like it:)