thesecret.hu

Flow Ezt szépen megfogalmaztad Lángvirág!:)))Szerintem-és ezt már párszor írtam az oldalon-valójában a szerelem érzésébe vagyunk szerelmesek:) és ezt vetítjük egy ideálisnak tünő emberkére,ez nem nehéz!:))))De kell szellemi éretség ahoz amit Te írsz,mind a két fél részéről!:)Na és hogy a kezdeti lángolást fenttarthasuk ,igen jó kertészt kiván mindkét részről-na ez a nehéz:)))))Szerintem!:)))

mert nagyon teszik ez a téma! Végigolvasgattam mindent, sok sok ragyogás , elszaladt az idő és rohannom kell a gyerekért az iskolába...hamarosan jövök...

Ez nagyon találó idézet most.
Gini is éppen a lélektársasosságról írt.
:)

Köszönöm,
Ölelés,Katis

A Fény,a Minden,Egy,annyit jelent: Tudatosság.Kicsit mellőzd a rutint,Figyelj!
szerintem.

Hirtelenjében eszembe jutott...
Gyerekként nagyon vágytam arra,hogy írhassak.Írtam verset,egyet-kettőt,nem többet.Írtam történetet gólyákról,rövidet.
Minden vágyam egy írógép volt.
Miután papám nyugdíjba ment,a nyugdíjazása után elhelyezkedett egy irattárban.
Azthiszem onnan szerezte,volt neki egy írógépe.Egyszer egy nyáron kölcsönkaptam.Ott pötyögtem rajta a hűvös szobában.
Írogattam pár oldalt,mint egy-egy történetkezdeményt.
Vágytam írni.De soha nem éreztem azt,hogy be tudnék fejezni akár egy történetet is.De a vágy az maradt.
Egyszer nővérem és a párja jöttek szülinapomra.Hatalmas dobozt hoztak,szepen becsomagolva,óriás fehér masnival a tetején.
El nem tudtam képzelni,mi lehet benne.
Kibontottam.Megláttam.Egy írógép volt.Az Enyém.Lett egy saját írógépem.
Meg sem tudtam szólalni.Felszaladtam a szobámba /lehettem ekkor már 16 éves talán/ és csak sírtam.A hihetetlen örömtől.Vagy nem is tudom.
Ők meg azt hitték,nem tetszik,vagy nem örülök neki.
:))))
Végtelen boldog voltam.
És emlékeim szerint azon a gépen soha,egyetlen egy oldalt nem írtam.Azóta sem.
Szóval...
Érdekes tényleg.
Az ember megkapja amit szeretne,vagy van valamije... és elmúlik a felette érzett öröm.Vagyis így volt.Hogy elfelejtődik.
Persze tovább kell lépni,meg nem örömködhetek életem végéig mondjuk egy hőn áhított csokifagyi-kehely felett.Mert alakulunk,változunk,fejlődünk.
De az élőlények,a lelkek,mások.
A szeretet is.
Táplálni kell.
Így bizony.
Ha mást nem,egy jó adag csokifagyival.

Viszont a kapcsolatokat értékelni,gondozni...Jól mondod:)

Ölellek,Katis :)

A Fény,a Minden,Egy,annyit jelent: Tudatosság.Kicsit mellőzd a rutint,Figyelj!
szerintem.

Ha azt mondom amolyan "átlagszeretetre" gondoltam,akkor az nem helyénvaló,mert olyan nincs.
Egyszerűen csak ember-ember szeretetre:)
Nem tudok róla,hogy parafenomén vagyok.Vagy nagyon el van rejtve bennem.Bár satu segítségével tudnék kanalat hajlítani... :))))
Amúgy ebben van valami,persze,az emlékek.
Mert ha azt veszem,a drága mamim sem él már.Meg végülis nekem a lelke az emlék,Ahogy megnyilvánult.
Te ember...Hogy most milyen érdekeset mondtál...
Na eddig is,de...navárjunkmár.
Most megfogódtam.
Dehogyígyismilyenjólérzemmagam.Vagyis ha azokra az emberkékre gondolok,akikre gondoltam,hogy hogyan lehet messziről éreztetni,biztosan tudom,nyilván visszajelzésekből,hogy megvan a kölcsönös harmónia,mert nincs bennem rossz érzés,hogy nemjól vagy keveset adtam volna.
Vagyis igen,akkor ez rendben van.És akkor az "emlékek" is jók maradnak mindannyiunk számára.És akkor a szeretetünk örökéletű ebben a formában is.
Hálásan Köszönöm a gondolataidat!
Ez megint jó/ l jött ki/. :))
Hatalmasölelés:))))

