Keresem a választ!

Aki nem önmaga lámpása: sötétben jár.
Ami pedig a boldogságot illeti: boldog az ember csak akkor lehet, ha szabad.
És csakis az igazság tudja szabaddá tenni. Az igazság pedig az, hogy valamennyien önmagunk lámpásai vagyunk.
Müller Péter

Van egy ember, ő hosszú évek óta a legfőbb bizalmasom volt, többet tud rólam, mint bárki, ismeri a lelkem minden rejtett zugát.
Ismeri legféltettebb vágyaimat, álmaimat. Sokszor tartott tükröt elém, amit időnként nehéz volt elfogadni, de sokat tanultam belőle: magamról.
Azt hittem én is mindent tudok róla, úgy éreztem az utóbbi időben többet, mint bárki, lelki kapocs ez valahol odafönn kötődött.
A mai napig érzem őt, akkor is, ha napokig nem beszélünk, mindig voltak intuícióim vele kapcsolatban az utolsóig beigazolódtak mindig.
Ő az az, ember, akire az életemet is rábíztam volna, tudtam mindig őszinte mindig egyenes néha túlságosan is is!
Ő tanított meg igazán anyának lenni, ő vezetett rá hol is lakik bennem a Nő. Tanítás volt minden beszélgetésünk.
Az ő lelki támogatása mellett lett belőlem nagy gyerekből felnőtt nő. Nem tipikus Nő- Férfi kapcsolat, hanem lelki szövetség.
Ismerte minden ki nem mondott gondolatomat, tőle kaptam az első gitáromat, tudta, hogy magamtól nem léptem volna meg csak álmodoztam róla.
Mindig törődött a lelkemmel, mindig azt éreztem nagyon fontos neki is ez a kapocs, az egyetlen igaz barátja voltam.
Akit igazán önmaga miatt szerettem ha vidám volt azért, ha éppen a depresszió mély bugyraiban vergődött akkor azért.
Ő a legjobb legfontosabb barátom volt….
Azért beszélek múlt időben, mert ez megváltozott.
Valami érthetetlen okból azt találta ki változtat azon, ami remekül működött hosszú időkön át. Őszintén támogattuk egymást, kívántunk szerető társat a másiknak, boldogságot és békét.
Egyik napról a másikra megváltozott, vagy csak én nem vettem észre, hogy időközben nem ugyanaz az ember, akivel beszélgetek, s akire rábízom a lelkem, sajnos nem tudom.
Pár nappal ezelőtt csúnyán becsapott, napokon át félrevezetett, a szemembe hazudott, s ami a legrosszabb nem értem az indokot, sosem bántottam, sosem hazudtam neki még apróságokban sem.
Ez nagyobb csalódás volt, mint bármi. Miért dob el magától egy őszinte tiszta emberi kapcsolatot valaki? Hiszen olyan kevés van belőle…
Talán nem is érzi mekkora sebet ejtett…
Bár nem kérte, de a megbocsájtáson dolgozom, próbálom feldolgozni és az indokot megtalálni a mentségére.
Magamért, az én lelki békémért, és azért mert nem méltó a jelenleg kialakult helyzet a múltban megélt kötelékhez.
Napról napra könnyebb, remélem, egyszer teljesen elmúlik a rossz érzésem vele kapcsolatban.
Biztos vagyok benne, hogy most is tanulnom kellett Tőle csak még nem tudom mit…
Keresem a választ!

Hozzászólások



Köszönöm Drága mezoeva!

Szükség volt a változásra minden szinten. A rossz változás egy sokkal jobb, szebb, tisztább érzést hozott magával.
Minden úgy jó ahogy van! :-)



Elmondta..

Köszönöm Simsam! Igazad van, az egész lényét szeretem, ezért a megbocsájtás is megtörtént.
Elengedtem Őt is, a barátságot is. Visszajött!!
Elmondta mit miért tett, megértettem elfogadtam.
Talán magasabb szintre emelkedett az egész kapcsolat.
Szép napot! :)



Lehet, hogy eddig kellettél

Lehet, hogy eddig kellettél neki te is. Gondolom oda-vissza adtatok egymásnak, mégha te nem is láttad. Eddig volt rád szüksége. Vagy az is lehet, hogy tudatosan taszít el, hogy végre ne "függjél" tőle lelkiekben, hanem talpra állj. Önálósulj.
Azt javaslom a te szemszögedből felejtsd el a hazugságát. Nézd az egészet, az egész embert. Minden ember ellentmondásos. Ő sem lehet kivétel. Az egész lényét szereted úgy vettem ki. Hát akkor szeressd tovább, majd talán egyszer elmondja, vagy megérted valahogyan miért tette ezt veled.



Valószínű Szellő eljöt az idő a változásra.

Amit leírtál abból arra lehet következtetni, hogy eljött az idő a változásra. Eddig volt igazán szükségetek egymásra. Mind a ketten most már más utakon indultatok el. Ez nem rossz, de a változások nem mindig mennek könnyedén. Valószínű/igaz nem elegendő ennyi info/, nem feditek már úgy egymást az édeklődési területeitekben.Jönnek az új kapcsolatok az új barátok, persze ezt megelőzi egy kis üresség benned, idő kell neki.A fájdalom és csalódás után mindig egy kis idő kell és ekkor van egy üresség a belsőben. Az is lehet hogy bizonyos idő után újból egymásra találtok, és ismét jó barátok lesztek.Viszont erőltetni sem érdemes a dolgokat, hagyni kell a folyamatot.

Szeretettel:Évi
http://shaumbra-anya.gportal.hu



Nem érte trauma...

Sajnos jól meggondolta, minden lehetősége adott volt arra, hogy igazat mondjon...
Ő egy másik utat választott, azt hitte ez lesz a jobb.
Nem lett!!!! Hozott egy rossz döntést amivel kockára tett mindent.
Nem volt akkora hordereje a dolognak amiért megérte volna.
Ezért nem értem ! :(
Lehet,hogy egyszer meg lehet beszélni a történteket, de még frissek a sebek...



Őt megkérdezted erről?

Már nem lehe nyiltan beszélni vele?
Nem érte valami trauma, amit nem mondd el?
Gondolom, hogy megdöbbentél...