A szavak csapdái

Szójáték.

Fele(lős)ségvállalás.

Ön biza' lom.
Önbizalom.

Ön megvalósít vagy ás?
Önmegvalósít-ás.

Szó, játék?

A szavak kétélű fegyverek. Reptetnek vagy megbetegítenek.

A gondolatok becsaphatnak. Magunk is elhisszük, hogy mi pozitívan gondolkozunk. Rózsaszínben hisszük és láttatjuk a világot, ezzel elfedve a megoldásokhoz való utat. Magunkat is becsapjuk: elnyomva a fájdalmat, a vágyat, az érdeklődést, a megérzéseket, a keresést e felé az út felé. Azt gondoljuk ha nem veszünk tudomást a rosszról, a fájóról, minden rendben lesz. Közben belül rág minket, s nem vesszük komolyan az álmainkat, nem szeretgetjük meg őket, s ezen belül magunkat, nem tartunk ki mellettük, s ezen túl is magunk mellett, csapdába eshetünk. A saját elménk tart fogva minket.

Annyi a világ, amennyit beletöltünk. JÓ* és pozitív képzelettel, gondolatokkal, szavakkal, tettekkel, nem takargatva a fájót, de nem is belesüppedve vagy épp mások orra alá dörgölve, másokra pirítva.

vagy nézzük fordítva:

A szavak nagymesterei írnak magukról degradálóan.
A szavak elismert nagymesterei írnak másokról lenézően.
A szavak fizetett elismert mesterei írnak erőszakosan, negatívan, cinikusan, kinyilatkoztatóan.

Ezer szó címmel kijött Eddy Murphy új filmje. Aki teheti, nézze meg.

"Jack McCall egy nagydumás, önző irodalmi ügynök, aki az üzlet reményében képes bárkinek teletömni a fejét mindenféle hazugsággal. Miután egy spirituális gurut is csőbe húz, azon találja magát, hogy hirtelen egy fa nőtt a kertjében, ezer levéllel az ágain. Rájön, hogy mágikus fával van dolga, ugyanis minden egyes kimondott szóval lehullik róla egy levél. Az egyik ismerőse szerint ha az utolsó is lehull, akkor annyi neki. Jack kénytelen-kelletlen némaságot fogad. Ki kell találnia, hogyan kommunikálhat szavak nélkül."

Ennél többről is szó van:

Meg KELL százszor is gondolnia, mire veszteget gondolatot, szót, s mi az, amit valóban fontos és szükséges kimondani.

* Nekünk jó érzést okozó, örömöt, sikerélményt hozó. Lelkiismeretünk szerint jó.

****

Ez a blog itt egy világ, amit magamnak teremtettem, keresni elbújt részeimet. S miközben ez az ösvény egyre kedvesebb nekem és örömet ad, talán vannak még mások is, akik jól érzik magukat, vagy csak elgondolkodnak. És ekkor már megérte leírni, kikeresni, összeszedni, hol és miben is vagyunk nagyon is egyformák.

Nem, nem feltétlenül gondolkozásban, de ha igen, az nagyon jó!

Önmagunkat uralva önmagunk mesterei lehetnénk, ha figyelnénk gondolatainkra, szavainkra. Mármint hogy fedjék egymást: összhangban legyenek, és ne csapjuk be magunkat azzal, hogy pozitívan látunk. Hogy jól látunk. Hogy megítélhetünk, lenézhetünk bárkit, szavaink ilyenkor mint tőr, sebeznek. Saját sebeink pedig gennyesednek s nem véreznek, de mérgeznek. Belül minket, s ezt áthárítva, másokat.

Embernyelven: Ha megbántasz, lenézel, megítélsz valakit, vajon előbb nem téged bántott meg, nézett le, ítélt meg más? Biztos, hogy a másikkal van a bajod?

Vajon meddig van a határ, hogy körülöttünk forogjon a világ, s a másikat, akit tényleg szeretünk is belevegyük e körbe?

Hogyan szeressek mást úgy, hogy magamat is szeressem?

Tudok-e szeretni, beszélni úgy, hogy a másikat reptessem, még ha bennem zűr is van?
Tudom-e a zűrt vagy űrt saját szavaimmal, mint gyógyír, kitölteni, csendesíteni?

S ha nem is tudom, hogy tudom-e, akarom-e? Látom-e?

Látom-e, hogy annyi az élet, amennyit és amit MI beletöltünk?

***

Csokits János:

Ének a Holdon

Szájamban rózsányi tűz,
ajkamon csillagmarás,
fagyott idő a vers,
az emlék zúzmarás,

a kín átlényegül,
a lényeg változó,
por és hamu fölött
sziromként száll a szó.