A Fény,a Minden,Egy,annyit jelent: Tudatosság.Kicsit mellőzd a rutint,Figyelj!
szerintem.

Ma már talán nem is kellene mást olvasnom, hogy az itt olvasottakat jól magamba tudjam vésni. Olyan nagyon szépen
megfogalmaztátok mindnyájan a saját életetek, jelenlegi igazát, hogy ebből tényleg csak egyetlen egy dolog jutott eszembe:
Nagyon szép és megható dolognak tartom, ha két ember képes élete végéig szerelemben együtt élni. Én is mindig azt hittem,
hogy így lesz, de másképp alakult. Annak vége lett, lett egy másik szerelmem. Mindkettőben lángolok, mégsem lehet össze-
hasonlítani egyiket a másikkal. A legfontosabb, amit Ti is írtok azért, mert más korban, több tapasztalattal, másképp képes
az ember megélni érzéseket. Ahogy Judit mondja, hogy hiába dícsértek, csak legyintettem....én is! Ma már nem tenném! Ma
viszont mást teszek, amit akkor nem tettem volna. Mi ez, ha nem az adott jelenem megélése a jelenlegi önmagamból kihozható
legjobb énemmel. Aztán továbblépünk, 2x nem követjük el ugyanazt a hibát. Miért is tennénk? Visszatekintve azonban még sem
kell azon gondolkodnunk, hogy miért is nem fogadtam a dícséreteket akkor megfelelően, hiszen attól én akkor még nagyon
boldog voltam, nagyon szerelmes, a lehető legszerelmesebb.
És most is az vagyok, pedig most fogadom a dícséreteket, viszont későbbi önmagam szintén fel fog fedezni olyan hibát jelen
viselkedésemben, amit szintén nem helyesel. Nem baj! Így látjuk, hogy fejlődőképesek vagyunk, így látjuk, így fedezzük fel
magunkon fejlődésünk szakaszait.
Drága Alfajáró! A Te olvasottságod, zseniális ráérzéseid, szerénységed és önzetlen közlékenységed nagyon sokunkat
megérintett újra, nadon:)))))))))))

"Az élet titok - fejtsd meg!"
Szeretettel: Ery

Flow De örülök neked!:)))))))Remélem nem ütötted meg magad nagyon!:)))Hidd el én értelek!Remélem meg is csináltad amiről írsz;))))Jó hogy itt vagy ujra!:)))) Te vagy egy angyal nem én:))))))

Flow Te tényleg ismerhetsz,ha minden írásomat olvastad!!!A gyermek alfajárocskát, a lázadó kamaszt aki a Hair film után elment a békefesztiválra eddás volt:)a depist,a szerelmest,a bulist,aki többször belehalt a szeretetbe,aki egy két lábon járó könyvmoly,az útkeresőt aki magára talált!:))Hihetetlen 5 hónap alatt mit bejártam én itt ezen az oldalon köztetek!:)))))Ébredések sorozata, mosoly, nevetés,barátságok!:))Ezaz oldal tényleg az ÚT maga!:)))Nekem meg mindig Ágicám maradsz!:))))

Ez valami csodálatos drága Alfajáró! Nagyon hálás vagyok a közvetítésért!
"Akik igazán szeretnek, mint Nancy engem, folyamatosan megerősítik az embert az önmagáról szőtt legmerészebb gondolataiban" ..... ---> BINGÓ!

