Őszintén!!!

Hagyd meg az emberek arcát...hallottam egyszer egy buddhista tanítótól...

Te próbálta már ezt?, amikor tudod, hogy a másik, mit tesz, hogyan cselekszik, de másról beszél neked...vagy inkább elhallgat dolgokat...
Mit teszel ilyen esetben? Mit tennél?

Szembeállítod a tetteivel? Megmondod neki, hogy már megint nem őszinte veled? Mit váltasz ki belőle? Legtöbbször ellenállást...védekezést, mert ők ezt általában támadásnak érzik:-)

Mi az őszinteség?
Nagyon sokat hallom Tőletek, a klubjaimban, hogy számomra a legfontosabb dolog az őszinteség...

De ha magadba nézel, hány olyan ember van a környezetedben, akivel igazán őszinte tudsz lenni???, aki szeret és elfogad akkor is ha mást hall mint amit szeretne?

Én bevallom Nektek, hogy nem mindenkivel tudok őszinte lenni...
Van akivel azért nem, mert félek, hogy megbántódik, van akivel azért nem, mert nem tudom, hogyan reagálna és van akivel azért nem mert nem szeretném ha megszakadna a kapcsolat köztünk...
Mindegyik alapja a félelem, ezt tudjuk...:-)

Mindenkit tanítunk és mindenkitől tanulunk:-)

Gondoljátok végig amiről ma írtam, talán vannak dolgok amiken érdemes változtatni, ma én is ezt fogom tenni!

Mosolyokat!
Csillagvirág

Hozzászólások



Igazad van János. Ez így van.

Ez egy hosszú folyamat. Véleményem szerint csak az tud őszinte lenni aki szereti önmagát, elfogadja magát olyannak amilyen . Viszont mint írtad mindenki fejlődik különböző szellemi fokon állunk. Mindenki úgy jó ahogy van, mert mindenki a legtöbbet adja önmagából, mert abban a tudat állapotban jelenleg arra képes. Sokszor nehéz elfogadni ezt, mert vannak elvárásaink másokkal szemben, ezt magam is tapasztaltam, és tapasztalom, de hát mindenki fejlődik ez a lényeg.

Üdv.Évi
http://shaumbra-anya.gportal.hu



A humor

is lehet megoldás bizonyos helyzetekben, persze csak stílusosan. Pl. én attól félek nagyon, ha a repülő az óceán felett száll hosszú órákon át én meg rajta ülök. A barátaimat mikor meglátogattam a következőt mondták nekem az elutazás előtti napomon: tuti biztos, hogy az én gépemmel nem történhet semmi baj. Ugyanis statisztikailag nulla a valószínűsége annak, hogy két egymást követő napon ugyanazon az útvonalon tűnjön el gép az óceán felett...
Persze nem nyugodtam meg, de így könnyedebben dolgoztam fel az infot.



Csillagvirág, most már

Csillagvirág, most már keveredik egy kicsit az hogy őszintének lenne vélemény vagy tény kapcsán... ha egy tálon három alma van, akkor az nem négy és nem kettő, akárki nézi. Ez esetben szerintem értelmezhető az, ha pl. tudom hogy három volt, de valaki megevett egyet, és később letagadja, és állítja hogy mindig is kettő volt, akkor nem mond igazat. Amiről te beszélsz, az már vélemény, ahol nincs is értelme arról beszélni hogy valaki hazudik. A vélemény egyébként is sokszor változtat, attól hogy egyik nap ízlik a spenót, két héttel később meg nem ízlik, még nem hazudtál egyik esetben sem. Ezek a "vélemények" adott körülmények között érvényesek csak. Ha most fázom, attól holnap még lehet melegem... :-)
Ezt nagyon fontos szétválasztani, de ha belegondoltok akkor a legtöbb dolognál nem is olyan egyszerű. Sokszor félinformációk, kommunikációs félreértések miatt gondolják emberek azt egymásról, hogy nem mondanak igazat. Ez már probléma, erről beszéltem, amikor azt írtam hogy mindent meg lehet, és meg is kell(ene) beszélni. Hogy a kedvenc sorozatomat idézzem megint, Ross és Rachel is leülhettek volna néha beszélni, és akkor legalább 3 évaddal rövidebb lenne a történet. Persze a nézőknek jobb így :-)



Kedves Mindenki!

