2008. december 17. szerda - 21:04 | beküldő: Napfény
Annyi régi fájdalom jött bennem felszínre, hogy úgy érzem, nem bírom tovább... Egy esemény, egy ember olyan régen eltemetett sebeket, fájó emlékeket hozott fel bennem, hogy most folyton csak sírnék... Mi ez? Mit tegyek? Miért kell, hogy fájjon? Mit tegyek?
Régi, 10 évvel ezelőtti dolgok, amik a mélyben még mindig "munkálkodnak" és nem hagyják, hogy szabad legyek. Szeretném elszaggatni a köteleimet. Szeretném feloldani a múltat. Szeretnék szabadon, félelmek nélkül létezni. Szabadnak lenni és biztonságban érezni magam. Hogy bármit hibázom is, bármilyen vagyok is (gyenge vagy erős, félénk vagy bátor, okos vagy ostoba, türelmes és józan vagy türelmetlen és eszeveszett...) , de minden rendben van.
Minden, de minden fenekestül felforgott az életemben. Teljesen és tökéletesen. És én ezt már nem bírom... Nem megy. Nem vagyok, de nem is akarok ennyire erős lenni, hogy ezt a sok rámszakadt dolgot elhordozzam. Nem akarok mindig erős és józan és tökéletes és türelmes lenni. Csak egy picit hadd legyek gyenge is. Meg picike és törékeny. És bizonytalan.
Úgy érzem, ennyi teher sok nekem. Ennyi felszínre került fájdalom túl sok nekem. Mit tegyek, hogy szabad legyek egészen?? Lehetek-e valaha is szabad a múltamtól, a félelmeimtől? Tudom-e majd valaha is vállalni félelem nélkül az érzéseim? Úgy, hogy ne rettegjek: bántást kapok cserébe...
Most attól félek, csak újabb sebeket pakolok a régiekre... Nem tudom, mit tegyek... Bárcsak meg lehetne gyógyulni.. Meglehet, tudom, de annyira nehéz. És tudom, hogy elindultam a gyógyulás felé.. lassan.. de annyira szeretném, ha vki mellettem lenne és így fogadna el, tökéletlenül és sebesen... Már az, hogy ezt egyaltán bevallom, nagy előrelépés. És eközben is ott van bennem mélyen a félelem: Úristen, mindjárt valaki lesújt rám és a földbe döngöl, amiért ezt így őszintén kimondtam és felvállaltam. Félek. Igen.
Sajnálom. A munkámból kifolyólag folyton csak adok. És mindig erősnek és határozottnak kell lennem. és igazságosnak.
Na. Legalább kiírtam. Lesz ami lesz. Nem érdekel. Döngöltek már földbe. Mentem már tönkre évekre. Nem akarok folyton csak félni. Szabad akarok lenni. Ha nem megy, hát ez van. Üssenek meg újra. Újra és újra. De folyton csak rettegni... így nem érdemes. Így miért?? Milyen élet ez?
Bocsánat, ha ebben most nem sok pozitív volt. Ez van most bennem. Teljesen. Valami káosz. Valami, valami ami kikívánkozik belőlem.
- Napfény blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1269 olvasás
-
Hozzászólások
Kedves "Hozzászólók"!
Nem is hiszitek, milyen jól esik ez a sok hozzászólás...! De igazán!
Egy kicsit most jobban vagyok. Jól kisírtam magam. És kifutottam magam. Úgy futottam, mint akit üldöznek... De megnyugodtam. Lesz valahogy. Kisüt majd a nap. Ha felszáll a köd...
Csak egy kis csendre vágyom nagyon. Hogy leülepedjen ez a rengeteg dolog. Mert ez annyira sok.
Tudom, jön a szünet. Meg kell állnom. Bevárni a lelkem.
Kedves Napfény!
Ha már sírni tudsz az jó!
Akkor már gyógyulsz.
Ha csak mosolyogva jársz kelsz, és mindenkivel elhiteted, jól vagy akkor még nagy a baj.
De egyszer mindenkinek eljön a gyógyulás!
A folyamaton végig kell menni, és utána csodálkozol miért is tartott ez ilyen sokáig.
Nem szabad siettetni a dolgokat.
Van akinek pár hónap, egy év, van akinél sok év sem elég a teljes gyógyuláshoz.
Mindenesetre én gyógyulást kívánok, szabadságot, mindent amit kívánsz, vagy szeretnél.
Ha most inkább egy kicsit sírnál, azt is lehet, utána jön a gyógyulás. Ez biztos, vagy legalábbis megnyugvás, és béke a lelkednek.
Üdv:Susanna
Sirni szabad
- Sirni szabad.
- Fájdalmat elkerülni nem lehet.