Az Örömkönyvben feszegeti Müller Péter is ezt a témát, és mivel nekem pici gyerekem van, nagyon megragadott a témához kapcsolódva egy gondolat benne.
Azt mondja, nem szabad, hogy a szerelem átalakuljon szeretetté. Nem igaz, hogy el kell múlnia a szerelemnek. Sőt a gyereknek is azt kell látnia és éreznie, hogy a szülei szerelmesek egymásba, mert ha nem ezt érzi, a saját kis életét áldozza fel arra, hogy hídat építsen a szülők közé. Egy óriási felelősséget rakunk a pici vállára.
Sok sok oldala van ennek a dolognak, az biztos...

Köszönöm mégegyszer!

www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99

Flow Adminunk köszi a képet!:)Érted a lényeget:vagyis azt hogy ez a kapcsolat igen hosszú és spirituális utazás követően született,Donald 30(!) év után írta a beszélgetések Istennel könyveket,addig nem nőt be a fejelágya!:)))És ezt nem is titkolja:)Ez egyben válasz is mindenkinek: elöbb tanulunk az élet iskolájában,majd a tapasztalatokat megértve,lehet 50 évesen lesz csak ilyen egy kapcsolat!:)))Juditmama HAJRÁ. Nancy vagy!:))))Ime Donald utja:
 "Ezúttal az emberi kapcsolatokról fogunk beszélgetni, arról a tárgyról, amivel kapcsolatban annyian és oly sok nehézséggel küzdenek. Nem úgy értem, persze, hogy az itt jelenlévők, de ismerjük el, általában bizony életünk legfogasabb kérdései közé tartozik. És ha olvastatok már írást a tollamból, akkor talán tudjátok, hogy e tekintetben magam is súlyos nehézségekkel birkóztam, ami a kapcsolatok működtetését és fenntartását illeti, leginkább pedig azt, hogy valami értelmet adjanak az életemnek.
  
  Be kell vallanom, a legutóbbi időkig nem értettem igazán, mi teszi működőképessé a kapcsolatokat és milyen célt szolgálnak az életemben. Az esetemben tehát tökéletesen igaznak bizonyult minden ilyen kérdés döntő oka, az, hogy teljes egészében elhibázott alapokra építettem a kapcsolataimat.
  
  Mire gondolok? Mi jelentette azt a közös vonást ezekben a kapcsolatokban, ami felelőssé tehető a kudarcért? Elárulom: úgy léptem be minden kapcsolatomba, hogy fél szemmel mindig azt lestem, mit nyerhetek belőlük. Sőt még csak arról sem vagyok meggyőződve, hogy ezt hajlandó lettem volna beismerni magamnak. Valószínűleg nem is tudtam volna így megfogalmazni, mivel egyáltalán nem kívántam szembenézni magammal. Nem jelentettem volna ki őszintén: "Na nézzük csak, mit sikerül ebből kihoznom?" Dehogy fogalmaztam volna meg így. Valószínűleg még fogalmi szinten sem merült fel bennem. Mi történt mégis? Amint felhagytam vele, hogy kihozzam a kapcsolatból a magam számára azt, amit ki nem mondott és meg nem fogalmazott elképzelésem szerint ki akartam hozni belőle, már fel is akartam rúgni az adott kapcsolatot.
  
  Ezt a mintát követtem felnőtt életem legnagyobb részében. Odahagytam a kapcsolatokat, amelyektől nem kaptam meg, amit elvártam. Azután újabb kapcsolatokba léptem, miután kiléptem más kapcsolatokból. Nagyon gyorsan, nagyon sűrű egymásutánban. Mondhatni, afféle sorozat-monogám voltam. Mindig csak egy kapcsolat; egy kapcsolat egy másik után, egy másik után, egy másik után, a megfelelő és a tökéletes, az énemet kiteljesítő társ kétségbeesett kutatása közben. Aki végre meglátná, ki vagyok valójában, és elröpítene a mennyországba!
  
