Csúnya vagyok és kövér! Engem nem szeret senki! Önbizalomhiány ellen!

Nagyon-nagy ŐSokan keresnek meg párkapcsolati problémákkal. Elárulok egy titkot! Amíg magunkat alulértékeljük, addig a párkapcsolatainkban sem számíthatunk nagy heuréka élményekre!

Mindenkinek vannak bizonyos tévhitek belerögzülve a tudatalattijába! Vannak, akik túl és vannak, akik alulértékelik magukat! Egyik sem helyénvaló. Mit tegyünk a helyes önértékelés kialakítása érdekében?

Frank Outlaw fantasztikus ötsorosa remekül példázza, hogyan is épül fel a személyiségünk, és azzal együtt saját sorsunk is!

"Ügyelj gondolataidra, mert szavaiddá válnak!
Ügyelj szavaidra, mert tetteiddé válnak!
Ügyelj tetteidre, mert szokásaiddá válnak!
Ügyelj szokásaidra, mert személyiségeddé válnak!
Ügyelj személyiségedre, mert AZ lesz a Sorsod!
(Frank Outlaw)

Mint kiderült, ez az öt sor nem Frank Outlaw találmánya, már volt, aki a szememre hányta, hogy ez bizony a Talmudból való. Nem baj! Én akkor is örülök neki, Hogy F.O. a köztudatba hozta, mert bizony minden egyes sorára tudnék tapasztalati példákat hozni a saját életemből.
Egyszer volt egy kozmetikus mester a tréningemen. Mint a nők jelentős többsége, ő is párkapcsolati problémák miatt fordult hozzám. Mikor mentünk végig a lépéseken, Judit minden egyes feladatnál bekiabált:
-Jó, de mikor lesz nekem pasim?
Nem győztem csitítani, nyugi, még nem tartunk a céloknál. Majd mindjárt jöhet a pasitéma.
Már régen túl voltunk a célok kidolgozásán, amikor egyszer csak összecsapta a tenyerét és felkiáltott:
-Úristen! Nincs is benne helye a pasinak!

Jót derültünk valamennyien, és azóta is nevetünk, ha eszünkbe jut Judit riadt, megrökönyödött arca, mikor rájött, mik is voltak az igazi feladatok akkori életében!

Hát igen! Ha nem tesszük rendbe az énképünket, nem alakítjuk ki a fontossági sorrendet az életünkben, nem tűzzük ki a céljainkat, akkor lehet, hogy egész életünkben vak vágányon futunk és hajtjuk ezt a pasi témát, pedig jól lehet, előbb inkább le kellene fogynunk, rendbe kellene hozni az anyagi helyzetünket, ki kellene alakítanunk egy ideális életformát, mielőtt kitűzzük célul a pasit.

Már sokszor mondtam, a párkapcsolat önmagában nem lehet cél! Az nagyon jó dolog, ha valakinek van egy kedves szerető szívű, odaadó társa, de ha nem becsüljük saját magunkat, akkor még a legnagyszerűbb pár sem fogja tudni megoldani helyettünk az önbizalomhiányunkat, a depressziónkat, a frusztrációnkat! Tehát az első cél mindenképpen a pozitív énkép kell, hogy legyen! Máskülönben nem leszünk boldogok!

Egy önmagát sajnáló, önbizalomhiányos embernek az ideális pár az, aki megalázza, nem becsüli, becsapja! Ugyanis csakis ezen a módon lesz előbb-utóbb rákényszerítve, hogy tanulja meg megbecsülni és felépíteni magát!

Így hát ha valakinek ilyen párja van, akkor az egy piros betűs jelzés! Baj van az önbecsüléssel! Nincs pozitív énkép!

Judit egy éven keresztül csak a leírt céljain dolgozott. Minden a helyére került az életében! Egy év múltán újból leírta a pasit is! Nem egészen egy hónap alatt valóra vált 9 év egyedüllét után!

Mostmár két éve vannak együtt!

Sok boldogságot kívánok nekik!

www.5rol6ra.hu

A cikk eredetije a sikeres ötről hatrás hölgyről:
Csúnya vagyok és kövér, engem nem szeret senki!
http://otrolahatra.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=40540

Kassai Csilla rovata (kassaicsilla.virtus.hu)

Csillátok



Csernus dokinak tutira van önbizalma

de nekem akkor sem tetszik, nem a zsánerem! :) Miért? Mert nem szeretem az erőszakosan kommunikáló, majd én megmondom típusú pasikat.