- A múlt emlékeit felidézve, keresned kell a jelen örömét.
- Félelmek léteznek, magadban hordod őket, ne rettegj, higgy abba hogy jobb és szebb lesz a holnapod.
- Biztonság érzet hiányát sok minden kiválthatja, de szabadnak lenni, ezt AKARNOD KELL.
- A teher, a kereszted - vinned kell. Megbotlasz, elesel, állj fel, folytasd az utad, menj tovább.
Ne sirasd az éveket amelyek mögötted vannak, egyet léptél, önmagadról irtal, megosztottad fájdalmad mindazokkal akik irásodat elolvasták. Ariela
Kedves Napfény
Flow Eszembe jutott a "mindenek meg van az ideje blogod"-hisz Te még gyászidőszakban is vagy ,az áltagosan 1 év.Sajna a rossz gyerekkorunkat , és az elvesztett szerelmünket is gyászoljuk hasonlóan.Ajálom neked olvasd el mosolyköltönk feleségének az írását:"Szeretni, elveszíteni, elhagyni, elengedni. Veszteségeink.
"Ki mondta, hogy valaha vége lesz,
Vége a szerelemnek és a gyásznak?"
Itt:http://kineziologialap.hu/olvasnivalo.html
Csak egy részlet belőle:
" Az is meghatározó, hogy egyénileg mennyire vagyunk "edzettek" saját veszteségeink által. Nem csak a halál jelenthet számunkra veszteséget, hanem az életünk során gyűjtött tapasztalataink is: elmúlt barátság, elmúlt szerelem, véget ért házasság, a felnőtté válás élménye - a gyermekkor elvesztése, a megszokott hely, élettér változása is veszteségként érhet bennünket. A saját fiatalságunk, a régi énünk, a testünkben lejátszódó változások is nehezen elfogadhatóak sok ember részére. Aki ezeket a változásokat nehezen fogadja, sajnos neki azt is nehezebb elfogadni, hogy a gyász érzésének is megvannak a szakaszaik. Ha képesek vagyunk azt elfogadni, hogy ezeket a szakaszokat egy "folyamatnak" tekintsük és ne egy állapotnak, akkor érzékelhető lesz számunkra, hogy haladunk valami felé - jelen esetben a bánatunk enyhülése felé."
Ezeket mind átéljük ki előbb ki csak időskorban de túléljük és ettől leszünk lelkileg erősek- bár tudom hogy ez nem vigasztal.
Itt egy módszer ami szintén segíthet 3 részből áll:
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/ho__8217_oponopono---joe-vitale-s...
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/hasznalati-utmutato-a-ho__8217_op...
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/tukor-gyakorlat-szemelyre-szi-aka...
Amúgy meg miért ne találhatnád meg a társad?Minden nő legbelül egy gyenge nő játszhat szerepet védheti ezt a csodát énvédő mehanizmusokkal!Ha megleled a párod az sokat segítene-mert eltünik az én és MI lesz belőle:)De most csak egy számit hogy enyhüljön a fájdalmad!Lesz még FLOW az életed:)))
Drága Napfény..
Milyen élet ez ? - kérdezed. Sajnos az élet ilyen, sokszor, nagyon sokszor nem azt adja amit szeretnénk.
De ha már,mindent átéltél....elég erős leszel , hogy megtaláld a másik útat..ami csak a szépet és jót hozhatja Neked. Én ezt kívánom, hogy megtaláld: Ágica
Kedves Napfény:)))
Flow Hát Jambo már bemásolta azt amit írtam volna(amúgy köszi jambo:)Az a baj ezekel a felnem dolgozott dolgokkal hogy bár sokkáig elnyomhatók-előbb utobb találkozunk olyasmivel ami felszinre hozza mert emlékeztett!Most ez történt veled, sírd csak ki magad most ez a lényeg!
Drága Napfény!
Abban van az igazi erő, aki a fájdalmát, a sebezhetőségét is át tudja ÉLNI.
A halottaknak nem fáj semmi, ezek szerint Te végre valóban élsz. Tisztelheted magadat érte. :)
Napfény !!
Napfény Kedves !
Mi az a fájdalom ? ami téged lesújtott ? az ami elmúlt ?
Felszínre tört ? benned , oly mélyen volt elásva , eddig ?
Szerintem nagyon jó , hogy előtudtad hozni , lehet mindent a helyére tudsz tenni .
Megbocsátani mindenért , ami szép volt ami elmúlt , ami a földbe döngölt !!!
Engedd meg hogy idézzek :
- Nem , az fáj amitől könnyes lesz a szem , ha nem
- amit egy életen át hordozunk , mosolyogva csendesen .
-
Legszívesebben megfognám a kezedet , átölelnélek , kisírhatnád magad .