  Szó mi szó, tisztességes üzletre törekedtem. Szó sincs arról, hogy eleve mások számára vonzó, illetve vonzónak vélt   
  Így fedeztem fel, hogy alapvetően elhibázott indokokkal létesítettem a kapcsolataimat, hogy valamilyen módon olyan fizetőeszközt kerestem, ami elég értékes ahhoz, hogy bárkit mellettem tartson. Az énem melyik oldala lehet olyan vonzó, olyan visszautasíthatatlan, olyan bűbájos, olyan értékes, hogy velem maradjatok, bármi történjék? És nem értettem, mit rontok el, miközben sorozatban veszítem el a fontosnál fontosabb kapcsolataimat.
  
  Aztán sor került az Istennel folytatott rendkívüli párbeszédemre, amelyben Isten így szólt hozzám:
  
  - Neale, Neale, nyilvánvalóan nem látod, mi folyik itt. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy teljesen elhibázott indítékból létesítesz kapcsolatot. Csak azt lesed, milyen hasznot húzhatsz belőle. Bár kétségkívül tisztességes üzletet akarsz kötni, de akárhogyan van, ez bizony így akkor is üzletkötés. És nem érted a kapcsolat célját. Márpedig a kapcsolat céljának semmi köze ahhoz, hogy szerinted miféle haszonhoz kellene jutnod, hanem csakis ahhoz van köze, amit hozzá akarsz tenni. De nem annak eszközeként kell hozzátenned valamit, hogy aztán kivonhasd belőle, amit kapni akarsz, hanem egyszerűen csak annak eszközeként, hogy felismerd, aki valójában vagy.
  
  Így akármit teszel a kapcsolatba, légy biztos benne, hogy hitelesen teszed bele. És soha ne tagadd meg, egyetlen pillanatra se tagadd meg a valóságos énedet. És ha a valóságos éned nem elegendő, vagy nem elég vonzó ahhoz, hogy megtartsa az adott személyt, akkor hagyd elmenni. Mert valaki be fog térni az életed épületébe, aki a hiteles énedet is elég vonzónak fogja találni. És amikor betérnek hozzád válaszként a hitelességedre, maradni fognak, éspedig nem azért, mert e cél szempontjából igazítod a cselekvésedet és a viselkedésedet. Csak akkor véget ér az egymást és az önnön éneteket kerülgető örökös tánc."":)))))
(NEAL DONALD WALSCH)

Nagyon el kellet gondolkodnom ezen az íráson mielőtt elkezdtem írni a hozzászólást. Nehezen törik meg az illúzió világ bennem amelyben saját magamat pokolra való emberként tartom számon. Magamat kárhoztatom éveken át és ha az igazi, teljes, türelmes, szeretettel találkozok akkor sem nyílok meg azonnal csak sokára. Köszönöm ezt az írást Alfajáró hogy alkalmat adtál elgondolkodnom a szeretet valódi természetéről.

Én csak azt kívánom mindenkinek hogy szerelmesként szeressétek a világot, a világban mindenkit, mert könyen belátható hogy csupa csupa jóra való ember szenved attól hogy ezt a feléjük irányuló elfogadást, saját maguk, legbelül nem érzik.

Én eddig - minden bizonnyal magamnak is köszönhetően, mert túlságosan elhittem hogy engem nem szerethetnek - eddig nagyon kevésszer éreztem ezt a végtelen szerelmet.