Örülök, hogy férfiak, nők visszajeleznek:SUGÁRZOL!

Nagyon szép vagy ma!/Hát igazán örülök...És nem vagyok hajlandó sem csúnya, sem kövér lenni.SENKI KEDVÉÉRT!!!!



Mit mond Dr.Csernus Imre az önbizalomhiány ellenszeréről?

Videó klinika ÉLŐBEN!
http://otrolahatra.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=77701

"Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a Terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!"(Helen Hadsell) www.5rol6ra.hu



Kedves agica72! Amit

Kedves agica72!

Amit hozzáfűztél ,totál igaz. Rám is. Még megteheted a pohár piát. Én meg fogom!



"...Kövér és csúnya..."

Lehet hogy nem fogsz annyira szeretni azért amit most írni fogok.
Sajnos nem mindenkinek osztja a teremtő egyenlő arányban az erényeket. Talán ezért van az amerikai sorozatokban is csak csupa szépség van (ész nélkül) és afféle idealista karakter. Mert az átlag amerikai fiatal 57%-a túlsúlyos, pszihés függésben élő végtelenül tudatlan, kicsinyes és gyerekes jellem.
Én azt mondom, hogy ne a külső alapján kell egy embert megítélni, de sajnos az utcán és az életben a csomagolás az, ami utalhat a tartalomra. Jómagam is küzdök ezzel a problámával, és jónéhányszor pokoli kínokat kell átéljek miatta.
Másfelől a lerakódott súly nem csak önmagában baj (egészségi kockázat, rossz közérzet, kisebségi komplexus) hoz magával egy csomó egyéb lerakódott problémát, amivel persze vagy tud az ember boldogulni, vagy nem. Aki tud, az nem irogat ilyen helyekre.
Aki nem tud, az mindig keresi a megoldást, ami vagy létezik vagy nem. Nem elsősorban akarat kérdése ez, mert én is akartam fogni, ehelyet híztam helyette. Na ennyi



Sziasztok! Én csak annyit

Sziasztok!

Én csak annyit tennék hozzá, hogy az valóban igaz, hogy ha valakinek nincs önértékelése akkor valószínűleg olyan pasit kap ki aki megalázza, becsapja stb... Lehet, hogy nem szándékosan teszi ezt vele a párja, de maga az nő fog úgy viselkedni, olyan dolgokat hagyni, elnézni, eltűrni ami neki nem jó, pont azért mert arra van beállítva, hogy csak ennyit érdemel. Ezt tapasztalatból írom én is ilyen voltam régen. Én szerencsére megtanultam ezekből a leckét, szépen lassan visszaszereztem az önbecsülésem. Minden egyes megaláztatás, sérelem szította a tüzet, és sokáig tűrtem de aztán egyszercsak elég volt. És aztán elkezdett visszájára fordulni a dolog. Igen tudtam, hogy nem vagyok szépségkirálynő, de rájöttem arra, hogy amit én letettem az asztalra abban a kapcsolatban az nem piskóta volt, és sokan még a tizedét sem bírták volna. Rájöttem arra, hogy az én úgymond nagyságom és szépségem nem a kinézetemben van, hanem a szívemben, a lelkemben, a szeretteimmel való viselkedésben, abban amit adni tudok minden téren annak akit szeretek. És az nem piskóta. És vannak jogaim, és vannak igényeim és választhatok, hogy valami jólesik-e vagy nem és akkor nem tűröm el tovább. Mindig azt hittem, hogy megkell felelnem a pasinak, sok nője volt már és úgy éreztem, hogy kevés vagyok, semmit nem tudok stb... Aztán kiderült közben, hogy soha senkitől nem kapott annyit mint tőlem érzelmileg, lelkileg, szeretetben, és még mint kiderült másban is jó voltam :))) Úgyhogy szépen fordult a kocka, a pasi kepeszt ezerrel utánnam de valahogy én már nem arra vágyom amit ő adni tud nekem (illetve amit nem tudott megadni) hanem jobbra vágyom. Mindemellett tudom, hogy nem vagyok esztétikailag a top-on, ezért nekem is valóban tennem kell még de már akkor sem adom magam "olcsón", nem félek attól, hogy egyedül vagyok, persze jó lenne valaki de nem mindenáron. Már nem alkuszom. Nem kellenek a morzsák. Nahhh ezt csak a tanulság kedvéért akartam leírni. Aki ilyen helyzetben van, igyekezzen megtanulni a leckét. Figyeljen az érzéseire és főleg halgasson is rájuk.
Ha úgy érzi hogy a pohár piát a pasi képébe kéne nyomni, tegye meg!!! Én sajnos annak idején nem tettem meg, azóta is bánom :)))



Na igen!Ennek ÖRÜLÖK!!!

