thesecret.hu

Ez annyira jólesik,márminthogy "közkézen forgok",hogy le sem tudom írni.Szóval szerinted is angyal volt?Mással nemigen tudom megmagyarázni.És a látogatása óta is egyre több jó dolog történik velem.Emberileg úgy érzem,folyamatosan fejlődöm,és már ugyanannyi szeretetet kapok amennyit adok.Olyan érzés mintha valami sugározna a bensőmben,ami vonzza a jó embereket.De lehet,hogy csak egyszerűen ez már "ÉN" vagyok.Kívánok Neked is egy ilyen találkozást,csak hogy megtapasztald milyen jó érzés!:)))Sok szeretettel:Cayenne :)Ami nem öl meg,az erősebbé tesz! :)))

Kedves Hegylakó!Először is bocsáss meg hogy csak most válaszolok,de rég nem jártam a honlapon,egyébirányú elfoglaltságaim miatt.Pedig mennyi jó dolog történt velem mostanában!Na mindegy is,azt kérded hogyan találkoztam az angyallal? Hát akkor elmesélem,de nehogy azt hidd hogy valami jelenést láttam vagy ilyesmi.Az angyal egy teljesen hús-vér pasi képében besétált az üzletbe ahol dolgozom.A főnökasszonyommal melóztam aznap,(mellesleg tőle kaptam A Titok dvd-t is,tehát teljesen azonos a gondolkodásmódunk)vevő éppen nem volt,takarítgattunk és közben beszélgettünk.Valamiért hátramentünk a raktárba,megtehettük mert az ajtó mozgásérzékelős riasztóval van ellátva,jó hangosan "vinnyog" már a kilincs lenyomására is.Mire kimentünk, a pasi ott állt a bolt közepén.Sejtheted hogy a riasztó egy büdös hangot se adott ki pedig az ajtó nyitására és becsukására is reagálnia kellett volna.Képzelheted,majd' frászt kaptunk először úgy megijedtünk tőle,hogy van ott valaki.A pasi meg csak szerényen mosolygott és azt mondta a feleségének szeretne valami szép ajándékot.Ilyenkor próbálunk ötletet adni,de azt mondta,hallott már a boltunkról,bár nem a városunkban lakik,és tudja mit szeretne.Célirányosan odament a polchoz amin a kristálylótuszokat tartjuk és kiválasztott egyet.Míg fizetett,beszélgetni kezdtünk.Az emberi értékekről,a nőkről,az életről olyan tisztelettel és bölcsen beszélt,hogy csak ámultunk.Fél órát dumált velünk,és úgy éreztük mintha a lemerült akkujainkat töltögetné,vagy mintha napfényből lenne és megsimogatná az arcunkat.Nemigen tudom megfogalmazni pontosan milyen érzés volt,csak azt hogy jó.(Hozzáteszem a pasas egyáltalán nem volt jóképű,még mielőtt bárki a vonzerejének tudná be a dolgot.)Aztán mindkettőnknek mondott valami egészen személyes dolgot amiről nem tudhatott volna.A főnökasszonyomnak annyit mondott,hogy vigyázzon a kisfiára és szeresse nagyon.Nekem pedig,hogy a sok átélt rossz után végre a legjobb úton haladok,és csak így tovább mert hamarosan olyan dolgot fogok tanulni,amiről nem gondoltam ,hogy képes leszek rá. Na,ezen összemosolyogtunk egy pillanatra, mert a főnöknek nincs gyereke.Aztán a pasi kiment.Riasztó vinnyogott. Elmenni viszont nem láttuk.Ezt úgy értsd hogy az utca mindkét irányába halalmas kirakatüvegeink vannak, bármerre indul,látnunk kellett volna.De eltűnt azon a kétlépésnyi falszakaszon ami az ajtó és az ablakok közt volt.Egymásra bámultunk Anitával,és ő kirohant az utcára.A pasi nem volt sehol!Ő mondta hogy szerinte ez egy angyal volt.A történet csattanója,hogy Anita pár nap múlva megtudta hogy babát vár.Én pedig tényleg valami nagy fába vágtam a fejszémet,argentin tangót tanulok.Ja,a baba kisfiú!
Szóval ez volt az én angyalom története.Egyébként örülök hogy inspirálnak a történeteim.Az én példámból is lehet látni hogy nincs az a mély gödör,ahonnan ne lehetne kimászni.Csak mindig ezt tartsd szem előtt,és minden rendben lesz.Szeretettel ölel:Cayenne :))) Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

