Hétköznapi csodák.

"Világos, meleg este volt. A hetes buszon senki sem érzékelt semmi különöset. A hölgy a sofőr mögötti első ülésen megigazította a retiküljét. Arra gondolt, hogy befizeti a csekkeket. Arra gondolt, hogy tisztítóba viszi a világosbarna télikabátját.

Arra gondolt, hogy holnapra elvonul a melegfront; ha nem hasogatnak az ízületei, elmegy cukrászdába a barátnőivel. És akkor egyszer csak megváltozott az élete.

Melyik térde fáj jobban? – kérdezte halkan a ballonkabátos férfi, aki az ülés mellett kapaszkodott a fogantyúba. Elegáns, vékony keretes szemüvege mögül egyenesen az arcába fúrta a tekintetét. Az idős hölgy rövidlátó szemével tájékozatlanul körbenézett, majd mikor minden eshetőséget kizárt arra nézve, hogy a ballonkabátos máshoz beszélne, jól nevelten azt felelte: – A bal. Egész a nyakszirtemig érzem.

A férfi kimérten bólintott, megigazította a nyakkendőjét, majd mintegy mellékesen megjegyezte: – Energiát fogok adni önnek. Ha nincs ellenére. – Addigra az egész busz rájuk figyelt a kora esti csúcsforgalomban, egy kamasz vidáman felnyerített, a fiatal pár az ajtó mellett pukkadozva nézett össze. A ballonkabátos megérezte a tekintetek izzását, a felpiszkált mohó kíváncsiságot, az elfojtott
kajánságot, és a lepisszegett „urigelleres” megjegyzéseket, de arca finom maradt. Kezét a hölgy barna színű nadrágja fölé emelte, és ott tartotta, miközben a hetes busz rendületlenül haladt tovább
a Keleti felé.

Az idős hölgy, bár szombatonként ott ült a tévé előtt, nem volt benne biztos, hogy ugyanaz-e a teendője, mint a miniszoknyás sztárvendégeknek. Inkább tartózkodó maradt, szégyenlős és fegyelmezett. Azon töprengett, vajon láthatta-e a férfi, hogy a lába milyen merev. Nem akarta elrontani a mutatványt, hagyta, hadd áramoljon az energia a maga kedve szerint, nem nézett senkire, úgy bámult az ölébe, mintha
meglepné, hogy keze van, és térde.

Tulajdonképpen nem érzett semmit. Se bizsergést, se hideget, se meleget. Egy fikarcnyit se. Mégis mérhetetlenül megkönnyebbült, mikor a férfi elvette a kezét, majd búcsúzóul biccentett. Még a járdáról is visszafordult, és azt állította, hogy onnan is küld az energiából egy keveset. A sofőr nem merte addig becsukni az ajtót, míg a ballonkabátos hátat nem fordított és végleg el nem tűnt a tömegben. A hölgy, aki felvilágosult eszméiről volt híres a hatvanas években, a következő megállónál szállt le.

Csodálkozva tapasztalta, térdeiből eltűnt a fájdalom, mozdulatai könnyedek. Alig támaszkodott a botjára. Tulajdonképpen csak sajnálta volna otthagyni a hetesen, az utcán nem támaszkodott rá, már
nemigen volt rá szüksége. Nincs racionális magyarázata az esetre. Arra kért, ha lehet, adjam hírét, hogy bárki legyen is, szívesen venne tőle még egy kis energiát. Tervei vannak a hétvégére."

Forrás : Metro , Vass Virág, az ELLE főszerkesztője



Biztosan...

...sokan vannak, akiknek ez a kuldetese, onzetlenul segiteni masokon.Es ha erzik a kesztetest, akkor
mar nem szamit,hogy hol, milyen kozegben vannak, teszik a dolgukat es tovabbmennek,nevtelenul.
Szeretettel,
felebarat



Szuper! Nagyon jó cikk,

Szuper! Nagyon jó cikk, köszi hogy feltetted Jutka! :-))
Ha egyszer megnyitották a tenyércsakrát, hát használd...
Én inkább magamon szoktam használni és a családomon, barátokon az energiaközvetítést,
de miért is ne tenné az ember idegeneken is ilyen módon?
Bár nem tartom szerencsésnek nyilvánosan csinálni, tetszik...:) Főleg az eredmény.

www.aminababa.com
www.flavin7.com
www.gulliver.hu