A felismerés megvan,a változtatás hiányzik

Sziasztok!!

Szeretnék tőletek tanácsot kérni,illetve örülnék ha tapasztalatokat osztanátok meg velem a témával kapcsolatban.Tudom, nekem kell segiteni magamon,szóval pont ezért inkább társalgásra hivlak titeket. Szóval van egy ikertestvérem,és mostanában kezdett el foglalkoztatni pár furcsa összefüggés. Ez két fő területet jelent az életünkben - persze ezen kivül is sok minden hasonlóképp alakul nálunk,vagy szorosan egymás mellett - :a pasik, és a testalkat kérdése. Vegyük a párkapcsolatokat: általában a fiúk egy "mustrán" találják magukat,mikor mindkettőnkkel találkoznak,ugyanis -bár én sem értem miért - tesómnak is és nekem is szinte azonos ízlésünk van a fiúk terén, ezáltal az első találka után úgy tudjuk felmérni,hogy hosszú távú lesz e a kapcsolat vagy sem, hogy ha mind2nek bejön,akkor hosszú,ha nem akkor valószínű valami gond van. (ez a módszer eddig mindig bejött). Na igen ám, de hogy van az,hogy egyszerre sosincs nekünk barátunk,ha én szárnyalok ő nagyon mélyen keresgél,ha ő a fellegekben jár, akkor egyszerűen engem levetnek a felhők... Tudom, látom az összefüggést: ha irigykedsz és nem saját magadra koncentrálsz,neked rosszabb lesz. Illetve azt is észrevettem,hogy általában én lentebb megyek mint ő, ebből számomra világossá vált,hogy nálam egyelőre rosszabb a helyzet. Felismertem, hogy próbálom "feláldozni magam",és azt érzem,nekem elég az ő boldogsága,olyan szép pár együtt...örülök,hogy ő boldog,de úgy érzem,ha ilyenkor mellettem van, én nem lehetek az,egyszerűen nem engedhető meg, mert elveszek vmit... - tudom furán hangzik,magam sem értem mit - . Pedig egyszer úgy szeretném,ha végre egymást erősítenénk és együtt repülhetnénk a világ felett!!!
A testalkatunkkal és közérzetünkkel hasonló a helyzet. A megfigyelhető tények: ő hízni szeretne,de nem tud, én pedig jó pár kilóval szeretném csökkenteni a sulyomat,illetve inkább az alakomat változtatnám, persze ha étrendünket nézzük nem meglepő a felállás: míg másik felem :) inkább sós ételeket eszik, magvak,zöldségek,gabonák, én édesebb szájú vagyok: imádom a csokoládét,pedig szeretném abbahagyni a fogyasztását, szeretnék olyanokat enni,mint amiket ő, úgy hogy azt én akarjam,és ne miatta: nyáron ez megtörtént,de sajnos rossz vége lett,ugyanis csontsoványra fogytam így...Hát ennek kevésbé látom a megoldását illetve a lehetőségeket,mint az előző témában.
Ne értsetek félre,nem sajnáltatni akarom magam,de ha így gndoljátok nyugodtan lehet ez is vélemény,inkább tapasztalatotokat szeretném meghallgatni,mivel a naplókat,bejegyzéseket olvasva mindig rengeteg erőt merítek a továbbiakhoz,de úgy érzem most nekem kell hogy szóljon a hozzászólásotok. Most a rengeteg könyvből sem jut eszembe semmi használható,pedig biztos van,leht csukva a szemem??
Köszönettel
Brigus

CsatolmányMéret
2007 éveleje.jpg69.31 KB
secret2.JPG76.88 KB
Címkék:


Nem vagy ezzel egyedül!

Drága Brigus)))))))))úgy, ahogy mondod átfut rajtad és rajtunk mindnyájunkon)))))))))hagyd, hogy átfusson, éld meg az érzést))))))))))))
Szeretettel: Ery



Köszönöm

Mindenkinek nagyon köszönöm a hozzászólását,megértettem,elfogadtam,meglátjuk hogy alakul. És még valamit szeretnék megköszönni: mikor eleinte itt olvasgattam,írtam,furcsának tűnt,hogy úgy köszntök el,hogy szeretettel,ölellek...illetve a megszólítás is úgy hangzik: Drága,Kedves... de mostanra egyértelműen imádom azt az érzést ami akkor fut át rajtam,mikor egy ilyen hozzámszólást olvasok:):)Köszönöm, Brigus



Drága Brigus!