Látom,hasonlóan vélekedsz,mondhatni azonos a rezgésszámunk :) Jaj, annyira tudok neki örülni,amikor valaki azonnal megérti,átérzi miről hadoválok itt!Mert néha még azért előbújik belőlem a kishitű és azt gondolom,hogy jövök én ahhoz, hogy tanácsokat osztogassak bárkinek is?De amikor ilyen visszajelzések érkeznek,megnyugszom,hogy talán nem hiába lézengek ezen az oldalon.Nem hiszek a véletlenekben sem.Ha csak egy embernek tudok segíteni,már megéri.De annyira jó érzés hogy így vélekedsz Te is.Köszönöm.Szeretettel ölel:Cayenne:)))Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

Kedves Cayenne!:)

Köszönöm szépen a választ:) Máris segített:)))

További szép napot Mindenkinek:)

Csak hessegesd el azt a csúnya negatívot,és felül tudod írni a pozitívval.De az tényleg tudatos,azonnali és nagyon pozitív legyen,gondolj esetleg valami vidámra előtte,az átlendít az innenső "jó" oldalra,úgy könnyebb.Nekem legalábbis működik.És nyugi,..a pozitív fog bejönni.:)))Szeretettel:Cayenne:)))Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

BLONDNESS

Nos az én új kapcsolatom úgy indult, hogy inkább ő volt az aki nagyon akart Engem.DE aztán engem is elragadtak az érzelmek, talán végül már jobban, mint őt!De tudom, érzem, hogy benne is voltak érzelmek.
Csakhogy őt nagyon kötötte még a múlt, és nem tudott vagy nem is akart szabadulni tőle.Én pedig hiába tettem bármit,mégis én voltam az, akit eldobott, és akit nem akart igazából megismerni.
Összetörtem, de nem sajnálok semmit, örülök,annak ami volt, és tudom,hogy boldogok lehettünk volna együtt,de ennyi jutott!
Megyek tovább,és arra jó volt ez most,hogy az eddiginél is mélyebben nézzek magamba, és legyek tisztában azzal, hogy mire vagyok képes a gondolataimmal.
Sokat olvasok ezen az oldalon,és nagyon szeretném ha mindaz amit itt már nagyon sok ember tud, és használ,azokat az ismereteket én is teljesen "be tudnám emelni" a fejembe!
Ez persze rajtam múlik csak, de most nehéz hinni, bár napról-napra jobban vagyok már!Csak nagyon hullámzó a hangulatom!Ezen szeretnék változtatni!
Minden tanácsot szívesen fogadok!
Üdvözlettel:Bucko

Velem szinte szóról szóra ugyanez történt. Igaz nálunk a másik felet is elragadták az érzelmek, ő inkább a múlt csalódásain nem tudta túltenni magát és nem tudott igazán megbízni engem. És ő is inkább lemondott rólam.

A Vonzás törvénye még itt is működik, én buckóhoz és Cayenne-hez is hasonlító történeten vagyok túl.
Úgy gondolom, hogy nem azt vonzottam be, hogy tönkremenjen a kapcsolatom, hanem mivel a kapcsolat létrejöttekor sérült voltam, még csak félig tápászkodtam fel egy korábbi szakításból, ezért eleve olyan embert vonzottam be, akivel hosszú távon nem is volt lehetséges a boldog együttélés.
Cayenne, én nagyon köszönöm a történetedet, tényleg reményt ad, hogy van kiút.