Címkék:

Hozzászólások



nem nátha

Vedd a kezedbe az életed irányítását, és tedd olyanná, amilyenné szeretnéd.
Gondolkodni kényszerítsd a partnered, ne térdre...

http://www.scribd.com/doc/121458390/asszertivitas-es-kommunikacio - 45 oldal

http://www.scribd.com/doc/121458317/Asszertivitas - 8 oldal

http://www.lelkititkaink.hu/asszertiv_magatartas.html

hátha...



"Uni, a kommunikációhoz

"Uni, a kommunikációhoz nincsen szükség szeretetre."

Igen!

De az, hogy hogyan, ahhoz már van... -))

Jó éjt neked is!



...és én köszönöm, hogy ezt

...és én köszönöm, hogy ezt megosztottad...

a kommunikáció miért marad el?

a ki nem mondott szavak, a csend miért húz falat közénk, ki állítólag szeretjük egymást?



Napgyerek :-)

... de inkább maradjunk a gyereknapnál!

A városban vidám buli van! Tele kedves és jó üzenettel, szóval,
gondolkozni túl szép-e nap, pattanjunk hát ki a térre hamar

:-))

https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-frc1/q71/s480x480/4200...



hol

hol a szabadságod határa
s hol íveli át a lélek
határtalansága

hol találod belső szabadságod
oly világod, mi lényed, lányod
anyád, fiad, férjed, barátod

hol a határ, mikor a belső tűz
patak vizévé válva robog tova
s megérkezik ugyanoda:

önmagába, más szabadságát
nem súrolva, s nem megfojtva
ősszeretetétől megnyugodva

önmagából másnak adva
gyermekeinek meghagyva
párjának törődéssel adva

...



hát... pl. neked vannak

hát... pl. neked vannak álmaid, céljaid?
Mennyit tennél meg értük?
Hol lenne a határ, mikor belátnád
túl nagy az ár, s ez nem a feladás
csak megnyugvás és elfogadás

te mit gondolsz errről?



:-))

"Kör, kör, ki játszik, csak egy kislány hiányzik? Nem hiányzik, ott babázik.
Egy szép, piros, barna legény kar- jaiban himbálózik.
Kér csókot, nem egyet, nem százat
Míg bele nem esik a szerelmi kór – ságba
Rossz- kor, jó-kor? Majd meg tudjuk más-kor. :)"

ez de jó kis kór-kör lett!

:-))



...

s a szeretet se panasz
vagy épp ragasz-tapasz,
aggódás és megalkuvás
vagy éppen hogy beleszórás

kicsiny vagy sok
idő kell ehhez
itt a földön oly
hosszú is lehet

és mégis, ez az,
mi tényleg segít?
holott csak a fej
mi ebben derít

s a szív, mi veszi
az adást
nem ismeri a
feladást

de a határok ott élnek
és megméretnek
könnyű cél kell?
vagy cél nélkül se?

netán...

:-))

Szép hétvégét mindenkinek!



Violet!

Tudod mennyi gondot okoz később az elnyomott harag, düh, szégyen, ... fájdalom? Lerakódnak és meghúzódnak a tudatalattinkban... az álmainkban, a hátunkban, csípőnkön, a testünkben...

Aztán csak nézünk, hogy miért nem sikerülnek a kívánságaink...

vagy azt gondoljuk, dehát tényleg pozitívan állok hozzá, tényleg szeretettel és hittel álmodom, teszem is érte, mégis... miért történnek velem negatív dolgok?
miért nem működnek a dolgaink?

Van egy ismerősöm, ő úgy könnyebbül ezektől meg, hogy mindig kisírja magából (magában), ami bántja. Egy másik kikiabálja focimeccseken magából, szinte úgy érezni, ott hal meg...

De bent nem maradhat. Át kell folyjon rajtad, mert megmérgez. Ki kell engedd. És ugye ez a nagyon nem mindegy: hogyan. (Ne máson...)
Szerintem itt rontjuk el többen is.

Felismerni és elismerni sem egyszerű az érzéseinket. A kedvesség nem gyengeség. A sírás, a gyengédség, a gyengédségre vágyás nem gyengeség.
A belenyugvás nem feladás. Az elengedés nem veszteség. Az elfogadás nem megalázkodás.
Az alázat nem gyávaság.



kör :-)

van egy érdekes játék... kicserélhetjük a magánhangzót ... lehet csinálni új szavakat, vagy hogy magánhangzókat tehetünk elé, mögé, közé... s meg kell találnunk a szavak közös jelentését...

néha egész jól sikerül...

Ív
év
óv

:-) hát kör ez kérem, mind...

kör
kar
kér
kór
kor

akar
ökör
ökre
ikra

bele lehet magyarázni tán ezekbe is valamit :-))



Pipacska :-)

Kívánom, fogadd el magad
találd meg, s ne nyomd el
rejtett és fájó oldalad

bocsásd meg magadnak
s élőnek, holtnak
haragod, vágyad,

s köröd magától tágul
s bevonzod mindazokat
kikkel egy körben állhatsz

:-))