thesecret.hu

Nem hiszek a reinkarnációban. Többször átgondoltam, de nem hiszek benne.
Mi történt, mi volt, és mért van?
Ezek engem is foglalkoztattak, de csak az eddigi életem szintjén.
Sose felejtem el, mikor másfél hónapja a magam számára kiástam a válaszokat.
Nehéz volt szembesülni az örökséggel. Nekem az is elég volt, hogy visszaemlékezzek a nagyanyám viselkedésére.
Egy hosszú láncolat végén vagyok. Egy élő személy.
A múlt elmúlt, csak azt tettem amit örököltem.
De már nem működik.
Iszonyú volt szembenézni azzal, hogy mi miatt mit vonzottam be.
Az öröklött, kondícionálások átadódtak, és ezzel kellett kűzdenem.
Mikor megfejtettem a múltamat, feltettem magamnak a kérdést.
Mi lenne az én életemben a kihívás a számomra?
Csak ekkor értettem meg, hogy ez a leghelyesebb kérdés ami feltehető.
Amíg nem ebből az irányból néztem a helyzetemre, úgy éreztem, jobb, ha homlok egyenest elindulok más felé.
De ez nem az én karmám megoldása lenne.
Látszólag nem juthattam előre, de lassan mégis úgy alakult.
Nagyon feszült voltam. Minden nap csak a célomat láttam.
Egyre közelebb vagyok a megoldáshoz.
Nem könnyű a saját családtagommal együtt működnöm, ráadásul úgy, hogy minden sikeremen átnéz, és próbál negatív irányba manipulálni.
Nem tetszik neki, hogy nem az ő elvárásai szerinti munkát szeretném választani, hanem azt ami nekem örömet okoz.
Pont ez a célom, hogy keresztül vigyem az akaratomat.
Mehetnék máshová, de ebben pont ez a kihívás.
A szabadkéz nekem.
Már haladunk...
Nem teszem meg azt a szivességet, hogy magamon újra átnézzek, alábecsüljem a képességeim, és elutasítsam magam.
És ezt már a párkapcsolatomban sem engedem meg!
Ez a változás.
Előrevivő jövőkép.
Amíg negatívan vonzottam, csak az addig tanultakat alkalmaztam én is.
A jövő elérhetetlennek tűnt. Kűzdelmekkel telinek, és örömtelennek.
Ahhoz sokat kell tanulni még...
Ehhez te nem értesz...
Így válik az ember olcsó munkaerővé, ha ezt elhiszi.
Persze, nem lehet egyből az erdőbe jutni, ha épp az a távlati cél.
Például ott a tarló.
Mibe menjek?
Papucsba?
Vagy gumi csizmába?
Legyen cél, de nem kell elérhetetlennek lennie.
Néha tényleg úgy éreztem hülyeség amit gondolok, de klassz dolgokat is bevonzottam már.
Azóta csak erősítem magam.
És lehet, ez még nem eredmény, csak egy állomás...
Jövőlátomás.
És hány ilyet látok mint a régi önmagam.
Még nem mernek hinni magukban, még nem.
Majd...ha...
Most van itt a perc, a lehetőségeid, a képességeid, amit megtehetsz!
Ne a világ szemével mérd magad!
Néha úgy látom azt sugallják, hogy minden megszerzéséhez pénz kell.
Több és több pénz...
Amíg ezen gürizel elfelejtesz boldog lenni?!
Keep smiling!
Gipsz vájling!
Egyszerű eszközök is léteznek, csak aki nem gondolkodik, könnyen elhiszi amit lát, hall...
A munkára már eleve úgy tekinteni, és úgy menni dolgozni, hogy örömet szerzel vele.
Magadnak és másoknak.
Dolgoztam gazdagoknak.
Milyen érzés őket "szolgálni"?
/És ezt pozitív értelemben írtam!/
Érzem, hogy szeretnék érezni a gazdagság érzését, amikor adnak.
Ehhez az érzéshez járulok hozzá a munkámmal.
Felemelő!
És sose mondom senkinek, hogy bocs egy kezdő vagyok..., csak próbálkozom. -Ez olyan erőtlenül hangzana, pont olyan erőtlenül mint amilyet a világ sugall felénk. Mindennapi környezetünk, a tévé...
Lehet, hogy életemben akkor csinálom először azt a feladatot amit csinálok, vagy megadatik egy olyan lehetőség ami másoknak nem...
Dehogy mondok le magamról.
Pont ezzel teremtem mag a tapasztalatot és a kihívást a magam számára.
Lehet, hogy nagyképűséggel fognak vádolni.
Tök mindegy, már nem számít. Az öröm már az enyém, azt senki nem élheti át helyettem.
Hány lehetőség mellett megy el az ember, amíg nem mer hinni magában?
Na igen... meg -jaj mert ő azt hiszi, hogy olyan jó...
Na és?
Ha mégse, akkor ő is bejárja a maga útját.
Így vagy úgy.