***



*Még jó, hogy én szép vagyok és csinos.

***



Draga Lollipop, Koszonom a

Draga Lollipop,

Koszonom a kedves valaszod..
Teljesen igazad van...Assziszem meg nem tudom igazan alkalmazni a "ami jo nekem ,azt teszem" dolgot,de rajta vagyok...mert jo erzessel tolt el. Meg mindig bennem van a megfelelesi kenyszer. Mint annak idejen,amikor allandoan Apamnak akartam megfelelni..Nem hibaztatom mar,de bennem van!
Sokat kell meg tanulnom,de nem eroltetem. Es igazad van,nem kene orarend szerint elni.

Szivesen elbeszelgetnek veled :)

Szep hetveget,
Shila :)

"Kevesebbet gondolkozz,tobbet erezz!"



Hali Shila!

Ha ráérzünk, hogy eljött a változtatás ideje, akkor változtatunk.
Mindegy, hogy merre indulsz, a változtatástól máris kapsz egy kreatív löketet.
Én is így voltam vele, és nem bántam meg.
Nekem nem igazán tetszik ez a - most hozzá fogok és fejlesztem magam, meg rendbe teszem magam.
Ez nekem olyan, mintha tökéletesednem kéne órarend szerint, nem pedig hozzáadni magamhoz bármit is.
Olyan "kell" érzet kapcsolódik hozzá, nem pedig a jó érzés.
Kell, mert akkor így meg úgy...
Semmi sem kell és szükséges semmihez...
Utazásaim során, hozzá szoktam az ismeretlen felfedezéséhez, ez segített abban, hogy kint és bent is olyan lehetőségekre bukkanjak, amik fejlesztenek.
Sőt volt olyan amiben nem is hittem egyáltalán, és csak most kezd kikristályosulni, hogy milyen jó, hogy kipróbáltam, használtam.
Ne órarend szerint fogjunk hozzá a változtatáshoz, hanem csak is a saját kedvünket keressük.
És ráadásul mindenféle cél nélkül, anélkül akár, hogy az egy társat majd vélhetőleg bevonz.
Drága... most is önző módon magamra gondolok, és a magammal töltött időre, és hatalmasat töltődtem szellemileg. Egyedül vagyok, és ez már nem teher, és nem idő pazarlás.
Jól megvagyok a társaságomban. És ezt nem kell erőltetnem.

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop



Shila!További nagy felismeréseket kívánok

csenge333
önmagaddal szemben és kitartást dolgokhoz...Ölelésemet küldöm!!!!



Sziasztok,

Jo volt ezt a cikket olvasni..

Meg mindig dul bennem a haboru,sajat magammal szemben..En es en nem szeretik egymast!!! Igy a karacsonyi zabalas sem segitett a helyzeten,mondhatnam romba dolt az eddigi epitkezes... Pedig mar az alapok megvoltak!
Hogyan tovabb? Nem tudom! De tennem kell magamert...Sut a nap...Kimegyek es biciklizek egyet! Mozgas:Szeretem.Az alakomnak is jot tesz! :) es a lelkemnek is!
Hogy kell megszeretni onmagad? Meg mindig nem ertem! Es mostmar ertem azt,miert nem jon az igazi.. Ilyen testtel es gondolkodassal nem allhatok ele,mert elijesztem. Jobb is,hogy meg nem jon! Rendbeteszem magam..erzelmileg,testileg es anyagilag is..
Eddig vartam,hogy legyen valaki mellettem es majd az segit nekem rendbetenni magam. De hogy segithetne?
Mikor en magam sem tudom,hogy mit akarok,mi a jo nekem?

