Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak (1996)

„Több mint tízezer mérföldet utaztam amerikai otthonomtól, de gondolkodásomban egy lépést sem tettem előre. Egy bal féltekéjű világból érkeztem. Olyasmin nevelkedtem, amiben a logika, az ésszerűség …..volt a meghatározó. Itt pedig, ebben a jobb féltekéjű valóságban olyan emberek között vagyok, akik sosem használják az én úgynevezett tudományos fogalmaimat, civilizált kellékeimet. Őket a jobb agyfélteke irányítja, teremtőképességeikre, képzeletükre, ösztöneikre, megérzéseikre, a lélekre hagyatkoznak. Nem tartják fontosan, hogy szavakba öntsék közlendőjüket, hiszen megtehetik, - nevezzük bárminek – gondolatátvitel, ima , meditáció ……….

…..tovább esedeztem segítségért….Megteszek mindent, amit kell. Csak segíts, hogy vizet találjak. Nem tudom mit csináljak, mit keressek, merre menjek. Újabb gondolat hasított belém: Légy víz. Légy víz. Ha azzá tudsz válni, találsz vizet.
Fogalmam sem volt róla, mit jelenthet ez az egész. Nem volt értelme. Légy víz! Hiszen az lehetetlen! Persze ezt bal agyféltekém beidegződései súgták, amelyekről már-már sikerült megfeledkeznem. Félretettem hát minden ésszerűséget és megnyitva magam az ösztönös megérzés előtt, behunytam a szemem és megpróbáltam vízzé válni. , áradó és határtalan víz, mely minden lehetséges formájában bennem testesült meg. Így folytattam utamat, minden érzékemre figyeltem. Éreztem a víz illatát, ízét, hallottam, láttam. Hűvös voltam és kék, áttetsző és zavaros, nyugodt és fodrozódó, jeges és langyos, pára gőz eső, hó, verejték egyszerre, én magam a szomjoltó, csobbanó, áradó és határtalan víz, mely minden lehetséges formájában bennem testesült meg.
Sík vidéken vágtunk keresztül, amerre csak a szemünk ellátott, mindenütt csak síkság. A táj egyhangúságából csupán egy alacsony, vörösesbarna halom emelkedett ki, egy másfél méternyi magas homokdűne, tetejét sziklás perem szegélyezte. Mintha tévedésből került volna a barátságtalan kopárságba. Szinte önkívületlenül fölmásztam a tetejére, szemem félig lehunyva a vakító fénytől, és leültem a kőre. Ahogy lenéztem, láttam, hogy ott állnak az én hű, odaadó, szerető társaim, és fülig érő szájjal mosolyogva néznek föl rám. Erőtlenül én is mosolyra húztam a számat. Kinyújtottam hátrafelé a kezemet, meg akartam támaszkodni, és valami nedveset érintettem. Azonnal megfordultam. Hátam mögött a peremen, amelyen ültem, jókora, körülbelül háromméteres átmérőjű., fél méter mély gödröt pillantottam meg, tele csodálatos, kristálytiszta vízzel, amely a tegnapi nagy felhőből eshetett le.
Őszintén hiszem, hogy az első korty langyos víz közelebb vitt Teremtőnkhöz, mint egész addigi életemben az összes imádság, templomi áhítatosság.”

Szeretettel: Ery

Címkék:

Hozzászólások



Nagyon szépen szólítottál meg kedves FÉNY)))))Északról!))

Érdekes, amit írsz. Lehet, hogy tényleg azok az emberek, akik megkapták Tőled a könyvet, akkor többet
tanulhattak belőle. Nagyon szép Tőled, hogy odaadtad nekik. Tényleg, akár minden lapjáról lehetett
volna idézni, fantasztikus utazásban volt részem, valahányszor olvastam.
Köszönöm a válaszodat és a jókívánságaidat. Neked is szép vasárnap délután kívánok!
Szeretettel: Ery



Kedves Judit!

Vedd meg, ha teheted és olvasd el, ajánlom szeretettel!
Ery



SZERETETT ERY:)))

Üzenetet kaptam Általad..,-a könyvet már kétszer megvettem és vásárlás után,-egyszer sem tértem velük haza...
Úgy hozta a "Gondviselés"..,-hogy a hazafelé vezető úton..,-mindíg elajándékoztam Őket..
De érdekes..,-furán hangzik..,de igaz..
Akiknek odaajándékoztam..,olyan lelkesen beszéltem a könyvről..,-mintha már olvastam volna..:)
Úgy érzem viszont..,hogy azért került azokhoz az emberkékhez..,mert akkor nekik nagyobb szükségük volt rá..,-vagy közelebb állhattak az IGAZSÁG felismeréséhez...,-amit a könyv tuti ezerrel tol eléd minden eggyes lapján...
Köszönöm Neked Kedves Ery..,és további meseszép vasárnapot kívánok Neked:Gabcili..:)



Nem ismerem!

Én még nem ismerem ezt a könyvet.Köszönöm, hogy idéztél belőle! Fel keltetted az érdeklődésemet, ugyhogy megszerzem magamnak! Mégegyszer köszi és kellemes, napsütéses vasárnapot kívánok Neked: Judit



Drága Szildi!

Én is rögtön megvettem a másik könyvet is, de az nem tetszett annyira, mint az első.
Lehet, hogy előveszem újra. Köszönöm, hogy megemlítetted és a választ is.
Szeretettel: Ery



Drága Ery!

Igen,igen,igen!
A könyv alapmű! Mindenkinek ajánlom sok szeretettel!
És van még egy: Vidd hírét az örökkévalónak
Puszillak,
Szeretettel:
Szildi



Szia Katis!

Én szinte használom ezt a könyvet, mert néha bele kell olvasnom. Annyira feltölt!
Ery



Erykém

Olvastam én is,mikor megjelent.
Csodaszép "történet".
Egy ültő helyben...

Tényleg egy másik dimenzió.
Ráhangolódás a természetre,az életre.

Csodás délutánt.
Katis

A Fény,a Minden,Egy,annyit jelent: Tudatosság.Kicsit mellőzd a rutint,Figyelj!
szerintem.