D-day

Hidd, tudd, mérd, merd, tedd.
***
- Mintha csak tegnap lett volna.
- Ha nem tud neki megbocsátani, hát ne tegye. Győzze le!
***

Tudod, a tükör másik oldalán állva, mintha fordított világba csöppennél.

Látod magadban és másban a rosszat, és teszel valami másért.
A szégyen ellen. Az önsajnálat ellen. A bűnvád ellen. A harag ellen.
Mert mindez semmit sem ér, ha most, ki nem lépsz! Méregteleníteni vágysz.

Átlépsz, belépsz egy tükrözött tükrös trükkös világba és csodára lelsz, mihelyt elhatározod: elég!
Viszont hihetetlen messze van, de már legalább látod.

Hidat ne várj, látni azt sem fogod.

DE ha megteszed a lépést, csak úgy, csak mert hiszed, csak mert tudod, csak mert méred, csak mert mered, csak mert tudod, ezt kell tenned, a híd megjelenik, mihelyt elfogadod hol s miben vagy - de vigyázz, a mezsgye vékony s leesel, meghalsz, ha nem hiszel magadban, hogy megcsinálod és abban, hogy van túlpart.

Van olyan ma, mi a múltból épül, s nem a romjain, ...kudarcból-lehetőség bástyáit adja neked, nem a panaszát siratja feléd, hanem azt kéri, nézd igazi bástyának azokat a pici, de erős ormokat, miket CSAK te láthatsz erősnek és nagynak s lehet, más csak kárál, hízeleg, panaszkodik vagy irigyed lesz, sőt visszahúz. De te ne higgy nekik. Magadra hallgass.

A híd akkor lesz színtelenből színes, ha a jégből épültön átlátsz: találsz úgy, hogy nem keresel, s mégis találsz és mered elfogadni a mást. (serendipity, silver lining)

Ha nem akarod a világot a te képedre formálni, a világ azonnal lábad elé zuhan és és nem számít, melletted van-e, akit szeretnél vagy csak egyedül teszed-e meg e pár lepést.

Rád zuhan s fuldokolni fogsz a jóban, magad-ölés helyett önzetlenül öleled meg magad, és a híd, mivel még jég maradt, csodát ad: úgy repít, hogy zuhantál s úgy adja meg a másik oldalt, hogy mindig is benne voltál.

Hiszen az mindig is benned volt. Átcsúsztat a pillanat, ha adsz bele s nem kihasználod azt.

Adj magadnak is. Csendet. Ne menekülj (közösségvágyó) zajba, magány(os írás)ba, csak egyszer adj időt magadnak e rohanó világban arra, hogy leülj és semmit sem gondolj, s csak nézd, amit magad teremtettél. Amit magad köré alkottál. Legyen az sár és vér, vagy öröm és elég. Ne tégy, ne higgy, ne mérj, ne merj, ne tudj... ülj... lélegezz... csukd be a szemed, hogy láss... csodát...

Senki nem lehet olyan, mint TE. A te rended a te káoszod.
És TE sem mondhatod meg másnak, hogy olyan legyen, amilyennek te akarod. Az ő káoszuk az ő rendjük.
Ha ezt észreveszed, milliónyi hang, érzés, betű, mosoly áramlik feléd, s nyit meg.

Adj magadnak esélyt. Ne vessz el a részletekben, mérd meg magad, és merd nézni az egészet. Alázattal. A hős alázatával. A békés harcos alázatával. S nem megalkuvással. Elfogadással. A magadéval.
S lesz idő, mikor már nem lesz ilyen szavakra szükséged, mert nem utálod magad. Nem kell majd, hogy más súgja a füledbe, ki is vagy, kivagy, jó vagy.S ha mindig is hallottad, de mást sosem, akkor hát most engedd be őket magadba. Engedd meg, hogy szóljon a szív hangja, megrezegtessen és ne engedd be, de viszont engedd ki a fájót, a haragost az indulatost ... . A hogyan is a te dolgod. Sőt, ez dolgod. Talán engedd be hozzá a jót. Van.

Hisz JÓ vagy. Szerethető és emberi.

Isteni érzés. Azt a kicsiny istenit* hagyd, hogy ébredezzen. A látó, fogadó, derűs lélek. A Sors szeszélyes. Pedig csak magadban van eltemetve, mélyen, tudattalanul, alatt.
Hiszel a Sorsban? Hiszel Önmagadban? Hiszel abban, hogy jobb lehet minden?

*****
- Mintha csak tegnap lett volna.
- Ha nem tudsz neki megbocsátani, hát ne tedd. Győzd le! Ne őt. Önmagad. Élj. Velük.
***

Hidd, tudd, mérd, merd, tedd,
ne tedd, ne merd, ne mérd, ne tudd, ne higgy..
Ülj le... lélegezz.
Érezd, éld meg, értsd meg.

* opcionális: sors, természet, univerzum... katicabogár

Címkék:

Hozzászólások



.

.



.

.