Volt egy baratom! Csucs volt a kapcsolatunk,ra azt hittem akkor h az igazim. Minden hetvegen ott voltam nala es feltoltodve jottem haza. Igenam,de azt nem vettem eszre,h o borzasztoan erzi magat,miutan hazamentem..es ne azert,mert mar hianyzom neki,hanem azert mert a kis energiat,amit a het folyaman termelt magaban,en leszivtam. En voltam az o energia vampirja (es en akkor nem is sejtettem).
Egyfolytaban hajotgatta,h dolgozzak magamon,talaljam meg onmagam,fejlesszem az energiat. En meg csak henyeltem es vartam a hetveget,h ismet feltoltodhessek!
Egy baratom nyitotta fel a szemem(aki G.vel jo kapcsolatban volt es neki elmondta, h en elszivom az energiajat)
Hat a kedves baratom elmondta nekem kegyetlenul. Akkor nem ertettem,most mar latom,mit tettem vele.. Tonkretettem! De imadott,igy felaldozta magat! Ertem!
En meg utaltam magam,a testem es imadtam ot! Mert adta,ami mar neki is alig volt. Energiat!

Egy szonak is szaz a vege,nem parkapcsolat kell eloszor,hanem rendbetenni odabent a haborut! A seruleseket!
Ugye igy kell? :)

Haboru ide,haboru oda,GYOZNI FOGOK! mar gyoztem igazabol,mert felismertem a problemat! Koszonom Csilla az irasod,sokat segitett ismet. Mondhatni a legjobbkor a legjobb helyen talalt ram:P

Koszonoettel
Shila :)

"Kevesebbet gondolkozz,tobbet erezz!"



Anyám!!!! Milyen mondatok

csenge333
vannak ebben a cikkben...? Egy nagyon szemet szúrt.Egy önbizalomhiányos embernek az a jó, ha valaki összetöri, megalázza????/Hát ez nagyon Csernyus dokis"./ Nem tudom...Szerintem szeretetre van szüksége minden ilyen embernek, de ez saját vélemény...Egy erős emberen lehet, hogy dob ez a viselkedés valamit, illetve dühében azt mondja:"na, csinálok ebből a negatív helyzetből pozitívat"...A dühét aktivitássá változtatja.Igen,de mi van azokkal, akik gyengék????Még pótszerekhez is nyúlhatnak, pl.az alkoholhoz..../Én nem hiszek az olyan módszerekben, amelyek a megaláztatásra épülnek...Nekem fontos az eszköz is, amivel elérek egy célt.Nem hiszek abban, hogy a cél szentesíti az eszközt...Ahány ember, annyi megoldás....



kedves Ancsa! És ez így van! Működik, csak csinálni kell !

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Hála a pozitív énképeteknek, látom, egyre többen éltek

boldogan! ez csodálatos!

..."az életben mindent elérhetünk - szerelmet, boldogságot, egészséget -, ha „kérjük, hiszünk benne, és készek vagyunk elfogadni azt".



én kép

Legyen szép napod

Hát ezek a pontok valami szuperek és így utólag nagyon is könnyű felismerni, és talán beszélni is rólla.
Az 1. piros pontos jelzés apukám volt. Aki folyamatosan terrorizált egyre keményebb és vissza húzódóbb lettem, szégyeltem , azt hittem mindenki látja rajtam(bár csak a tornatanár tudta mért hordok tréninget), sajnálnak .és csak azért barátkoznak velem , vagy pont azért nem. Nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljenek.
Mindenre volt válaszom: a miért nem lehet engem szeretni cimű rovatban.
Hiába volt egy nagypapám aki mindent megtett és mamár tudom mért sírt férfilétére amikor nyáron hazamentem tőllük.
Egy keresztapám aki sajátjaként szeretett ,tanáraim akik bíztak bennem, barátaim akik sose vártak viszonzást .Nem hittem nekik, bennük.
Aztán jött a férjem. 2. nagy piros jelzés.
Minden amit nem kivánsz magadnak,.-de az én úgyse vagyok szerethetŐ , nem érdemlek mást ,
úgyse lesz különb gondolat elfogadtatta velem az életemet, az eseményeket.
Egészen addig mikor már eljutottam a netovább érzésig és magam ellen , az életem ellen fordultam,
Ennél nagyobb jót nem tehettem magammal mert az a gondolat és cselekedet, hogy vége , vége az életemnek;mindennek , pontot is tett az események végére.
Mire úgymond lábra álltam , tudtam hogy ott soha többé nem akarom folytatni ahol voltam, ahová begyömöszöltek, illetve vonultam magamtól is.
A családot sokkolta , hogy ilyet is tudok , kezdtek elismerni, férjem harcolt hogy a vlóságban is lábra álljak.
Megtanultam bízni, és elhinni, hogy szerethető vagyok , mert kezdtem becsülni magam ,minden egyes percért megharcoltam és ennek volt értéke---a saját szememben--hisz olyanokat tettem amit soha addigi 35 év alatt egyszersem---kiálltam magamért és folyamatosan
Nem a gyerekeimért, a családomért, a villanyszámláért-----MAGAMÉRT
kezdtem elfogadni a segitséget másoktól, végigcsináltam a dolgokat hisz bármily nehéz és fájdalmas olyan nehéz nem lehetett (pedig dehogynem ) mikor saját életem ellen fordultam. Egyszerüen csak küzdöttem magamért.
Ma beszélek emberekkel néha sokkal egyszerre tudom hogyha eléggé szeretem magam az sugárzik belöllem, vidám vagyok és ezt másokra is áttudom vinni.
Szerencsémre segíthettem másoknak is megtalálni belső sugarukat és velük ugyanannyi örömöt és megbecsülést értem el mint akik nekem segitettek. Mert nem csak elmondani figyelmeztetni kell a másikat merre mehet.
Ott kell haladni mellette , és várni ,:hogyha bukik,-megfogja a kezed ha segitséget kér, és nem ráeröszakolni, hogy mit csináljon mert azonnal a csigaházba visszabujik.