Én is voltam hasonló helyzetben és én benenm sokkal több idő után jött elő , magam sem tudtam mindenről addig , volt egy személy aki fellebbentette a fátylat , egy pár telefon azóta .
Az égiek vigyáztak , közel azóta sem kerültünk egymáshoz .
Csak emlékez még ha nem minden tetszik , neked lesz jó !!
Szerető öleléssel Márta
KedvesNapfény
Sejtem,hogy mit érzel..sajnos nehéz okosakat mondani ilyenkor..De szerintem a válaszok úgyis Benned vannak ezekre a gondokra! Túl friss lehet most még a sok feltörő fájdalmas dolog és ezért láthatod ennyire nehéznek a helyzetet és a megoldást. Régen a pszichodokim mondta, h nyugodtan lehet az ember adott helyzetben gyenge és tökérékeny és bizonytalan, aztis megkell tudni élni, aztán ha megvolt a "gyászidőszak" akkor utána újra talpraállsz és erős vagy és megoldod a dolgokat!..vagy lehet hogy megoldódnak maguktól.. és Te is tudod, hogy menni fog! Mert ami most nagyon fáj az holnapután már talán nem fáj annyira..és aztán egyre kevésbé..és más megvilágításba kerülnek a dolgok. és bár az adott helyzetben nem vígasztal, de ebbőlis tanultunk valamit..és később már lehet, hogy majd csak nevetünk rajta...
A nevedben(Napfény) is bennevan a boldogság és vidámság és féény és erő, ahogy Benned is!
:)
Hát én csak Alfajárónál olvastam ilyesmit bemásolom ide hátha segít:
" most nem értek egyet azal amit javasolsz:"A történés érzelemeit lezárva tartom," na ez tipikus önvédelmi reakció- ilyen ha erre a "na és akkor mi van thecnikát alkalmazuk-de azal hogy nem dolgozod fel nem engeded kifejezni az érzéseid több kárt okozol mint hasznot!Lásd itt az önmagunkal való konfliktus eredményét:: http://www.thesecret.hu/a_gyogyulasrol_alfajaro#comment-54819 A " Na és akkor mi van-t" nem erre kell használni mert így csak énvédő mehanizmus épp emiatt nem lehetünk önmagunk!"Az énvédő mehanizmusok ugyan áthidalják a feszültséget és a fájdalmat,de a feszültség és a fájdalom megmarad!Nem tudod meggyógyítani azt amit nem érzel!Mivel az érzelem energia,igényli ,hogy kifejezék.A rosszul müködő családok gyermekeinek gyakran nincs szövetségese,senkije, aki felé az érzelmeit kifejezhetné.Így az egyetlen általuk ismert módon fejezik ki:kifelé vagy visszafelé ható cselekvésel.Minnél korábban nyomják el az érzelmeket annál nagyobb a károsodás!Az eredeti sérülés energiája,mint egy elektromos vihar,a biologiai rendszeren keresztül visszhangozva kelt feszültséget!A visszatérő betegségek mellett,érthetetlen , mély szomorúságot érezhetünk,ha meg hallunk egy karácsonyi dalt,ami felidézi egy korábbi jelenet emlékét,amikor részegapánk elrontotta a karácsonyunkat.t Aki ilyet érezz telitve van a gyermekkori sérülés szomorúságából eredő, felnem szabadított energiával.Ezeket a fel nem oldott és ki nem fejezett érzélmeket fel kell oldanunk-a sérelmek újra tapasztalásával,(ehez jó a kibeszélni magunkból vagy a kiírni magunkból is jól csinálod Pszhogirl!:)és az elnyomott érzelmek kifejezésével!AZ ÉRZÉSEKET ÉREZNI KELL!NEMTUDOD MEG GYÓGYÍTANI AZT AMIT NEM ÉRZEL !!! AZ ÉRZÉSEKET ÉREZNI KELL,TOPORZÉKOLJUNK,ZOKOGJUNK SÍJUNK RESZKESÜNK MINDEZ IDŐT IGÉNYEL AZ ÉRZÉSEK GYÓGYÚLÁSA FOLYAMAT ÉS NEM ESEMÉNY DE A JAVÚLÁS SZINTE AZONAL ELKEZDŐDIK!Az egyik ok, amiért szomorúnak kell lennünk,az, hogy LEZÁRJUK A FÁJDALMAS MÚLTAT!!Ha ez megtörténik az egyének megszüntetik a konfliktus ami betegségek okozoja,és nem kell többé kifelé vagy befelé ható cselekvésel levezetnie elnyomot érzelmeit(ez pszichogirlnél a munkaalkoholizmus maximalizmusal)(John B Vissza önmagunkhoz)