Szóval,címlaplány lettem?...:))) Köszönöm. ...)))Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

Honnan tudom? Hát pl. a képed, amit feltettél, azon is a tenger van :) Ja és lehet hogy van benne egy kis ráérzés is :) Szeretek itt lenni az oldalon, mert olyan sok kedves ember van, és mindenkitől lehet valamit tanulni. Egyszerűen varázslatos :))) És te is nagyon az vagy ;)

Drága Királylányom,ne hagyd!Igenis éld bele magad,és tessék elhagyni pl. az utolsó két mondat végéről azt a két negatívumot! (Gondolok itt:...aztán megint csalódni...és...nem merem még elhinni...)Ugyanis ezekkel mindjárt agyonvágod a kívánságaidat.Csak kérd és megadatik,de várd is el,hogy megkapd!Kimentek és kész,mert Neked így a jó.Slussz.Egyébként még én sem nőttem fel,néha négyéves királylány vagyok,és ez olyan jó!...Bárki,bármit mond.Néha kiröhögnek,de akik ismernek így szeretnek,elfogadnak.Szóval csak így tovább,fog ez menni,már jófelé indultál,és mindig csak a következő lépésre koncentrálj.Most átöllellek virtuálisan és jól megszeretgetlek,hogy erőt adjak.Remélem érzed:)))Bontogasd tovább a szárnyaid,hogy mielőbb velünk repülhess!Ölel:Cayenne:)Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

Szia Cayenne!

Amilyen hosszú litániát írtam neked, olyan jó és kimerítő választ kaptam tőled! :) Ilyenkor mindig rá kell döbbenjek, hogy mindenki hordja a maga keresztjét, csak éppen nem teszi ki az ablakba!

Meg fogom próbálni, mert gyerekkoromban, mint ahogy a kislány-királylányok, mindig azt gondoltam, hogy nekem más és különlegesebb lesz az életem, mint ahogy tényleg szinte egész életemben a tenyerén hordozott a sors. A leveled kapcsán döbbentem rá, hogy mindez azért történt, mert én elképzeltem, hogy ez egy ilyen csodálatos világ!!!! És attól lett csodálatos, mert a saját döntéseim szerint éltem!

Nyilván nem kerülhetjük el, hogy fel ne nőjünk, de vajon tényleg szükséges ez? Nem vagyunk-e úgy sikeresebbek, ha megtartjuk gyerekkorunkból hozott álmainkat, még akkor is, ha a környezetünk bolondnak tart bennünket, vagy elítél?

Hétvégén voltam siklóernyőzni és az a szabadság és nyugalom kitörölt belőlem minden negatív gondolatot. Minden alkalommal az életeddel játszol, mikor elstartolsz, minden induláskor egy kicsit meghalsz, mert nem tudod valóban földet érsz-e. És talán ennek a végnek a tudata, amit te is érezhettél a lelettel a kezedben, ez az a pont.

A párom, mintha megérezte volna ezt a változást! Mikor hazaértem, közölte, hogy nem szeretne több különprogramot nélkülem, fontos vagyok neki és nem akar elveszíteni. Egy hónapja még úgy volt, hogy kiküldik fél évre Madridba, aminek azért örültem meg, mert végre itt hagyhattam volna a 12 órás irodai rabságomat és élhettem volna a kislányként megálmodott különleges életemet úgy, hogy közben megtanulom az ő anyanyelvét is és végre ledőlnek a nyelvi korlátok, félreértések. Nem jött össze. Tegnap jelezte a vezetőség, hogy előreláthatóan 1-2 hónapra ki fogják küldeni mégis... Csak egy picit léptem arrébb az életemben és az Univerzum megmozdult. Nem tudom, mi lenne helyes, beleélni ismét magamat és aztán megint csalódni vagy eleve úgy hozzáállni, hogy ki fogunk menni?