Kedves Mindenki!
Sokszor elgondolkozom azon, hogy vannak emberek, akik kiszolgáltak rendszereket. Ma hősként ünnepeltetik magukat. Erre van (megalkottak) egy fogalom: konformista. És ezzel minden meg van oldva illetve magyarázva. Helyes-e egyszer így, egyszer úgy cselekedni, beszélni? Attól függően, hogy kívánja az érdekem. Nem hinném.
Saját magának kell elszámolni, és tükörbe nézni. Ha ő így helyesnek találja a viselkedését, tegye!
Én nem szeretnék , nem akarok kapcsolatba lépni olyan emberekkel,l akik a szemembe hazudnak vagy becsapnak. De tudom és megértem, hogy ezeket a tulajdonságokat mi hoztuk létre és tartjuk fenn. Ami nem is baj, mert így kerek a világ. Milyen borzasztó lenne, ha mindenki tökéletes és egyforma lenne.
Tudom, hogy: „fecseg a felszín és hallgat a mély” vagy „beszélni ezüst, hallgatni arany.”
De azt is tudom, hogy meg tettem volna én is a kegyes hazugságot, mert ezzel örömöt szereztem volna a haldokló embernek. Csupán szeretetből.



Őszintén - Ő-szintjén

A magyar nyelv nagyon jól fejez ki mindent, így ezt is, mindenki őszinte az Ő szintjén...
Ha valaki nem azt mondja, amit szeretnénk hallani, akkor is lehet, hogy ő abban a szituációban valami miatt nem tud másképp cselekedni...
Egy példa:
ha valakinek mondasz valamit és ő jól pofonvág, szerinted ez a pofon neked szól?
Nem neked szól, hanem az ő tehetetlenségének, annak, hogy ő nem tudja másképp kezelni a helyzetet.
Ha valakit egyszer bántanak, kifiguráznak az őszinteségéért, akkor bármikor hasonló helyzetbe kerül ez a kép fog bevillanni neki.
Hazugság? én egy ideje másképp kezelem ezeket a helyzeteket és igyekszem megérteni a másik embert, tudom okkal teszi ezt és ha még szembe is állítasz valakit azzal, hogy szerinte hazudott",akkor tutti, hogy támadni fog a félelmei miatt...
Nem kell egyetérteni ezekkel a gondolatokkal,talán érdemes elgondolkodni egy kicsit!
Csak az a jó, ahogy Te látod a dolgokat?

Mosolyokat!
Csillagvirág



KAHLIL GIBRAN:

"És vannak, akik beszélnek, és anélkül, hogy sejtenék vagy remélnék, olyan igazságot fednek fel, amelyet maguk sem értenek.

És vannak olyanok, akik belül ismerik az igazságot, de szavakkal nem mondják el.

Az ilyenek keblében lakik a csend, amelynek ritmusa van. "



ez van

Sajnos az őszintetlenségemnek köszönhetően vesztettem el azt a nőt akit mindennél jobban szerettem,most már bármiben kerüljön is
mindenről nyiltabban fogok beszélni,a kezdetek kezdetén is.....



Fuss.. Forest.. fusss :DDD

Azt gondolom, hogy ez is mint oly sok fogalom, eszme figyelmen kívül hagyja azon egyszerű tényt, hogy az emberek a lelki/szellemi fejlődés különböző fokain állnak.
Azt hiszem az tud másokhoz is őszinte lenni, aki képes őszinte lenni önmagához.
Aki tud őszinte lenni önmagához, az felismerte a hazugság hiábavalóságát és nem tud másként élni.

Aki nem tart még itt annak, mással kell dolgoznia :D



ez jó volt Jani :-)

ez jó volt Jani :-)



Janinak:

Kösz, mama.



Forest Gump mamája azt mondta...

.. amikor Forest 25'000 dollárt kapott, azért, hogy mondja azt, hogy az új ping-pong ütővel szereti ütni a labdát..

"Kegyes hazugság senkinek sem árt"

Forest szerint a mamája volt az egyetlen, aki úgy tudta neki megmagyarázni a dolgokat, hogy megértse..



A nagymamám mondott nekem erre egy jó kis áthidaló...

megoldást.
"Ha hazudnod kellene, kisunokám, akkor inkább hallgass!"



igen, egyetértek hogy az

igen, egyetértek hogy az szebb lett volna, de erre már nem volt lehetőség. azért ment el a prof hozzá, hogy megmondja neki az igazságot. de mivel az utolsó perceiben volt már az öreg, nem nagyon volt más választása.



Mennyivel szebb lett volna a végkifejlet, ha az öreg úgy...

hal meg, hogy végre nem saját magát akarja beteljesíteni a fiában, hanem elfogadja a saját gyermekét, és úgy szereti, ahogy van. :-)



Origami, te vajon mit tettél

Origami, te vajon mit tettél volna Brinkmann professzor helyében? Szerintem is ritkán vannak olyan esetek, amikor szükség van rá, de aláírom hogy néha igen. De ezen nem kell gondolkodni, mert ha a szíved a helyén, akkor - ahogy írtad - tudod, hogy mikor mit kell tenned.



rákerestem, és megtaláltam a

rákerestem, és megtaláltam a leírását a hivatkozott résznek:

"14.rész: Kegyes hazugság / Die fromme Lüge (1986.01.04)

Összefoglaló: (Kfruzsina, 2009-01-26 21:17.20)
Az előző részben behozott,súlyos légzési nehézségekkel küszködő kisfiút végül sikerül megmenteniük,hála Schäffer dokinak és a Brinkmann házaspárnak.
Klaus utána azonban magához hívatja Zager dokit és közli vele,megint majdnem végzetes hibát követett el és ha így folytatja vissza kell majd adnia a diplomáját.
A férfi bevallja a profnak,hogy ő valójában nem is akart orvos lenni,csak a szintén szakmabeli apja erőltette,ugyanis náluk ez a hivatás a családban apáról fiúra száll.(Sok ilyet ismerünk az életben is)és azért végezte el az egyetemet mert nem akart az apjának fájdalmat okozni,de valójában építész szeretett volna lenni.
Brinkmann megsajnálja a fiatalembert és elmegy beszélni annak apjával,azzal a céllal,hogy megmondja az igazságot.
De amikor látja,hogy az idős férfi nagyon beteg,már haldoklik,és azt,hogy mennyire büszke a fiára,kénytelen hazudni neki,hogy a fiú nagyon jó orvos,szorgalmas,nincs vele baj.
Az öreg így nyugodtan hal meg, Brinkmann megkönnyebbül,ha hazudott is nemes cél érdekében tette.
Eközben a városba vándorcirkusz érkezik, ahová Angie is kilátogat.
Összebarátkozik egy oroszlánnal és annak idomárjával.
Egyszer azonban véletlenül nyitva hagyják a ketrecet és a hatalmas vadállat kiszabadul.
Végigmegy a város utcáin,nem is riadalmat keltve,még Hildegardra is ráhozza a frászt,aki kétségbeesetten hívja az egyik fülkéből a rendőröket.
Az oroszlán végül a Brinkmann ház kertjében köt ki,Angienál,Kathie kihívja a rendőrséget,így minden megoldódik,csak szegény Mischának mar a fenekébe a veszedelmes állat.
Angienak persze senki nem akarja elhinni a sztorit."



Érdekes. :-)

Nem szoktam ilyeneken dilemmázni.
Nem áll érdekemben.
Én Csernussal értek egyet, aki szerint "kegyes" hazugság nincs.
Például utálom, ha valaki "kegyesen" hülyének néz.



igazad van csillagvirág. épp

igazad van csillagvirág. épp itt a nagy dilemma, mert ha túl őszinte vagy, megbántasz embereket. és ha rossz néven veszik, hiába mondod, hogy te csak segíteni szerettél volna.
ilyenkor választhatunk, hogy vagy nem mondunk ki valamit, és nem tettük meg amit megtehetnénk, vagy kimondjuk és ezzel megvan rá az esély hogy minket tesz felelőssé olyan dolgok miatt is, amihez már semmi közünk. bármelyik mellett döntünk, a jó megoldás az esetleg keletkező konfliktus feloldására a kommunikáció, és az elfogadás gyakorlása. mint mindig, azon az állásponton vagyok, hogy inkább szükség van arra, hogy kimondjuk amit gondolunk vagy érzünk, hogy a másik tisztában legyen vele. onnantól már az ő felelőssége, hogy erre hogyan reagál.
éppen ezért igaza van a buddhista tanítónak. az őszinteség fontos, de nem mindig kifizetődő. én azon az állásponton vagyok hogy amikor csak lehet, mással is őszintének kell lennünk, de ami még fontosabb, hogy MINDIG őszintének kell lennünk saját magunkkal! a fekete erdő klinikában volt egy olyan rész, aminek az volt a címe, hogy "kegyes hazugság", nekem ez valahogy megmaradt, amikor mindenki javára szolgál, akkor igenis lehet elhallgatni dolgokat.