Nekem nincs ikertestvérem, de úgy gondolom, hogy ha valakivel egynek érzem magam, akkor azt nem kell erőszakosan megszüntetni.
Persze, vannak körülmények, ami hatására távolodtok egyébként is fizikailag egymástól, de az érzés, hogy egyek vagytok marad és maradhat is. Nektek kell megtalálni azokat a hidakat, kapaszkodókat, amikhez adott esetben visszarohantok, ha már nagyon hiányoztok egymásnak. Amit előzőleg leírtam, azt most is tartom, hogy nem elszakadásról, gyengülésről gondolkodjatok, hanem fizikai máshollétről és erősítitek egymást összehasonlítva egy halandó iker nélküli emberrel.
Ikerpár unokatestvéreim vannak, szintén lányok. Sokáig együtt tanultak, egy albérletben laktak, az aktuális fiúikról a másik véleménye is döntő volt. Aztán még is más egyetemet végeztek, más lett a munkahelyük, később a lakhelyük is. De a napjuk még ma is mindig egyformán indul azzal, hogy hívják a másikat, persze a vonal sokszor foglalt, hiszen a másik is hívja az egyiket. Sőt a 3. tesójuk így fogalmazott a nyáron, hogy ők még mindig annyira egyek, hogy ha az egyik Százhalombattán kovászosuborkát kíván, akkor másik Budapesten épp azt majszolja. És nincs ebben semmi baj. Ez az általatok megfogalmazott "elszakadás" ne legyen gyors, tervezett, stb., hanem a körülmények befolyására mindig válaszzátok a lehető legjobb megoldást. Erőltetni, elémenni pedig miért is kellene drága Brigus? Örüljetek egymásnak és a további életetekben benne lesz a válasz is.
Szeretettel: Ery



ikrek

Kevés időm van jelenleg, de egy pár sort szeretnék irni.
Nekem is ikerlányaim vannak, nálunk is sokáig problémát jelentett az elszakadás.
A fiatalabb /10 perc és 10dkg/ nehezebben szakadt el , jobban megviselte , ha a "nővére" akár csak pár napra is elutazott.
Én tudatosan különböző középiskolába irattam őket, ami nagy lelkiválságot okozott ugyan, minden reggel sirva váltak el. Mamár 33 évesek, van egy idősebb nővérük is 21 hónap korkülönbséggel, ő is már 35 éves - talán ez is segitett.
Ajánlanám Nektek a Hellinger féle családfelállitást, ami sok mindenre rávezetne, hogy miért van ez nálatok igy.
A lányaim szerintem tudnának tanácsot adni, ha gondoljátok közvetitek.
Az agykontroll tanfolyam is sokat segitene, mi mindnyájan elvégeztük, és mondhatom nagyon jó érzés, valamennyien ezotérikus beállitottságuak vagyunk, mindenki tanul valamit.
Azzá válunk, amire gondolunk !!

Kivánok Nektek mielőbbi lelki megnyugvást, és sok sok szeretet küldve
Margo



Kedves Ragyogás!

De melyik képen a bal?Nem mindkettőn:)



brigus, a jellemzőket, amiket leírtál, a bal vagy Te:)))

"Merjünk élni, merjünk remélni, szeretni, s könnyeket is hullatni, ha kell. A dal dalol, az élet virágzik a kegyelem által, s a végtelen szeretet, ha engedjük lágyan karol át. "



Még egy utolsó

Ugyan még személyesen nem tallálkoztam veletek,de szerintetek melyik vagyok én?Az egyik kép 2007-ben készült a másik pedig friss:D



Drága Ery, living force!

Szerintetek hogy lehet azt a tudatot megszüntetni,enyhiteni,hogy egyek vagytok? Igen,egypetéjű ikrek vagyunk,szüleink azon kívül.hogy ugyanolyanba öltöztettek - amit mindig is utáltam :P:) - ,eddigi életünk során végig egy emberként kezeltek: egy óvoda,iskola,ugyanaz a sport,ugyanazoknak kellett lenniük a barátainknak (legalábbis apum így engdett el programokra), közös táborok, közös szakkörök, és a tudat kialakítása,hogy vigyázzunk egymásra,mert mindig mi leszünk ott egymásnak. Alapvetően nem rossz a gondolat,ahogy te is írtad Ery,hiszen jó azt tudni,hogy mindig van aki szeret,csak nem ilyen szoros viszonyban kéne állni.Abban pedig living force teljesen igazad van hogy barátnőknél is megesik az egyszer fenn,egyszer lenn érzés,csak az én mesémben/világomban úgy hittem az ikrek egy szinten mozognak.Amúgy mindig is érdekelt,hogy vajon a kívülállók hogy látják az ikreket?? Köszönöm nektek,Brigus



András köszönöm

Kipróbáljuk,majd beszámolok mik a felismerések:)



Kedves Ágica,vibrocil!

Ez megtörtén,legalábbis elindult a folyamat: ősszel elkezdtükez egyetemet,és mint ifjú gólya,én nagyon nagy lehetőséget láttam,hogy végre megvalósítsam önmagam,merthát új környezet,tiszta lap, korlátok nélkül... (akkor még kicsit másképp vélekedtem a dolgokról,általában,ha valamilyen tartós rosszat nem sikerült feloldanom,menekültem előle,egy másik környezetbe) Én dobbantottam.És sikerült:):) És végtelen öröm járta át testem minden egyes porcikáját:lehet hogy nem saját magamnak örültem,a környezetem átformált,szerettem élni,barátokat szereztem,akiknek fontos vagyok,szükség van rám,értékelnek (bár mostanra persze világossá vált számomra pár dolog,például,hogy még előttük sem igazán beszélek a vonzás törvényéről,spirituális dolgokról,mert félek mit szólnak.Ami egyértelműen azt tükrözi számomra,hogy még van mit fejlődnöm,hiszen saját magamtól is félek).Lett egy barátom,úgy éreztem az életem sínen van,két méterrel a föld felett.És akkor jött a villámcsapás: testvérem nagyon rossz állapotba került (ezt úgy kell érteni,hogy általban nálunk a lelki tünetek hamar kifejeződnek testiben,vagy összetettben pl:mint már máshol említettem táplálkozási zavaraim voltak,neki pedig vannak): iszonyatosan lefogyott, és ugyan járt pszichológushoz,de öngyilkossági gondolatai voltak,amit egyszer megosztott velem.Akkor nagyon megijedtem,féltem őt,és el kezdtem aggódni,és a lebegés egyből zuhanás lett. Megijedtem,hogy elveszitem őt,mert nem foglalkoztam eleget vele,nem voltam neki hálás...Kapcsolatom a barátommal tönkre ment,amit így utólag nézve egyértelműen én teremtettem :(, mindig csak a kapcsolatunk hibáira hívtam fel a figyelmet,pedig nagyon szerettem őt,végül vége lett.Őt is szeretném visszavonzani az életembe,mert úgy érzem még haladnunk kéne egy darabig egymás mellett.Tesóm időközben a gyógyszereknek köszönhetően,meg egy fiúnak,jobban lett,én pedig zuhantam.Annak érdekében hogy kíméljem,és magamnak pedig ne teremtsek rosszat,nem beszéltem neki ezekről,viszont csak ez járt a fejemben,feszült voltam,végül én ezen az oldalon oldódtam fel,találok nap mint nap egy pici útmutatást,merre is menjek,induljak. E történet mutatja,amiről elsőnek írtam: mártírkodom, DE MINEK???én is látom hogy ezzel csak ártok.neki is és nekem meg főleg!!!Hogy oldjam fel,hogy ne érezzem a magammal való foglalkozást önzésnek? Hiszen ebből valamennyire ő kiszorul,mivel őt nem érdekli az agykontroll... Köszönöm,hogy olvastátok Brigus



Először is Bocsánat

Bocsánat,csak most vettem észre,hogy válaszoltatok.Ez számomra rendkívül sokat jelent,kezdtem elkeseredni,hogy hozzám nem szóltok,szólnak és akkor most feljövök,és ím ez a rengeteg tanács!!!!!Nagyon jól esik,elmondhatatlanul huuuuh,öröm,boldogság,szeretet...



ikrek

"A felismerés megvan, a változtatás hiányzik..." Dr. Czeizel Endre egyik tudományos cikkében a következőket írta: "Az embernek 35 000 génje van. Minden ember saját, egyedi génállománnyal rendelkezik, kivéve az egypetéjű ikreket, akik genetikailag teljesen azonosak, ugyanakkor egyformák, ám mégis különböznek..." Hozzászólásodban konkrétan nem írtad meg, hogy egy-, vagy kétpetéjű ikerpár vagytok-e, de azt gondolom a leírtak alapján ez most nem is lényeges. Én, aki az ikerterhességről csak az orvosi szakirodalomban, s egyértelműsíthetően autodidakta módjára olvashattam, annyit tudtam leszűrni -, gondolom, mint más átlagos orvosi információkkal bíró ember, hogy minden embernek a folyamatos növekedési-érési folyamat által egyrészt kialakul a saját, külön kis világa, és minden egyéb, ami emberré tesz bennünket, másrészt, mivel (ikrek esetében) roppantul kevés az olvasható szakirodalom e témában, csupán a tapasztalatokra hagyatkozhatunk. Úgy gondolom egy ikerpár esetében is, amennyiben a szülői, szociális háttér biztosítva van, esélyegyenlőséggel indulnak az életben. Mint, próbálok logikusan gondolkodni, nem kimondottan ikerpár, példának okán barátnők, barátok, közeli hozzátartozók esetében is előfordulhatnak olyan történések, érések, megérzések, mint, ahogy fogalmaztál, "ha én szárnyalok ő nagyon mélyen keresgél, ha ő a fellegekben jár, akkor egyszerűen engem levetnek a felhők...", sőt házastársaknál sem ismeretlenek ezek az érzések. Az emberek változnak. Változhat az izlésük, valamilyen szinten gondolkodás módjuk, befogadhatnak különböző dialektusokat, új szokásukat, változathatnak magatartásmintáik, átalakulhatnak viselkedési normáik, mimikai önkifejező eszközeik. Hagyd "kiforrni" az életed, és az övét. E cselekedethez kívánok jó egészséget, és boldog életet!



Drága Brigus!

Azt írod, hogy: "...egyszer úgy szeretném, ha végre egymást erősítenénk..."
Ez nagyon okos gondolat és ezen kellene elgondolkodnod, hogy miként lehetséges?
Úgy, ahogy az előttem írók is mondták, mindketten önálló személyiség, külön ember vagytok.
Önálló az ízlésetek, még akkor is, ha hasonlít a másikéra.
Önállóak a terveitek, még akkor is, ha az első és az utolsó szó joga a tesóé a döntéseiteknél.
Ezt sorolhatnám még, de Te sokkal jobban tudod.
Ami viszont megkülönböztet Benneteket másoktól az, hogy képzeld el, mi annak idején mennyit
kerestük azt a testi-lelki barátnőnket, akivel meg tudtuk érttetni magunkat és megbíztunk a segítségében.
Mint minden másnak, a Ti ikerkapcsolatotoknak is a jó oldalát nézzétek!
Biztosan ezeket is sokkal jobban tudjátok, mint mi és biztosan nagyon sok ilyen van. Sőt, biztosan irigylésre
méltó is ez a helyzet másoknak. Képzeld, a fiúkat, vagy azokat, akik barátkozni szeretnének Veletek, rögtön
2 embernek kell megfelelniük. Éljétek az önálló kis életeteket azzal a tudattal, hogy a másik - aki a világon
legjobban ismer - ott van, vár, szeret és boldogul Veled és Nélküled, Tőled fizikailag függetlenül, de lelkileg,
szellemileg összekapcsolódva, megkétszerezve ezzel mindkettőtök erejét. Itt utalok vissza a Tőled vett idézetre,
mert így tudjátok egymást erősíteni. Legyetek Boldogok!
Szeretettel: Ery



Kedves Brigus! Egyetértek

Kedves Brigus!

Egyetértek ágicával.
Amit én még ehhez hozzátennék, hogy azt vettem észre, hogy úgy gondolod, hogy két fél vagytok.
No szerintem ezen is túl kéne tenni magad/magatok. Ha nem így van akkor bocsi a félreértésért.
Mindketten egész, teljes és tökéletes emberek vagytok. Az biztos, hogy van bennetek sok közös, még olyan is amilyenek hagyományos testvérek között nincs, de mégis, kettő vagytok.

Sok szeretettel: vibrocil



szülők

Beszélgessetek egy kicsit a szülőkről. Ki milyennek látta őket, mit láttatok hibának, mit erénynek bennük. Általában van egy pár meglepetés egy ilyen beszélgetésben. Adhat pár gondolatot.
Mindenki azt akarja elkerülni, ami a szüleiben zavaró volt, csak mindeki máshogy. Még a tesók is. Ugyanaz a rezgés, más "megoldás", hasonló eredmény.

http://tudatos.uw.hu



Drága Brigus.....

Tanácsot adhatok...... Testvérek vagytok, de külön emberek. Külömböző érzésekkel, ha Te nem is veszed még észre. Elöször magaddal légy tisztába...../ ez nem önzés/ . A testvéreknek is egy idő után elkell engedni egymás kezét. Próbáld a saját életedet élni és utána , majd ujra testvéreddel közösen, már boldogságban, de külön ismét eggyütt lehettek. Ne te legyél a második, sem elsö , csak egy szeretni való ember....... nem tudom, de én ugy látom, hogy ez vezetne valahova .
Szeretetem küldöm feléd : ágica