Talán tudom is a választ, csak nem merem még elhinni! :)

Sok-sok szeretettel,
Magányos Királylány

Már miért ne sikerülne?:)))Ha nekem ment,Neked is fog!:)))Sok sikert!:)))Ölel:Cayenne:)Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

Megtisztelő hogy ennyien olvassátok a levelem,hirtelen nem is tudom kinek válaszoljak először.Azt kérded mikor lett elegem?Hosszú sora van annak,de végül is időm van bőven.Tudod négy évvel ezelőtt léptem ki egy olyan kapcsolatból,aminek nem láttam jövőjét.Kicsit bővebben,hét évig éltem együtt egy sráccal,mostam főztem,takarítottam rá,de soha nem szerettük egymást.Sosem voltam belé szerelmes,a megszokás tartott össze bennünket.Ráadásul nekem van egy kis bibi a méhemmel,nem tudok gyermeket kihordani,ő viszont már az elején közölte,ha talál egy olyan lányt aki tud neki szülni,megyek a "levesbe".Ezt csak úgy mellékesen jegyezte meg,de bennem azóta is ott a tüske.(Mielőtt megdorgálnátok itt lelki társaim,hogy csak akarni kell azt a babát,előre megmondom,ezt valószínűleg az én kérésemre intézte így az Univerzum,én ugyanis nemigen szeretnék babát.Mikor ezt mondom,mindenki úgy néz rám mint egy féregre,de mit csináljak,van olyan nő aki nem gyereknevelésre született.Biztos vagyok benne,,ha megtalálom a lelkem másik felét,majd akarni fogok,és sikerülni is fog.Most még gondolni sem tudok rá.)Szóval éldegéltünk egymás mellett,már volt közös lakásunk is,mikor rájöttem,ennyi erővel a barátnőmmel is összeköltözhettem volna.Haverok,jó barátok voltunk,semmi más.Az utolsó évben csak őrlődtem,aztán egyszer csak felégettem magam mögött minden hidat,mert beleszerettem valakibe.(utólag ha visszagondolok,ez jó ürügy volt csak hogy lelépjek.)Az a "másik"gáláns,udvarias,elsöprő szerető,minden úgy indult mint egy tündérmese.Hozzáköltöztem.A tündérmeséből pedig fél éven belül egy amerikai pszihothriller lett.Kiderült hogy alkoholista,ráadásul ha iszik,agresszív,a tettlegességig.Eleinte én voltam az istennő,később már megszólalni sem mertem,nehogy valami rosszat mondjak,mert el tudta velem hitetni,azért iszik,mert rossz vagyok.Kezdtem azt hinni nem szabad örülnöm,nevetnem mert utána mindig valami nagyon rossz jön.Ebben a hitben megerősített aztán az is hogy a 28. szülinapom ünneplésébe belecsörgött a telefon,apám halálhírével.És a lavina elkezdődött.A pont, amikor azt mondtam ebből elég, az az volt mikor ültem a kezemben az orvosi lelettel.Érdekes módon,addig senki sem mondta mire is gyanakszik,a papírokon meg addig csak latinul volt írva az iránydiagnózis.Na ezen rajta volt magyarul is.Ott állt feketén-fehéren:húgyhólyag rosszindulatú daganata.Azt hiszem az első két perc bámulás után volt az a pont,amikor felismertem,ha nem teszek rendet a fejemben, bizony meg fogok halni!Azzal kezdtem hogy hálát adtam minden újabb percnek és napnak amivel tovább élhetek.És elhatároztam ismét felégetek magam mögött minden hidat és újrateremtem önmagam,olyannak amilyen régen voltam,amikor utoljára jól éreztem magam a bőrömben.Nagyjából ennyi.Tedd fel magadnak a kérdést,ebben a kapcsolatban valóban jól érzed-e magad,ha igen küzdj érte.Ne gondolj a balszerencsesorozatra,mert minél többet gondolsz rá annál több jön belőle.Arra gondolj,milyen potitív dolgokat szeretnél igazán.És az lesz és kész.Ilyen egyszerű.:)))Most búcsúzom mert még másnak is válaszolnom kell,kitartás!Szeretettel ölel:Cayenne:)))Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

Szia Oro!