Kösz hogy elolvastad

Ancsa



Bizony az Gini! És hány nő agyában van ilyen idiótaság,

elraktározva, mint pl. nekem is volt!
Aztán csodálkoznak, hogy csak a hülyéket vonzzák, mint ahogy én is vonzottam és rosszul működik a szerelmi életük, mint ahogy az enyém is működött!
Pedig a recept annyira egyszerű!
Légy saját életed sugárzó Napocskájává és nyomban el kezd működni az életed!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Csillám:-)

Már vagy ötödször olvasom el ezt a cikket, nagyon szeretem.
Irtó tanulságos...

www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99



Drága Csilla és Ery!

Csilla kedves!
Köszönöm az írásodat. Totál magamra ismertem. Várom, hogy legyen mellettem valaki, de egyszerűen nincs rá időm. Tehát, először a gyerekeimre szánok, aztán magamra, aztán a tanulásra, rendbe teszem fizikailag és anyagilag magam és akkor jöhet a nagy Ő.

Ery!
Neked külön köszönet a beírásod miatt, mert én is így vagyok. Állok és nézek a tükörbe és szégyellem magam mert négygyerekes anyaként egyedül vagyok és nincs mellettem férfi. Amikor pedig lehetne, tulajdonképpen saját magam küldöm el, mert lelkiismeretfurdalás gyötör, hogy elveszem a gyerekektől azt az időt, amit szeretnék egy kicsit mással tölteni.
"Azt hittem, hogy ha nem vagyok ott minden másodpercben a gyerekeimmel fizikálisan vagy gondolatban, akkor tőlük veszem el, egy más valaki, egy számukra idegen ember kedvéért az időmet. "
És közben ott van, hogy iskola miatt sem vagyok a gyerekekkel, a tánc is kivesz belőlem, a nyelvtanulás és még sorolhatnám. Bár a nap 24 órájában nagyjából 22 kettőt biztos, hogy egy gyerekkel töltötök a többivel pedig úgy 14-et, mégis saját magamnak okozok pánikot.

Csilla és Ery! Azt gondolom, hogy ideje elgondolkodni az életemen és a fontossági sorrendemen.
Köszönöm



Drága Ery! Ez így igaz! Pozitív énkép nélkül nem megy!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Drága Csilla!

