thesecret.hu

Szerintem, az hogy mit hogyan neveznek/tek el, egyáltalán nem kell, hogy foglalkoztassa az embereket. Abban pillanatban mikor a névvel, fogalommal kezdjük bontogatni vagy magyarázgatni a dolgokat hibázni fogunk, mert kötődünk hozzájuk, s csak az igazunkat, nézőpontunkat szeretnénk bizonyítani annak a rovására. Márpedig ha egy dologban csak igazunk van, akkor rossz úton járunk. Mindenki másképpen látja, érzi és adja tovább a dolgokat, igaz mindenkinél más a szint skála ,mivel nem vagyunk, tökéletesek csak akkor értsük meg a dolgokat, ha ugyanazt a gondolatmenetet halljuk, mint ami a miénk/ és ez a szép benne,- többet csak akkor tudunk" mondani" ha áthaladtuk a szintet!/ A cél mindenkimé ugyanaz, ezért a konfrontációkat kerülni kell. Nem lenne szabad a másikra birtokolni saját énünket, mert netán egyik " többet tud", mint a másik, vagy más közegekhez tartozik. Úgy tudom, hogy közülünk senki nem mondhatja magáévá az elme tudatát a Pszicho-Neuro-Immunológia megfejtésének összefüggését. Csak úgy haladhatunk előre, hogy mindent, amit teszünk azt közösen, mint egy egység olvadjunk össze. Háborúban nem lehet haladni előre, hisz csak egy elért szellemi tudásnak a fizikai részeit vonultatják fel és topognak egyhelyben tönkretéve mindent.
"…a testben való részeknek és nedvességeknek rendetlen volta: az elmét háborgóvá és komorrá teszi, sőt néha éppen felfordul, a testnek rendetlen mivolta miatt….” (Pápai Páriz Ferenc – 1680)
Az embernek önmagával kell szembesülnie, ellentétben a lassú haladás titkával, mely nem befelé fordul hanem egymásfelé a felszínen szórjuk szét az információkat. Amikor életünkön, gondolkozásmódunkon, tehát tudatunkon változtatunk, akkor ennek hatása saját agyunkon keresztül fizikai szinten, biokémiai változásokban is érvényesül.

Vagy változunk, tanulunk és fejlődünk személyiségünkben.............: ))