Ahogy a neved is mutatja, arany vagy, csak csillantsd meg magad! :) Minden, amit szeretnél, azt el tudod érni. Amilyen hosszú hozzászólást írtál, abból is látszik hogy megvan benned (tűz, energia, vagy hívd ahogy tetszik) ami kell ahhoz hogy elérd az álmaidat. Most egy kicsit zavar van a fejedben, de ha leülsz és felteszed magadnak a kérdéseidet, megkapod a választ. Csak maradj egy picit csendben, hogy meghallhasd azt, ami TE vagy, mert amit most a fejedben kavarog, az csak a külvilág visszhangja... :)

Sok szeretettel,
Admin :)

Kedves Cayenne és bárki, aki ebből már kimászott valaha!

Sok tekintetben én is hasonlónak éreztem magam hozzád, a történetedhez!

Szőke vagyok és csak egy centivel magasabb, mint te. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy vörösre festessem göndör tincseimet, de mindig féltem, hogy tönkremegy a hajam. Tele voltam kreatív ötletekkel, díszlettervezőit pályáztam meg anno, kirakatrendező szerettem volna lenni és magam készítem az ajándékaimat is.

Másfél éve épp önmegvalósítottam magam, három pasi is csapta nekem a szelet és rettenetesen szabadnak, szépnek és határozottnak éreztem magam. Akkor ismertem meg a jelenlegi páromat, egy mexikóit, akihez aztán ki is mentem családlátogatni, meg csak azért is, mert akkor még tényleg élveztem az életem.

Olyannyira szépen sikerült, hogy ide jött utánam Mo-ra, és már több, mint egy éve együtt vagyunk. Nagyon boldogok voltunk, nagyon szerettük, talán még szeretjük egymást. De valahogy Isten mintha nem akarna minket együtt!

Először a családom döntött úgy, hogy albérletbe kell menjünk, mert egy idegen nem jöhet a lakásba. Aztán nehezen ment az álláskeresés, 6 hónapig én tartottam el, feléltük az összes félretett pénzemet, de még akkor is boldogok és optimisták voltunk. Aztán elvágta a lábát, mentő vitte be, ahol összevarták. Közben el kellett költöznünk az albérletből is, az új helyen beáztattuk kétszer az alattunk lakókat, majd kitörött a konyhaablak. Aztán a párom kórházba került vakbéllel, ami nehezen gyógyult és a magyar kórházi valóságot is hosszú időbe tellett kihevernie. Karácsonykor jött a mexikói család, nagy volt a boldogság egészen addig, mig december 23-án éjjel egy taxis összetörte a kocsimat, alig lehetett elvontatni. Persze nem ismerte el a vétkességét, az ügy most a bíróságon van, kocsi a szervízben áll, mert nincs felesleges 1 millió forintom a javíttatásra. Mindez két nappal az általam szervezett sítúra előtt történt, ahova vinnem kellett volna az ő családját is. Az odaúton eltévedtünk és sok gondom volt a szállásokkal, az utasokkal is. Januárban ennek megfelelően a szervezetem beadta a kulcsot, lebetegedtem. Lassan kezdtek alakulni a dolgaink, amikor a cég révén kiküldték páromat Spanyolországba. Gyötrelmes heteink voltak, de úgy tűnt ezek csak még inkább megerősítettek minket abban, hogy be kéne jelentsük eljegyzésünket. Hazatérte után új helyre ültették, ahol megismerkedett egy másik lánnyal, aki, bár szerintem maga sem vallja be önmagának, nagyon megfogta, mert innentől kezdve én ki lettem tiltva a céges rendezvényekről. Azóta sokat vitatkozunk, későn jár haza, állandóan a kollégákkal, barátokkal lóg, folyton azt említi, hogy ő mindent megtesz értem, de nekem semmi sem elég, pedig gyakorlatilag nincs is közösen eltöltött időnk, kivéve, amikor hazajön és leveti magát a videojátéka elé, mert neki szüksége van a pihenésre, kikapcsolódásra, magányra és tulajdonképpen már azt sem tudja ki ő és mit akar az élettől, értsem meg. A féltékenységem, magányom és elkeseredésem odáig jutott, hogy belázasodtam. Ha velem van, semmi bajom, de amint kiteszi a lábát otthonról, gyötör a kétség, hogy biztos annak a lánynak írogat vagy éppen pont vele van és ráz a hideg, nem tudok semmi értelmeset csinálni. Húsvétra már tojásokat sem volt kedvem csinálni, pedig mindig imádtam. A munkahelyemet ott fogom hagyni, mert nem tudok ebben a kapitalista világban jó üzletasszonyként működni. Biztatott is a párom, hogy jó ötlet, találtam is egy baráti céget, és mikor közöltem a jó híreket, közölte velem, hogy megfutamodtam a problémáim és a kollégáim elől, feladtam a harcot és a könnyebb utat választottam. Úgyhogy most már azt sem tudom, tényleg jó ötlet lesz-e ezt meglépni!