Részemre - és talán nem vagyok vele egyedül - mindig aktuális ez a téma. Szerencsére, mára már többször beszélhetek múlt
időben, mert folyamatosan éltetik bennem azokat az érzéseket, amik által önértékelésem zömében a helyére kerül, de....nem
volt ez mindig így! Én saját példámat tudom csak ezzel kapcsolatban Neked leírni, de azt át is éltem, meg is éltem minden percét.
Amikor én elveszítettem az önbecsülésemet, mert valaki, aki nekem nagyon fontos volt, folyamatosan tett azért, hogy ez így legyen, tulajdonképpen a gyerekeimen kívül, nem lett más célja az életemnek. Tettem a velük kapcsolatos dolgaimat, napról-napra éltem, ami szeretetet tudtam pótolni, azt mind én ontottam nekik, magamból. Nem nagyon érdekelt, hogy velem mi van, csak abban az értelemben, hogy a pénzt meg kell keresni a gyerekeimnek és kellek, élnem kell a gyerekeim miatt. Állítólag jöttek felém a kezdeményezések emberektől, férfiaktól, de nem voltam fogadóképes, nem vettem észre. Ami aztán kizökkentett, az még is az ember lényéből fakadó dolog volt, mert ahhoz, hogy ne vegyem észre, már vaknak, süketnek és nemtudomminek kellett volna lennem. Meghallottam, de hiába hallottam meg, amit mondanak, nem hittem el, sőt hidegen, közönyösen érintett. Aztán egyszer összeállt még is a kép, hogy ha ennyien mondják érdektelenül, hogy szép vagy, csinos vagy, akkor az talán nem lehet véletlen. Levetettem a szürke ruházatomat és kiszedtem a szekrényből azokat, amiket korábban én csajszisnak, nőiesnek, sőt szexisnek hittem. Tehát elkezdtem magamra kényszeríteni azokat a külsőségeket, amiket ugyan nem igényeltem, de úgy gondoltam, hogy színesednem kell. Lépésenként meg lett a hatása, önmagamra nézve is, mígnem egyszer
belenéztem a tükörbe és szépnek találtam magam, sőt a gyerekeim - akik véleménye jobban számított, mint bárkié - folyamtosan mondták is ezt. Persze, az ő saját kis módjukon. Összehasonlítottak engem más anyukákkal, hívtak közös programokra, ahol büszkélkedtek velem és
közben nőttek, kamaszodtak. Egyszer, egy szilveszter előtt félve készülődtek a bulikba és megkérdezték tőlem, hogy nem baj, hogy mennek? Mondtam, hogy ugyan már, miért is lenne baj? Hát, mert Téged itthon hagyunk! De nem kell engem őríznetek! És Te miért nem mész Anyu? Hová? Hát szórakozni! Mert én jobban szeretek itthon lenni, amikor haza értek. De hát olyan sok bácsi dícsérget Téged, és mondtak példákat is! Mondtam, hogy ezen még nem gondolkodtam, hogy Apu után más bácsi is jöhetne, de ha Ti is úgy gondoljátok, akkor figyelek majd, hogy ki mondja az ilyenfajta dícséreteket a későbbiekben, persze mindig Ti lesztek az elsők, akikkel megbeszélem a dolgokat. Így is lett, elkezdtem célzottan figyelni és lám, ott voltak, sőt válogatni is lehetett volna, persze kedvem nem volt hozzá. Aztán figyeltem magamat is és azt vettem észre, hogy elkezdett hízelegni nekem a dolog, elkezdtem újra nőnek érezni magam és arra is rájöttem, hogy tényleg szívesen vennék magam mellett valakit. Ott volt! Várta, hogy észrevegyem. Aztán megint visszaestem, hogy lelkiismeret furdalásom volt. Azt hittem, hogy ha nem vagyok ott minden másodpercben a gyerekeimmel fizikálisan vagy gondolatban, akkor tőlük veszem el, egy más valaki, egy számukra idegen ember kedvéért az időmet. Csak hogy közben ők is fogták a kis receptoraikkal az én "jobban létemet", mert érzékelték, fogták ám! Nem igyekeztek annyira haza hozzám, egyre több programjuk voltk, ahová én nem kellettem. Ez adta a saját programjaihoz az utolsó lökést. Aztán, amikor megtörtént részemről az első nyitás az "én jelentkezőm" felé, akkor az én ÉNEM is kezdett ám kinyílni, nem is hinnétek mennyire. Utat követeltek magamban ilyen rég elfeledettnek hitt tulajdonságok, mint nőiség, hiúság, vágy, de még időnként egy kis lelkiismeretfurdalással spékelve. Ezt viszont a gyerekeim simán helyretették bennem. Mindig pont akkor, amikor kellett, akaratlanul is ráérezve. Kicserélődtem! Nem írom, hogy újra a régi lettem, mert nem is akartam a régi lenni. Azon dolgoztam, hogy az a régi időszak egy lezárt, nagyon szép része maradjon az életemnek, csak annyit megmentve belőle, ami a gyerekeim miatt szükséges.
Nem is írom tovább, mert happy ende a vége, csak annyit befejezésül, hogy nagyon igaz az, hogy a saját önértékelésünk, önbizalmunk, énképünk helyreállítása, fejlesztése nélkül nem tudjuk bevonzani a számunkra megfelelő személyt.
Ezért is nagyon köszönöm kedves Csillus a cikkedet!
"Élj....a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery