thesecret.hu - a vonzás törvénye

Egy kedves barátom, csoporttársam a TKBF-en írta ezt:

Szellemi Erőink Pillanatnyi Egyesítése

Kedves Barátaim!

Világunk változatos, mindenki mást gondol ugyanarról a dologról. „Spirituális” világképünket is mindannyian másként képzeljük el. Hajlamosak vagyunk, hogy a sajátunkat jobbnak véljük másénál, így nem csoda, ha más ember szellemi útját meg sem akarjuk ismerni, pedig elfogadni csak így tudnánk. Ha alaposan önmagunkba nézünk, észrevehetjük azt a fura szokásunkat, miszerint mindannyian egy kicsit a saját gondolkodásunk köré szeretnénk hajlítani a világ spirituális lehetőségeit is.

Világi életünkben már részint elvesztettük embertársaink iránti közvetlenségünket, és sajnos a spirituális gyakorlataink /imáink, elmélyedéseink, meditációink/ is egyre távolodnak egymástól. Mindegyikőnk a saját Istenében, hitrendszerében, ezoterikus beállítottságában hisz.

Úgy tűnik, elfeledtük, hogy bár tulajdonságaink, képességeink kiaknázásában, megvalósításában óriási különbségek lehetnek köztünk, egyikőnk sem értékesebb ember a másiknál. Egy-két éves korig a gyermekek őszinte érdeklődéssel fordulnak egymás felé. Felnőve előfordulhat, hogy egyikünk két doktorátussal, másikunk szakmunkásvizsgával kezdi az „életét”. Egyikünk anyagi lehetőségei miatt lesütött szemmel vásárol a hipermarketben, másikunk néha fontos embernek gondolja magát az üzleti sikerei miatt... Sajnos ehhez hasonlatos jelenségek körvonalazódnak a vallási, szellemi, spirituális életünkben is. Ha sikerül ezen a gondolkodásmódunkon változtatnunk, óriásit tettünk, talán a legtöbbet, ami tőlünk telik. Azt hiszem, ezt a „lépést” könnyebb először gondolatban végrehajtani, mint tettben.

Épp ezért…
Gondoltam egy merészet, talán nem lehetetlent. Mi volna, ha több, egymást akár nem is ismerő ember egyesítené a különféle tradíciókon alapuló, de mégis hasonló értékekkel rendelkező szellemi erőit?

Ez az ötlet, amit olvasol, annak megvalósulását célozza, hogy a spirituális, vallási, szellemi tanítások mellett néha önmagunk titkai felé is forduljunk. Mindenki otthonában, önmagában teheti ezt meg legkönnyebben. Persze, ettől egy kicsit nehezebbé is válik a feladat, hisz nem lesz senki sem, aki kívülről kontrollálna, ellenőrizne, netán finoman kényszerítene minket. Így viszont több esélyünk lesz önmagunk belső erői felé fordulnunk, ami nagyon fontos, hisz a belső „kincseskamránkban” mindenre választ és támaszt találunk.

Jó ötletnek tűnik, havonta egy előre egyeztetett napon, /minden hónap holdtöltéjének estéjén/ szellemi erőinket egy óra időtartamra egyesíteni 22 órai kezdettel.

A közös időpont lesz az egyetlen segítségünk. Ez az egy óra nem irányul semmire, nem akar megszabni senkinek semmit, mindenki végezheti a szokásos vallásgyakorlatát, imádkozhat, meditálhat. Bármelyik vallás hívője csatlakozhat. Az egyetlen szempontunk legyen az, hogy ne akarjunk befolyásolni senkit sem, például ne akarjuk, hogy minden ember javuljon meg, holnaptól mindenki a mi szellemi gyakorlatunkat kövesse, még olyat se kérjünk, hogy mindenki ismerje meg a mi vallásunkat, /amit lehet, a legjobbnak hiszünk/.
Ha ezek a kérések fontosak számunkra, tegyük máskor. Ez az óra másról szól. Ha lehet, ebben az időben ne kérjünk semmit, se Istentől, se Jézustól, se Arkangyaloktól, se Táltosoktól, se Tündérektől, se Buddhától, senkitől.
Mi magunk szenteljük fel ezt az időt.

Láthatjátok, hogy a módszer nem egyfajta egyesítő meditációból, vagy imából áll, hanem abból, hogy nincs közös módszer. Erre az egy órára nem alkalmazunk közös módszereket. Miért? Mert szellemi erőinknek nincs szüksége egyesítő gyakorlatra, önmagától történik meg a folyamat, és csupán annyi elegendő hozzá, hogy figyelünk önmagunkra, minél kevésbé vegyük fel erre az egy órára a vallási, ezoterikus, meditációs gyakorlataink szőtte „spirituális jelmezünket”. Ennek a „jelmeznek” a megtalálását segítik a második oldalon olvasható ötletek.

Mikor lenne az első három alkalom?
Január 22. kedd 22h.
Február 21. csütörtök 22h.
Március 21. péntek 22h.
A további időpontokat ráérünk még egyeztetni.
Ha bármivel nem értetek egyet, kérdésetek, ötletetek van, írjatok: milaba747@gmail.com.
Felmerülhet a kérdés: „mégis mit tegyek”? Pár példa ötletcsinálóként, amit talán megengedhetek magamnak, elsődlegesen abban bízva, hogy ezeket mindenki a saját ötletére cseréli mihamarabb.

1. Például, ha tapasztalatlanabb vagy a meditációban, de mégis szeretnéd, akkor először szánj egy kis időt a gondolataid megfigyelésére, ne foglalkozz még mással. Figyeld meg, hogy vannak gondolataid, amikből újabbak születnek, akár akarod, akár nem. Vedd észre, hogy minden gondolatod újat szül. Erősítsd meg akaratod, elszántságod és figyelj meg egy gondolatot /pl.: még nem tartok sehol, de már eltelt tíz perc/. Elemezd ki, miként kötődik benned az idő múlása miatt érzett félelem a tetterő, az összpontosított akarat hiánya miatt érzett sikertelenség érzéséhez. Vedd észre, hogy alakul ki ebből egy motiváló erő, ami biztat: „meditálj már, mi lesz!”. Ha elkapsz egy ehhez hasonlatos gondolathálót két lehetőség nyílik meg előtted. Hagyod, hogy magával sodorjon, vagy kielemzed, feltárod, miként szokott mozgatni érzelmileg, akaratilag. Ez egy hatalmas siker, segítségével egyre elnyugodottabb leszel. Figyeld a gondolataid játékát, ismerd meg önmagad.

2. Például, ha keresztény lelkületű, vallású ember vagy imádkozz Istenhez, imádkozz Jézushoz. Tedd ezt kicsit másként. Engedd meg magadnak azt a luxust, hogy csak megfigyeled önmagadban Jézust, Isten egy részét. Ott van benned mindig, a felesleges kéréseid helyett inkább engedd át magad neki, engedd, hogy betöltsön. Ne a csodát várd Tőle, a csodát Te teszed meg, amikor felismered önmagadat Isten részeként. Felismered, hogy ez mindig így van, akár kéred, akár nem. Csak eddig nem vetted észre.

3. Például, egyszerűen csak köszönd meg Istennek, hogy élhetsz, érezd át, hogy létezel. Gondolatban lásd magad, mikor csecsemő voltál, és a szülészeti osztályon sok csecsemő közt vártad édesanyádat. Akkor még nem tudtad, hogy édesanyád minden szava, gondolata ott fog élni benned, míg élsz. Mikor nem látod, akkor is benned él. Ha abbahagyod a „sírást”, a spirituális gondolatok harsogása is elcsendesül. Így várd Istent. Ne feledd, ha egy gyermek meghallja édesanyja hangját, megnyugszik, és a többi is abbahagyja a sírást.

4. Például, idézd meg szellemi tanítóidat, ne kérj, csupán légy velük együtt, egyszerűen hagyd, ha adni, „tanítani” akarnak.

5. Például, figyeld meg magad /gondolatban/ kívülről. A föld bolygó életének évmilliói tekintetében helyezd el magad az időben. Figyeld meg, amint múlt és jövő közt élsz, tapasztald a mostani pillanatod. Ha meg tudod szilárdítani ezt a tapasztalást, vond bele a közelmúltad nagyon fontosnak hitt jeleneteit. Lehet, hogy jelentéktelennek fognak tűnni, évmilliók árnyékában, ugyanakkor mégis vannak. De fel fogod fedezni, hogy a legszebb emléknél is döbbenetesebb a jelen pillanat meglétének valószínűtlenül egyszerű tisztasága. Hagyd, hogy ebben az állapotban, a múlt feltételeitől és a jövő elvárásától mentesen létezz, ami talán azzal az egy szóval fejezhető ki: „Vagyok!”.

6. Például, ha az egész napos munka után a gondolataid óceánjának hullámait nem tudod lecsillapítani, légy egyszerűbb. Gyújts egy gyertyát és figyeld a lángját, de úgy, hogy már a meggyulladásának első pillanatától fogva koncentrálj erre. Mint az először ide-oda imbolygó gyertya lángja, a gondolatait csapongása is megáll lassan, ahogy a lángra koncentrálsz. Ha elnyugodott az elméd, ura vagy önmagadnak, folytasd, amint akarod…

7. Például, miután elnyugodott elméd, gondolj azokra az emberekre, akik Veled együtt hátrahagyták a világot egy órára, hogy közelebb jussanak önmagukhoz, sikeresebb gyakorlatot végezzenek, vagy akár csak imádkozzanak. Majd tereld gondolataid azok felé, akik például a megromlottan vásárolt tej feletti harag állapotában, vagy eltévesztve gyakorlatuk célját épp spirituális gőgben, esetleg elesetten, betegségben élnek. Te is voltál és lehet, hogy leszel is ilyen tudatállapotban. Figyeld meg, az érzéseiket, hagyd, hogy feltűnjön: ezek és az általad legpozitívabbnak tartott érzések egymás után jönnek, mennek a fejedben, másokéban ugyanígy. Ilyen az emberi gondolkodásunk természete. Vedd észre, megvan a lehetőséged, hogy az eléd kerülő feladatokra koncentrálj, anélkül, hogy azok átvennék feletted a hatalmad. Mi értelme van utólag dühöngeni a romlott tej miatt? Ettől nem válik ihatóvá. De azt fontos észrevenned, hogy mikor vásároltál, nem voltál éber, nem nézted meg a szavatosságot. Ha gondolkodásod felett elveszted az éberséged, gondolataid, tetteid nem arra vezetnek majd, amerre tervezted. Nem elég valamit eltervezni a jövő részeként, a megvalósulás jelen pillanatában kell ébernek lenned. Végső soron pedig mindegy, hogy örülsz, vagy bánatos vagy, figyeld meg, hogy tudatos vagy-e közben. Tudod-e, hogy épp most örülsz, vagy dühös vagy, ha igen, akkor a dühöd nem tud meggondolatlanságra késztetni. Légy éber ebben az órában. Figyeld meg testrészeid, belső szerveid, gondolataid, érzelmeid. Ha beteg vagy figyeld meg a beteg szervet. Ne gyógyítsd, csak figyeld, gyógyul a figyelmedtől, …ha hagyod.