Jelenleg teljesen össze vagyok zavarodva, az önértékelésem gyakorlatilag nulla és tehetetlenül nézem, hogy hullik minden szét ebből a szép szerelemből, a korábban sikeres, boldog és felfelé ívelő életemből.

Azt szeretném kérdezni tőled, hogy mikor jutottál el arra pontra? Mitől fordult meg az életed, mitől döntöttél úgy, hogy elég volt? Mi mindig próbáltunk optimistán állni a dolgokhoz a párommal, a szerelmünk mindig átsegített minket, miért történik mégis így, hiszen mindig a pozitív, a jobb jövő lengett a szemünk előtt? Soha nem jutott eszembe, hogy lenne valakije, annyira azt éreztem, hogy nekünk soha nem lesz titkunk egymás előtt, nem kell majd "okos" nőként taktikáznom, nyomoznom. Miért alakult mégis így? Miért nem működött az elme ereje? Szerinted rendbe lehet ezt még tenni valahogy, eljön az általunk mindig várt szerencsés időszak? Belefáradtunk volna a balsorsba?

Vajon mennyi időm, időnk van a fordulópontig? Mert én lassan feladom, erős nőnek gondoltam magam, de valahogy ez így 1 év alatt nagyon sok volt. Gyenge lennék?
Szeretnék pozitív lenni, mint amilyen már te vagy, de még nem léptem erre az útra :(

Bocsánat, rettentően bőlére engedtem! De talán pont ez az a hely, ahol ezt végre megtehetjük!

Magyányos Kiráylány

Jé, Te vagy az első aki azonnal összefüggést látott a növény és a nevem között!:)))Valóban azért választottam,kicsi vagyok,/156 kemény magyar centi/nagyon vörös és nagyon erős,/vagy csípős is :)/. Egyébként mindenki borsnak mondja,de állítólag egyfajta chilipaprikának az őrleménye.Egyébként úgy néz ki,kicsit talán fakóbb mint a mi pirospaprikánk és csak őrölve kapni.Na jó,elég a növénytanból,köszi a bíztató szavakat,és szerintem nincsen olyan,hogy véletlen :)))Úgyhogy gondolj rá jó szívvel,és sokat,fog ez menni!Nekem kicsit döcögősen megy ez a dolog,egyrészt nagyok az elvárások, meg már nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni azon a téren,hogy valaki úgy fogadjon el ahogy vagyok és ne akarjon megváltoztatni.Négy éve vagyok egyedül,pár nap ide vagy oda,már nem számít,de csak azért hogy legyen valaki mellettem,nincs szükségem pasira.Szóval továbbra is várom,hogy a lelkem másik fele egyszercsak betoppanjon az életembe.És nem akarom elkiabálni,de mutatkoztak már jelek arra vonatkozóan,hogy ez hamarosan be fog következni.Meg érzem is,úgyhogy azt gondolom,érdemes várnom még egy picit,addig is remekül elvagyok a barátaimmal és a nagyon összetartó és szerető családommal.Mert bár egyedül vagyok,nem vagyok magányos,amiért hálát adok az Univerzumnak! Sok szeretettel ölel és sok sikert kíván:Cayenne:)))Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

Én már régóta tudom,hogy nincsenek véletlenek,nincsen olyan,hogy szerencse.Illetve amit mások annak hívnak.De mi tudjuk itt mind,hogy ez a valami igazából a saját erőnk,ami az elménkből táplálkozik.Minél több pozitív "kalóriával"etejük,annál fantasztikusabb dolgokra képes.:)))Ugye igazam van?De az angyalokban hiszek,mert kb.két hónapja találkoztam egyikükkel,de tényleg!Függetlenül attól,hogy nem vagyok vallásos.Most nem akarom elmesélni,mi történt,honnan tudom hogy egy angyal volt,mert ma nincs sok időm,és ez hosszú magyarázatot igényelne, de a lényeg,egyetértek veled,mindig jön a segítség csak észre kell venni,és el kell fogadni azt.:)Ölellek:Cayenne Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

Azt godolom, hogy nincsenek véletelnek. Mindig megkapjuk a segítséget, ha nyitottak vagyunk, és hajlandók vagyunk elfogadni. Soszor mondom és ezért naponta meg is tapasztalom, hogy nagyon szeretnek az égiek engem,mindig figyelnek rám, és azzonal segítenek nekem amikor szükségem van rá.

Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény.” (ismeretlen)

Neked külön köszönet a bizalomért,a címekért.:)))Ha befejeztem a levelet rögtön megnézem,mit ügyeskednek az öcsédék.Jobb ha tudod,Téged,Shaktit és Öbikét régóta figyelemmel kísérlek,már látogató koromban is kerestem az írásaitokat,és megtisztelve érzem magam,hogy egyenrangú félként én is itt lehetek.Szóval köszönet a bíztató szavaidért,szeretettel ölellek:Cayenne :)))Ami nem öl meg,az erősebbé tesz!:)))

Nagyon jó olvasni téged....
sokunknak erőt és ötletet adsz ezekkel a teremtésekkel...
várjuk a folytatást :))))
Szeretettel: Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)

Ez csúcs!
Komolyan a legőszintébben gratulálok ahhoz,hogy merted megkeresni és megtalálni az Erőt,az erődet és hogy csodűlatosan haladsz az irányba,hogy a legszebben bontakoztasd ki azt,aki vagy!

Ölelés:)
Katis

A Fény,a Minden,Egy,annyit jelent: Tudatosság.Kicsit mellőzd a rutint,Figyelj!
szerintem.

A történeted fantasztikus!
Erős vagy, hogy abból a mélységből ki akartál és így ki is tudtál mászni!

Kedves Cayenne!

Hát ez nagyon kellett most nekem.Én úgy érzem több kevesebb sikerrel eddig is nyitogattam a szárnyaimat,de most kezdem igazán használni a dolgokat,sok felismerésem van,sokat olvasok,de megélek is,hihetetlen de hálás vagyok még a rossz dolgokért is,rengeteget tanultam belőlük,másképp látok mindent.Egyre gyakrabban sokkal magasabban vagyok,érzem hogy nagyon jó,szinte két lbbal a föld fölött és nincs zuhanás,hanem mindig töltődés:)Egyre több minden összejön,egyre több területen.De hogy mindez hogy is kaőcsolódik a történetedhez.No hát annyiban,hogy kíváncsi vagyok,irtad rákoncentráltál,hogy képzelted el a dolgokat,miket csináltál?Ölellek,brigus