Sokszor hallom és olvasom, hogy "spirituális útra léptem"!
Fura az ember a polaritással. Akkor én már többnek tekinthetem magam másoktól? Akkor én már különlegesebb vagyok? Akkor én már közelebb vagyok a végső célhoz?Netán akkor engem már jobban szeret az Isten,Sors, Univerzum, Felettes én vagy aminek nevezni akarom? Miért lenne kevesebb annak az embernek a "útja", aki szesszel tömi magát, utcát seper és vajmi keveset foglalkozik az isteni kérdéssel?
A következőkben egy véleményt írok le, mely az én "szemüvegem" és fenntartom a tévedésem lehetőségét!!!!
Minden élet hozzájárul az emberi faj fejlődéséhez,tapasztalásához minden irányból. Az univerzum értékelésében nincs jó és rossz, csupán a mi agyunk teszi jóvá és rosszá. A fajunk számára pedig az idő teszi alkalmas szokássá, "génné" azt az irányt vagy kihal! ...és itt jön a választás szabadság, mely már az egyén sajátsága. Mármint, hogy mit tesz vagy nem. (itt most nem bonyolítanám a karmával és a leszületési célokkal) Úgyis arra lesz "kárhoztatva" - a hasonlóság és a rezgés törvénye által-, hogy a saját eszköztárából válasszon és ezekkel találkozzon.
Ennek megítélésé már nem a mi jogunk -mármint hogy mások mennyire nincsenek még a kívánt úton- , inkább mindennap hálát adok a felismerésnek, hogy amivel találkozom, az bennem is megvan, mert nem hatna rám érzelmileg, ha nem rezgek rá. Ezért van az értem és szolgál engem. Tehát ha nagyon idegesít, bosszant valami, akkor elgondolkozhatok, hogy hol is van ez bennem? Légyen ez pl.:egy alkoholista utcaseprő......
Hozzászólások
:)
Kedves Ragyogás!
Részbe erre gondoltam és erre tartok ...:)
Kérlek írd meg ennek az oldalnak a pontos címét!
Más-részben arra is gonddoltam, hogy az ítélet és ítélkezés bárki felett, az egy magunkról alkotott görbe mondat, melyet nekünk kell-ene értelmezni, nem annak,aki által született. Mi csak a maguk életében fejlődhetük, adhatunk példamutatást, ha az előre viszi az emberi faj fejlődését(mindenfajta értelemben) vagy adunk egy történetet, hogy hogyan is nem megy.... csak magamban, magamról alkothatok mondatokat, mert bár egyek vagyunk a tengerrel, mégis elszigetelődtünk cseppekké, melynek határai vannak és ebben a létformában magányra ítéltettünk. Nem rossz értelembe! Hanem egyszerűen csak EGYEDül-LÉTre!
Köszönöm az infót előre is
Csacskata
Drága Csacskata! Spirituális útra lépés a tudatunk tágítása, és
tudatos tudás egy magasabb tudás megszerzése. Ez munkával jár, ez kellemetlen lehet, mert szembe kell néznünk önmagunkkal, ez olyan összhangot von magával, mint: gondolat-szó-tett harmonizálás= új szokások kialakítása, és akkor már nem mondasz mást, és nem is teszel mást, mint amit gondolsz, amiről beszélsz.
Erre gondoltál? Van egy un. "Measterelme" oldal, az ILG, ahol a tudatosságot a tudással , tudástárral, információval segítik, olyan szinten, ami a mester elmét segíti kifejlődni.