Örökös Boldogság!
A lehető legcsodálatosabb magatartás az amiről írsz. A saját bőrömön tapasztaltam tavaly nyáron hogy a szeretet végtelenül türelmes, és bevár téged. Mert az aki olyan kemény szívű hogy nem tudja elfogadni mások szeretetét első alkalommal még megérdemli a szeretetet, mint ahogy azt te is írod. Nincs az az ember aki ha csak gyenge szellőként megérzi (mert megengedi magának) a szeretetet, ne vágyódna arra hogy szeretetben éljen tovább. Ezért kell mindenkivel szemben végtelen türellemmel és odaadással viseltetnünk amit gyakran csak párkapcsolatokban tud megvalósítani az ember mikor látja hogy a párja hiába kárhoztatja saját magát. A szeretet nem ítélkezik nem adja fel a küzdelmet a másik emberért, nem lankad, és csak akkor fedd ha az a másik építését, megerősödését eredményezi az igazságban. Az aki csügged mondván hogy ő nem képes szeretni és mások sem képesek őt szeretni, mindenki türelmét megpróbálja, (sajnos gyakran én is ilyen türelem játékot játszatok másokkal) kegyetlenül keresi a másik ember türelmének határát hogy azt hibaként a szemére hányhassa. Ezzel tovább erősítve magában és sajnos másokban is az illúziót hogy önmaga és a másik ember nem képes teljes egészként létezni. Mert ahogy a szerelemben belátjuk hogy a másikban nem lelünk hibát, úgy azt is be kell látnunk hogy a világban senkiben sincs hiba amiért magukban okot adhatnának a csüggedésre és a csüggedésből születő kegyetlenségre. Mert ha ezek az emberek olyan közegbe kerülnek ahol a türelemnek, a szeretetnek nincs határa, szerte foszlik minden olyan képzetük amely önmagukat a teljesség érzéséből kiszakította.

Mert ezek csak képzetek, és nem a valóság.

Flow Nagyon igazad van,a szerelem is csak ugy müködik igazán ha mindenek előtt szeretjük önmagunkat!:)))Mert ahoz hogy szeretni tud önmagad lekell vetned minden szerepet,akkor bizti lehetsz benne hogy tényleg téged szeretnek!:)))És tényleeg a másiknak is szeretnie kell magát,ahoz hogy egymást igazán szeressék!:))))Donald okos egyszere látja Istent és a nőt is Nancyben!:))))De Nancy is okos itt egy részlet még:
"a feleségem és én nem ismerünk semmiféle korlátozást, és nem hagyjuk, hogy a szeretetünket befolyásolja bármilyen válasz, válaszsorozat vagy bizonyos viselkedés, egyetlen olyan viselkedés létezik csupán, amire Nancy-nek és nekem szükségünk van egymástól: "Élj hitelesen! Éld az igazságodat. És ha bármiért is szeretsz, azért szeress, mert én önmagamat élem." Figyelitek? Ezt tudja az, aki áldott kapcsolatban él.
  
  Egyszer, úgy három év elteltével Nancy-hez fordultam, és olyasmit mondtam, amin én magam is megütköztem, miután elhangzott. Ránéztem és váratlanul kibukott belőlem:
  
  - Tudod, olyan veled élni, mintha egyedül élnék.
  
  Gondolkozzunk csak el, milyen félelmetesen nagyszerű ez a vallomás. Mert akkor vagyok a leghitelesebb, a leginkább önmagam, amikor senki más nincs körülöttem. Felkelhetek az ágyból és mászkálhatok meztelenül, mondjuk tíz percen át. Kikóvályoghatok egy szál semmiben a konyhába, vagy beleugorhatok a medencébe. Kimondhatok bizonyos dolgokat; énekelhetek bárgyú dalocskákat, vagy... szóval, megtehetek bármit, létezhetek úgy, ahogy hitem szerint akkor létezhetek, ha teljesen egyedül vagyok. Ha nem korlátoz senkinek a jelenléte. És bizony, ott ez a csodálatos ember, akinek a jelenléte soha semmiben nem korlátoz, és úgy létezem a társaságában, mintha egyedül lennék.
  
  Ő pedig azt kérdezte:
  
  - Tudod, hogyan szeretlek a legjobban?
  
  - Nem. Hogyan?
  
  - Éppúgy, ahogy most megmutatkozol - mondta.
  
  - Úgy érted, túlsúlyosan és egyáltalán? A féktelen röhögésemmel meg mindennel?
  
  - Nemcsak a nevetésed ellenére szeretlek, hanem miatta. Nem mindazok ellenére szeretlek, amiket a hibáidnak képzelsz, hanem éppen miattuk.
  
  Nos, ez a szeretet. Minden más csak hamisítvány.
  
  Igaz is, tudjátok, mik azok a hibák? (Na tessék, valahol elhagytam a zsebkendőmet, és most még csak nem is zokoghatok kedvemre a saját megható mondókámon!) Szóval, tudjátok, mik azok a hibák? [Valaki átnyújt neki egy papírzsebkendőt.] (Köszönöm.) Rendíthetetlenül valódinak tűnő hamis bizonyságok. De ez a félelem - valódinak tűnő hamis bizonyság. Valaha azt hittem, hogy éppen a hibáim miatt nem tudom megfelelően működtetni a kapcsolataimat."( NEALE DONALD WALSCH )

Drága Örökös Boldogság !

Ez a SZERETET ! Lehetsz bárki, tehetsz bármit, úgy fogadlak el,ahogy vagy.Te bennem, és én Te benned.Mert a szeretet bennünk van.

Köszike! Imi

Csak azért nem sírok, mert egy netes teremben ülök, a suliban, és raktam kívül kb 10en vannak itt!Bár legszívesebben örömömben most egy akkorát, de akkorát sírnék, hogy nacsak... :))
Köszönöm, goyg beírtad ezt a részt a könyvből! Nagyon jó volt olvasni ezeket a sorokat!Megintcsak rádöbbentem, mit minden nap, hogy mennyire csodálatos párom van!!!!
És hogy ugyanazt jelentjük egymásnak, mint Neale-nek Nancy!
Köszönöm Barátom!!!!!

Kedves Alfajáró!

Amint elolvastam az írásodat, megdöbbentem, mert valahol magamra ismertem.
Olyan kapcsolatban éltem évtizedekig, amiről úgy éreztem ez a világ legjobban működő kapcsolata.
Amikor ennek a kapcsolatnak vége szakadt, - nem önként, és nem tudatosan - akkor, és azóta folyamatosan gondolkodom rajta, miért is volt ez a párkapcsolat szép....
..miért gondoltam megismételhetetlennek...
..miért érzem ennyire hiányát...
..miért éreztem akkoriban, amíg tartott, hogy at élettől én mindent megkaptam...
..még mindig vannak időnként miértek!

Arra jöttem rá, hogy abban a párkapcsolatban én magamból mindent odaadtam, teljesen fel feloldódtam, egy idő után már nem is volta a régi önmagam...
..szerettem, hogy szerettek...
..szerettem, hogy nem voltak fenntartások velem kapcsolatban...
..szerettem, hogy én vagyok mindennél, és mindenkinél fontosabb...
..És ugyanígy akartam, és talán tudtam viszonozni..

Ez tartott több mint két évtizeden át!...Boldogságban szeretetben, megértésben...
..így hittem...
..így éreztem...
..így elfogadtam...
És egy napon,váratlanul vége lett, mert magamra hagyott!

Neki ennyi adatott, nem készített fel...-Vigyázz, készülj, én elmegyek...! Nekem ennyi időm volt!

MOST ÚGY ÉRZEM MINT AKIT MEGCSALTAK, ITT HAGYTAK...BOLDOGULJ ÚJRA EGYEDÜL!!!!
HISZEN TE TUDSZ! ÉN NEM TUDOK, JOBB EZ íGY !!!...de most újra kell tanulnom magam, hiszen 25 évig nem én voltam magam, csak egy egésznek a része.

Már kezdem érteni, csak indulni nehéz...és egyedül menni az úton.... nehéz!
De tudom, hogy menni fog!......tudom figyel ,drukkol nekem, majd egyre simább lesz az út, mert így akarom!!!!!!!!

Újra leszek önmagam, én egyedül. Aki voltam rég. Akkor is voltam valaki, és most sem késő még!
Erős leszek, és vagyok, újra formálom az életem, hiszen soha nincs késő,... csak akarni kell, mint rég.

Az, hogy rátok találtam egy újabb segítség!....................Köszönöm!

Üdv.:Susanna

Boldogsággal tölt el ez az oldal. Szeretettel ölel : ágicád